Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. április 19. mi. — Én még szoktam egy másfélét is csinálni. Az édesanyámtól tanultam. Le­reszelem a kenyeret, majd zsíron megpirítom. Mikor szép pirosba megsült, a ke­mény tojásokat, a hímzettet is megpucolom, összevágom, és rászórom a pirított reszelt kenyérre. Aztán zsírt meg tejfölt összeolvasztok, jól megborsozom és ezzel nya­kon öntöm az egészet. Kicsit- így összemelegítem. Igen». fi­nom. — Sok vendég jön-e hús- Vétkor? — Kihez hogyan. Általában mindenhova jönnek rokonok, ismerősök. Nem egy háznál húszán ülnek az ünnepi asz­talhoz. Erre felénk a húsvét az nagy ünnep. — Melyik a Magyardomb? — kérdezem egy 10 éves for­ma fiúcskától Váralján. — Az á nagy gödör ott a presszó előtt! Odaérvén'- lá­tom, hogy a »fiúcskának iga­za van. Ez a domb — gödör. Mégsem e ritka tulajdonsága miatt kerestem meg, hanem mert itt tartják húsvétkor a helybeliek a híres, nevezetes tojósivásárt, ami igen-igen régi szokás. A Klamikék százegy éves dédmamája azt mondja, hogy már az 5 gye­rekkorában is volt ilyen, de talán még az ő dédanyja gyerekkorában is. Igazának kell lennie, mert a harmadik osztályos Szibert 'Izabella és Reiitinger Renáta is megerő­síti. Arra a kérdésemre, hogy mikor is alakulhatott ki ez a szokás, teljes határozottsággal megadják a választ: „Úgy ré­gi időben,” Nekik pedig hin­ni kell, márcsak azért is, mert a vásár alkalmából év­ről évre csereberélgetik a szép hímestojásokat, annak ellenére, hogy a szokás ki­halófélben van. — Én tudok tojást hímez­ni — mondja Sdhmidt Já- nosné, akit a „középső” bolt előtt szólítok meg —, de in­kább az egyszínűéket csiná­lom, az nem olyan vesződ- ség. — Az idén is? — Hát... Lehet, hogy párat hímezek is... — Leírhatom? — írja. — Tudja, inkább meg­vesszük a készeket — csat­lakozik hozzánk egy asz- szony. Eljárunk dolgozni, nem érünk rá a tojással bí­belődni. Aki többet fest, at­tól veszünk. Hat forint a hímzett tyúktojás, három a krédlié. — Van a falaiban néhány olyan asszony, aki több szá­zat is hímez húsvétra. Tillné és Schmiötné a „nagytermelők” közül éppen Pécsen voltak — bemutatón. Kllamiknét a munkahelyén, az általános iskolai napközi konyháján megtaláltam. — Édesanyámtól tanultam a mesterséget. A kisebbik lá­nyom, Aranka, aki a művelő­dési háznál művészeti vezető, is megtanulta a tojáshímzést. A régi, ősi mintákat használ­juk ma is. Van a tiklábas minta, a gereblyés, a kötőfé- kes, a récetópas, a kakas­taré, a rozmaringos... Virág- minta, az sok van. A kerek­rózsát a régi hímzett ing­ről vettük le. A munka me­nete az, hogy fogom a .nyers tojást, a Viaszos pennával rá­rajzolom valamelyik mintát. Mikor kész egy rakat tojás, akkor hagymahéjba meg­főzzük. Előbb a hi^eg lébe rakjuk a tojásokat, hogy ott álljanak, színesedjenek. Pél­dául ebben a tálba este ke­rülnek és majd reggel főzöm ki őket. Ahol a viasszal be­kentem, ott nem fogja meg a héjat a hagymalevél színe, máshol megbarnítja. A főzés alatt a viasz leolvad és fehé­ren adja magát a minta. Ez a tojás nem dísznek készüli Ez rendes kemény tojás. Meg lehet enni. Nálunk nem divat az, mint másfelé, bogy kifúj­ják a tojás belsejét és az üres héjat viasszal töltik meg. « ■>»{*! ssssn — Ide jöjjön be. Az Éva néni most szedi ki a hagymá­iéból a tojásokat. — Régen nagypénteken csi­náltuk a hímestojásokat. Most már ez se úgy van, mint régen. A fiatalok men­nék dolgozni. Hol nappalo­sok, hol éjszakások. A 'bará­toknak, ismerősöknek előbb kelti hímestojást csinálni, hogy amikor találkozniak, odaadhassák nekik — mond­ja Varga Jánosné született Kiss Éva. — Régen annyi tojást hímeztünk, ahány kö- rösztfi volt. Mindegyik egyet kapott a tojásvásáron. Húsz­harminc, volt akinek ötven körösztgyeréke volt. Az akkor annyi hímestojást csinált. A régi időben a tojásnak is örültünk. Most annak már a mai gyerek nem sokat szól. A nagy csokoládé nyúl; meg a drága édességek kellenek nékik. — Húsvétkor a Ihímes tojás fontos eledelünk volt — — mondja Schmidt Károly. — A gyerekek között az a szokás volt, hogy pénzt dob­tunk a tojásba. Akié volt a tojás, az a markába vette, a hüvelyk- és a mutatóujja kö­zött kis rést hagyott. A do­bónak ezen keresztül kellett a tojást a krajcárossal meg­dobni, úgy hogy a pénz be- leálljon abba. Ha sikerült ne­ki, az övé lett a tojás, ha nem, akkor a pénzt a tojás tulajdonosa kapta. Én nagyon ügyes voltam ebben a pénz­dobásban. Mindig tele volt minden zsebem hímestojás- sal. Azzal laktam jól. Nyol­cán voltunk testvérék. Ez is sokat számított. — Ha már az evésnél tar­tunk... Van-e valamilyen jel­legzetes étele a húsvétnak Váralján? — A tyúkhúsleves, meg a töltöttkáposzta az elmarad­hatatlan — mondja Éva né­— Húsvét vasárnapján a délutáni istentisztelet végez­tével a falubeliek összegyűl­tek a Magyardomban, ahol most a presszó áll. Itt a ko­mák, a keresztszülők a ke­resztgyerekeknek adtak egy- egy hímestojást. A gyerekek meg ezeket cseréberélgették. Mi tagadás, ezt a szokást egyre kevesebben gyakorol­ják. Arról nem is beszélve, hogy már nem öltöznek nép­viseletbe — mondja Klamik Aranka művészeti vezető. — A mostani évben ünnepli a váraljai együttes fennállásá­nak ötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból — sok más között —, ezt a húsvéti szokást is szeretnénk felele­veníteni. Erre az alkalomra az együttes tagjai felveszik a nagyünneplős váraljái vise­letét. Itt is lesz fojásajándé- kozás, de rakunk ki néhány asztalt is, hogy aki /eladni akar, annak legyen helye. Az utóbbi időben ugyanis az idegenek egyre többet forgo­lódnak ezen a vidéken, és re­méljük, hogy a mostani to- jásvásárra sokan eljönnek — még külföldiek is. Ide is írom, hogy el ne té­vedjenek: a Magyardomb az a nagy »gödör, ott a presszó előtt.... CZAKÓ SÁNDOR A városi párt-vb tárgyalta A szabad idő hasznos eltöltésének feltételei „A szabad idő tartalmas hasznosítása fontos szerepet ját­szik a fizikai és szellemi képességek megőrzésében, az ön- tevékenység fejlesztésében és a személyiség formálásában. Ezért fokozott gondot kell fordítani a művelődést, a sporto­lást, a szórakozást, a pihenést, az üdülést szolgáló intézmé­nyek jobb kihasználására és bővítésére, a hazai turizmus fel­tételeinek javítására, valamint a természetjárás támogatására. Továbbra is ösztönözzük a szabad idő kulturált eltöltését.” (Az MSZMP XII. kongresszusa határozatának IV. fejezet 9. pontja.) E megállapítások szellemében vizsgálta a bonyhádi vá­rosi párt-végrehajtó bizottság, hogy a felnőtt lakosság kö­rében milyenek a szabad idő hasznos eltöltésének felté­telei, lehetőségei. Korábban már születtek állásfoglalások részkérdésekben — mint például a váraljai parkerdő lét- rehozása, a hobbikertek kialakítása, stb. —, ám így, tel­jességében és átfogóan első ízben került a testület elé ez a kérdéskomplexum. A teltételek az elmúlt tervidőszakban — miközben vá­rossá vált ez a település — sokat javultak. E teltételek nemcsak lehetővé teszik a szabad idő hasznos, eltöltését, hanem „kínálatukkal” egyben ösztönöznek, nevelnek is. Mindkettőre fokozottabban szükség lesz, hiszen e terv­ciklusban történik meg az áttérés az ötnapos munkahét­re, tehát a napi nyolcórai munkán túli időn kívül szabad idővé válik hetenként két egész nap is. Jelentős előrehaladást hozott a közművelődési lehető­ségekben az új művelődési központ elkészülte. Program­jának kialakításakor, tervezésekor figyelembe vette a város lakosságának igényeit, a település szakmastruktú­ráját, életmódbeli vonásait, és ezekhez igazodva a sza­bad idő hasznos eltöltésének számtalan módját kínálja a lakosságnak. Alkalmakat teremt a társadalom-közösségi társaséletbe való bekapcsolódáshoz a szervezett közössé­gek életének bemutatásával, kirándulások szervezésével,' fórumok, találkozók megrendezésével, klubok, művészeti csoportok, szakkörök működtetésével. A helyi sajátossá­gokhoz alkalmazkodva az ismeretszerzés korszerű for­máinak kialakításával segítséget nyújt az önműveléshez, önképzéshez. Többek közt rendszeresen megszervezi az anyák iskoláját, mezőgazdasági előadássorozatokat: Szín­házi előadásokat szervez — 1980-ban 22 ilyen előadás kö­zül választhattak az érdeklődők, az átlagos nézőszám 330 volt. Az öntevékeny művészeti tevékenység feltételeit is biztosítja az intézmény műhelyek kialakításával, mint szövőműhely, tárgyformáló műhely, képzőművészcsopor­tok, fotó- és filmkörök működtetése. Néhány adat: tavaly 5031 felnőtt vett részt a 108 ismeretterjesztő előadáson, a 12 saját rendezésű kiállításnak 6400, a 13 szakköri és termékbemutatónak 3200 felnőtt látogatója volt, 17 mű­vészeti csoport és 7 klub működik 196, illetve 417 fővel. Eredményes a városi könyvtár tevékenysége, ám jelen­tősen emelné a könyvtári olvasók és látogatók számát egy városközponti fiókkönyvtár létrehozása, ami egyéb­ként szeretjei a tervekben. Sportolásra is számos lehetőség van. Ezt egyébként két héttel korábban tárgyalta a végrehajtó bizottság. Jelen­tős szerepük van a szabad idő hasznos eltöltésében a különböző egyesületeknek. A városban és a városkörnyé­ken 12 önkéntes tűzoltóegyesület működik 300 taggal, a három horgászegyesületnek 402 felnőtt tagja van és a ihorgászsport fejlesztése érdekében most van folyamat­ban a város mellett egy horgásztó kialakítása a szecskái részben. Tizenegy hektáros „horgászparadicsom” lesz itt — a tervezés folyamatban és a tó melletti terület fel­parcellázása horgásztanyák céljára tervben van. Későbbi perspektíva: Paradicsom-pusztán egy mezőgazdasági cél­ra nem hasznosítható, vizenyős területen — ahol ma tő­zeget bányásznak, és amely máris „forgalmas” kiránduló- hely — horgásztó kialakítása. Az ebtenyésztők egyesüle­te 318 taggal működik, célja a kutyák — különösen a magyar fajták — tartásának, tenyésztésének elősegítése, népszerűsítése. A galambtenyésztők egyesületének 30 tag­ja van. Célja a postagalamb-hagyományok ápolása, a tenyésztés szakszerű irányítása, a postagalambsport tö­megsporttá való fejlesztése. Sokan építkeznek Bonyhádon. A végrehajtó bizottság a szabad idő hasznos eltöltésének tekinti ezt is. A sajátház­építők tulajdonképpen ezekben az években megteremtik maguknak a teltételeket a szabad idő más irányú, szá­mukra kevésbé terhes eltöltéséhez. Ezt a formát a jövő­ben is szorgalmazni kell, az eddiginél jobban biztosítani a szükséges feltételeket — közművesített telek, építő­anyagok, típustervek... A hobbikertek kialakítása, a tanácsi tartalékföldek ilyen irányú hasznosítása, a zártkerti parcellák létrehozá­sa sok ember ilyen irányú igényét tudja kielégíteni. Ma a tartós hasznosítású terület 6,5 hektáron 86 család ré­szére biztosít hét végi elfoglaltságot — kertészkednek, gyümölcsöt, szőlőt telepítenek, művelnek. Ezeken kívül | 62 család folytat 20 hektáron szántóföldi növénytermesz­tést, a többi zártkertben — Cikó—Széplak—Óhegy— Szecska-dűlő — 173 hektáron 852 parcella van, 282 épü­lettel. Felvetődött a tanácskozáson, hogy a kistermelők' nem mindig tudják fölösleges terményeiket értékesíteni, e tekintetben az áfész kell, hogy nagyobb segítséget nyújtson. Sok bonyhádi családnak van az ország különböző üdü­lőterületein hétvégi háza, nyaralója. Becsült adatok sze­rint évente 5—6000 bonyhádi és környékbeli utazik, vesz részt hazai vagy külföldi túrákon. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a szabad idő hasznos eltöltésének feltételei adottak és évről évre bő­vülnek. Ám van még tennivaló, főként a nevelő-felvilá- gosító munkában, a lehetőségek széles körű ismertetésé­ben, a tanulásra való ösztönzésben. Tojásbadobás Minden körösztgyereknek egy hímestojás J. J.

Next

/
Thumbnails
Contents