Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
1981. április 4. Képújság 7 „Ha kicsodálkoztad magad...“ Az új élet első hónapjai Szózkilencvennéqy naPig tartott, amíg a szovjet csa---------------------------——patok, amelyek 1944. szeptember 23-án megkezdték Magyarország felszabadítását, Nemesmed- vesnél kiverték az utolsó fasiszta katonákat az ország földjéről. Április negyedikét, e történelmi napot már olyan nép köszöntötte, amely igyekezett megtanulni és kezébe venni saját sorsának intézését, és egy szabad Magyarország megteremtését. „Ha kicsodálkoztad magad, fogj hozzá a munkához; látod, minden csoda csak három napig tart.!” — szólította tettre a Népakarat, a kommunisták orosházi lapja némi iróniával a város felszabadult népét. Csakhogy akkor már folyt a munka — maga az újság bizonyítja, hogy volt már városi pártszervezet, volt újság, voltak akik meghatározták a teendőket és hozzáláttak megoldásukhoz. És akárcsak Orosházán, mindenütt a kommunisták voltak a kezdeményezők, a tetteket sürgetők. Azok, akik a Horthy-rendszer negyedszázados üldöztetését túlélve, 1919 óta megőrizték hitüket, cselekvőképességüket. A -szovjet katonai parancsnokságok — a szovjet politikát képviselve — kezdettől fogva azon voltak, hogy támogassák mindazokat az erőket, amelyek a demokratikus kibontakozást, az újjászületést szolgálták. A régi közigazgatás helyükön maradt hazafias képviselői (hiszen a leghirhedtebb fasiszták félelmükben amúgyis elmenekültek) éppúgy számíthattak támogatásukra, mint a sorra megalakuló nemzeti bizottságok vagy — központi irányítás híján más elnevezéssel — megalakult népi szervek. Az élet megindítását, a közellátás és közműellátás megszervezését, a legsürgetőbb újjáépítési munkák megkezdését (például a szétrombolt vasútvonalak helyreállítását) már az új élet első napjaiban mindenütt megkezdték. Az ágyúszót, a csatazajt még hallani lehetett, de csontig sová- nyodva, éhesen, rongyosan, meggyötörve építettük már az új életet. December 3-án, amikor az ország nagyobb része még a hitleristák és magyar csatlósaik kezén volt, a négy demokratikus pártból és a szabad szakszervezetekből alakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden meghirdette programját, kijelölte Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének útját: „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország. Mindennek ellenére az M. N. F. Front azt hirdeti: lesz magyar újjászületés!... Ha a magyar nép maga veszi kezébe sorsának intézését, akkor Magyarország megmenekülhet és újjászülethet.” December 21-én pedig Debrecenben — e program megvalósításaként — újjászületett a magyar államiság. Amikor az ideiglenes nemzetgyűlés összegyűlt, az ország területének még mintegy negyven százaléka a fasiszták kezén volt. A már felszabadított területek népgyűléseken megválasztott képviselői azonban az egész nemzet, a magyar nép nevében cselekedtek, amikor megszakítva a negyedszázados ellenforradalmi korszak „jogfolytonosságát”, magukat a „magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének” nyilvánították. A megalakított ideiglenes nemzeti kormány legelső ülésén legsürgősebb feladatának jelentette ki, hogy „szakít az eddigi német szövetséggel és haladéktalanul fegyverszünetet köt a Szovjetunióval és a vele szövetséges hatalmakkal”. A második ülésen, még az 1944-es esztendő vége előtt pedig a kormány egyhangúlag hadat üzent a fasiszta Németországnak. Az első demokratikus magyar kormány Moszkvában, 1945. január 20-án, vagyis a magyarországi katonai hadműveletekben döntő szerepet játszó budapesti csata vége előtt aláírta a fegyverszüneti egyezményt. Az újjászületett magyar állam pedig hozzálátott az antifasiszta magyar hadsereg megteremtéséhez. „Fogjon fegyvert minden magyar a haza és a magyar nép felszabadítása érdekében.” időközben a legöntudatosabb, legáldozatkészebb mun---------------- kások, sokszor a puszta kezükkel kikaparva a romok közül a gépeket, dolgozni, termelni kezdtek. Megalakultak az első üzemi bizottságok. Később ezeknek jogait a kormány éppúgy rendelettel ismerte el, mint ahogyan az új, az egész országot átfogó közigazgatás helyreállításában is a népi önkormányzatok útján haladt. Ugyancsak népi önkormányzati szervek, a sok helyütt még a rendelet megjelenését megelőzően megalakított földosztó bizottságok osztották fel a földet a dolgozó parasztok között. Ezeréves per dőlt el, amikor 1945. március idusán megszületett a földreformról szóló törvény. Nemcsak a magyar parasztság követelte ezt, hanem az egész magyar nép. Nagyon jellemző, hogy a Magyar Kommunista Pártnak 1945 februárjában Budapesten tartott első nagygyűlésén is ez a jelszó ragyogott az emelvény felett: „Föld! Kenyér! Szabadság!” Olyan történelmi változások zajlottak le, illetőleg kez---------------------------- dődtek meg még azokban a hónapokban, amikor hazánk területén még nem fejeződtek be a hadműveletek, amelyek a nemzeti történelem aranylapjaira kívánkoznak. S a felszabaduló nép ezer és ezer tanújelét adta, hogy tisztában van vele: a maga és hazája sorsa szorgalmától, odaadásától és áldozatkészségétől függ. A felrobbantott vasúti sínek helyreállítása éppenúgy emberfeletti erőfeszítéseket igényelt, mint Budapest megmentése az éhínségtől vagy pedig a járványveszély leküzdése. A szovjet utászalakulatok és magyar dolgozók közösen tették használhatóvá a vasútvonalakat. S éppen az ország teljes felszabadulásának napján — ugyancsak közös munka eredményeként — adták át Budapesten a forgalomnak a harmadik ideiglenes hidat, amely a kivétel nélkül felrobbantott egykori gyönyörű Duna- hidak helyett összekötötte nemcsak Pestet és Budát, hanem az ország két részét is. 1 945. április negyediké olyan országra virradt, amely már tudta, hogy a szabadság révén olyan kincs birtokába jutott, amellyel élni joga, történelmi kötelessége. PINTÉR ISTVÁN Száll az ének, zeng az ének... A ház lelke a sokaság Tamási központjában áll egy épület, amibe ha betéved az ember, rövid idő alatt megfeledkezik életkoráról, másfelé szólító dolgairól és negyedóra elteltével kész eskü alatt vallani, hogy sehol any- nyira otthon nem érezte magát, mint itt, ahol piros és kék nyakkendőt viselnek a házigazdák. Felnőttek emelték a házat a nemzetközi gyermekévben és okosan tették, mert nagyon kellettek ezek a gondoskodással kipárnázott falak és mindaz, ami a holnapok gondolat-, és érzelemgazdag felnőttéiért a falak közé költözött 1979 novemberében. ZSIBONG ÉS ELINDUL Mármint a szóban forgó ház, amiben nemcsak Tamási 1200 általános iskolásának 99 százaléka — úttörők és kisdobosok — kapott otthont, hanem a járás úttörőcsapatai is. Előttük nyitva áll mindig az ajtó, de gyakori az is, hogy a 'ház Tamásiból a járás csapataihoz „kiküldi” soros programjait. A környékből pedig bejárnak. Mintáért, segítségért. Van miből meríteni. Gazdag mozgalmi élet, 20 szakkör és klub, számos művészeti csoport munkája szolgáltat példát, kínál segítséget azoknak, akik készek a maguk területén a Magyar Úttörők Szövetségének irányelvei alapján tevékenykedni. Szervezni a gyermekközösségek életét, segíteni az iskolákban folyó oktató-nevelő munkát, hozzájárulni a gyerekek szocialista neveléséhez, elkötelezettségének megalapozásához, a közösségi élet iránti igényeik formálásához és a dolgos felnőtt.életre való neveléshez. A ház fiatalító varázsa abban áll tehát, hogy játékos-komolyán az életre készülnek benne, a „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért” mozgalom célkitűzéseinek megfelelően. Ezt a mozgalmat a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa hirdette meg, és úttörőházi tennivalói között a gyermek-, ifjú- és felnőttképzés, az iskolán kívüli mozgalmi, szakági, módszertani tevékenység szerepelnek. BÜSZKESÉG, NOSZTALGIÁVAL Jövök-megyek a házban, már sokadszorra, de még mindig a felfedezők kíváncsiságával. A pajtásokat nem zavarja, hogy álandóan van a házban látszólag céltalanul ődöngő felnőtt legalább fél tucat. A gyerekek csinálják azt, ami miatt jöttek, eltűnnek a szakköri és klubszobákban, vagy betöltik az aulát a kórus, a tánccsoport, irodalmi színpad tagjaiként. Hogy szívesen vannak itt, nyilvánvaló, kérdezni fölösleges. Ez a ház az övék, tökéletesen birtokba vették, ha úgy tetszik, hunyt szemmel odatalálnak benne mindenhova, ahol valami érdekes, izgalmas dolog történik. Ez azért is van, mert történjék bármi, a közösség igényére történik. A házban dolgozó tizenegy felnőtt — majd mindegyik pedagógus — munkájában igen nagy szerepet játszik az úttörőtanács és a szakikörvezetők szava. Ezeken kívül pedig a földszinti rúhatárral szemben elhelyezett „Kívánságkakas”, aminek igencsak tele van a bögye rendre megvalósuló kérésekkel, javaslatokkal. Innen került elő — többek között — az a kívánság is, hogy rendezzen a ház bűvöskocka-te- kerő versenyt. A versengésre sor is került, de nem nyomtalanul. A győztesek lelkes megünneplésén kívül megszületett a bűvöskockaklüb, gimnazista ifivezetővel az élen. Mia, csaknem húsz; KISZ- es fiatalnak van része az úttörőház életében. Tekintélyük óriási a pajtások, kisdobosok körében. Hasonló a helyzetük azoknak a pedagógusoknak is, akik a szakkörök, művészeti csoportok vezetőiként mindennaposak itt, ahol gyerek és felnőtt játszva dolgozik, alkot közöset. A kívánság, hogy „de jó lenne gyereknek lenni!” föltehetően valahány felnőtt látogató szívébe belesajdul itt, legföljebb nem mindegyik vallja be. A büszkeséget, azt igen, mert a ház tökéletesen szolgálja tulajdonosait, ezeket a felszabadult, boldog gyerekeket. SÓSPEREC, MINT SLÁGER Joli néni — Tóth Sándorné — az úttörőházban a nagymamák korosztályát képviseli. Csak napi négy órán át kellene itt lennie az áltála •vezetett büfében, de sohasem hiányzik, amikor szükség van rá. Ö azt mondja, azért, mert a szomszédban lakik. Én úgy vélem, hogy itt érzi magát jól és amikor megjönnek Szokszóidról az unokái, hozza magával őket is. A múlt hónapban húszezer forintos forgalma volt sósperecből, süteményekből, tejből és üdítőkből. (A tejet két és fél decis zacskókban csak az úttürőhúznak készíti a helybeli tejüzem.) Hitel a büfében nincs. Fölösleges is lenne. A fizetés kicsi, a forgalom utáni százalék se nagyon dobja föl. — Megéri? — Inkább erkölcsileg, mint anyagilag — felelte mély meggyőződéssel Joli néni. — Nagyon jó a gyerekek között. Serfőző Antalné igazgatói szobájából az aula színpadi részére lehet látni. A gyerekek körbeülték már a plaecot, a kórus után most a Csicsergők bűbájos együttese próbál. Aranyérmet nyertek a kisdobos kulturális seregszemle ez évi területi döntőjén, de van még megyén belüli és kívüli szereplési kötelezettségük és nincs az a jó, amit jobbítani ne lehetne. Bróbálnak. öröm őket hallani, nézni. Azt dalolják, táncolják, szavalják, hogy iskolásnak lenni jó. Csekéné Bakonyi Ágota tanítónő az irodalmi színpad vezetője, egyúttal házi szerzője is. A kontaktus az együttes negyedikes tagjai és közte már nem is lehetne teljesebb. A pajtások mozgását, beszédét egyáltalán nem gátolja a szereplési drukk. Játszanak, amiért viharos taps a jutalmuk. Bőven jut a tetszés- nyilvánításból a tánccsoportnak is, amikor „Onnan alól a Bakonyból jönnek a zsivá- nyok” dallamaira besorjáznak a fiúk. A „marcona” fő- zsivány alig nagyobb egy törpénél ... Később izgalom a felnőttek körében. Elszólítják mellőlem az igazgatónőt. A főpróba 45 percig tartott, a megadott műsoridő pedig húsz perc! Mit lehet itt csinálni? Az emeleten, egyik galériáról nyíló szakköri szobában hangolnak Csibi János cite- rásai. A bábosok rezidenciája ma kivételesen öltözőként funkcionál. Heil Ferencné jogos büszkeséggel mutogatja meg saját készítésű bábjaikat és meséli, hogy látogatásaik alkalmával nemcsak játszanak a járás egy-egy iskolájáDaltanulás liiP ü Tanítás után ide jönnek ban, hanem bevezetik a báb- készítés rejtelmeibe is az érdeklődőket, hogy idővel riválisaik legyenek. — Én akkor is eljövök ide — mondja később, amikor az aulában kialákult vidám forgatagot nézzük —, ha nincs szakköri foglalkozás. Néha idehozom a javítandó füzeteket. Ebben a miliőben nem fárasztó semmi. MIÉRT SZERETI? Míg a förgeteges össztánc után —‘ amit nézők, táncosok programon kívül együtt roptak — átrendeződik az aula ahhoz a daltanulásoz, amihez a gitárzenét — visszatérő vendégként — két iregszem- csei pedagógus szolgáltatja, sürgetem a jelenlevő felnőtteket a válaszadásra. Miért ragaszkodnék az úttörőházban vállalt munkájukhoz, mi hozta őket ide? Buch'holzné, a kisdobos kórus vezetője a szűkszavú és energikus emberekre jellemző tömörséggel ezt válaszolja: „Gyermek- és szakmaszeretet”. Csekéné Bakonyi Ágota: „Az úttörőhöz olyan lehetőségeket biztosít az irodalmi színpad számára, amilyet az iskola részint helyhiány miatt nem tud nyújtani. Itt olyan 'közel kerülünk a gyerekekhez, amilyen közel a tanórán nem lehet. Boldog vagyok amikor ide jöhetek.” Királyné Békefi Stefánia az ének-zene szakkör vezetője: „Szeretem a gyerekeket, és semminek se tudok úgy örülni, mint amikor érdeklődésükkel találkozom.” Ékes László: „Szeretem, mindig is szerettem a mozgalmi munkát. Az úttörőházban széles skálájú tevékenység folyik, ami kizárja a beszűkülést. Úgy érzem, jó kollektívába kerültem, amiben mindenki lelkesíti, bátorítja a másikat...” A vallomások azt tanúsítják, hogy az úttörőházban (nemcsak a gyerekek érzik magukat otthon, hanem a benne dolgozó, vele kapcsolatba kerülő felnőttek is, mert íme egy kívülálló nyilatkozata: „Jó érzés egy vidám, aktív és törekvő közösségben dolgozni, áhol az ember munkáját szívesen fogadják.” Aki ezt mondja, Csaba Jánosné óvónő szintén a gyakori vendégek közé tartozik. Fél hét. A tulajdonosok, a gyerekek már odahaza vannak, a ház azonban még mindig él. Most, a változatosság kedvéért a felnőttek „Pro Cultura Humana” kórusa próbál az aulában, de a munkatársak irodáiban se oltották még el a villanyt. Ékes László megint lekéste a buszt, Serfőző Antalné igazgató pedig a ház bejáratánál találkozik a férjével és gimnazista fiával, amikor 'kikísér bennünket. Nem, világért se érte jöttek, csak benézni, hogy mi folyik odabent. Mi folyna? Odaadással, lelkesen végzett munka, ami sokszor nem fér el napi nyolc órában .. . LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor.
