Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. április 18. PANORÁMA Közgyűlés a Magyar Nemzeti Bankban Takarékosabb, előrelátóbb készletgazdálkodás A Magyar Nemzeti Bank pénteken megtartott évi rendes közgyűlésén Timár Mátyás, a bank elnöke ismer­tette az 1980. december 31-i mérleget, az éves eredmény­kimutatást és a tavalyi üzletévről szóló jelentést. A bank számadásai tükrözik a külgazdasági egyensúly javulását, a gazdasági növekedés elsősorban az ipari termelés és a felhalmozás mérséklődését. A mérlegben az arany-, va­luta- és devizakövetelések (a látra szóló követelésekkel együtt) egy év alatt 3,6 mil­liárd forinttal gyarapodtak. A közép és hosszú lejáratú hitelnyújtás állománya az előző évinél kisebb mérték­ben, 15,2 milliárd forinttal nőtt, amiben kifejezésre jut­nak a beruházások és a kész­letfelhalmozás mérséklésére irányuló törekvések. A be­ruházási hitelekkel a bank elsősorban a folyamatban lé­vő beruházásokat, a minden piacon értékesíthető export- árualapok bővítését szolgáló befektetéseket, a KGST- együttműködést előmozdító létesítményeket, az építőipar hátterének bővítését, a racio­nális energiagazdálkodást, a szállodaépítkezést és a szol­gáltatások fejlesztését finan­szírozta. A forgóeszköz-hite­lezés 1980-ban hozzájárult a takarékosabb és előrelátóbb készletgazdálkodáshoz, il­letve ahhoz, hogy a tartós készletfelhalmozás forrása a fejlesztési alap, illetve az an­nak terhére nyújtott közép- lejáratú hitel legyen. A rövid lejáratú hitelek állománya 1980-ban 8,3 milliárd forint­tal, az előző évinél nagyobb mértékben nőtt, elsősorban a növekvő exportból származó követelések megelőlegezése folytán. A mérleg kimutatja a bank 6 milliárd forintos részvény- tőkéjét és 2,3 milliárd forin­tos tartalékalapját, továbbá a banknál elhelyezett, lekö­tött és látra szóló betétek múlt év végi állományát, il­letve 26 milliárd forintos nö­vekedését. A vállalatok és szövetkezetek elszámolási be­tétei az ésszerűbb gazdálko­dás és jobb jövedelmezőség következtében nőhettek. Eb­ben az is tükröződik, hogy mérséklődtek a fizetési zava­rok, bár néhány vállalat, ma sem tudja fizetési kötelezett­ségeit időben teljesíteni. A mérlegnek ez az oldala be­mutatja a forgalomban lévő bankjegyek és érmék múlt év végi 72,8 milliárd főrintos értékösszegét, illetve annak 9,2 milliárd forintos emelke­dését. A bank 1980. évi nyeresége az eredménykimutatás sze­rint 9,9 milliárd forint, 0,5 milliárd forinttal kevesebb az 1979. évinél, főként azért, mert a belföldön nyújtott hitelek átlagos kamatlába csőriként, miközben a hitel­források ráfordítási költségei — elsősorban a tőkés vi- szonylatú kamatlábaik — emelkedtek. Ezért jobban nőtt a bank által fizetett, mint a részére térített kamat. A bank jelentésében a kül­gazdasági egyensúly javulása eredményéként bekövetke­zett, az előző évinél és a tervezettnél 'kedvezőbb devi­zahelyzet is kifejezésre jut, amit a megnehezült nemzet­közi pénzpiaci viszonyok, az igen magas tőkés viszonyiatú kamatszint ellenére sikerült elérni. A bank folytatta a beruházások célját szolgáló külföldi források bevonását: az 1980-ban kötött — annak idején a sajtó által is is­mertetett — három kölcsön­ügylet összege 600 millió dol­lár volt. Az árfolyampolitika a gazdásági kapcsolatok ha­tékony fejlesztését, a külső inflációs hatások hazai mér­séklését szolgálja. Az ennek keretébe illeszkedő árfolyam- intézkedések — az egységes árfolyam bevezetésének előz­ményeként — közelebb hoz­ták egymáshoz a konvertibi­lis vtaluták, kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolya­mát. Miután a jelenlévő szám­vizsgálóik a bankszámvitel, a mérleg és az eredménykimu­tatás tartalmi és alaki he­lyességéről jelentést adtak, a közgyűlés azokat — a hozzá­szólásokat követően — egy­hangúlag jóváhagyta. Egy­idejűleg arról is határozott, hogy il'981-től egymilliárd fo­rinttal, 3,3 milliárd forintra felemeli a bank tartalék- alapját. Ezzel egyben a tar­tós hitelkihelyezéseket meg­alapozó, úgynevezett tartás forrásokat bővíti, ami a bank növekvő tőkeerejére is utal. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Ha- rlaldur Kröyert, az Izlandi Köztársaság új magyarorszá­gi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. * Szíria függetlensége kiví­vásának 35. évfordulója, a Szíriái Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban fejezte ki jókíván­ságait Hiafez al-Asszad köz- társasági elnöknek, dr. Abdel Rauf al-Kaszm miniszter- elnöknek. Púja Frigyes kül­ügyminiszter Abdel Halim Khaddem miniszterelnök­helyettes, külügyminiszter­nek küldött üdvözlő táviratot. * Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Zimbabwe Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Canaan S. Banana köztársasági elnök­nek. Lázár György, a mi­nisztertanács elnöke ugyan­csak táviratban üdvözölte dr. Robert C. Mugabét, Zimbab­we Köztársaság miniszter- elnökét. HAVANNA A Playa Giron-öbölben aratott győzelem húszadik évfordulóján, amely egybe­esik a kubai forradalom szo­cialista szakaszának kezdeté­vel, Havannában Fidel Cast­ro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az állam- és a minisztertanács elnöke átad­ta a osapatzászló'kat az újon­nan létrehozott területvédel­mi milíciák havannai bri­gádjainak. A havannai Ca- milö Cienfuegos tűzértiszt- képző iskolában tartott ju­bileumi megemlékezésen ott voltak a kubai párt politikai bizottságának tagjai, az álla­mi élet magas rangú vezetői. Közel-Kelet Egy körút négyszögesítése Ténymegállapító körútra, a Camp David-i „békefolya­mat” helyzetének felmérésére utazott Haig amerikai külügy­miniszter a Közel-Keletre. A hivatalos közlemények nem tették idézőjelbe a „békefolyamat” kifejezést, pedig az ugyan­csak oda kívánkozott volna, mind az eddigi ellentmondások, mind a legújabb fejlemények, a megszaporodott libanoni hadijelentések fényében. KÉSLEKEDŐ „DÍSZTEMETÉS” Természetesen, az Egyesült Államok vezetése is tisztában van azzal, hogy a Camp David-i alku — miután Egyiptomot leválasztotta az arab frontról és legalizálta az amerikai ka­tonai jelenlétet a Sínai-félszigeten — kifutotta magát és túlhaladottá vált. Annál inkább, hiszen erősen kötődött há­rom személyhez, akik közül Carter megbukott, Begin politi­kai túlélése bizonytalan a júniusi választások kapcsán és Szadat aligha képes vállaira venni az egész csődtömeget. A „dísztemetés” ugyan még késik, de Haig lényegében azt igye­kezett kipuhatolni: milyen lehetőség nyílna Washington szá­mára Camp David után vagy Camp David helyett? Leginkább a „jordániai megoldást” emlegetik. Míg a most folyó, pontosabban az éppen akadozó és felfüggesztett palesztin autonómia-tárgyalások tartósítanák az izraeli kato­nai megszállást a Jordán folyó nyugati partján, valamint a gazai övezetben — az új rendezési formula keretében a stra­tégiailag nem annyira fontos, igen sűrűn lakott területeket Jordániához csatolnák. Nem alakulhatna így ki a független palesztin állam, hanem a jordániai királyság keretein belül „oldanák meg” a palesztin problémát, nyilván olyan módon, hogy ne a haladó irányzatok jussanak vezető szerephez. Az Egyesült Államok, s a jelenleg ellenzékben levő, de válasz­tási győzelemben reménykedő izraeli Máárách-tömb, Simon Peresz vezetésével arab belüggyé, egyúttal arab viszállyá kí­vánja tenni a palesztin ügyet, s biztosítani akarja Jordánia, illetve a jobboldali olajállamok, főként Szaúd-Arábia támo­gatását e Cél eléréséhez. NYUGTATÄS NÉGY FŐVÁROSBAN Az Egyesült Államok ily módon, a palesztin kérdés ki­kapcsolásával szeretné elérni, hogy megőrizhesse kulcsállá­sait mind Izraelben, mind a középtől jobbra elhelyezkedő arab államokban. Ezért történt meg a Haig-körút négyszö­gesítése is: az amerikai külügyminiszter Egyiptomba, Izrael­be, Jordániába és Szaúd-Arábiába látogatott, jelezve a wa­shingtoni törekvések súlypontjait. Kairóban, nem utolsósor­ban újabb segélyek és fegyverszállítások kilátásba helyezésé­vel meg akarta nyugtatni az egyiptomi elnököt: változatla­nul nagyrabecsült szövetséges. Washington szempontjából Egyiptom egyik fő értéke, hogy nyíltan vállalja a katonai együttműködést az Egyesült Államokkal, hajlandó támasz­pontokat biztosítani a gyorshadtest részére, s nemrég bocsá­totta területét egy kilencvennapos közös légi manőver, vala­mint a Fénylő Csillag fedőnevű hadgyakorlat rendelkezésére. Izraelben az amerikaiakkal fennálló különleges kapcsolato­kat hangsúlyozták, meglehetősen általánosan, tekintettel a közelgő választásokra. Emellett Haig nyugtatni is akart, a Szaúd-Arábiának szánt korszerű fegyverek egy ideig közvet­len amerikai ellenőrzés alatt állnak majd, s nem veszélyez­tetik Izraelt. (Szaúd-Arábia ugyanis — olajdollárjaiért. — öt AWACS légi felderítési rendszert, illetve olyan felszerelése­ket, például üzemanyagtöltő repülőgépeket kíván vásárolni, amelyek az F—15-ös és F—16-os vadászgépek hatósugarába helyezik Izraelt, miután lehetségessé válik a levegőben tör­ténő póttankolás.) Ammanban és Rijadban az amerikai diplomácia vezetője — meglehetős óvatossággal — a jordániai megoldás lehető­ségeit feszegette, s igyekezett a szaúd-arab vezetőket meg­nyugtatni afelől, hogy előzőleg megnyugtatta az izraeli kor­mányt... Az amerikai törekvések e két fővárosban egyelőre nem találtak nyílt helyeslésre, s Washington adós maradt az érdembeni válasszal, hogy mit kíván tenni Jeruzsálem arab szektorának bekebelezése ellen; a palesztin jogokért; a meg­szállt területek visszaszolgáltatásáért; a települések beszün­tetése érdekében; a sorozatos libanoni behatolások felszámo­lásáért. Felvetődtek más kérdések is, például az a nyomás, amely éppen a Haig-látogatással párhuzamosan Szíriára és a palesztinokra nehezedett Libanonban, a jobboldali provo­kációk következtében, vagy az Egyiptom és Izrael közötti „nemzetközi békefenntartás” ügye. FIGYELMEZTETÉSEK — HAIGNEK Haig azzal próbálta feloldani az ellentmondásokat, hogy „az akut szovjet veszélyről” igyekezett meggyőzni valameny- nyi partnerét. Vagyis: tegyék félre a „jelentéktelen” vitákat és sorakozzanak fel egyöntetűen az Egyesült Államok mö­gött, ez egyesítse Izraelt és a célba vett arab államokat. Csak­hogy ez a számítás nem lehetett reális, mert Szaúd-Arábia ugyan igazán nem szovjetbarát, sőt az utóbbi időben — Afga­nisztánra hivatkozva — hangoztatott szovjetellenes vádakat is, a Közel-Keleten mégis Jeruzsálemet, a palesztinokat, az általános rendezést helyezi előtérbe. A vitákat nem tartja olyan elhanyagolhatóan „jelentékteleneknek”, amilyennek azokat Haig szeretné látni. * Nem kudarc és nem diadal — így jellemezte a körutat a The Washington Post. Valóban a papírforma igazolódott, ezek a napok nem rengették meg a Közel-Keletet. Inkább figyelmeztetésként hatottak, hogy az Egyesült Államoknak előbb-utóbb tekintetbe kell vennie a térség igazi gondjait, valóban megoldásra váró problémáit. Egy első, bemutatkozó villámlátogatásnál még csak hivatkozhat valaki a hivatalá­ban töltött viszonylag rövid időre, de azután rá kell térni az érdemi állásfoglalásokra. Ha nem, a külügyminiszter jöhet, láthat, csak éppen nehezen győzheti meg partnereit... RÉTI ERVIN Kiváló propagandisták kitüntetése Lenin születésének 111. év­fordulója alkalmából pénte­ken az MSZMP Központi Bi­zottságának székházában kitüntetéseket adtak át a marxista—leninista eszmék terjesztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropa­gandistáknak. Az ünnepségen jelen vol­tak a központi pártintézmé­nyek vezetői, a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiái titkárai. Az ünne­pi beszédet Szabó József, a Központi Bizottság tagja, a Politikai Főiskola rektora tartotta, aki méltatta Vlagyi­mir Iljios Lenin munkásságá­nak történelmi jelentőségét. Rámutatott: a világ megis­merésében és megváltoztatá­sában, korunk társadalmi problémáinak megoldásában Lenin tanításai ma is idő­szerűek és pótolhatatlanok. Mint mondotta, a lenini esz­mék időszerűségét hazai, szo­cialista építőmunkánk vív­mányai is igazolják. Pártunk mindig akkor ért el sikere­ket, amikor a lenini elvekből indult ki politikájának, mun­kamódszereinek és munka­stílusának kidolgozásakor. Az MSZMP ebben a szel­lemben tartotta XII. kong­resszusát amelyen meghatá­rozta országunk fejlődésének további feladatait. A szocialista társadalom építésének jelenlegi felada­taival kapcsolatban kiemelte: arra van szükség, hogy az új kérdések megoldásánál biz­tosítani tudjuk a cselekvési egységet, döntéseink mind határozottabb végrehajtását. A propagandistáknak arra kell, vállalkozniuk, hogy a párttagságot és a széles tö­megeket nap mint nap meg­nyerjék a párt céljainak és törekvéseinek. Ez valóban történelmi feladatot jelent. Hangsúlyozta, hogy jelenlegi feladatainkat a marxizmus— leninizmus eszméit valló, ön­álló gondolkodni, dönteni és cselekedni tudó emberekkel lehet megoldani. Mindez fo­kozza a propagandamunka és a propagandisták tevékeny­ségének jelentőségét és fele­lősségét. A szocializmus világa ha­talmas és szilárd: ezt akkor is elmondhatjuk, ha mun­kánk nem mentes gondoktól és feszültségektől sem — hangoztatta Szabó József, Végezetül a párt Központi Bizottsága nevében köszöne­tét mondott a propagandisták áldozatkész munkájáért; Ezután Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára átadta az állami kitüntetéseket, valamint a Központi Bizottság emlék- plakettjeit. A Munka érdemrend araily fokozata kitüntetésben része­sült Nagy Bertalan határőr alezredes, a BM Határőrség alosztályvezetője, Ruff Mi­hály, a Semmelweis Orvos­tudományi Egyetem marxiz­mus—leninizmus intézetének szakcsoportvezető docense, és Szretykó Lyubomir, a Bat- tonyai Asztalosipari Ktsz sze­mélyzeti előadója; 18-an a Munka érdemrend ezüst, hárman pedig bronz fokoza­tát Kapták. A Központi Bi­zottság 121 propagandistát Lenin-femlékplakettel jutal­mazott. Az ünnepséget .követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a résztvevők tiszteletére. Az ajacciói merénylet Meghalt az egyik sebesült Az ajacciói repülőtér épülete, ahol csütörtökön délután pokolgép robbant Péntekre virradóra egy marséi He-i kórházban meg­halt Peter Hitz, 19 éves svájci állampolgár, a csü­törtöki ajacciói repülőtéri terrorcselekmény egyik sú­lyos sebesültje. A pokolgépes merényletben kisagyi sérülést és koponyatörést szenvedett. Életét a gyors orvosi beavat­kozás sem tudta megmenteni. A merénylet nem veszé­lyeztette Giscard d’Estaing elnököt és kíséretét, bár a robbanást akkor hajtották végre, amikor gépe éppen le­szállt. A repülőtérre csak há­rom perccel a detonáció előtt telefonált egy 'ismeretlen sze­mély, s azt mondta, hogy tíz percen belül bomba robban az épületben. A rendőrségnek már nem volt ideje kiüríteni a légikikötőt, amikor a po­kolgép felrobbant. Az államfő azonban semmiképpen sem vette volna igénybe a repü­lőtérnek azt a részét — a csomagmegőrző térséget —, ahol a robbanószerkezetet el­helyezték az ismeretlen tette­sek. A merényletet elítélték a francia elnökválasztási kam­pány résztvevői. Maga az ál­lamfő, akii a robbanás után nem sokkal az eredeti prog­ram szerint megtartotta ajac­ciói nagygyűlését, erőteljesen hangoztatta a közbiztonság megőrzésének szükségessé­gét, majd felkereste a sebe­sülteket az ajacciói kórház­ban. Külön-külön nyilatko­zatban bélyegezte meg a ter­rorcselekményt Francois Mit­terrand, Georges Marchais és Jacques Chirac is — az utób­bi azonban sajnálkozásának adott kifejezést amiatt, hogy nem foganatosítottak komo­lyabb biztonsági intézkedése­ket. Ez viszont Bonnet bel­ügyminiszter, majd később Raymond Barre miniszterel­nök részéről váltott ki tilta­kozást. lA merénylet rejtélyét fo­kozza, hogy Korzika úgyne­vezett nemzeti felszabadítási frontja — FLNC — az elnök­választási kampány idejére „fegyverszünetet” hirdetett; másrészt a szeparatista ille­gális szervezet mind ez ideig gondosan ügyelt arra, hogy lehetőleg csak anyagi károkat okozzon. Valamennyi megfi­gyelő egyetért abban, hogy a csütörtöki merénylet ép­penséggel azok számára ká­ros, akik nagyobb autonómiát követelnek a földközi-tengeri francia sziget számára — így a L’Huimanité pénteki kom­mentárjában nem zárja ki a provokáció lehetőségét sem.

Next

/
Thumbnails
Contents