Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-25 / 96. szám

1981. április 25. ^NÉPÚJSÁG 3 Népművelők munkájukról A bonyhádi nyitott ház Tartalék tiszta tükörben Egy műanyagfeldolgozó vállalat cipőkellékgyártó üzemé­ben a karbantartók szocialista brigádja átalakított egy gépet, s ennek révén az addig használt import alapanyag helyett hazai készítésűből állíthatják elő a kellékek egyikét. Tavaly a műanyagfeldolgozók dinamikusan növelték a termelést, s egyre több hazai alapanyagot használtak fel. S mert ezzel csökkent a drága alapanyagimport, nem kellett mindenáron exportálniuk sem. Ma már az ilyen és hasonló örvendetes példák nem tar­toznak az ünneplésre érdemes ritkaságok közé. Ám gyakran akkor is a tartalékok kihasználását emlegetik, amikor erről szó sincs. Ott is erről beszélnek, ahol valójában nem történt több, mint a pazarlás, az eddig is nyilvánvaló ésszerűtlenség fölszámolása. A vélt és tényleges tartalékok terepén járva sok példát látunk. Az elmúlt évben például nagyon sok gondot okozott a kötöttárugyártóknak a fonalhiány. A hazai fonodák a szük­ségesnél kevesebb fonalat bocsátottak ki, ráadásul ezek össze­tétele sem volt megfelelő. S minthogy a magas ár miatt a fonalak importja szóba sem jöhetett, a kötöttárugyártó üze­mek nem tudták kihasználni kapacitásukat. Pedig áruik ke­lendőek mindenütt. E példából is kitűnik, ha sikerült volna megteremteni az összhangot a fonalkészítés és annak feldol­gozása között, egy jól fizető tartalékot lehetett volna ki­használni. Tartalék az is, ha közös érdekeltséget teremtve, új gyárt­mányokat fejlesztenek ki a hozzájuk kapcsolódó gépekkel, berendezésekkel együtt. Hosszasan lehetne sorolni az erre alkalmas társüzemeket. Ez már a tényleges tartalékok mezeje. Itt nem pusztán arról van szó, hogy ami fölött eddig szemet hunytunk, azt nem tűrjük tovább. Sokkal inkább arról be­szélhetünk, hogy azok az üzemek, amelyek a termelési kap­csolatok magasabb fokára., törekszenek, eddig ki nem akná^ zott tartalékokat tárnak fel. Napjaink nehezebb gazdálkodási feltételei eredményezték, hogy a tartalékoknak megnőtt a rangja. Kihasználásukban ott teremtettek ésszerű sorrendet, ahol először a lazaságokat, a pazarlásokat, az indokolatlan veszteségeket számolják fel. De ezzel a folyamat még nem zárult le. Sokat mond a tartalékok értékéről, hogy tavaly az ipar- vállalatok nyeresége több volt, mint amennyire számítottak. Az önkritikára kész vállalatok nem szépítik a történteket: a kényszerhatásoknak — elsősorban a szabályozómpdosítás nyereségcsökkentő hatásának — engedve most kezdik tisz­tára csiszolni a tükröt, hogy abban világosan láthassák tar­talékaikat. MÉSZÁROS OTTÓ Natúrfehérje, gyógypremix Újfajta takarmányok Az idén mintegy három­millió sertést vár a kisterme­lőktől a húsipar és a baromfi­ipar is mindinkább az állan­dó szállítók körébe vonja be a háztáji állattartókat. Ele­gendő takarmányt és külön­féle kiegészítő anyagokat, tápszereket biztosít a keres­kedelem. Az országban 5631 takarmányboltban szolgálják ki az idén a kistermelőket, akik az év első három hó­napjában az elmúlt év azo­nos időszakához képest mint­egy 5—6 százalékkal több szemes takarmányt vásárol­tak. Tápból valamivel keve­sebb fogyott, nyilvánvalóan azért, mert a kistermelők maguk hozzák össze a takar­mányok anyagait, házilag ál­lítják össze az eleség jelen­tős részét. A Gabonatröszt yállalatai olyan új takarmánykiegészí­tőket, dúsítókat hoztak, illet­ve hoznak forgalomba, ame­lyekkel a kistermelők tovább javíthatják az eredményei­ket. Országszerte megkezd­ték az úgynevezett gyógy­premix árusítását. Ezt a nagy hatású anyagot a ta­karmányhoz vegyíthetik a baromfitartó kistermelők, a készítményben levő ható­anyag állategészségügyi vé­delmet is biztosít a fiatal baromfiállománynak. 1981- ben korlátozás nélkül juthat­nak hozzá a háztáji gazdák a szója- és a napraforgó­darához, ezekkel a natúr­fehérjékkel növelhetik a ta­karmányozás hatékonyságát a portákon. Árusítanak takar­mánysókat is és takarmány- mészhez szintén hozzájuthat­nak az állattartók. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központ életében ottjártunkkor kez­dődött a 387. nap. Tavaly, felszabadulásunk ünnepé­nek évfordulóján nyitotta meg kapuját a „nyitott ház”. A szójáték nem alaptalan, hiszen ia bonyhádiak is a „nyitott ház” elvét követik. Az intézménybe bárki, bár­mikor betérhet és ott olyan rendezvényeket, programo­kat talál, amelyek mellett nem tud érdektelenül el- jmenni. A nap animátora — szer­vezője, lebonyolítója — a konténeres előcsarnokban Csehák János képesített népművelő. Éppen a hét ele­ji eszközleltárt végzi, amikor beszélgetésre kérem. — Az eredeti elképzelés az volt, hogy a konténerek­ben elhelyezett faragó, kézi­munka és egyéb eszközök segítségével aktivizáljuk az embereket. . Beszoktassuk őket a házba, a közös fara­gáson és a játékon keresz­tül elvezessük őket egyéb1 programokra is. Sajnos, ezt már nem tudjuk így csinálni. — Miért? — Mert kellene egy külön helyiség a konténereknek. Eredetileg ott álltak sorban — mutat Csehák János arra a falra, melyet most Bujdosó Ernő festőművész freskója díszít. — A ház beindulása és a freskó festési munkái­nak megkezdése közötti né­hány hónapban megismer­ték, megszokták és megsze­rették a kontéreneket az em­berek. Miután megkezdődött a freskó festése, zárva talál­ták azokat. Tavaly szeptem­berben, miután elkészült a freskó, kénytelenek voltunk egységes helyükről elvinni, és az előtér különböző pont­jaira szétszórni a konténere­ket. Ugyanazt a munkát már nem tudjuk végezni ve­lük. mint a kezdet kezdetén (sikerült. A népművelő később a fia­talokon kesereg. — Sajnos, nagyon nehéz ideszoktatni őket. Feszélye- zettek ebben a csodaházban. Talán « környezet Zavarja őket? Más lenne, ha meg tudnánk értetni magunkat velük. Mi már számtalan­szor megpróbáltuk. csak- hoPv ők nem akarnak meg- hvílni. * Pál Ágnes igazgatóhelyet­Csehák János fes, népművelő: — Nagyon fontos munkánkban a szóra­koztatás. A városban nincs színház, se színvonalas szó­rakozóhely. Megteremtettük a színházbérleti rendszert és jelentősei léptünk a komoly zenei élet felé is. Jól tudjuk, az igények ki­elégítésében nem szabad el­vesznünk, de azzal is tisztá­iban vagyunk, hogy az igé­nyek kielégítésének együtt kell járniok az igény felkel­tésével is. A komolyabb rendezvények felé ilyen úton haladunk. * Pontosan egy tucat nép­művelő dolgozik itt. Hat ké­pesített és hat képesítés nél­küli (három .képesített most gyes-en van). Szabó László 1975-ben dip­lomázott a szombathelyi fő­iskolán. Ügy veszem észre, az állhatatos népművelők közé tartozik, végigjárta a lépcsőfokokat. Volt Váralján tiszteletdíjas, majd Nagymá- nyokon „rendes” igazgató. Itt most szakelőadóként dol­gozik. >. — Ogy gondolom, manap­ság egyáltalán nincs szükség a népművelésben sem a száj­barágósra. Az emberek nem­csak. hogy nem igénylik, nem is szeretik. Afelé tartunk, hogy mi. népművelők ismer­jük meg és dolgozzuk fel a közönség részéről kapott in­formációkat és igényeket. Az emberek művelődési igé­nyeit 'kell kielégítenünk, a tartalmasabb és a komolvabb formák felé közelítve őket. Ügy gondolom, mi ezt kö­Szabó László vetjük mindennapi mun­kánkban. * Paksi András igazgató. — Havonta átlag tizenöt- -ezren fordulnak meg nálunk — mondja. — Színházter­münk látogatottsága 83 szá­zalékos. Rendkívül megnőtt a programok iránti érdeklő­dés a 30—50 éves korosztály körében. Szórakoztató műso­rokra gondolok. A helyi és a Bonyhád környékén élő emberek szabad idejét sze­retnénk tartalmiasan kitölte­ni. Szoros kapcsolatunk van minden üzemmel, intéz­ménnyel. Bony.hádon és kör­nyékén eddig nem volt olyan lehetőség a művelődésre és a szórakozásra, mint most. * A művelődni vágyó em­ber szabadon választja ki, hogy hová megy és mit néz meg. Már túljutottunk azon a módszeren, hogy úgy szer­vezzük a programokra a kö­zönséget. A szórakoztatás biztosítása is egy fajta lehe­tőség. A művelődési házak­nak azonban tanácsos, hogy ismerjék és tartsák a mérté­ket. Bonyhádon ezen az úton járnak az új művelődési központ munkatársai. Mun­kájuk nem könnyű, mint ahogyan a közművelődés maga sem az. Egy röpke év múltán egetverő eredmé­nyekkel nem rukkolhattak elő. Ezt nem is kívánja tő­lük senki. De a következe­tes munkát igen. Tőlük is, másaktól is. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Széntermelés a Márkus-hegyen Fél évvel a határidő előtt szenet ad az eocén-program első bányája, az Oroszlányi Szénbányák márkus -hegyi üzeme Növekvő érdeklődés a szakmunkásképző iránt Az idén több nyolcadik osztályos jelentkezett to­vábbtanulásra, mint tavaly. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben most elkészült statisztika szerint a március 20-i határidőig több mint 122 000 tanuló, az általános iskolák végzősei­nek 96,7 százaléka adta be jelentkezési lapját, kifejez­ve: szeretné folytatni tanul­mányait. Az 1979—80-as tanévben az utolsóévesek 96,5, az ezt megelőző tanévben a 96,1 százaléka kérte felvételét a középfokú iskolákba. Az idén jelentkezettek a tavalyiaknál jobban figye­lembe vették a továbbtanu­lási lehetőségeket, a társa­dalmi igényeket, következés­képpen mérséklődött a túl­jelentkezés a szákközépisko­lákban, már csak 22 száza­lékos, 6 százalékkal keve­sebb a tavalyinál. Ezekbe a középiskolákba a 32 800 helyre most negyvenezren kérték felvételüket. A ta­nulók közül minden negye­dik az érettségit és szak­munkás-bizonyítványt is adó szakközépiskolákba ad­ta be kérését. Főleg az ipa­ri, építőipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági, élelmiszer- ipari, hírközlési szakmákat Választották. A szakmunkásképzőkben — ahová a legtöbb tanulót várják, azaz 58 000 diákot — eddig 54 900-an jelentkeztek, 2,6 százalékkal többen, mint tavaly. A jelentkezők és a helyek száma közötti kü­lönbség csökkent. Úgyszin­tén a gimnáziumokban is, ezekbe az intézményekbe 23 600-an kérték a felvételű­Az idén is, akárcsak az előző években, a vidéki ál­talános iskolák továbbtanul­ni szándékozó végzőseinek zöme a szakmunkásképzők­be, a városi általános _ isko­lákban végzők pedig főleg a gimnáziumokba és szakkö­zépiskolákba szeretnének be­jutni: A középfokú iskolákban ezekben a hetekben bírálják el a felvételi kéréseket, s a fel nem vett tanulók jelent­kezési lapjait a második helyként jelzett iskolába to­vábbítják. Júniusban már mindegyik tanuló tudhatja: szeptembertől melyik iskolá­ban folytathatja tanulmá­nyait. Népfront Lakótelep és közélet A népfrontmozgalom egyik igen fontos feladata a lakó­helyi közélet fejlesztése. En­nek érdekében új munka­forma is létrejött már az elő­ző kongresszusit követő idők­ben: a körzeti népfrontbi­zottság. Az eltelt időszak ta­pasztalatait összegezte a kongresszus, megerősítve, hogy a körzeti bizottságok jó hatással voltak a lakóhelyi demokrácia kibontakozására. A körzeti népfrontbizottsá­gok munkájának egy fontos területét tekintette át a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége legutóbbi ülésén. Két városi, a szekszárdi és a dombóvári bizottság titkára számolt be a körzeti nép­front és a lakóbizottságok kapcsolatának fejlődéséről. És egyben az is volt a leg­fontosabb megállapítása az elnökségnek, hogy fejlődnek ezek a kapcsolatok, a körzeti bizottságok munkájának és a lakóbizottsági tevékenység élénkülésével párhuzamosan. Dombóváron két körzeti bi­zottság működik, szervezik a harmadikat. A városban él egy egészséges lokálpatriotiz­mus, ennek következtében könnyebb az akciók, - társa­dalmi munkák szervezése, a lakosság érdeklődik az egész várost érintő kérdésekről is. Sikeres volt a tiszta lépcső­ház mozgalom, javult a lakó­bizottságok és a tanács kap­csolata. Az elnökségi ülés hozzá­szólói hangsúlyozták, hogy a lakótelepi életforma kialakí­tásában is jelentős szerepük van a helyi aktivistáknak. A közösségi életre a lakótele­peken is igény mutatkozik, ezért közös helyiségek kiala­kítására lenne szükség. Szek- szárdon kevésbé jó a kap­csolat a két választott szerv között, de itt több a lehető­ség a közös használatú he­lyiségek megtalálására és használatba vételére, akár klubnak, akár valami más­nak nevezik el. Hangsúlyt kapott az elnök­ségi ülésen az együttműkö­dés is, mert előfordult mára megyében, hogy az úttörők által ültetett fákat a tanács kiszedette' mert nem megfe­lelő helyre ültették el azo­kat. A párhuzamosságok, át­fedések kiküszöbölése érde­kében szükséges tovább javí­tani az együttműködést a ta­nácsok, a népfront- és lakó- bizottságqk, valamint az út­törőmozgalom és a KISZ kö­zött. Szekszárdon éppen most tervezik közös akciók indítá­sát. Maguknak a lakóbizott­ságoknak a tevékenységét, is szükséges élénkíteni, hogy ne csak az érdekképviseleti sze­repet lássák el, azt is eseten­ként, hanem váljanak a köz­élet aktív szervezőivé, részt­vevőivé. Ilyen értelemben minden az emberen, a meg­választott aktivistán múlik. Ha- érdeklődéssel, szeretettel végzi társadalmi megbízatá­sát, az eredmény nem marad el. Az elnökségi ülésen is el­hangzottak példák a szocia­lista együttélés gyakorlatát megtaláló jó lakótelepi kö­zösségekről éppúgy, mint kö­zönyösségről, bezárkózásról. Nem könnyű és főleg merő­ben más lakótelepen élni, mint családi házban. A de­mokratikus és kellemes együttlét íratlan szabályai­nak, hagyományainak a ki­alakításában is van szerepük a lakó- és körzeti népfront­bizottságoknak. A növekvő szabad idő hasznos és kelle­mes eltöltéséhez is segítséget adhatnak ezek a társadalmi bizottságok.

Next

/
Thumbnails
Contents