Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. április 1. NÉPÚJSÁG 5 Ckvivilic* (° latin cperire „megnyitni” szótól, mert Ovi­dius szerint a tavasz nyit meg mindent, Szt. György hava), a régi római kalendáriumban az évnek második, a ju­liániban az évnek negyedik hónapja. Most 30 napos, Julius Caesarig 29 napos volt. Áprilisban a Nap a bika jegyébe lép. (Révai Nagy Lexikona) A bika jegyében A tavasz középső hónapja, az április egyben az első harmincnapos hónap az év­ben. Az állatöv (zodiákus) egyik csillagképéről a Bika 'havának is nevezik. Erdősi Sylvester János annak idején a virágnyílástól megihletve azt javasolta, hogy nevezzék áprilist Kinyíló hónak, de elképzelése ugyanúgy nem gyökerezett meg nyelvünk­ben, mint a hasonló elgon­dolásból eredő és még nehéz­kesebb Nyilomos, amit Bar- czafalvi Szabó Dávid talált ki. Április első napján a nap­pal 12 óra 49 percig tart, hogy azután április végéig 14 óra 24 percre hosszabbodjék. Így a hónap folyamán több mint másfél órát hódít el az éj­szakától. Mindig nagy szélsőségek tükrözték április szeszélyes természetét. Budapesten pél­dául 1977. áprilisában 27,7 fokot mértek, ugyanakkor egy évvel később mínusz 4,3 fo­kig süllyedt a hőmérő hi­ganyszála Magyaróváron! In­nen a szólás, hogy „április­ban hét tél, hét nyár van...” A hónap népszokásai kö­zül ma is változatlanul él, s nemcsak falun, hanem vá­rosban is az április elsejei bolondját járatás. Ugyanezt mondhatjuk el a húsvéti lo­csolásról és pirostojás-aján- dékozásról is. (A húsvét idén 19-re és 20-ra, vagyis viszony­lag késői időpontra esik, hi­szen március 22-e lehet az ünnep legkorábbi, április 25-e pedig a legkésőbbi ideje.) A húsvét magyar elnevezésének eredete arra vezethető visz- sza, hogy a régi idők szigorú böjtjei után ekkor vettek ma­gukhoz először húst a hívők. Népi regula fűződik 14-éhez, Tibor napjához: ha addigra mór szép, zöld a vetés, jó időt remélhetni. A néphit sze­rint ezen a napon szólal meg először a kakukk. Jeles napja áprilisnak 24-e, György nap­ja, amely sok európai ország­ban a tavasz kezdetének dá­tuma. Nálunk a falusi nép úgy vélekedik, „György-nap után kalapáccsal sem lehetne a füvet visszaverni". Így az­tán természetes, hogy hazánk legtöbb vidékén ez volt az állatok első kihajtásának idő­pontja. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek vé­deni a legelőre tartó jószá­got. A Zala mentén első ki­hajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívül­ről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás. Az egykori Ujj és Ó Kalen­dárium így jellemzi áprilist: Az ifjúit természet szokott gálájába Itt vagyon pázsit zöld legszebb ruhájába; Nem vészen magára minden-nap ujj módit, S ez a’mi mutatja benne a valódit. Áprilisi tréfa Kora tavaszi tükör dasági tudományokban, har­. Áprilisi tréfa volt csupán a te nagy szerelmed, mondja a régi sláger. Képzelhetjük, milyen hatalmas szerelem az ilyen,. A portugál április című szép dal viszont bűvös tavaszról zeng. A zeneszer­zők, illetve szövegírók is felismerték ennek a hónaip- nap a jelentőségét. Ezt egyébként, a maguk módján, már a gyerekek fel­ismerik. Az április fontos, az áprilissal lehet csüfolódni. Mondanak valamit, amivel beugratják a barátjukat, osztálytársukat, aztán rá vág­ják: április bolondja! A felnőttek nem mondják ezt, csak nevetnek, ha sike­rült a tréfa, sőt, röhögnek. Emberi gyarlóság másokon nevetni. Egyszer engem is beugrat­ták, régen, nem emlékszem, mivel. Nem volt nagy szám. Azóta viszont figyelek min­denre április elsején, hátha gyanús egy-egy szó, kijelen­tés, hátha készül valami el­lenem. Ha jól belegondolok, ez is emberi gyarlóság, mert könnyen kellene venni a dolgot, hadd nevessen az il­lető, aki a gyermekded tré­fán, szellemesnek vélt tettén jót hahotázik. Váljék egész­ségére. Még azt is mondhat­nám, higgyük el neki, nem sejtettük, ha tudjuk is, mivel akar beugratni, legyen jó­kedvű. Legyen sikeres napja. Sőt, sikerélménye.' Egy hajdani rovatveze­tőmnek, az ország egészen távoli részén, sikerélménye kerekedett a gyakornok kis­lánnyal. Tulajdonképpen nagylány volt, tizennyolc éves, friss érettségivel került be a megyei laphoz. Városi lány volt, a mezőgazdaság­hoz semmit nem értett, ta­lán még annyit sem tudott, hogy egy kakasnak nagyjá­ból hány tyúkra van szüksé­ge. De mezőgazdasági rovat­ba került, mert ott volt hely. Gyakornokként próbált el­igazodni egyrészt az újság­írás rejtelmeiben, másrészt a falusi életben és a mezőgaz­madreszt pedig az életben. Utóbbi sem ment könnyen, nagyon naív volt a lány. Ezért lehetett jól beugratni. Megkérte a rovatvezető, menjen ki a ...-i tsz-be, na­gyon érdekes és szép kis ri­port témát tud felszedni. Most szóltak a szerkesztő­ségbe a járási pártbizottság­ról, hogy a kísérlet ered­ménnyel járt, keresztezték a libát és a kacsát, ezáltal a kacsának is nagyobb lett a mája, másrészt a libahús nem lesz olyan száraz. A gyakornok kislány ki­utazott a tsz-elnöknek el­mondta riporttémáját, az elnök — mint később meg­tudtuk — percekig szólni sem tudott, aztán hahotázás helyétt megsimogatta a lány arcát és kezdte magyarázni, hogy bizony április elseje van és amíg április lesz ezen a földön, a kacsa, kacsa ma­rad, a liba meg liba. Az új­ságírójelölt két napig nem köszönt a rovatvezetőnek, aztán elhatározta, hogy me­zőgazdasági főiskolára fog beiratkozni. Izgalmas hónap Hosszú tel után Az áprilisra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szomorú hónap. Kez­dődik mindjárt az első na­pon a derűs dolgok soroza­ta. Az április elseje talán az egész Világon különleges nap, a bolondozások, beugratások alkalma. Vidám az április azért, mert az első igazán tavaszi hónap, sok a napsütés, kizöl­dül a mező, virágoznak a gyümölcsfák, nyüzsög a ha­tár, megszólalnak a madarak. Megkezdődik a kirándulások ideje. Márciusban még csak kóstolgatni lehet a tavasz ízeit, de áprilisban valóság­gal ránk zúdul a megújulás jó levegője, illata, fénye, re­ménye. Még akkor is igaz ez, ha közben többször „bolon­dozik” velünk az április, sze­let, esőt hoz, esetleg fagyot. Mindenesetre a gyümölcsfa- virágok nem kívánják a ha­vat, de más növények sem. A húsvéti locsolás figyel­met érdemel, mert közügy lett. Nem a népszokások fel­elevenítése a gyakori, hanem a nagyon fiatal locsolók ita­tása. A rádió külön felhívja az ország figyelmét, ne adja­nak szeszt a gyerekeknek! Mindenesetre legénykéket egész nap látni az utcán dü­löngélve: harsányan vagy már elgyöngülten énekelnek. Ez persze nem áprilisi tréfa, nagyon is komoly dolog. „Növeszd a fű csikóhajat selymes zöld fonalakba!” — szólítja fel a költő áprilist. Szép biztatás, de a természet anélkül is megteszi ezt áp­rilisban, mert itt az ideje a fűnövesztésnek. A szerel­mespárok már .nem a száraz avarra ülnek le az erdőszé­len, hanem a szép selymes fűre. Ennél vidámabb, jobb do­log nincs a világon. Lehet, sőt biztos, hogy szebb a má­jus, de nem olyan izgalmas, mint az április. Az oldalt összeállította: Genten<4 József. A fotókat Kap- finger András, Bakó Jenő és Gottvald Károly készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents