Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
a Képújság 1981. április 4. Nem árthat a szélvihar sem Magyarország felszabadulásához fűződő visszaemlékezésemet szeretném Qrtu- tay Gyula szavaival kezdeni, akivel néhányszor módom volt beszélgetni. „Magyarország fölött már 1945 januárjában felvinadt a remény hajnala. Hazánk nagy részét ekkorra már felszabadította a szovjet hadsereg, s végéhez közeledtek Budapesten a harcok”. A teljes szabadság napja 36 évvel ezelőtt, 1945. április 4-én jött el, amikor az utolsó magyar falu, Nemesmed- ves is felszabadult. Úgy hozta a sors, hogy magam is résztvevője voltam az eseménynek. Magyarország területén a fasiszták elkeseredetten harcoltak, kegyetlenek és cinikusok voltak. Soha nem tudom elfelejteni a Vereb községben történt tragédiát, amelyben mint cseppben a tenger, visszatükröződött a fasizmus lényege: az embergyűlölet, a szadizmus. Á hitleristák 1945 januárjában — immár sokadszor — megpróbálták áttörni a Budapest köré vont gyűrűt. Komárom térségében átdobták utolsó harckocsi-tartalékaikat. Kísérletük nem járt sikerrel, a támadókat a szovjet csapatok megállították, majd szétverték. Néhány harckocsi azonban áttört. Budapestig nem tudtak eljutni, de Vereb faluba betörtek. Harminckilenc szovjet katonát, köztük süllős sebesülteket ejtettek fogságba. Senkinek sem kegyelmezték. A foglyokat a helyi lakosság szeme láttára kdvonszolták a falu szélén lévő kovácsműhelybe, s az üllőkön a nehéz kalapácsokkal szétzúzták fejüket, medencecsontjukat, végtagjaikat. ...Ezt a fasiszta egységet másnap felmorzsolták A falu lakói is ott voltak, amikor bajtársainkat közös sírba temettük. Az Októberi Forradalom 40. évfordulóján, 1957-ben a falu lakói balatoni vörös kőből állítottak emléket a szovjet 'hősöknek, az emlékmű köré pedig 39 fiatal gesztenyefát ültettek... Március közepéig folytak a súlyos áldozatokat követelő harcok, amelyekben részt Vett a mi Katyusa-ezredünk is. Az ellenség végül is kimerült és elvérzett a szovjet katonák kemény védelmén, s miután jóformán teljes harcászati tartalékait elveszítette, szinte megállás nélkül vonult vissza. Harminchat év telt el azóta. A magyar és a szovjet nép barátságát közös alkotások is jelzik. Hosszan Sorolhatnám az új magyar városokat, ipari létesítményeket, modem vállalatokat, mint Dunaújváros, Deninvárös és Kazincbarcika, a Debreceni Golyóscsapágy-gyár, az épülő paksi atomerőmű, a tali- ándörögdi első űrtávközlési földi állomás, a sók-sok más objektum; a szovjet—magyar barátság, a szocialista gazdasági integráció szülötteit. Népeink barátsága természetessé, meggyőződéssé vált. Barátságunkról, egyre erősödő kapcsolatainkról szólva eszembe jutnak a szovjet hősi emlékműnél elültetett gesztenyefák, Vereb község- ségben. Ny. ZABELKIN Együtt könnyebb, előnyösebb Termő földek Az európai szocialista országok tavalyi és idei nép- gazdasági tervei világosan tükrözik, hogy mind az ipar, mind a nemzeti jövedelem termelésének növekedési üteme lelassult, s ezzel számolnak a következő ötéves tervben is. E mögött szinte minden országban a gazdasági szerkezet átalakításának igénye és problémája húzódik meg még alkkor is, ha az extenzív fejlődési szakaszról az intenzívre való áttérés fogalmát használják a helyzet magyarázására. Az is megfigyelhető, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a KGST-nek keretében a növekedési ütem csökkenése mellet sók más azonos probléma húzódik meg. így például, hogy a beruházásokat visszafogták, a tőkés adósságállomány csökkentése miatt mérséklik az importot és erőteljesen fejleszteni kívánják aZ exportot. Ebből következően — figyelemmel a külgazdasági egyensúlyra — az életszínvonal sem emelkedik a korábbi években megszokott mértékben. Ebben a helyzetben joggal vetődik fel a kérdés: a gazdasági problémák megoldásában vajon milyen szerepe van a KGST-nek illetve ilyen körülmények között erősödik-e az együttműködés? A kérdés már csak azért is jogos, mert a KG'ST fennállása óta a jelenleginél jóval súlyosabb gondok is előfordultak, az együttműködésben résztvevő államok gazdaságában (gondoljunk csak az ötvenes évekre) és éppen az adta a KGST jelentőségét, hogy akkor is megfelelő eszközöket nyújtott a megoldásokhoz és átsegítette az országokat a nehézségeken. A felvetődöt kérdés sokkal összetettebb, mintsem, hogy röviden meg lehetne válaszolni, a lényegre azonban néhány jellemző példával rá lehet világítani. A KGST-ben tömörült országokban bizonyos szempontból hasonló a helyzet, mint a fejlett tőkés államokban. Nevezetesen: mind a világpiacon általában, mind a KGST-ben hosszú évekig volt olcsó a nyersanyag és az energia. Ezért mindkét oldalon olyan ipar, illetve olyan felépítésű ipar alakult ki, amely kifogyhatatlannak vélte a nyersanyagot és nem takarékoskodott az energiával sem. Tehették ezt az alacsony ár miatt, s mert volt mindenből elegendő. Igaz, hogy a nyersanyagok és az energiahordozók forrásai a KGST-ben egyenlőtlenül oszlanak meg, de egészében a termelés bőségesen fedezte a fogyasztást. Még 1978-ban is a KGST-országok (millió egyezményes tonnában számalva) termelése 2258 volt, s a fogyasztása 2108, azaz a KGST-n kívüli exportra is maradt. A különféle forrásokból származó becslések viszont már azt jelzik, hogy — ha az energiafelhasználás a korábbi ütemben növekszik — 1990-es években, ha új, nagy készleteket tartalmazó hozzáférhető helyen lévő lelőhelyeket nem sikerül felfedezni, • akkor a KGST-n kívüli forrásokat is egyre intenzívebben igénybe kell venni. A KGST-országok energiahordozókkal való ellátása jelentős mértékben a Szovjetuniótól függ. Viszont azt is tudnunk kell, hogy pl. az olaj ára nemcsak a világpiacon drágult, hanem ténylegesen a Szovjetunióban is. A meglévő kutak kitermelése, de különösen az új lelőhelyek feltárása — mivel ez utóbbiak rendkívül kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyok között találhatók — egyre költségesebb. Számítások szerint a Szovjetunióban a kőolajtermelés egy tonnával' való növeléshez 1973-ban 90 rubel beruházásra volt szükség, míg 1976- foan már 192 rubel. Hasonló a helyzet a földgázzal is: a kitermelés évi ezer köbméterrel való növelésében 1973-ban 40 rubel beruházásra volt szükség 1976-ra már 62 rubelra. Ilyen helyzetiben nagyonis érthető, hogy a KGST keretében intenzíven dolgoznak az energiafelhasználás ésszerűsítésén. Természetesen azzal a kettős céllal, hogy egyrészt csökkenteni lehessen a fajlagos felhasználást, másrészt a legkorszerűbb energiatermelést, az atomenergiát egyre szélesebb körben használják fel villamos áram termelésére. Nem véletlen, hogy az együttműködésnek egyik leggyorsabban fejlődő területe éppen az atomerőművek létesítése; az ehhez szükséges berendezések gyártásában Magyar- ország is részt vállal. S az sem véletlen, hogy éppen az energiahordozók kitermelésében erősödött látványosan az együttműködés: közös erővel megépült több kőolajvezeték, amely összeköti a KGST-államokat és a gázvezeték is, amely meghosszabbítva — legújabb hírek szerint — még a nyugat-európai országokba is eljuttatja majd a szovjet földgázt. A nyersanyagok kitermelésében már nem annyira látványos, ám rendkívül intenzív együttműködés folyik a KGST-országok között: így például a Szovjetunió kursz- ki területén lévő rendkívül gazdag vasérclelőhelyék feltárásában és bányászatában, s majdan az érc elsődleges feldolgozásában. Ennek jelentőségét növeli, hogy több KGST-tagország vasércből is importra szorul. Példaként említhető a cellulóz-együttműködés is. Ez az anyag rendkívül drága, s egyre drágább a tőkés világpiacon. A Szovjetunió gazdag készleteit kihasználandó több KGST- ország közös beruházással hatalmas cellulózgyárat épített szovjet területen, így az együttműködésben résztvevő országok viszonylag kedvező áron jutnak e fontos nyersanyaghoz. Ilyen jellegű együttműködést többet is lehetne említeni (azbeszt-, vagy Kubában a nikkel-ki- melés stb.), de ami a lényeg: az érdekelt KGST-országok közös beruházásokkal, ott ahol a nyersanyag van, igyekeznek biztosítani jövőbeni nyersanyagszükségletüket. Amennyiben ez a törekvés a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésével jár együtt, úgy a „nyersanyag-krízis” megoldható. Vannak tehát területeit, ahol a KGST-ben folyó együttműködés nem gyengül s éppen ezek azok a területek, amelyek alapvetően befolyásolják a jelenlegi gazdasági helyzetet, illetve lehetőséget nyújtanak a fő problémák megoldására. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy emellett szinte minden ország törekszik a tőkés adósságállomány csökkentésére. (Ez pedig csakis a tőkés országokból származó import mérséklésével és az oda irányuló export növelésével valósítható meg. Ami pedig ebből következik: az alacsony növekedési ütem mellett — még a belső fogyasztás visz- 'szafogásával együtt ds — az exportképes árualap -nem nő dinamikusan. Viszont, ha a tőkés exportot kívánja több szocialista ország erőteljesen növelni, — ' az feltétlenül ihat a KGST-országok egymás közötti kereskedelmére, esetleg mérsékelt annak növekedését. S ha ez így van, akkor valóban úgy tűnik, mintha a KGST keretében folyó együttműködés súlyos problémákkal küzdene. A KGST-n belüli külkereskedelmi forgalom ' dinamikájának mérséklődése természetesen gondokat okozhat az egyes KGST-államokban. GYULAI ISTVÁN A gyáróriás gyomra Togliattiban, a Volgái Autógyárban nem könnyű feladat a munkások és alkalmazottak étkeztetése. A Zsi- guli-gyártás fellegvárában ugyanis annyian dolgoznak, mint egy kisebb város teljes lakossága. A gyár közétkeztetési kombinátja az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. A vállalat 46 éttermében egyidejűleg mintegy 50 ezer ember ülhet asztalhoz. A kombinát naponta' tíz tonna húst, rengeteg zöldséget, burgonyát és más terméket dolgoz fel. A Volgái Autógyár szak- szervezeti bizottsága az üzemi étkeztetéshez évente mintegy kétmillió rubellel járul hozzá. Wische 350 négyzetkilométernyi terület az Elba völgyében. Alacsonyabban fekszik, mint a folyók vízszintje. A múltban gyakoriak voltak itt az áradások, amelyek tönkretették a termést. 1958- han a párt felhívására az PDJ (az NDK ifjúsági szervezete) vállalta, hogy elvégzi a talajjavítást a területen. A fiatalok kétéves munkája nyomán Wische má termékeny mezőgazdasági terület. Az NDK-ban az 1960. évi 426 ezer hektárról 1977-ig több mint háromszorosára, egymillió 440 ezer hektárra nőtt a víztelenített terület. 1960-ban 55 ezer hektár földet öntözték, ez 1977-re 840 ezer hektárral növekedett. Jelenleg az ország mezőgazdasági területének több mint 13 százalékát öntözik. A cél, hogy 1990-ig a 4,7 millió hektár szántóföld felének öntözésével tegyék biztonságosabbá és gazdagabbá a termést. Wische, az egykori mocsár ma termékeny mezőgazdasági vidék Afganisztán Az írnok és az ígéret Európai ember nehezen találná ki, hogy mit lát ezen a képen. Kabul utcáján egy írnok ül előttünk, száz afgán közül kilencvennek nélkülözhetetlen segítőtársa. Azt írja, amit diktálnak neki — levelet, panaszt, kérvényt. Másolat nem készül, de a címet két példányiban írja: egyszer a borítékra, egyszer az „üzletfél” tenyerére, hogy el ne felejtse, tudja, kinek kell elvinnie, átadnia az írást Pontosabban, hogy meg tudja valakinek mutatni, hiszen ő nem tud írni- olvasni. Afganisztánban a férfiak 90, a nők 98 (!) százaléka abszolút analfabéta. A gyerekeknek a legutóbbi időben is csak 20 százaléka járhatót iskolába. Milyenbe?. Az iskolák harminc százaléka oktatásra alig alkalmas mecsetben, vagy éppenséggel a szabad ég alatt működött és működik. A forradalmi rendszer radikálisan intézkedik az iskoláztatás érdekében. Először is átszervezik az iskolarendszert. Bevezetik a négyosztályos általános, és a tízosztályos középfokú oktatást. A kötelező általános iskolát a városokban 1986-ig, a falvakban 1987-ig vezetik be. Hatszáz iskola már megépült, s egyúttal tanfolyamókat szerveznek a felnőtteknek az írástudatlanság visszaszorítására. A jövő ígérete: az idei tanévben nem kevesebb, mint 16 ezer fiatal kezdte meg az egyetemet — belföldön és a szocialista országokban. Tartós műanyagok Mintegy két-háromszoro- sára növelhető a polimer anyagok élettartama azokkal a stabilizáló adalékokkal, amelyeket a Kaunaszi Műszaki Főiskola szakembereinek egy csoportja kísérletezett ki. Sok esetben drága fémeket és más, hiánycikknek számító anyagokat helyettesítenek műanyagokkal. Ezek azonban gyorsan öregszenek és hamar elvesztik szilárdságukat. Az új módszerrel megmunkált műanyag-alkatrészek — például a Zsiguli személygépkocsiban — csaknem két és félszer hosszabb élettarta- múak. Kávézó a Volgái Autógyárban
