Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

1981. április 19. Képújság 7 Eger és Pécs után Szekszárd is , Százmillió a pincegondok megoldására Folyik az előkészítés - megértést és segítséget kérnek A pincék által veszélyeztetett városok megmentésére alakult tárcaközi koordinációs bizottság — ma már egyszerűen csak így nevezik: a pincebizottság — a Budapesti Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat előzetes tanulmánya és javaslata alapján Eger és Pécs után Szekszárdot is „pincék által veszélyezte­tett" várossá nyilvánította, és a múlt év végi ülésén meghatá­rozta az állami támogatás mértékét is. Szekszárdon a Bocskai utcában befejezték egy pince feltárását, és abbéi sok száz köb­méter földet termeltek ki. Ebbe a pincébe most cementből és homokból kevert anyagot szállít a mixerkocsi. A VI. ötéves terv időszaká­ban Szekszárd 100 millió fo­rintot kap a pincegondok fel­számolására. Ebből az idén nyolc-, jövőre hétmilliót, majd ezt követően huszon­hét-, harmincegy-, illetve új­ra huszonhétmilliót. Ebből a pénzből kell megoldani a vá­ros nagy része alatt — már ismert — sűrűn, egymás mel­lett, sokszor egymás felett is elhelyezkedő pincék pontos geodéziai felmérését, az is­meretlen pincék kutatását, a rossz állapotúak megerősí­tését, vagy — amennyiben a felhasználásukra nincs igény — a tömedékelését. Idén elsősorban az előké­szítő munkák: a felmérés, a kiviteli tervek készítése, az ismeretlen pincék kutatása kezdődik. Nyilvánvalóan, ha váratlan probléma, vagy ve­szélyhelyzet áll elő, a kivite­lezésre. azonnal sor kerül. A generáltervező Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat — a városi tanáccsal egyetértés­ben — a legveszélyesebbnek ítélt, illetve a városrekonst­rukció szempontjából leglé­nyegesebb területeken: a Ka­darka utca és a Mérey utca környékén már megkezdte a tervezési munkát. A generál- kivitelező Bányászati és Aknamélyítő Vállalatnak pe­dig állandó kirendeltsége biztosítja szükség esetén az azonnali veszély elhárítását. A Földmérő és Talajvizs­gáló Vállalatnak — amely­nek két munkatársával: Nagy János szakosztályvezetővel és Kovács Mariann irányító tervezővel, beszélgettünk a szekszárdi pinceproblémákról — nagy tapasztalata van már a pincék feltárásában, töme­dékelésében, megerősítésé­ben. E tapasztalatokra Pécsett és Egerben tettek szert. Nem csoda tehát, ha a szekszárdi és szentendrei, pincegondok felszámolási generálterveinek elkészítését is rájuk bízták. A Földmérő és Talajvizs­gáló Vállalat már 1979-ben Vizsgálta Szekszárd pince­helyzetét. Erről tanulmány iá készült. Az akkori számí­tások szerint a szekszárdi pincék megmentése, tömedé­kelése 230 millió forintba ke­rül. Ezt a programot a pince- bizottság jóváhagyta azzal, hogy a VI. és a VII. ötéves tervben kell a feladatot vég­rehajtani. A tanulmány szerint mint­egy 13 kilométer hosszúság­ban vannak pincék Szekszárd alatt. Az eddigi feltárások szerint mintegy 800 pince tö­medékeléséről, hasznosításá­ról kell gondoskodni. A fel­mérést házról házra járva végezték a vállalat szakem­berei. Nagy segítséget kap­tak a levéltártól is, ahol szá­mos pincéről van dokumen­tum, hisz mint köztudott, Ma­gyarországon 1890-től építési engedély kötelezettség van. Ettől az időtől tehát vannak dokumentumok is a pincék­ről. A korábbá években épült pincék felkutatása sok mun­kával jár. Ez magával hozza a lakosság gyakori háborga­tását is: hol geodéziai felmé­réssel, hol más munkával. A vállalat dolgozói a lakosság türelmét, megértő támogatá­sát kérik és nagyon örülné­nek, ha minél többen jelen­tenék a városi tanács mű­szaki osztályán azokat a fel nem tárt pincéket, amelyek­ről nagy-, vagy dédszüleik- től hallottak. Ezekkel a be­jelentésekkel segíthetnék a feltáró munkát. Az eddigi felmérések azt mutatják; bizonyos területek­re koncentrálódik a pincék többsége, de van sok szétszórt pince is. A feltárásit nehezí­ti, hogy a pincék zöme ma­gántulajdonban van, és ezek egy részét ma is használ­ják. A vállalat szakemberei igyekeznek a terveket úgy el­készíteni, hogy ezeknek a pincéknek csak azokat a ré­szeit tömedékeljék, amelyek már menthetetlenek. A tervezés során nagy gon­dot fordítanak a pincék hasz­nosítására is. Eddigi számí­tásaik szerint a szekszárdi pincerendszereknek mintegy 20 százaléka hasznosítható lesz. Hogy mire, ennek el­döntése azokra tartozik, akiknek a tulajdonában van. Pécsett például az ilyen meg­erősített pincében távolugró- pályát, bárt rendeztek be és tudomásuk szerint még hang­versenyt is tartanak majd olyan pincében, amely ko­rábban sok gondot okozott a városnak. A vállalat szakemberei el­mondták: azok a vészelhárí­tó munkák, amelyeket Szek­szárd városa saját erőből volt kénytelen elvégeztetni, dicséretre méltók és szaksze­rűek. Ezek veszélyelhárító munkák voltak, mint ahogy azok lesznek 1983-ig azok is, amelyeket most már állami támogatással Végeznek. Az igazán tervszerű, nagy mun­kák ugyanis akkor kezdőd­nek. A pincék azért okoztak és okoznak veszélyt, mert nagy­részük ismeretlen, létezésük csak építéskor, útkorszerűsí­téskor, nagy beázások után derült ki. Nekünk még gon­dot okoz de az elkövetkezendő generációk már részletes tér­képpel rendelkeznek, ponto­san tudni fogják: hol volt, hol van pince. Sőt nemcsak ezt fogják tudni, hanem azt is, hogy Szekszárd mely te­rületén milyenek a talajvi­szonyok, hol lehet magasabb épületet emelni, hol csak földszintest. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat ugyan­is a tervek szerint párhuza­mosan a pincefeltáró mun­kával egy másik megbízatást is teljesít, elkészíti a város építésföldtani térképét. Ez sem lesz kis munka. Hét évig tart. Ha elkészül, Szekszárd lesz a hatodik magyar város, amely ilyen térképpel ren­delkezik. A térképen a szí­nek alapján csupán ránézés­re is megállapítható lesz, hogy például hová, milyen épület tervezhető, hol milye­nek a talajvízáramlási viszo­nyok, hol létesülhetnek hul­ladéklerakóhelyek Szekszárd ivóvízellátásának veszélyez­tetése nélkül. Agromais, Hőgyész Új módszer, kedvező tapasztalatok megmentik és a teljes érés előtt a csutkában lévő táp­anyagok is megmaradnak. A siló megbontása után a szilázst maróval tárolják ki és keverőkádakban a szem­csutka zúzalékot savával, koncentrátummal keverik és egy kiosztókocsi adagolja a hízók elé a vályúba. A mos­lék elég sűrű, szárazanyag- tartalma harmincöt-negyven százalék körül mozog. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Egyelőre ötezer hízót etetnek ezzel a mód­szerrel és az eddigi négyszáz­hetven grammos napi súly- gyarapodás helyett most a CCM-mel etetett disznók na­ponta hatszáz gramm gyara­podást érnek el. A rostos anyag élettani hatását is kedvezőnek találják a szak­emberek. Emellett a gazdaság a te­henek takarmányozásában is alkalmazza a cső-csutka zú­zalékot, ahol az abrak ku­koricahányadát helyettesítik ezzel. Az eredmények itt is biztatóak. A sertéstartás jelenlegi ökonómiája szükségessé te­Mégihogy a disznó a mak­kal álmodik... Ez már a múl­té. Egyrészt nincsenek éhes disznók, mert az nem kifize­tődő. Másrészt nem álmod­nak, vagy ha igen, akkor az­zal a kutya sem törődik, mert nem érdekes, a szak­embereket — joggal — csak a súlygyarapodás érdekli. Ha netán mégis álomra adná fe­jét a disznó, akkor a CCM- mel álmodik. Legalábbis Ho­gy észen.- A Hőgyészi Állami Gazda­ságban olyan módszert al­kalmaznak, mely a mai köz- gazdasági körülmények kö­zött megérdemli a figyelmet. A neve CCM. (A Com Cob Mix rövidítése, mondhatnánk úgy is, hogy szem-cső zúza­lék.) Tavaly ősszel kezdték ennek a módszernek megfe­lelő betakarítást és mintegy hétszáz vagonnyi ilyen zúza-- lékot tároltak és etetnek fel sertésekkel. A kukoricából ma ötszáz­féle terméket készítenek, zömmel állatok takarmányo­zására, de emberi fogyasz­tásra alkalmas végtermék is van. Ismétlem, ötszázféle ter­mék! A betakarítást átalakított kombájnokkal végezték. A gépek a csövet — csuhéleve- lek nélkül — a csutkával együtt felaprítják és így szál­lítják a teherkocsik a siló- zás helyére. Itt egy speoiális — igen magas fordulatszámú — daráló aprítja tovább a zúzalékot és ezt silószerűen betárolják, légmentesen le­zárva és tömörítve, melynek hatására bekövetkezik a tej­savas erjedés — ez tartósítja a szem-csutka szilázst. Álta­lában negyvenöt és huszon­öt százalékos nedvességtar­talom mellett lehetséges az effajta feldolgozás. így a cső végén lévő apró szemeket is A keverőkádba először savó kerül szí, hogy a költségek oldalá­ról is vizsgálják az eljárást és a módszer egyik nagy elő­nye itt mutatkozik meg. A szárítás — ami a szemes- kukoricánál egyenlőre a leg­elterjedtebb és eléggé költ­séges módszer —, itt elma­rad. Egy mázsa zúzalék elő­állítása — szűkített önkölt­sége . — százegy forint volt. Ebiből 1,66 mázsa felel meg egy mázsa májusi morzsolt kukorica beltartalmi értéké­nek. így átszámítva a költ­ség a zúzalékból — azonos tápanyagérték mellett — százhatvan nyolc forint (a ku­korica önköltsége kétszáz- negyven volt a gazdaságban). Mindent egybevetve és a keményítőértók alapján szá­molva a költségek harminc százalékát sikerült a CCM- mel megtakarítani. Energiaínséges világunk­ban érdemes azt is megemlí­teni, hogy a szárítás elha­gyásával tonnánként hatszáz- kilencVen forintnyi energiát takarítanak meg. Az eddigi kedvező tapasz­talatok alapján a múlt hó­nap közepén az Agrober- központ, a Gabona Tröszt és a Hőgyészi Állami Gazdaság létrehozott egy gazdasági tár­sulást, melynek a módszer tökéletesítése és elterjesztése a célja. A hőgyészi Agromais foglalkozik tehát a CCM- módszerrel. A gazdaság, mint bázisüzem a technológia ki­dolgozásával, csiszolásával foglalkozik. Ennek alapján a társaság fejleszti, illetve adaptálja az adott üzemi kö­rülményekhez az eljárást. A szilázst maróval tárolják ki Etetés előtt elzárják a vályút a disznóktól

Next

/
Thumbnails
Contents