Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-12 / 60. szám
A KÉPÚJSÁG 1981. március 12. Emlékezés Kiss Lajos néprajztudósra 1881. március 13-án Hódmezővásárhelyen született Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós. A ház a túlnyomóan paraszti lakosságú mezőváros Tarján városrészéhez tartozott, ahol agrár- proletárok, kisbirtokosok élték. A bankszolga apa és családjának élete nem sokban, legfeljebb a viszonylagos biztonságában 'tért el a környék lakóinak életszínvonalától, életmódjától. Érthető tehát, hogy Kjíss Lajos gyermekkora ezzel a paraszti közösséggel teljes együtt lélegzésiben telt el. Az így szerzett tapasztalatok, közös élmények életre szólóan meghatározók lettek Kiss Lajos számára, bár pályája nem vezetett egyenesen a néprajztudományhoz. Gimnáziumi tanulmányai után a jóhallású, hegedülni is tudó, élénk mozgású, derűs fiatalember a színiművészetet választotta elsőként. Ugyanakkor azonban meleg és szoros barátság alakult ki közte és a Vásárhelyen élő 'képzőművészek között. Tornyai János hívja fel figyelmét a nép által használt tárgyak szépségére, esztétikai értékére. Majd ezt követően a budapesti Néprajzi Múzeumiban tett látogatás és Győrffy Istvánnal, a magyar néprajz kiemelkedő egyéniségével történt találkozása adnak új irányt érdeklődésének és pályájának is. Fordulatot jelent életében az 1904-ben Vásárhelyen megrendezett ipari és mező- gazdasági kiállítás, melynek népművészeti tárgyiakkal megtöltött három szobája képezte az ottani néprajzi múzeum alapját. Az ekkor, 1905-ben létrehozott múzeumnak lesz először díjtalan, majd szerény tiszteletdíjas őre, vezetője 'Kiss Lajos. A díjazás nagyon szerény ugyan, a kibontakozott gyűjtőtevékenység .azonban rendkívül gazdag és eredméA Szegény ember élete című könyv első kiadásának borítója Kiss Lajos nyes. Néhány év alatt több mint ötezer tárggyal gyarapította a fiatal intézményt. A helyi megnemértés és egzisztenciális okok késztették arra, hogy 1912-ben elfogadja a nyíregyházi múzeum által részére fejalánjott állást. Józsa András mellett dolgozik hosszabb ideig, majd 1925-től 1948-ig az ottani múzeum igazgatói tisztét töltötte be. Bár elköltözött Hódmezővásárhelyről, de néprajzi munkásságában — amit régészeti ásatásai (Gesz- teréd, ófehértó, stb.) mellett végzett, hű maradt szülővárosához. A nyíregyházi években írja a 30-as évek végén kiadott Szegény ember élete és a Szegény asszony élete című munkáit. Szabolcsi tevékenységének legnagyobb jelentőségű vállalkozása a „Régi Rétköz” című helytörténetet, néprajzot, sőt nyelvészetet is egybefoglaló monográfiája. Elsők között kapja 1948-ban a Kossuth-díjat. Ezután kiadott munkáival is kötődik szülővárosához. Ezek sorban: a Vásárhelyi híres vásárok, a Vásárhelyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör. Hiteles, életteljes képét adja az általa oly jól ismert századelejei művészéletnek ds. Bár mintegy más- félévi ottani munkálkodás után 1950-ben a Néprajzi Múzeumból ment nyugdíjba, a tőle megszokott alapossággal dolgozott tovább egészen 1965. február 6-án bekövetkezett haláláig. Végakarata szerint Hódmezővásárhelyen, a szépnevű Kincses-temetőben temették el. Mint említettük, a néprajzi tárgyakat festőművész barátai hatására először esztétikai alapon közelítette meg. Első múzeumi gyűjtésének gerincét is a vásárhelyi fazekasság, hímzés és bútorművészet tárgyai képezték. Nem 'kerülte el azonban figyelmét már első jelentős kutatási témája, tudományos munkája (A hódmezővásárhelyi tálasság) kapcsán sem a tárgyakhoz kötődő élet, a tárgyakat készítő, használó ember. A szép butellák, bütykösök, tálak, tányérok, Misika-kanosők mögött észreveszi az azokhoz használt ólom és festék fazekast mérgező, pusztító voltát is. A „Szegény ember életében” manográfikus igénnyel, széles ívűén mutatja be a különböző foglalkozásokat. Igaz, nem alkalmazta a néprajztudomány pontos, forrás- és adatközlő módszerét, megjelölését a feldolgozásnál, de hiszen arra tulajdonképpen nem is volt szüksége, mert ő maga, saját élményei jelentették a forrást. Különösen a Szegény ember életében és a Szegény asszony életében érezzük azt a sajátos Kiss Lajos-,i ötvözetet, melyben irodalom és tudomány, olvasmányosság és hitelesség, élet és társadalmi valóság, egyedi és általános ötvöződött egybe. Munkásságának e területe nem közvetlen, de távoli rokonságot tart példaképe, barátja, Győrffy István életművével. Elvégezte és felhasználta azonban, ha a feladat úgy kívánta, a sokoldalú forrás- kutatást is (levéltár, szakirodalom, stb.). így jött létre a Régi Rétköz című, közel 40 íves munkája. Szívesen, örömmel és szeretettel foglalkozott a fiatal kutatókkal, adta át „dús élete kincsét”, mint arról oly melegen emlékezett meg mindig Ortutay Gyula. Ezért 'a segítőkész szeretetéért, nyugalmas derűjéért nevezték szakmái körökben országosan „Atyának”. Ennek ellenére módszerét tovább vivő tanítványai nincsenek, egyszerűen azért, mert sajátos, individuális teljesítménye nem másolható, nem utánozható. Szülővárosában nevét általános iskola, alakját köztéri márványszobor, életútját, munkásságát az általa is alapított múzeumban emlékszoba őrzi. Nyíregyházán, egykori munkahelyének falán emléktáblával áldoznak munkásságának. Ez év tavaszán Nyíregyházán, és a Rétköz „fővárosában”, Dombrádon emléküléssel, kiállítással, júniusban a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűléssel, a szülőváros pedig még ugyancsak ez évben emlékkönyv kiadásával teszi gazdaggá centenáriumát. Igaz, hogy életműve ismételő etetlen, egyszeri, ugyanakkor azonban Kiss Lajos kutatói etikája, tárgyszerete- te, lelkiismeretessége, humánus szemlélete mind olyan tulajdonságok, amelyek túl munkássága szakmai-tudományos jelentőségén, mind- annyiónk számára máig átsu- gárzó értékek. DÖMÖTÖR JÁNOS A Kiss Lajos-emlékszoba a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban Ha az elmúlt tervidőszak eredményeit elemezzük, kiderül, hogy ezek az évek a világpiaci „kihívásra” adandó válasz, a kiútkeresés jegyében teltek. Késett a gazdasági szabályozórendszer kiigazítása, emiatt a vállalatok, gazdaságok nem érzékelték eléggé p külső hatásokat, ez pedig súlyos, a cserearányok romlásából adódó veszteségekhez vezetett. A hatodik ötéves terv előremutató nép- gazdasági és vállalati programjainak megvalósulása érdekében a figyelmet az átfogó gazdasági elemzések, a hatékonyságrontó tényezők feltárására, a hatékonyság növelésére kell fordítani mindenütt. Hogy szomszéd megyéinkben mit tesznek a hatékonyság érdekében a mező- gazdasági üzemek, arra kerestünk választ testvérlapjainkban. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Fejér megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség év eleji programjaként ismétlődően megvizsgálták a mezőgazdasági nagyüzemekben a fajlagos abrakfelhasználást. Ez a következetesség teljes mértékben érthető, hiszen a megye mezőgazdasá- nak rendkívül nagy az abrakigénye, az éves fogyasztás eléri az 500 ezer tonnát. Ez a háttere a több mint 1 millió 280 ezer hektoliter értékesített tejmennyiségnek és a 85 ezer tonna felvásárolt húsnak is. De annak a százezernyi hízónak is, amit a háztájiban vágnak le, a több milliónyi tojásnak, baromfinak, ami nem kerül forgalomba. A vizsgálatban részt vevő szakemberek most összesítik az anyagot, foglalják össze a tapasztalatokat. A megye valamennyi termelőüzemére kiterjesztett célprogramot nagy alapossággal teljesítették. Értékes munkát végeztek most is a felkért szakemberek. Ebben segítette őket a tapasztalat és az a következetes felügyeleti munka, amely a takarmánygazdálkodást kíséri. Előzetesként a következőket lehet elmondani az abrakfelhasználás év eleji tapasztalatairól. A szakemberek úgy látják, hogy az üzemek nemcsak érzik, milyen óriási a jelentősége az abrak takarékosabb felhasználásának. A múlt évben saját maguknak bebizonyították: lehetséges kisebb abrakadaggal is ugyanazt a súlyt és minőséget elérni. Az egy liter tej termeléséhez elszámolt abrakmennyiség várhatóan 37—38 deka körül, néhány dekával az országos norma alatt lesz. Az üzemek többségére jellemző, hogy fokozott ellenőrzés mellett történik már az abrakfelhasználás. A jelentések szerint akad néhány üzem, ahol még mindig magas az „adag”, de ezekben is kevesebb, mint korábban volt. Valamelyest egyenlítődött a helyzet a költségeknél is. SOMOGV'lNÉ"AP A belső ellenőrzés szerepe is megnőtt az utóbbi időben. Egy Kaposváron tartott belső ellenőrzési ankétről szóló tudósításának találó címet adott a Somogyi Néplap: „A vállalati gazdálkodás önkritikája”. Az ankéton hangsúlyozták: a rendszeres ellenőrzést mindenütt a vezetői munka részévé kell tenni Somogy megyében is. A jogok és a kötelezettségek tisztázatlanságán kívül az is a felelősség el- sikkadásához vezetett, hogy a számonkérés sokszor csak az ellenőrzöttek körére terjedt ki. A mai bonyolult helyzet megköveteli a vezetés igényességét, ezen belül pedig a belső ellenőrzési munka javítását. Az ankét plenáris ülésén megállapították: a hatékony belső ellenőrzésnek első számú gátja ma is a vezetői igénytelenség. A hiányosságok takargatása miatt késnek a megelőző intézkedések, így jelentős károk keletkeznek a gazdálkodó egységekben. Az ellenőrzés színvonalának emeléséhez nem új rendelkezésekre, hanem a meglévők betartására és végrehajtására van szükség. A több évi lemaradást e téren is pótolniuk kell a vállalatoknak, gazdaságoknak. Dunántúli napló Baranyában gépesítik a termelőszövetkezetek ügyvitelét. Erről is tárgyalt a Baranya megyei tsz-szövetség elnöksége legutóbbi ülésén. A termelőszövetkezetek köz- gazdasági, üzemgazdasági munkájában egyre sürgetőbbé válik az ügyvitel gépesítése. A tsz-szövetség már 1978-ban rendezett egy gépbemutatót a Compukocorp— 327-es típusú programozható asztali számológép alkalmazására. Kezelési és programozási tanfolyamot is szervezett. Valutakeret hiánya és behozatali problémák miatt azonban csak két ilyen gép működik a megyében. Az elnökség legutóbbi ülésén egy újabb programot hagyott jóvá. E szerint a termelőszövetkezetek hazai gyártmányú, nagyobb teljesítményű Videoton VT—2-es számítógéppel teremtik meg a közös gazdaságok számviteli, belső információs üzemgazdasági elemi» munkájának technikai bázisát. Négy meeve: Fejér, Komárom, Csongrád és Baranya — tsz-szövetsége közös pályázatot nyújtott be az OMFB-hez elfogadásra. Ha a programot a MÉM, a PM és az OMFB támogatja, akkor indulásként minden megyében egy-egy VT—20-as számítógépet állítanak munkába. A beindulás költségeihez a TOT és a TESZÖV-ök is hozzájárulnak. Egy Videoton típusú számítógép jelenleg 1,5 millió forintba kerül. A pályázat elfogadása után a négy tsz- szövetség társasági szerződést köt. A közösen megvalósított rendszert 1983-tól a tagszövetkezetek szélesebb körben kívánják elterjeszteni. PETŐFI NÉPE „Csőzúzalék, ipari tepertő” — már a cím is felhívja a figyelmet valami szokatlanra, valami újra. „A gazdasági szabályozók az állattenyésztésben is arra ösztönöznek bennünket, hogy a termelés mennyiségi növelése mellett törekedjünk a minőség javítására, a költségek és az anyagfelhasználás csökkentésére. Nem közömbös, hogy milyen ráfordításokkal, menynyi hozamot érünk el az ágazatban, • a feletetett takarmány mennyibe kerül. Sok fejtörést okoz ez nálunk is, a Bácsalmási Állami Gazdaságban” — írja cikke bevezetőjeként Szanádi János főmérnök. A gazdaságban keresik^ az olcsóbb megoldásokat. 1980- ban például megpróbálkoztak a kukoricacső-zúzalék nedvesen történő tartósításával. Száznyolcvan tonnát tároltak ezzel a módszerrel. Február 8-án kezdték meg az ezzel való takarmányozást az óalmási sertéstelepükön. Nedves eleség formájában etetik a tenyészállatokkal, úgy, hogy az abrakkeverék kukoricájának egy részét ezzel a csőzúzalékkal helyettesítik. Űia'bb tapasztalatok szerzése céljából megkezdték az ily módon történő etetést a má- tételki tehenészetükben is, jószágonként kétkilós fejadaggal. Az ilv módon történő etetés következménye: hungarofriz állományuknál a nani istálló-átlag 14.4 literről 18.8 literre emelkedett két napon belül. A betároláskor is megvizsgálták a zúzalékot és most felhasználáskor szintén. így ellenőrzik: történtek-e béltartalma változások. Tekintettel arra, hogy kevés tapasztalatuk van, még nem lehet határozott álláspontot kialakítani, de a költségeket tekintve kedvezőek az eredmények. Véleményük szerint az üzemi gyakorlat dönti el, milyen mértékben terjesztik ki a nedvesen tartósított kukorica, illetve a csőzúzalék etetését, figyelembe véve a már meglévő és kiépített műszaki berendezéseiket. A gazdaságban azzal, hogy földgázzal helyettesítik az eddigi olaj tüzelőanyagot, nyolcmillió forintot takarítanak meg. Más módszerrel is igyekeznek minél többet, minél olcsóbban termelni. Felhasználják például abrakkeverék formájában a vágóhídi mellékterméket is. Az ipari tepertőt és az ipari zsírt a BÁCSHÜS-tól szerzik be. Keverőüzemük alkalmas e melléktermékek bedolgozására a takarmányba. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják: bevált ez a módszer. Ezek a melléktermékek bizonyos mértékben helyettesítik a szóját és húslisztet. Számításaik szerint egy tonna takarmánynál ezzel a módszerrel mintegy 50—60 forint takarítható meg. Országos pedagógiai pályázat öt évre szóló országos pedagógiai pályázatot hirdetett a Művelődési Minisztérium, a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet. A pályázat célja, hogy a pedagógusok, a népművelők, a pszichológusok és más szakemberek, az úttörővezetők ismertessék az óvodai, az iskolai nevelés-oktatásban, a pedagógustovábbképzésben, a gyermekvédelmi és a mozgalmi munkában szerzett tapasztalataikat, tárják fel az ezekkel kapcsolatos problémáikat, azok okait, tegyenek javaslatokat a nevelésoktatás továbbfejlesztésére, segítsék elő a bevált nevelésioktatási módszerek, a pedagógiai kutatások eredményeinek széles körű alkalmazását. A középtávú pályázattal is a tervszerű, az elmélyült kutatást, elemzést kívánják előmozdítani a megfiirdetők. Ez évre a képességfejlesztés, a tehetséggondozás témát, a következő esztendőre a gyermekek, a tanulóifjúság munkára nevelésével, a munkához való szocialista viszony kialakításának lehetőségeivel, módszereivel kapcsolatos kérdéskört ajánlották. A mai diák a pedagógus szemével című témát 1983-ra jelölték meg a felhívásban. 1984-ben a nevelési-oktatási intézmények és környezetük kérdéskörrel, 1985-ben pedig az iskolán kívüli nevelés szerepével, hatásával foglalkozhatnak a pályázók. A pályaműveket a megyei pedagógustovábbképző intézetekhez kell beküldeni minden év ■ szeptember 10-ig. Ezeket a megyékben értékelik, s a legmegfelelőbbeket október 10-ig az Országos Pedagógiai Intézethez továbbítják. A pályázat eredményét minden év december' 15-ig ismertetik.
