Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-12 / 60. szám
1981. március 12. ^fePÜJSÄG 3 A Paksi Atomerőmű építkezésén tavaly szeptemberben Piskolthy Viktorné darukezelő és még több száz munkás, vezető, mérnök helyére emelte az első reaktortartályt. Ez azt jelentette, hogy nagy erőkkel megkezdték a technológiai szerelést. Kéthónapos előkészület után a reaktortérben a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói az 500-as átmérőjű főkeringető vezetékek hegesztését és az ottani berendezések beállítását végezték. Alig több mint kéthónapos munkával befejezték a 66 darab nagy pontosságú hegesztési varratot. Ez lehetővé tette, hogy megkezdődhessenek az üzemi próbák ezen a területen. Lapunk munkatársait Ba-. kacs István, az atomerőműberuházás kormánybiztosának létesítményi főmérnöke tájékoztatta az építkezés jelenlegi állásáról és az idei tervekről: — Az első reaktorblokk szerelésének felgyorsulása decemberben kezdődött. Azóta elértük, hogy a primer és szekunder köri berendezések szerelése folyamatos és jó ütemben folyik. Ez azt jelenti, hogy az első üzembe helyezési műveletek is megkezdődtek. Több mint 150 ilyen berendezés üzemi próbáját kell elvégezni. Ez körültekintő és pontos munkát követel minden szakembertől. Hiszen az üzembehelyezési munkák először hidegen történnek, tehát működés nélkül, majd szétszerelik a berendezéseket, megvizsgálják, öszeszerelés után a második fázisban már az erőmű minden rendszere üzemképes állapotban van és akkor kezdődik a meleg járatás. Ekkor még nukleáris üzemanyag nélkül megy a munka, ha ez a próba eredményes, jöhet az igazi indítás. De ehhez még rengeteg tennivaló van hátra. — Az elmúlt hét szombatján Csehszlovákiából a Skoda művekből megérkeztek a re- áktor belső szerkezetei. Ugyancsak Pakson van már a szovjet gyártmányú számítógépcsalád, melyet szerelésre átvett a VERTESZ szakembergárdája. — A második blokk szerelése is folyamatos. Tartjuk az egyéves ciklust, azaz a tervek szerinti szerelési időszakot. Ehhez a blokkhoz megérkeztek a gőzfejlesztők, pontosabban egy még úton van, hajón Bakács István, a kormány- biztos főmérnöke hozzák Faksra. Még ebben az évben a reaktortartályt is a helyére emeljük, várhatóan az év közepéig megérkezik Csehszlovákiából. — A harmadik és a negyedik blokk szerelése, összeállítása folyamatos és nagy ütemben készül. Itt már hasznosítani tudjuk az előzőekben szerzett tapasztalatokat. — A paksi munkákban elérkeztünk az intenzív szakaszhoz. Ez már a létszám összetételében is megmutatkozik. Kismértékben csökken az építőipari szakemberek száma, a technológiai szerelő szakemberek száma pedig növekszik. Az év során több mint száz szovjet szakember érkezik még, ez összefügg az első reaktorblokk befejező munkálataival. A hármas blokk szerelése H. J. Fotó: Gottvald Károly. Belvíz Harmincezer hektár telepítés Társadalmi erdőgazdálkodás Az országnak évről évre visszatérő gondja a belvíz,, amely jelenleg is 51 500 hektárt — ebből 12 ezer hektár vetést — borít, főként a tiszántúli megyékben. A debreceni, a szegedi és a gyulai vízügyi igazgatóság első és másodfokú belvízvédelmi készültségben sietteti az elöntött területek víztelenítését a szivattyúzással: 73 szivattyú- teleppel és 40 hordozható szivattyúval másodpercenként 147 köbméter vizet távolítanak el a belvízcsatorna-hálózatból. Ennek eredménye, hogy két hét alatt a vízzel elöntött 76 ezer hektárból 24 500 hektárt -men tettek szárazra. Társadalmi erdőgazdálkodásra van szükség a VI. ötéves tervben, miután az állami erőből megvalósítható telepítések aránya az előző öt évhez képest csökken és emiatt a korábbinál jobban be kell vonni az erdőtelepítésbe mindazokat, akik szívükön viselik a természet gazdagítását — erről tájékoztatták a MÉM-ben az MTI munkatársát. 1981—1985-ben 30 ezer hektárra telepítenek erdőket. Az előirányzat szerint 1981-ben 430 millió forint áll rendelkezésre a telepítésekhez. Kiemelt program keretében a Balaton és a Velencei-tó is az eddiginél gazdagabb zöldövezetet kap. A Balatonon nagy körültekintéssel járnak el, hiszen a szőlőkultúrát nem akarják megzavarni. Viszont a rendelkezésre álló beültetlen területekre ligeteket és fasorokat telepítenek, egyes területekre önálló erdők kerülnek. Évente néhány száz hektárra ültetnék el fákat. A Velencei-tó erdősávjai is kialakulóban vannak. A VI. ötéves tervben kereken ezer hektárra szánnak fákat. Mindenekelőtt gyorsan növő fafajokat. A gazdasági erdők jó része ebben a tervidőszakban Bács- Kiskun, Pest és Szabolcs- Szatmár megye eddig üres területeire kerül. Ezeken a vidékeken valósítják meg a fásítási előirányzat több mint a felet. Az általában rosszabb vízgazdálkodású, a mezőgazdasági termelés szempontjából nem túlságosan előnyös területekre fenyőt, nyárfát és akácot ültetnek. Tulajdonos és munkavállaló A munkásosztály az emberiség történetében az első----------------------------------— olyan osztály, amely a termelőe szközök tulajdonosává és a hatalom birtokosává válva is az anyagi javak közvetlen előállítója marad, saját kétkezi munkájával teremti meg megélhetése forrásait. Egy egész történelmi korszakon át oly módon részese a termelési folyamatnak, hogy az esetek nem csekély részében fárasztó, gépies, csak nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem alkotó jellegű feladatokat végez. Az elosztási viszonyokat illetően sem élvez előjogokat, sőt a legkisebb jövedelmű dolgozó rétegek is többnyire éppen ennek az osztálynak a soraiban találhatók. Sajátosan ellentmondásos helyzet ez — amely azonban az emberi társadalom fejlődésének objektív, pusztán elhatározással meg nem változtatható ellentmondása. Csak egy hosszabb időszak tervszerű, tudatos, sok fáradságot és küzdelmet igénylő munkájával teremthetők meg azok az anyagi és kulturális feltételek, alakíthatók ki azok a viszonyok — a kommunista társadalom viszonyai —, amelyek módot adnak ennek az ellentmondásnak a valóságos feloldására. Kifejeződik ez az ellentmondás a munkásosztály társadalmi helyzetében, egyfajta sajátos kettősséget teremtve. Ennek az egyik oldala, hogy a munkásosztály a mi társadalmunkban a termelőeszközök tulajdonosa. De mivel itt nem egyéni tulajdonról, hanem a termelőeszközök közös tulajdonáról van szó, az egyes munkás munkát vállalva egyúttal mintegy alkalmazásban is áll valamelyik — az ő (társ)tulaj- donát is képező — üzemben, vállalatnál. Tulajdonos tehát, de egyúttal az utóbbi értelemben munkavállaló is, aki közvetlen munkafeltételeiről nem maga dönt, hanem különféle előírások; utasításokat hajt végre, fegyelmi felelősséggel tartozik és felelősségre is vonható. Ez a kettősség természetszerűen kihat az érdekviszonyokra is. A munkásosztály alapvető, lényegi érdekei tulajdonosi mivoltához kötődnek, hiszen végsőfokon ez határozza meg egész sorsát, további perspektíváját, jövőjét. Ilyen értelemben a munkásosztálynak létérdeke a köztulajdon fennmaradása, megvédése, szüntelen fejlesztése. Ám nem lebecsülhetők azok a közvetlen érdekei sem, amelyek munkavállalói helyzetéből fakadnak, hiszen ezek közvetlenül kötődnek mindennapi életviszonyaihoz'. Sőt, az érdekviszonyok maguk sem mentesek az ellentmondásoktól. A kétféle érdek ellentmondásos viszonyában — s ez roppant fontos — az egység, az egybeesés a túlnyomó és a meghatározó. Hiszen munkavállalói helyzetének szüntelen javulását — a munka alkotójellegének erősödését, a piszkos, nehéz, unalmas munkafajták kiküszöbölését, a keresetek és a szociális juttatások növelését, a munkaidő hosszú távon folyamatos csökkenését és így tovább — a munkásosztály nem Várhatja mástól, csupán a szocialista tulajdon állandó bővülésétől, minőségi, fejlődésétől, korszerűsödésétől. A közvetlen termelők ilyenfajta érdekeltsége az egyik legfontosabb hajtóereje a termelőerők fejlődésének — s éppen ez az egyik legfőbb tényezője a szocialista termelési viszonyok előnyének, fölényének. Ugyanakkor a kétféle érdek a mindennapi gyakorlat szintjén nemegyszer ütközik is egymással. Ez megmutatkozhat például a felhalmozás és a fogyasztás arányának vagy a beruházási összegek hovafordításának megállapításánál, a munkaidő hosszának eldöntésénél, a munkaerő hatékony foglalkoztatását szolgáló átcsoportosítások esetében, és így tovább. Egyoldalú téves és roppant veszélyeket magában hor——-------------- dozó következtetés lenne úgy állást foglalni, h ogy mivel a mélyebb, lényegibb érdekek a tulajdonosi mivolthoz kötődnek, az érdekek rangsorolásánál mindig eleve ezeket illeti az elsőbbség. Ellenkezőleg, különös gondosságot igényel a mérlegelés. A cél a lehetőségek szerint* ez esetben is az érdekek egyeztetése, az összhang biztosítása, amely a lehetőségekhez mért maximális összhangot, a tulajdonosi és a munkavállalói érdekek együttes kifejezésre juttatását és ennek céljából szükség esetén bizonyos kompromisszumot is igényel. Az érdekérvényesítésnek szükséges feltétele az érdekek nyilvános képviselete. Ehhez szocialista viszonyok között is meghatározott társadalmi, politikai szervezetek szükségesek. A munkásosztály tulajdonosi, hatalmi érdekeit mindenekelőtt a marxista—leninista párt és a szocialista állam juttatja átfogóan érvényre. Mivel a mélyben rejlő, lényegi érdekek általában nem érzékelhetők közvetlenül, felismerésükhöz és tudatos számbavételükhöz szükség van egy elméletileg tudatos politikai erőre. A párt az, amely képes ezeknek az érdekeknek a feltárására és megfogalmazására, arra, hogy tudatosítsa ezeket az osztály minél szélesebb tömegeiben. A munkavállalói érdekek jellegüknél fogva sokkal köny- nyebben felismerhetők és érzékelhetők, érvényesítésükhöz azonban a munkásosztálynak is szüksége van bizonyos szervezetekre. Ezt a küldetést a szakszervezetek látják el: amikor egyik érdekvédelmi és érdekképviseleti funkciójukról szólunk, akkor ezen gyakorlatilag a munkásosztály munkavállalói érdekeinek képviseletét és védelmét értjük. A szocializmus zavartalan fejlődése szempontjából lét- fontosságú, hogy az érdekképviseletre hivatott szervek jól lássák el hivatásukat. Ha a kommunista párt, a szocialista állam szerepe meggyengül, vagy tevékenységükben csökken a tulajdonosi-hatalmi érdekek következetes képviselete, akkor előbb-utóbb meggyengül a fejlődés tudatossága, veszélybe kerül a fennálló viszonyok szocialista jellege. Ha viszont a munkavállalói érdekek kifejezésére hivatott szervek nem teljesítik rendeltetésüket, akkor ezek az érdekek előbb-utóbb felszínre törnek, ugyancsak gyengítve a hatalom tömegbázisát, veszélyeztetve a fejlődés tudatos menetét. Ugyanakkor a kétféle érdek képviselete egyáltalán nem választható mereven szét. A szakszervezetek másik, nevelő és gazdasági segítő funkciója voltaképpen nem más, mint a tulajdonosi érdek képviselete. S ha valóban igényt tartanak arra, hogy a munkásosztály szervezeteinek nevezhessék magukat, akkor nem mondhatnak le ez utóbbiak képviseletéről sem, nem rázhatják le magukról az ebből adódó felelősséget. Ugyanakkor a párt, az állam sem szorítkozhat egyoldalúan csak a tulajdonosi érdekek képviseletére, hanem nekik is szüntelenül szem előtt kell tartaniuk a munkások munka- vállalói helyzetéből fakadó szükségleteket. A történelem arra tanít, hogy nincs tragikusabb helyzet annál, amikor megbomlik ez az egység. A tulajdonosi a munkavállalói érdekek összhang-------------:----------------jának érvényesítésében, a mutatkozó e llentmondások feloldásában az egyetlen lehetséges keret, forma, terep a szocialista demokrácia, ezen belül nem kis súllyal a munkahelyi demokrácia. Szocialista viszonyok között a demokratizmusnak az egyik legfőbb mércéje éppen az, hogy mennyire biztosít lehetőséget a munkásosztály különféle objektív érdekeinek nyílt megjelenésére, kifejezésére és egyúttal az eltéréseknek nagyobb konfliktusok nélküli optimális megoldására. GYENES LÁSZLÓ A tomerőmű-építkezés Megkezdődtek az üzemi próbák
