Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
2 Képújság 1981. április 23. Megemlékezések Lenin PANORÁMA BUDAPEST Döntsön Namíbia! születésének 111. évferduléjárél Vlagyimir Iljics Lenin születésének 111. évfordulója alkalmából szerdán koszorúzá- si ünnepség volt a szovjet állam megalapítójának, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének budapesti szobránál, a Dózsa György úti Felvonulási téren. A szovjet és a magyár himnusz hangjai után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága nevében Nemes Dezső, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója és Király. Andrásáé, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára koszorúz- tak. A Minisztertanács koszorúját Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Veress Péter külkereskedelmi miniszter helyezte el. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének nevében Vlagyimir Pavlov nagykövet, és Ivan Zsukov tanácsos ko- szórúzott. A Szakszervezetek Országos Tanácsa részéről Földvári Aladár elnök és Ligeti László alelnök helyezte el a megemlékezés virágait. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára és Tassonyi Kadocsa, a KISZ KB tagja; a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége nevében Veres József alelnök és Király István akadémikus, az elnökség tagja; Budapest Főváros Tanácsa képviseletében Farkasinszky Lajos elnök- helyettes és Bornemissza Sándor, a tanács pártbizottságának első titkára helyezte el a kegyelet koszorúit. A hála és a megemlékezés virágaival borították a szobor talapzatát a fővárosi dolgozók, fiatalok képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. * A kommunista párt és a szovjet állam megteremtője, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 111. évfordulójáról az egész ország megemlékezett szerdán a Szovjetunióban. Már az évforduló előestéjén sok helyütt rendeztek emlékünnepséget, gyűlést, megkoszorúzták Lenin emlékművét. Moszkvában, a Vörös téren ezekben a napokban is százezrek keresték fel a forradalom vezérének mauzóleumát, a Lenin-mauzóleumot, s ugyancsak sok látogatója volt a Leniin-emlékhelyek- nek a forradalom városában, Leningrádban is. A központi ünnepséget, amelyen részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői is, szerdán délután tartották meg a Kreml Kongresszusi Palotájában. A szerdai lapok ünnepi köntösben jelentek meg, cikkekben, színes írásokban idézik fel Lenin emlékét,, foglalkoznak azzal, hogyan él tanítása napijainkban tovább. A Pravda vezércikkében azt emeli ki, hogy az SZKP nemrég megtartott XXVI. kongresszusa kimagasló példája volt a lenini eszmék iránti hűségnek. „A párt a marxista—leniniista eszmék és a kommunista építés nagyszabású tapasztalatainak szilárd alapjára támaszkodva reálisan értékelte az ország mai eredményeit és lehetőségeit, gondosan elemezte azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket maga az élet tűzött napirendre, meghatározta szocialista hazánk további növekedésének távlatait” — hangsúlyozza a lap. Az SZKP teljes határozottsággal erősítette meg ismét, hogy továbbra is a lenini irányvonalat követi a külpolitikában, a béke, a nemzetközi feszültség enyhítésének, a szocialista közösség megszilárdításának irányvonalát. Szerda esti kommentárunk. New York-ban összeült a Biztonsági Tanács — jelentette be hivatalosan az ENSZ szóvivője •— és megkezdődött a Namíbia- vita. Az East River partján lévő üvegpalotában már nagyon sokszor folyt vita Namíbiáról. Mi több: határozat is sok született. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, fennállása óta, sok sikert könyvelhet el. Namíbia ügye nem tartozik közéjük. Erről azonban nem a világszervezet tehet. A téma jelentősége azonnal világos, ha egy pillantást vetünk a térképre. A fekete kontinens stratégiailag rendkívüli fontosságú déli részén két, majdnem egyenlő, impozáns méretű „foltot” látunk. Az egyik a Dél-afrikai Köztársaság, a földkerekség ásványi kincsekben egyik leggazdagabb térsége, amely fajüldöző rezsim- jével és rendkívül erős hadseregével immár az egyetlen „fehér bástya” Afrikában. A másik, szorosan mellette, a kontinens délnyugati végében Délnyugat-Afrika, más nevén Namíbia, amelyről az átlagos újságolvasó is tudja, hogy „a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozik”. Gyakorlatilag ez igaz, de jogilag egyáltalán nem. Ezt o tíz magyar- országnyi, kincsekben ugyancsak nagyon gazdag területet a pretoriai rezsim törvénytelenül tartja megszállva — 1915 óta. A jogtalan bekebelezés tehát akkor kezdődött, amikor a Dél-afrikai Köztársaság — Dél-afrikai Unió néven — domíniumként a brit birodalom része volt. A namíbiai fehérek életszínvonala a legmagasabbak közé tartozik — hála az ország gazdagságának, és természetesen, a filléres fekete munkaerőnek. A fehér kisebbség jelentős része német, soraiban sok a második világháború után odaszökött háborús bűnös, (gy érthető az a fantasztikus tény, hogy több mint három és fél évtizeddel a német fasizmus veresége után Windhoekban, Namíbia fővárosában még Göringstrasse (!) létezik.... Az ENSZ-közgyűlés Namíbia ügyében már többször hozott szankciót Pretoria ellen. Mind eredménytelen maradt, mert a nyugati nagyhatalmak gazdasági, politikai és stratégiai okokból —• gondoljunk csak a kulcsfontosságú simonstowni haditengerészeti támaszpontra — elszabotálták e határozatokat. Most két lényeges rendezési terv van szőnyegen. Az egyik éppen az öt nyugati hatalomé (USA, Nagy-Britannia, Francia- ország, Kanada, NSZK). A terv lényege a Namíbiában ENSZ- keretek között végrehajtandó választás és ez eddig rendben is lenne. Csakhogy — mint várható volt — Pretoriának még ez sem tetszik: nemet mondott rá. Arra pedig az „ötök" mondtak nemet, hogy segítsenek az afrikaiaknak rákényszeríteni az apartheidrezsimet a Namíbiából való kivonulásra. A szocialista országok álláspontja azonos az el nem kötelezett országok algíri konferenciájának határozatával. Eszerint Namíbia jövőjéről az ország népének és e nép képviseleti szervének, a SWAPO-nak, a délnyugat-afrikai politikai szervezetnek kell döntenie. HARMAT ENDRE Havanna Befejeződött a BVT elnökségi ülése Az MSZMP XII. kongresz- szusa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyben elért eredményeikért a Metaiimpex Külkereskedelmi Vállalat dolgozói szerdán vették át' ünnepélyes keretek között a párt kongresszusi zászlaját. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Veress Péter, a KB tagja, külkereskedelmi miniszter nyújtotta át az elismerést jelképező zászlót és a Kiváló Vállalat' oklevelet Heiszig József vezérigazgatónak és Pércsy Mifclósnénak, a párt- szervezet titkárának. * Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros VI. kerületében Itett látogatást. Ennek során a kerület kommunista aktíváinak" tájékoztatást adott belpolitikai életünk időszerű kérdéseiről. PRAGA Apró Antalt, az ország- gyűlés elnökét és az általa vezetett magyar parlamenti küldöttséget, amely előző nap érkezett Csehszlovákiába hivatalos baráti látogatásra, szerdán a prágai Hrzan-.pia- lotában fogadta Lubomír Strougal, a csehszlovák szövetségi kormány elnöke. BEJRÜT A Dél-Libanonban, Naba- tijeh és Tyr térségében, valamint Bejrutban kedden is folytatódott súlyos összecsapások áldozatainak száma szerda hajnalra 32-re emelkedett, a sebesültek száma meghaladja a 140-et. Kurt Waldheim kedden újabib nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a libanoni helyzet miatt. Waldheim a térség egészét fenyegető helyzetben azonnali’ tűzszünetre szólította fel a szembenálló erőkét. PALERMO. Szicília fővárosában szerdán délután megnyílt az Olasz Szocialista Párt 42. kongresszusa. A kongresszuson harminchat párt küldöttsége vesz részt, iköztük Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára. Az MSZMP képviseletében megfigyelőként Katona István, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője vesz részt az OSZP kongresszusán. A havannai kongresszusi ■palotában kedden este véget ért a Béke-viilógtanécs elnök- ségénék ülése. A tanácskozáson 85 ország béketanácsának, számos nemzetközi szervezetnek és nemzeti felszabadító mozgalomnak küldöttéi vettek részt. Az elfogadott határozatok súlyos aggodalmuknak adnak hangot, a fegyverkezési verseny fokozódása és amiatt, hogy az új amerikai kormány katonai fölényre törekedve az emberiség létét sodorja veszélybe. A dokumentumok ugyaniakkor megállapítják, hogy fennmaradt az enyhülés megőrzésének és megszilárdításának lehetősége, s ezzel összefüggésben szorgalmazzák az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békejavaslatok támogatását szolgáló kampány kiterjesztését. A tanácskozás záróülésén felszólalt Fidel Castro is. Elnökválasztás Franciaországban (II.) Jelöltek - kutyaszorítóban A Boulevard Saint Ger- mainból nyílik a Solferino utca. Itt magasodik a Becsületrend székháza, az ötös szám alatt lakott egykor de Gaulle, még elnöksége előtt, s pont ezzel a házzal étellenben van most a szocialista párt, pontosabban Mitterrand választásikam- pány-irodája. Az eligazító- ban három ipari televízió pásztázza az utcát, s követi nyomon a belépőt. Aztán a hangulat vidámabb lesz. Ragyogó fiatal nő kalauzol. Pár perc csupán, s máris újabb csinos hölgy, Brigitte Godet vesz pártfogásba. — Nem kétséges, a második fordulóban a harc Mitterrand és Giscard d’Estaing között dől el. Hogy képes lenne-e egyedül gyakorolni a hatalmat? Nem, arról szó sem lehet jelenleg, hogy a kommunisták tárcát kapjanak a kormányban! Ügy véljük, egy „kegyelmi állapot” lesz szükséges a győzelem után, hogy az elnök felmérje a helyzetet, tárgyaljon a munkaadókkal és a szakszervezetekkel. Az eddigi többséggel természetesen nem lehet kormányozni. Az elnök- választás után — így Mitterrand kampányirodájában — fel kell oszlatni a parlamentet, s új képviselő-választást kiírni. És itt el is jutunk a jelenlegi szakasz legizgalmasabb részéhez. Van-e, aki képes lenne egyedül megnyerni a második fordulót, illetve egyedül kormányozni - a győzelem után? Mitterrand kutyaszorítóban van. Kommunista miniszterekről nem akar hallani, az FKP viszont attól teszi függővé támogatását a második fordulóban, hogy sikerül-e baloldali uniót teremteni. Ha a szocialista jelölt elutasítja az FKP javaslatát, könnyen vereséget szenvedhet. Semmivel sem könnyebb Bausset úr derűlátó Chirac helyzete. A gaulleista színekben induló párizsi polgármester szóvivője, Philippe Bausset ugyan derűlátó, de nem illuzionista: — Az ösz- szes jelölt közül Chirac a legdinamikusabb, maga a gaulleizmus. Igaz, a többi jelölt egyszerűen nem vesz róla tudomást, a hallgatás ösz- szeesküvésével akarják lehetetlen helyzetbe hozni. Az esélyei azonban egyre jobbak. Ez köszönhető annak is, hogy a gazdaságpolitikában, a bérek és a foglalkoztatás terén a legreálisabbak a mi javaslataink. De igen fontos a program külpolitikai része is. Tudjuk, hogy a franciák érdeklődőek, s főleg Európa sorsa iránt éreznek felelősséget. Ma Franciaországnak nincs olyan tekintélye, mint volt de Gaulle idején. Az enyhülés megköveteli a szilárdságot, ezért is helytelenítettük az elnök és Brezs- nyev tavalyi varsói találkozását. Hogy Chirac kire szavazna a második fordulóban, ha nem jut tovább? Nos, erről nem esett szó, marad a találgatás. Még olyan verzió is felröppent párizsi politikai körökben, hogy Mitter- rand-t is támogatja Chirac, akivel egyébként nagyon közeli nézeteket vall, főleg külpolitikai téren. Esélyeit ugyanakkor rontja, hogy egészében egy amerikai ihletésű gazdaságpolitikát ajánl. Tervei között szerepel az állami kiadások lefaragása, a kis- és középvállalatok támogatása, ami szerinte a munka- nélküliség megoldását hozná eredményül. Chirac válasz- tásikampány-irodájának ablakai a Diadalívre néznek. Nos, ez számára jelenleg legföljebb biztatás, de aligha jelkép. A francia főváros legelegánsabb negyedében, az elnöki rezidencia közelében, a Champs Elisée egyik mellékutcájában található az „állampolgár-jelölt”, Giscard d’Estaing kampányirodája. Ő is pártokon felüli jelöltnek hirdeti magát. M. Philippes készségesen kalauzol el a naponta sorra kerülő sajtó- tájékoztatókra. Itt hangzanak el sorra-rendre azok az érvek, melyek az elnök mellett szólnak. Minden esetben külön hangsúlyt kap, milyen jelentős a nyugdíjak közelmúltban végrehajtott reformja, amely még az infláció támadását is kibírta. Említik az öregeknek adott szociális juttatásokat. És természetesen nagy helyet kaptak a gazdasági tervek is. Giscard nem védekezik az elmúlt hét esztendőben elszenvedett kudarcok miatt. Másutt nincs ilyen mértékű munkanélküliség? — kérdik, s máris elhangzik a példa: Nagy-Britannia. Másutt nincs Európában infláció? Még nagyobb is — magyarázza a szóvivő. Aztán ígér: az NSZK-val olyan tárgyalások folynak, hogy hatalmas beruházási együttműködést valósítanak meg, ami mindenképpen a prosperitást hozza. És hogy kinek? Arra az elnök válaszát idézem, amit az államosításokról mondott: „Határozottan ellenséges érzülettel viseltetem az államosítások iránt”. Giscard sem érezheti magát nyeregben a második, május 10.-i fordulóban, bár ezt Stábja tagadja. De gondoljuk végig — magyarázzák a francia politikai élet szakértői: mi van akkor, ha a baloldal mégis valamiféle egyezségre jut? Mi van akkor, ha olyan meglepetés születik, mint az amerikai választáson ? A párizsi utcákat járva az ember minduntalan egy falragaszt lát maga előtt. Ezen egy férfi látszik, háttal a nézőnek. A felirat: Ne fordítson hátat a haza ügyeinek. Kicsit jellemző ez, hiszen a francia hétköznapokon, a mindennapos munka, vagy munkanélküliség időszakában az emberek lassan belefáradnak a valóban mutatványnak számító politikai kampányba. A televízió, a rádió, az utca, a hatalmas stadionok gyűlései valójában nem tartják lázban a tömegeket. Kivétel talán a kommunista rendezvények sora — több mint 120 volt ősz óta —, ahol a valódi változást követelők jönnek össze. BÜRGET LAJOS Következik: Más utat, de merre? A kazanyi egyetemen szovjet és külföldi hallgatók egyaránt gyakran tanulmányozzák Lenin műveit Az „állampolgár-jelölt” — Giscard d’Estaing (A szerző felvételei)
