Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
1981. április 8. rtÉPÜJSÁG 3 Osztályról osztályra (I.) Úttalan úton Igazgatás Tóth Ferenc tűzoltó tisztet tartósan az osztályra vezényelték. Az osztály legfiatalabb munkatársa, Tóth Ferenc annyi éves, ahány év óta dr. Lencsés Gyula a tanácson ■ dolgozik. Sorozatunkkal szeretnénk az olvasót — a választópolgárt — megismertetni a Tolna megyei Tanács hivatali apparátusának munkájával. Bepillantunk egy-egy osztály munkájába. A sokrétű munkaköri kötelességet, a tennivalókat nem lehet egy újságriportban felsorolni, de a kiragadott epizódok eligazítanak, tájékoztatnak arról, hogy kik, s hogyan dolgoznak a megyei tanács épületében. ______ Dr. Lencsés Gyula 1950. február elsején állt szolgálatba, akkor még a vármegyei földhivatalnál, tani a tanácsok megalakulásakor a tanácsszervezetbe olvadt be. A mezőgazdasági osztályon töltött rövid idő után, 1951- től az igazgatási osztályon dolgozik, s 1957. augusztusától osztályvezető. — Sok az osztályon a munka? — Igen, és nagyon változatos. Ügyfelünk nincs sok, hiszen a legtöbb ügy fellebbezés folytán kerül hozzánk döntésre, és a helyi szakigazgatási szervek egyre szakszerűbben, emberségesebben foglalkoznak az ügyekkel. Éppen ezért nem sok személyes látogatójuk van, de annál több az akta. Ebbe az osztályszervezetbe került a központi iktató iroda is. Az egész megyei tanácsi apparátus aktáját itt iktatják. A legszemélyesebb emberi ügyek kerülnek ide: leginkább laíkástémák, s az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések. Gyámügyek, gondozási, láthatási fellebbezések. Amikor a hatóság beleszól egy család életébe, nagy körültekintéssel kell eljárni. Az elvált szülők például sok esetben érthetetlen módon viselkednek, a saját és nem a gyermekük érdekeit nézik. Amikor egy ügy — fellebbezés folytán vagy bejelentés miatt — az osztályra kerül, megkezdődik a „kálvária”. A jogszabályok szerint kell eljárni, hosszasan, türelmesen magyarázni a feleknek, hogy a gyerek ne szenvedjen amiatt, mert ők nem értik meg egymást. Akkor örülnek az ügyintézők, ha össze tudják békíteni az ellenfeleket, azokat, akik éveken át együtt éltek, de családi életük megromlott. — Mit éreznek az igazgatási osztályon, ha egy ilyen „kényes” ügy a kezükbe kerül ? — A személyiség jogainak érvényt kell szerezni. Elsősorban a jó .törvényeink szellemében kell eljárni, de az ügyben mindig úgy mélye- d-ünk el, hogy emberekről, a gyerek jövőjéről van szó. Nagy felelősség dönteni, érezzük ennek súlyát. Tolna megyében jelenleg 1100 állami gondozott gyermek van. Évente száz-száz- húsz új gyerek jön ehhez, s az ezzel kapcsolatos szak- igazgatási munka sok papírmunkával is együtt jár, éppen a dolgok komolysága, nagy jelentősége miatt. Könnyű egy telekügyben, jogerős döntést hozni... Az is éppoly ügyiraton fut le, mint egy gyermek-elvitel, tehát, hogy a szülőtől elviszik a gyereket, mert a családi és egyéb körülmények Veszélyeztetik a gyermek jövőjét, ezért nehezebb ilyen ügyben dönteni. És a legfontosabb az ügyek intézésében a gyorsaság. Hogy ne húzódjanak az ügyek hetekig, hónapokig, hogy a fél elégedett legyen a döntéssel, megértse, hogy a törvény szellemében jártak el. És lehet fellebbezni is... Sok esetben a megyei tanácson a végleges döntés megszületik, de van lehetőség még további jogorvoslatra is, amely az igazgatási osztályon folyó ügyekben legtöbbször ingyenes. — A kisajátításokkal kapcsolatos ügyek is gyakran itt csapódnak le. Az a lakosság egy részének a véleménye, hogy néhányan — vagy sokan — meggazdagodtak a kisajátításon... — Szó sem lehet ilyenről. Itt is hatásos rendelkezések vannak, amelyek a valóságos helyzetet veszik figyelembe. Tehát azit, hogy amikor egy családi házat például szanálnak, annak forgalmi értéke van. Törvényeink szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártala-. nítás jár. Az más kérdés, hogy ha valaki városépítési okokból 'kénytelen feladni évtizedes, évszázados házát, telkét, nagy veszteség éri. A forintok sok esetben nem tudják ezt az úgynevezett eszmei veszteséget pótolni. Kisajátítási ügyekben legtöbb esetben az ügyfelek megelégedésére hoznak határozatot. Alig egy-két ügyfél fordul bírósághoz, ahol igazságát — esetleg több pénzt remélve — keresi. Bővült az elmúlt időszakban az osztály feladatköre. Mint szabálysértési ügy, ide tartozik már a becsületsértés, a magánlaksértés és a megemelt értékhatárú tulajdon elleni szabálysértés. Sajnos, igen sok — tavaly 96 — becsületsértési ügy volt, pedig csak fél éve tartozik ez a témakör az osztályhoz. Az ügyekre jellemző egyébként, hogy a 96 közül csak 19 személyt bírságoltak meg. Ha- táskörileg hozzánk tartozik a tankötelezettség megszegése is: ha a gyerék nem jár iskolába, a szülőt megbüntetjük. Tavaly kétszázötven- három ilyen ügyünk volt, összesen 114 ezer forint bírságot szabtunk ki, ami nem jelenti azt, hogy a 253 gyerek mindegyike most már jár iskolába. Az összes pénzbírság, amelyet a szabálysértési hatóságok kiszabtak az elmúlt évben 1,7 millió forint volt... — Lencsés elvtárs, harminc éve a tanácson dolgozik, mire emlékszik vissza szívesen? — Arra, amikor még nem volt ennyi dolgunk, és légióként, hogy ahol — valamikor az ötvenes években — kisajátítást intéztem, a szekszárdi ipamegyedben, már a gyárak, üzemek tucatja épült fel. Tehát a nagy fejlődésre, amelyet az egész megye elért. Innen a székházból, ebből az osztályból jól látjuk, iratokon keresztül is, hogy mennyire gazdagodott, hogyan változik megyénk városainak, falvainak arculata. — És a családi élet? — Négyen egy cipőben járunk: a feleségem, lányom és a vejem is jogász... PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Évente több mint tízezer ügyiratot iktatnak Itt is emberek élnek — o — Viharos szél uralja az érté- nyi határt, az ólomszürke égbolt esővel fenyeget. Arra alkalmas gép nemrég járhatta előttünk a földutat, hogy megegyengesse kicsit. A$.. eredmény mégsem teljes. Itt- ott ellenálltak a jókora bakhátak. Akármilyen ügyesen lavírozik a gépkocsi vezetője — aki nem is próbálja leplezni idegességét —-, időnként végigradírozzuk a kiemelkedéseket. Előttünk a barnaháti szociális otthon terepjárója halad tisztes iramban, de az útviszonyoknak megfelelően hintázva. Át kellett volna szállni a tsz majorjánál, ahol elkezdődik a helyiek szerint a négy és fél kilométeres földút, de a terepjáró vezetője úgy gondolta, hogy ahol ő el tud menni, ott a követő Zsigulira nem leselkedik semmi veszély. A dudálást nem hallja, tart a célja felé és amikor megáll mégis, hogy miért haladunk olyan lassan, biztatóan integet. Aztán újból indít. Útitársaim dr. Oszetszky Gabriella járási főorvos és Somogyi Mártonné, a járási hivatal egészségügyi osztályának szociálpolitikai előadója. Zöldellő vetések között talán derűsebb lenne ez az utazás oda, ahol több mint félszáz ember él. De a tájék olyan, mint a neve: barna és valóban hátság, amit szabad prédájának tekint a szél. So- mogyiné vigasztal, hogy oda se neki, ez közel se olyan kalandos utazás, mint amilyen neki volt már két tucatnál is több, mióta hivatalból látogatja a szociális otthont. Ha kerülővel, Iregszemcse felől jön az ember, akkor se sokkal jobb a helyzet, pedig Hékutig van kövesút. Igaz, amonnan érkezve talán rövi- debb valamivel a hullám- vasutazás. — Hogy lehet az, hogy majd harminc éve működik itt a szociális otthon és nem építettek utat? Csönd a válasz. A főorvosnő nemrég van a hivatalában és Értény-Bamaháton se volt eddig még túl sokszor. Juliska pedig, akinek különben nem kell könyörögni a szóért, úgy látszik, nem érzi magát válaszra jogosultnak. Aztán mégis sikerül a megérkezésig összeszedni, amit nagyjából tudhatunk. Az intézmény léte fölött az elmúlt tíz év alatt többször húzták meg a vészharangot. Előbb azért, mert vize, villanya, telefonja nem volt. Fölrepült aztán a hír, hogy ha Tamásiba költözik a pincehelyi kórház, ott alakítanak ki újabb szociális otthont, és akkor megszüntetik a barnahátit. A kórház nem költözött. Ma már tudjuk, hogy a térség fekvőbeteg-intézeti ellátásának megoldására nem kerülhet sor rövid időn be* lül. A szociális otthon megszüntetéséről, az itt esetleg kieső férőhelyek visszapótlásáról tehát legföljebb álmod- hi lehet... — o----M ár nem bánom a kalandos utazást. Érdekelnek azok az emberek, akik itt élnek munkavállalóként és azokért fáradozva, akik a megye 11 szociális otthona közül ide nyernek beutalást. Úgy hallottam, hogy elzártság ide, elzártság oda, Bamaháton a legalacsonyabb a gondozottak halálozási aránya. Pedig, ha itt támad baj valakivel, a környezetében lévőket okkal rázza a félelem. Tavaszi és őszi esőzésekkor, meg télen előfordul, hogy Tamásiból a mentő nem tud kijönni. Olyankor a dombóvári állomásról terepjáró mentőt indítanak. Terepjáró... Két évvel ezelőtt kapott egyet fuvarozásra az otthon, mert a lovas kocsival — ami azért most is üzemel még — bajos volt Érténybe és onnan kijárni a naponta szükséges tejjel, kenyérrel, egyéb élelmiszerrel, postával, sajtótermékekkel. Egyszóval mindazzal, ami helyben nem állítható elő, de nélkülözhetetlen. Mi volt itt azelőtt? Urasági bérlők lakták a kúriát, amihez azóta sok épület társult. Működött Bamahát idős papi emberek menhelyeként is. Gondolom, nekik mást jelentett a természeti környezetbe való imádságos bezártság, mint azoknak, akik az élet sűrűjéből érkezve kötöttek itt ki, gondviselők híján, vagy hozzátartozóik közönyétől űzve. Amint befutunk a főépület elé, dr. Horváth Józsefnén, a nyugdíjba készülő vezetőn kívül elibénk „toppan” az a fajta kíváncsiság is ami a lakott helyektől távol élők sajátja. Bent, az ebédlő melletti társalgóban elkapja a karomat egy szívélyes öregasszony. — Megjöttek aranyoskám? Isten éltesse magukat! Én a Varga néni vagyok! Elszidjuk kicsit a Sándorokat, Józsefeket és Benedekeket, a véget érni nem akaró telet és kész az ismeretség. Tudtomra adják, hogy tavasztól késő őszig nagyon jó itt, mert akkor ott van a szép park, amit megpocsékolt ugyan két és fél éve egy vihar, de azért most se elvetni- való. Barnaháton aztán azért is jó lenni, mert önellátó ez az otthon. Három holdon megterem zöldségféléből, ami kell és disznókat, baromfiakat is nevelnek. Az asszonynép, mór aki bírja és kedve van hozzá, eldolgozgat a kertészetben, a férfiak az állatok körül érzik magukat jobban. Szóval, ki-ki azt folytathatja, miben megöregedett annak előtte, hogy idekerült. Nem kötelező, de ki tud megmaradni tétlenül, ha jó az idő és a saját termés fogyasztásának örömén túl, még pénz is akad kinek- kinek azért, amit végzett. — o----N egyvenhét gondozott közül a 19 férfi nem a főépületben lakik. Ez már azért is bonyolult lenne, mert a nők három szobája egybenyílik. A rend itt is, amott is példás. Probléma? Hát persze, hogy akad. Főként a nők körében. Idegeneknek nem könnyű megtanulni az együttélést. Most is van itt egy asszony — mesélik —, nemrég” került ide betegen. Hát nem világgá akarna menni állandóan az istenadta? Okosabban tenné, ha feküdne szépen és gyógyulgatna. Kupi László könyvelő lakószobájába telepedünk be, mivel más alkalmas hely nincs. Kint dühöng a szél, tépázza a még tarkopasz fákat a parkban. A könyvelő Somogy megyébe jár haza hétvégeken. Ugyanúgy bentlakónak számít, mint az a tíz nő és férfi, aki a szociális otthonban vállalt munkát. — Nem könnyű így — mondja Horváthné, aki öt évet töltött itt. Elfáradt kicsikét, de mintha fájna azért a szíve, amit rövidesen maga mögött hagy. — Ha lenne út, ami összeköti magukat a világgal, jobb lenne a helyzet? Bólint, hogy igen, noha érdekeltsége szinte már semmi. A többiek is helyeselnek. Ha út lenne, mindjárt nem a bamaháti szociális otthon lenne a Népújság legszorgalmasabb álláshirdetője. Innen mindig hiányzik két-három, van, hogy négy ember is, pedig a szállás, ellátás együtt kerül 300 forintba, a fizetés is jobb, mint más, hasonló intézményekben. No, de ki jön ide? Amikor beleszagolnak az álláskeresők ebbe a zárdái elzártságba, »világért se úgy veszik föl a munkát, hogy majd innen mennek nyugdíjba. Még szerencse, hogy vannak olyan hűséges kulcsemberek, mint Szalai Árpádné ápolónő és névrokona, Szalai József gépkocsi- vezető, vagy Maráczi Erzsébet, a szakácsnő, akiknek a munkájával már elégedettebbek nem is lehetnének, pedig olyan szűkében van a keze alá dolgozó segéderőnek, hogy most éppen egy fiatal férfi a „konyhalánya”. Szó sincs róla, jól dolgozik az, dehát férfiembernek mégse a konyhában van rendes körülmények között a helye! Szalai Árpádné és Szalai József különben azért is igen megbecsült dolgozója az otthonnak, mert mindkettőjükben igen erős áT készség az ezermesterkedésre. Józsi böl- lérként se vizsgázott rosszul, amikor kés alá kerül valamelyik arra érett disznó. De ha kell, villanyt is szerel, mert ki győzi azt megvárni, míg Tabról a hibabejelentésre kiérkeznek a szerelők?!-----o-----A könyvelőt rövid időre elszólítják, s amikor visszajön, arca derűsebb, mint amikor kiment. Pedig a szertartást, ami miatt hívták, mindennapos. Tieger József gondozott — aki valamikor ura- sági inas volt —, megkapta az őt illető pohár bort ebéd előtt. Kívánságra, mert neki „nem kell a havi zsebpénz”. A bornak azonban nem negyven cseppnek kell lennie, hanem legalább huszonnyolc kortynak. Megvolt, jól is esett... — Ki segíti az otthont? A még funkcionáló és jövendő otthonvezető egyszerre mondják, hogy fenntartójukon kívül a Tamási Állami Gazdaság az egyetlen, amire bizton számíthatnak. Az intézmény hét hold földjét megműveli és adnak érte cserébe évi 200 mázsa morzsolt kukoricát, ezenkívül géppel előkészíti a konyhakerti három holdat. Nincs kérés, amit ne teljesítenének. Vannak aztán termelőszövetkezetek, amelyek évente rendszeresen küldenek itt élő járadékosaiknak 500—600 forintot. Jönnek ilyen pénzek Szekszárdról, Tamásiból és Pincehelyről. Sajnos, a nagy- kónyi tsz még csak azt se teszi meg, hogy rendbe hozassa az Értény felőli földutat, amit járhatatlanná igencsak az ő gépei tesznek. Látogatók? Éppen azért, mert a megközelítés nem egyszerű, ritka esetben toppannak be. A fiatal dolgozók? Legtöbbje menekül innen. Sok gondot, bajt okoz ez az úttalan- sóg. De talán már nem sokáig... Mi táplálja reményeiket? Hogy a Tamási Állami Gazdaságnak a szociális otthon alatti lapban húzódó halastavain kívül van itt 1500 hektárja. Igaz, hivatalosan még nem, de szó volt már arról, hogy beköti a gazdaság ezt a területet is üzemi úthálózatába Hékut felől, és akkor vége lesz a világon kívüli állapotnak. Jó lenne, ha így lenne. Félszáz idős ember él Barnaháton igen egészséges, szép környezetben! LÄSZLÖ ibolya
