Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8. 10 NÉPÚJSÁG IRODALOM Mingote : A senorita és a gyilkos A szín: ízlésesen berendezett szalon, a pamlagon hever az elbűvölő Alicia. A senorita ol- csú kiadású detektívregényt olvas. Hirtelen nagy zajjal felcsapódik az ajtó, és egy férfi toppan be: arcán kendő, kezében kés. Alicia fel sem néz. Alicia: Ki az? A férfi hirtelen mozdulattal letépi arcáról a kendőt. A senorita ráismer, és vállat von; arcán mélységes unalom ömlik el. Fernando: Látom, megismertél, te hitvány áruló! Azért jöttem, hogy megbüntesselek, öt hosszú esztendeig vártam a napot, míg végül egyedül vagy itthon. Végre valahára ütött bosszúm órája! Torkon ragadja Aliciát, és arca elé emeli a kést. Alicia: Megint borotválat- lan vagy, Fernando! Mivel a férfi keze el van foglalva, félresandít, forgatja szemét, igyekszik megállapítani, mennyire borostás. Fernando: Talán nem volt időm borotválkozni. Alicia: Annyiszor megígérted már nekem, hogy borotválatla- nul nem teszed ki a lábad hazulról. Fernando: Fittyet hányok a szavaidra, hűtlen teremtés! Azért jöttem, hogy megbüntesselek! Alicia: Bocsáss meg, Fernando... Te mindig kissé lusta voltál. De ha ismerni akarod a véleményemet, akkor hidd el: inkább borotvált képpel jöttél volna büntetni! Fernando: Nem hiszem, hogy a szakállamnak bármilyen jelentősége volna most! Alicia: Pedig nagyon jól tudod, hogy van jelentősége! Különben mért takartad el kendővel az arcodat? Mert szé- gyellted, hogy borotválatlan vagy! Fernando: Egyáltalán nem. Hanem mert azért jöttem, hogy... Alicia: Nekem ugyan teljesen mindegy, miért jöttél... Eredj a fürdőszobába és borotválkozzál meg, különben nem engedem, hogy megbüntess... Fernando: Halj meg, csalfa teremtés! Alicia: Jó, jó, Fernando, meghalok. Okvetlenül meghalok. Csak előbb menj a fürdőszobába, és borotválkozzál meg. De minél gyorsabban, kérlek! Néhány perc múlva Fernando kijön a fürdőszobából, frissen borotvált arcát törülgeti. Fernando: Nos, te aztán mindig eléred, amit akarsz! Alicia: Ne morogj. így mindjárt más: most emberhez hasonlítasz. Fogd hát a késed, és láss dologhoz. Fernando: Hűtlen teremtés! Te... te... Alicia: Mi vagyok? Fernando: Bocsáss meg... nem tudlak megölni... Egészen elment a kedvem, elpárolgottá harci elszántságom. Alicia: Ha a dolog így áll, akkor menj szépen haza. Elfoglalt ember vagy, nem vesztegetheted az idődet, majd eljössz máskor és megbüntetsz. Fernando: Rendben van, AI1- cia, köszönöm a meghívást. Okvetlenül eljövök és megbüntetlek. Viszontlátásra.. Fordította: Cellért György Eduard Ugulava: Letargikus álom Vaszja barátom hétfőn letargikus álomba merült. Hogy mi is az a letargikus álom, a következőképpen tudnám megmagyarázni: ledől az ember, hogy egy-két órát szunyókáljon, és aztán alszik öthat napig vagy akár egy évig is. Vaszja is fölkelt az ágyból hétfő reggel, de a másnaposságtól a szemét sem tudta kinyitni. ’ — Egyre csak alhatnék, csak alhatnék. Ügy látszik, letargikus álom ereszkedett rám. Éá hortyogott tovább. Két napig hortyogott. Akkor a felesége elrohant az orvoshoz és a rendőrség körzeti megbízottjához, és kihívta őket. Megjött a rendőr, Melnyi- kov törzsőrmester, egy pillantást vetett Vaszjára, majd ezt mondta; — Ez részegebbnek tetteti magát, mint amilyen valójában. De a fiatal, csinos doktornő reszketni kezdett a megilletődéstől: — Ugyan már, hogy lenne részeg, leírtak már ilyen eseteket. A letargikus álom tipikus példája. — Ugyan, berúgott ez — mondta a törzsőrmester —, már hét éve ismerem őkéimét. — Mit ért maga ehhez! Ah, komoly eset! Ah, beszámolok róla a tudományos konferencián! Ah, cikket is írok róla! — És meddig lesz rajta ez az izé? — kérdezte Vaszja felesége. — Minél tovább, annál jobb — suttogta fellelkesülten a doktornő. — Brown olyán esetet írt le, amikor húsz évig aludt valaki. És mi mennyivel vagyunk rosszabbak az angoloknál? — Brown biztos agglegényt írt le — mondta Vaszja felesége. — De nekünk nem való ez a dolog, hiszen mégiscsak ő tartja el a családot. A szomszédok is kinevetnek bennünket. Hamarosan Vaszja üzeméből is jött egy delegáció: egy ember a szakszervezettől, meg az igazgató. Körbejárták az alvó Vaszját, és közben a fejüket csóválták. — Éppen ki akarták dobni — mondta a szakszervezet képviselője. — örökösen igazolatlanul hiányzik. De ezek után már nem lehet elbocsáj- tani; egy alvót? Majd rendszeresen kap prémiumot, ha már ilyen fordulatot vett a dolog. Meg lakást is kap, hadd aludjon ideális körülmények közt. Hát igen, mindennap találkozik az ember valakivel, de nem is sejti, hogy milyen képességek rejteznek benne ... Fordítsák már át, nehogy elfeküdje az oldalát! — Biztosíthatom önt — mondta az igazgató Vaszja feleségének —, hogy az üzemi kollektíva mindent megtesz, •hogy Zaburev elvtárs zavartalanul alhassa letargikus álmát. Már csak azért is, mert nem szabad lemaradnunk Brown embere mögött. Mindent világszínvonalon kell csinálni! Nos, aludj, kedves barátom!... Elmenőben odasűgta nekem az igazgató: — Azonnal jelentsék, ha ébredezik. Újból el kell altatni. Mit kezdjünk ezzel a naplopóval, így meg legalább dicsőséget szerez. Azután dísztáviratok jöttek, majd újságírók, fotóriporterek, aztán megérkeztek a tévések. Ök a heti riportműsorban akarták bemutatni Vaszját. Amikor végre mindenki eltűnt, bementem Vaszjához. Egy üveg vodka volt nálam, gondoltam, eliddogálok alvó barátom társaságában. Alig kottyant meg az üveg, meg- tekeredett Vaszja orra, aztán kinyílt a szeme is. Nagyon megörültem, ezt mondtam neki: — Hé, Vaszja, kelj csak fel, Ketten maradtunk! Hogy érzed magad? Bírod? — Sok a szöveg!Inkább az üvegét add ide! Igaz, a munkahelyemen most elrendeződött a dolog, de nem hittem volna, hogy így megúszom. Hiába várják tőlem, nem érem utói az angolt, aki huszonnégy évig aludt... Nem megy ez olyan könnyen, Meg kell ezért dolgozni. — Most már nincs, visszaút — mondtam. — Csak rosz- szabb lesz. Hány embert csapsz be? Na és a lakás, amelyet az alvásért ígértek? Aludnod kell! — Hát igen, akár akarom, akár nem, aludnom kell. — Sóhajtott, jól meghúzta az üveget. — Hogy is végződött a dolog? — kérdezhetné bárki. Sehogy, még mindig alszik Vaszja. (Fordította: Bratka László.) Pál Gyula festménye a Műcsarnokban rendezett kiál lításáról. 1981: Dosztojevszkij-év „Dosztojevszkij — írta egy kritikus — olyan tudóshoz hasonlít, aki felfedezte az emberben rejlő nukleáris erőt, és attól fél, hogy az nem találhatja meg békés alkalmazási területét.” Dosztojevszkijt az igazság kimondása miatt halálbüntetésre ítélték, s ezt a vérpadon változtatták át szibériai kényszermunkára. A szörnyű megpróbáltatás nem múlt el nyomtalanul. Egész alkotó tevékenységét az ember miatt érzett fájdalom hatotta át, és nála jobban senki sem ábrázolta a méltóságában megsértett személyiség tragédiáját. Ezért- a megalázottak iránt táplált határtalan szereteté- ért, a torz lelkű embereket létrehozó viszonyok könyörtelen leleplezéséért, olthatat- lan igazságszomjáért becsülték és becsülik Dosztojevszkijt. Sok irodalomtörténész szerint éppen ő lebbentette fel a függönyt a „rejtélyes szláv lélek” fölött, feltárta az orosz ember „titokzatos lelkét”. Népszerűségét persze nem a „szláv lélek” megfejtésében kell keresni, hanem abban a vitathatatlan és értékes munkában , amellyel a világirodalmat gazdagította. Dosztojevszkij nem volt forradalmár, nem fogadta el a szocialista eszméket. De zseniális művész volt, és alkotó tevékenysége — ahhoz a megalkuvást nem ismerő következtetéshez vezeti el az olvasót, hogy az ember nem lehet boldog ott, ahol önkény és igazságtalanság uralkodik. ... Dosztojevszkij lenyűgözte és ma is lenyűgözi az emberek képzeletét. Az élet szép — írta Dosztojevszkij — és olyanná kell tenni, hogy ezt bárki mondhassa. APN—KS A 16. században élt nagy magyar költőről, Janus Pan- noniusról írt drámai játékot forgatnak a televízió stúdiójában. A darab rendezője Ruszt József: — Történelmi, de fiktív játék. Természetesen van valóságos alapja Kulin Ferenc, Mátyás király költőjéről írott drámájának. Volt egy összeesküvés Mátyás ellen, nagybátyja Vitéz János vezetésével, amelybe a költő is belekeveredett. De, hogy ki, s milyen mértékben szervezte ezt, az itt ebben a játékban nem lényeges. — Janus Pannonius életének melyik periódusáról szól a darab? — A halála előtti három napról van szó. Addigra már a költő szervezetét felemésztette súlyos tüdőbetegsége, élete értelmetlenné válik több okból is. Csalódik Rómában, Mátyásban úgy is, mint költő, és mint amatőr politikus: Ö a nagy haladás híve, és termékeny kreátora rádöbben, hogy Róma cserbenhagyta, eretneknek tekinti, ■ hiszen protestáns szellemiségű, s az európai török elleni küzdelem helyébe most már a protestáns eretnekek elleni harc került. Janus jövőbe látása, megsejtése a következményekről: a Dózsa-féle paraszt- felkelésről, a törökök inváziójáról életének értelmét is lerombolja. S ezért hasonlik meg, hiszen Mátyás már nem a törököt üldözi, de pápai jóváhagyással sarcolja az északi területeket, a huszitákat. Ez a nagy költő, a korabeli magyar szellemiség vezetője, a király elvesztett barátsága után, kiszorítva a hatalomból, száműzve pécsi püspökségébe, hiúságának áldozata lesz, megharagszik Mátyásra. — Mennyiben rajzol a szerző hű képet a költőről? — Eredeti portré ez a drámában, beleálmodva egy költő abszurd helyzetét, amikor történelmi súllyal politizálni kezd. A darab egyébként éppen attól lesz izgalmas, hogy elképzelhető: mindez így történhetett ! — Hogyan vélekedik a rendező a drámaíró, a dráma nyelvezetéről? — A dráma nyelvezete nem archaizál, de képi szó- használata, sőt mondatszerkezete is régies, bár vannak benne mai kiszólások is. A szerzővel, a „Kibékíthetetle- nek” elsőműves írójával másfél éven át dolgoztunk a forgatókönyvön. Ügy érzem drámai ígéret. Valamiért én nagyon szerettem ezt a darabot, tisztának és egyúttal groteszknek érzem. Hogy miért? Mert három nap alatt, míg az események játszódnak a költő olyan felismerésekre kényszerül, amely eljuttatja saját tragédiájához. A dráma főbb szerepeit Kozák András, Trokán Péter és Sinkovits Imre játsszák. SZÉMANN BÉLA Janus Pannonius három napja SZEKSZÁRDI MOLNÁR ISTVÁN: • • Önvallomás Úgy játszom az életemmel, Mint a kék ég fellegekkel Mint a lány a szerelemmel Mint a nap a fényeivel Néha ugyan csupa sebbel Küszködöm a gyűlölettel De lobogó lázas szívvel Győzni tudó szeretettel Lehet, hogy közben lelkem ég el Míg lépkedem az emberséggel De egyedül csak értelemmel Mit érek az életemmel Szekszárdi Molnár István 1911-ben született Szekszárdon és a Garay Gimnáziumban érettségizett, 1929-ben. Versét hetvenedik születésnapja alkalmából közöljük. Farkas Pál szobra a tamási gimnázium előtti parkban. Fotó: Czakó Sándor
