Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
1981. április 19. ^rsÉPÜJSÁG 5 Bogyiszlóiak az NSZK-ban Jól kezdődött az 1981-es esztendő a bogyiszlói népi együttes háza táján. Az elmúlt évek eredményes munkája alapján nagyon megtisztelő feladatot kapott: utazzanak az NSZK-ba, és ott lépjenek fel a Német Kommunista Párt választási rendezvényein. A 29 főből álló delegáció — melynek négy szekszárdi táncos is tagja volt —, már a felkészülés alatt jókedvű családdá kovácsolódott össze, és így végezte a munkáját zenész, táncos, gépkocsivezető egyaránt, 16 napon keresztül. BARÁTI FOGADTATÁS A megérkezés estéjén Sepp Mayer, a hesseni tartomány pártbizottságának elnöke fogadott bennünket. Rövid tájékoztatót adott a párt aktuális politikai feladatairól és ismertette a programot, ami igen szoros volt, de jól szervezett. Egy kirándulónap kivételével naponta előadás. A szállás minden kényelmet kielégít. Az étkezés... az első naptól az utolsóig a túltáp- lálás veszélye fenyegetett bennünket. Az állomáshely Frankfurt volt. Innen utaztunk a fellépések színhelyére, naponta 200—250 km-t átlagosan. A színhelyek: Biedenkopf, Hettenhausen, Bergischen Löwen, Mörfelden, Eschborn, Reinheim, Langenselbold, Ahnatal és Dietzenbach. Meglátogattuk a frankfurti repülőteret. Kirándultunk a Rajna völgyébe. Láttuk, hol terem a rajnai bor — meg is kóstoltuk — és megmásztuk a nevezetes sziklát, ahonnan a monda szerint a Loreley nevű tündér csábította a rajnai hajósokat. MINDEN MŰSOR ÜNNEP Olyan városokban léptünk fel, amelyekben a kommunista pártnak hagyományai, a helyi parlamentben pedig 5—10 százalékos képviselete van. A körülmények igen változatosak voltak. Csillogó parkettás étterem — mint a korcsolyapálya —, emelvény a tornateremben és kulturált színpad. A közönség 250— 300 fő, mindenütt asztalok mellett ülve poharazott és cigarettázott, természetesen társalgóit is. Azonban a szvitszerűen összeállított sodró lendületű műsor lenyűgözte és magával ragadta a legközömbösebb látogatót is. A bogyiszlóiak bővérű táncolása, őszinte előadási módja, és a négy szekszárdi táncos magas technikájú, megnyerő színpadi megjelenése egymást váltogatva sodorta a közönséget egyik ámulatból a másikba. Már az első szám is lekötötte a közönség figyelmét, és ahogy közeledett a műsor vége, úgy forrósodott a hangulat, és a végén csattant az ostor. Az utolsó szám utána táncosok nem az öltözőbe vonultak, hanem a zenekar — mely egész végig kitűnő hangulattal muzsikált' — újra játszani kezdett, és a táncosok színpadra szólították a még tapsoló közönséget. A meglepetéstől senkinek sem volt alkalma kosarat adni, így a két nép közötti kézfogást jelképező, közös, nagy táncolás lett a műsor fináléja. Teljes sikerrel és mert a jó hír szárnyakon jár, a harmadik helyen már előre kérték a vendéglátók, hogy itt is így fejezzük be a műsort. ELVTARSAK KOZOTT Attól a pillanattól kezdve, hogy a megbízást megkaptam a delegáció vezetésére, kíváncsian vártam a német kommunistákkal való találd kozást. Céltudatos, , lelkes embereket ismerhettem meg. A párt célkitűzéseiért való állandó harc hatja át munkájukat és magánéletüket egyaránt, pedig körülményeik nehezek. Szinte minden műsor előtt lelkesítő, nagy hatású szónoklat hangzót el, mely a népek közötti szolidaritás, a békéért vívott harc erősítésére mozgósított. Az előadások bevétele a párt kasszájába került. Néhány helyen úgynevezett szolidaritási bazárt rendeztek. A tagok által felajánlott különböző tárgyakat — könyvet, ajándéktárgyat, kisebb használati eszközöket —árusítottak. Mi is felajánlottunk néhány ajándéktárgyat, ezek el is keltek gyorsan. Két városban is együtt ünnepeltük a nemzetközi nőnapot. Kissé meglepődve tapasztaltuk, hogy míg nálunk ez alkalommal a férfiak köszöntének, azok adják a virágot, az ajándékot; ott a nők ünnepük egymást. Március 15-én kokárdát tűztünk. Este az NKP tartományi elnökének helyettese beszélt az 1848-as forradalmak jelentőségéről. A búcsúzó pohárköszöntőben mindketten népeink közös érdekéről, és a legfontosabbról, a béke megőrzésének közös, nagy feladatáról szóltunk. A vendéglátók őszintén köszönték munkánkat, azt a segítséget, amit választási harcukban műsorainkkal adtunk. Mi pedig boldogan és mi tagadás, lelkünket szorító büszkeséggel hallgattuk a köszönő szavakat. A feszült izgalom, mely az első előadásokat jellemezte, a jól végzett munka felszabadult örömévé változott. Másnap reggel sűrűn emlékezve az előző napokra, de egyre több hazai gondolattal szálltunk fel az autóbuszra. Inge, a csendes szavú egyetemista lány, aki végig kísérőnk volt, zokogva búcsúzott. Kép és szöveg: SZABADI MIHÁLY Jk. Megvezettük ezt a barna menyecskét
