Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

1981. április 19. Képújság n Késmarii Kiállítás, filmvetítés, nyelvoktatás Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ programjából A Német Demokratikus Köztársaság budapesti Kultu­rális és Tájékoztató Központ­ja tavaly volt 20 esztendős; az ünnepséget a tévé is köz­vetítette. Az intézmény láto­gatottságát szemlélteti, hogy tavaly csaknem 45 ezren vet­ték részt színes, sokoldalú programjaikon. Néhány példa. Tizenkét tárlat — több mint 28 ezer látogató; 137 filmve­títés — kilencezer néző, 19 előadás az NDK külkereske­delmi képviseleteinek rende­zésében — kétezernégyszáz hallgató. 44 barátsági és elő­adói rendezvényük több mint kétezer érdeklődőt von­zott, 131 külső színhelyen le­zajló eseményüket 16 ezer vendég kereste fel. Fórumok', koncertek, 72 barátsági-szak­mai előadás, tízezer látoga­tóval. Népszerű az NDK Centrum kölcsönző tevékeny­ségé is: vándortárlataikat, kölcsönzött film-, dia- és hangszalag műsoraikat több mint 220 ezren látták-hallot- ták az ország különböző tája­in. Munkájuk megvalósulásá­hoz nagyban hozzájárultak magyar barátaik, partnereik; elsősorban a HNF Országos Tanácsa és megyei titkársá­gai. Az évek folyamán szo­ros barátságot szőttek a ma­gyar művészeti szövetségek­kel, sok művelődési házzal, klubbal országszerte. S — mint tájékoztatójukon el­hangzott — mindenütt ott érezték az MSZMP-bizott- ságok segítő kezét. Az idei program összeállí­tásánál sok nagy politikai eseményre, évfordulóra vol­tak figyelemmel. Munkáju­kat partnereik kívánsága is megszabta. A felsorollhatatlanul sok évforduló közül [kiemelkedik a 'Német Szociáldemokrata Párt és Német Kommunista Párt egyesülésének 35., a fa­sizmus alóli felszabadulása 36., az NDK megalakulásá­nak 32. jubileuma. Felsorako­zik a HNF VII. kongresszusa, a béke és barátsági hónap. És néhány ikerek évforduló. Lessing halálának 200. és Mozart születésének 225. év­fordulója alkalmából zenés irodalmi estet, Lessing meséi­hez készült gyermefcrajz-ki- állítást rendeznek. tetése és a német nyelv ápo­lása. „A szocialista államkö­zösség ereje, egysége és ösz- szefogása, egyeztetett világ­politikai cselekvése: a tartós béke biztosításának záloga.” E gondolatra épülő programja­ik közé tartozik a szocialista országok magyarországi kuli- túrcentrumaival közösen megrendezett programok so­ra, a békemanifesztációk, a nemzeti és nemzetközi évfor­dulók megünneplése.. E témakörhöz nyújt segít­séget referenseik munkája. Néhány szót a »kulturális rendezvényekrőL Májukban, a béke és barát­ság hónapján vendégszere­pel nálunk a — főleg fiata­loknak szóló — Bayon együt­tes; júliusban pedig a Bala­ton mentén pihenőkkel épít ki új kapcsolatokat az NDK Centrum, amely az ez időben megtartott NDK kulturális napokra meghívja a lipcsei Robby együttest. Rátérve a tárlatprogram­ra: a centrumban történői be­mutatás után országszerte vándoroltatnak néhány kiál­lítást, amelyek az NDK éle­tébe engednek betekintést, novemberben pedig tapaszta­latcserével egybekötött kiál­lítás ismerteti a Wilhelm Pieck nevét viselő szocialista brigádok munkáját, életét. Filmhét a DEFA 35. évfor­dulóján, archív-filmbemuta­tókkal; májusban pedig — a MOKÉP-pel történt megálla­podás alapján — részt vesz­nek a szocialista filmnapo­kon. Szem előtt tartja az NDK- centrumi a tudomány és tech­nika jelentőségének növeke­dését a nyolcvanas években, s annak a népgazdaságban betöltött egyre fontosabb sze­repét. Ennek jegyében foly­tatja és bővíti tapasztaflat- csere-'akoióit, hogy még vilá­gosabbá tegye az együttmű­ködés kölcsönös előnyeit. Sok programot szerveznek a tu­dományos kooperáció továb­bi elmélyítése érdekében is. Tájékoztatót tartanak az NDK oktatáspolitikájának ta­nulságairól ; márciusban megtartják a magyarországi NDK - di áknapokat. A kulturális központ tevé­kenységének gerince: a tájé­koztatási—barátsági munka, a tudomány-technika ismer­Lesz közös kiállítás a premnitzi Chemiefabercom- binat és a Nyergesújfalui Viszkózagyár termékeiből, s a hazánkban tanuló NDK­beli diákok életéről. A né­met nyelvtanulás ápolását, s az NDK irodalmának nép­szerűsítését szolgálja — az országaink kulturális egyez­ményeinek alapján működő lektorátus, amely a centrum keretében dolgozik. Sok ma­gyar olvasóhoz jut el a né­met klasszikus és kortárs irodalom — eredetiben vagy fordításban; az NDK-cent- rum lektorátusa elemzi ezek hatását, s az eredményekből kiindulva, NDK-ibeli írókat, irodalomtudósokat és kriti­kusokat hív meg, író-öl vasó találkozókat rendez. Lekto­rátusuk részt vesz a németül oktató magyar pedagógusok továbhképzésében, s a jövő­ben még szorosabban működ­nek együtt a német nyelvte­rületeken dolgozó tankönyv- szerzőkkel. A centrum sok­rétűen együttműködik a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségével, ta­nácsadói segítséget nyújt bá­ziskönyvtárak kialakításhoz, az NDK körtárs irodalmának megismeréséhez, e művek beszerzéséhez. Érdekesnek ígérkezik a Magyar Színházi Intézettel közösen megrendezett, szep­tember elejti tárlat; címe: „NDK-darabok magyar szín­padokon”; ugyánezen hó vé­gén pedig „Szépirodalom az NDK-ból” címmel mutatnak be kiállítást. Októberben a Johannes R. Beoher-kamara- tárlatot, november elején az NDK-beli gyermékkönyvek bemutatását tekinthetik meg az érdeklődök. Ez a hézagos tájékoztató is képet nyújt az NDK Kultu­rális és Tájékoztató Központ gazdag programjáról, mun­kájáról. S már az idén meg­teremtik a feltételeket az 1982. évi jubileum, Goethe halálának 150. évfordulója, és Luther születése 1983-foan, 500. évfordulójának méltó megünnepléséhez. A hazánkban tevékenykedő NDK-centrum az 197T-.ben aláírt kölcsönös barátsági, együttműködési és segély­nyújtási szerződés jegyében a jövőben mindinkább az országaink között kialakult baráti kapcsolatok elmélyíté­sén fáradozik. PERELI GABRIELLA Tulipános ládák, festett, faragott fali tékák, szőttes térítők, dús színekben pom­pázó cserepek, selyemmel varrt szűcsminták, spainyolo- zássail szépített kampósbotok, karcólással ékített szaru só­tartók. Festéssel, hímzéssel, faragással, karcolással, fo- nással-szövessel díszített há- zák, szobaberendezések, hasz­nálati tárgyak és viseletek. A népművészet, az ősi paraszti művészkedés ritka szép da­rabjai többnyire már múzeu­mokba kerültek. A magyar népművészet, csakúgy, mint a világ vala­mennyi népiének művészete, a hétközinapi élet, szolgálatában állott. Azokat a tárgyakat, holmikat díszítette, ékítette, amelyekkel dolgozott, amelyek között élt, amelyeket min­dennapi munkája közben használt, almelyeket ünnepe­ken viselt. Ez a díszítő kedv tette elviselhetőbbé a parasz­ti életet, a 'falusi munkát, a nehéz 'körülményeket. Kiszí­nezte, gazdag formavilágá­val és színes tartalmával el­viselhetővé, széppé tette környezetét, munkáját a ma­gyar falu népe. Olykor még a legapróbb, leghétköznapibb munkaeszközöket is szinte Fejfa művészi tárggyá nemesítette a túláradó díszítőkedv. Olyan a funkciója ennek a tárgyak megszépítésére tö­rekvő művészi hajlamnak, mint a népmesének. Ortutay Gyula írja: „Míg az élet sötét árja ragadta őket könyörte­lenül, szükségét érezték még­is önmaguk kifejezésének, életük, sorsuk, környezetük mind szebbé tételének. Az emberi szellem, a humánus hősiesség így fejeződik ki egy egyszerű szűrmintán is, egy sótartó karcólt díszeiben, vagy a pitvar hajló rózsái­ban. Hogy a szegényparaszti alkotás az elnyomó osztály­társadalomban alapjában szembenállás az élettel és környezettel, s egy magasabb világ vágya, igénye, s maga­sabb emberi lehetőségek kife­jezése: ezen a ponton érthe­tő meg népművészetünkben, s itt kényszeríthet bennünket a minden művészi alkotásnak kijáró tiszteletre, mert ezt is hagyomány, téhetség és szen­vedés szenteli meg, mint a legnagyobb emberi alkotáso­kat”. A népművészet díszítmé­nyeinek formája és tartalma elválaszthatatlan egymástól. Mint minden műalkotásnak, ennek az ösztönös művészet­nek is legfőbb törvénye az anyagszerűség. A díszítő­elemek felhasználásának a népművészetben hagyomá­nyos rendje, törvénye van. Más díszítmény! elemek je­lennék meg a hímzésmintá­kon, megint mások a faragá­sokon. De az ősi technikával faragott szuszék mértanias díszei és az újabb keletű tu­lipános ládák faragásainak barokkos formái sem keve­rednek, csakúgy, mint áhogy különböznek a színekben gaz­dag lakodalmi vőfénykendő és a gyászt jelképező halottas párna fekete hímzésmintái. A hagyományos, az ősi mo­tívumok továbbélése elutasít a népművészetben minden egyénieskedő törekvést. A hímzés mintájába, a suba ki- varrása, a cserép írókázása, a fatárgyak megmintázása iák­kor a legszebb, ha ugyanazo­kat a motívumokat ismétli, mint amelyekkel anyá­ik, nagyanyáik Idején dí­szítettek. Az újabb ke­letű népművészeti munká­kon sokszor megjelennek év­százados, sőt évezredes mí­Tükrös Pálinkásbutélia Csigacsináló tábla tikus eredetű ábrák, ame­lyek az idők folyamán el­vesztették eredeti jelentősé­güket, díszítményekké váltak. (Ilyenek az ősi hitvilággal kapcsolatos nap, hold és ál­latábrázolások.) De ott talál­hatók az újabb korok tartal­mi motívumai is — a betyár- és pandúrvűiág alakjai, a sze­gény paraszt és gazdag pa­raszt alakjai. Sok a népművé­szeti díszítmények között a különböző virág — különö­sen a rózsa, a tulipán, a jel­legzetes a csőrében virágot tartó madár, a szőlő, a vízi élettel kapcsolatos hal, az erdős-hegyes vidékeken meg­jelenő őz, szarvas motívum. Az emberi alakok cserépben, fában jelennek meg gyakrab­ban, stilizáltan, mégis való- ságszerűen. A mívesség, a finom meg­munkálás, a minták gazdag­sága jellemzi a népművésze­tünk alkotásait — Győrffy István írja egy selyemből ki- varrott szűcsmintáról: „Olyan finom a mintázata, hogy a motívum eredeti nagyságá­ban le sem rajzóiható, csak a nagyítás tudja rajzban visz- szaadni gazdagságát, finom báját”. Hát még a színek gazdag­sága', harmóniája, amely a szőttesekben, hímzésekben, rátétes díszítésekben megje­lenik! A festett fa, a kivarrt vászon tájegységenként vál­tozó, de sohasem ízléstelen tarkasága, színessége... A népművészet tárgyai, mindig műalkotások. Ám sa­ját közegükből kivonva, a kismesterek kezén elsorvad­va gyakran válnak- üres utánzatokká, hamis díszítmé­nyekké. K. M. Magyar népművészet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents