Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. március 8. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Megkezdődik az ENSZ-közgyűlés Namíbiával foglalkozó ülésszaka. — Az Afrikai Egységszervezet külügyminiszteri értekezlete. Kedd: Moszkvában ünnepélyesen véget ér az SZKP XXVI. kongresszusa. — Gis- card d’Estaing bejelenti, hogy jelölteti magát a közelgő elnökválasztásra. — Vita a madridi Európa-találkozón a katonai enyhülés ügyében tervezett konferenciáról. — A brit kormányfő Észak-írországban. Szerda: Szovjet—lengyel csúcstalálkozó, Leonyid Brezsnyev és Stanislaw Kania részvételével. — A spanyol szocialisták koalíciós kabinetet javasolnak, huzavona a puccsista főtisztek felelősségre vonása körül. Csütörtök: Előterjesztik az Egyesült Államok történetének legmagasabb katonai költségvetés-tervezetét. — Újabb fegyveres harcok Salvadorban, hírek a szélsőjobb- oldali tisztek államcsíny-előkészületeiről. ■ Péntek: Feszültség Dél-Libanonban, Szi- don a jobboldali erők heves tüzében. — Tanácskozik a lengyel szejm. — Átalakították a kínai kormányt. Szombat: Az iszlám országok közvetítő bizottságának tevékenysége nyomán, ellentmondó vélemények hangzanak Bagdadból és Teheránból egy közeli tűzszünet kilátásairól. A hét 3 kérdése 1. Mit jelent a rekord hadiköltségvetés kcresztülhajszolása az Egyesült Államokban? Egy ország költségvetési tervezete a következő pénzügyi esztendőre általában belpolitikai téma, az illető állam belső ügye. Az amerikai büdzsé előtárgyalásai azonban nem maradhattak meg e keretek között: Washingtonban ugyanis az Egyesült Államok történetének eddigi legmagasabb hadiköltsége áll elfogadás előtt. Előreláthatólag meghaladja majd a 230 milliárd dollárt, s menetközben minden bizottság csak megtoldja. Nemsokára tehát napi 650 millió dollárt tesznek ki az amerikai katonai kiadások. Caspar Weinberger hadügyminiszter, aki a korábbi republikánus kormányokban mindig a „nagy lefaragó” hírében állt, s a sajtóban ezért kapta a Bicska Gáspár gúnynevet, most szinte futószalagon gyártatja az új fegyverkezési programokat. Többek között új típusú harckocsik, bombázógépek, rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók és ugyancsak nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajók szerepelnek a kívánságlistákon, ez utóbbiak egy- egy példánya nem kevesebb, mint három- milliárd dollárba kerül. Mindez érthetően túlnő egy ország belpolitikáján, akár biztonsági meggondolásain: az egyensúly megbontására tett kísérletek, az egyoldalú előnyszerzésre tett próbálkozások komolyan növelik a nemzetközi feszültséget, veszélyeztetik a kialakult kapcsolatrendszert. Korunk alaptörvénye a kelet—nyugati, vagy atomszinten a szovjet—amerikai hadászati egyensúly, amelyet nem tudtak és nem tudnak megmásítani. Az újabb tízmilliórdok bevetésével azonban még költségesebbé és veszélyesebbé válik a fegyverkezési verseny; a katonai enyhülés elmaradása további visz- szaesésre ítélheti az enyhülés általános folyamatát; s a fegyverkezési gépezet felpörgetésével „kész helyzetet” igyekeznek teremteni, hogy lehetetlenné váljanak a már aláírt, de még nem ratifikált (lásd SALT), valamint a tárgyalás alatt álló korlátozó megállapodások. Az amerikai magatartás különösen visz- szatetsző lehet annak fényében, hogy Moszkvából, az SZKP XXVI. kongresszusának szószékéről nyolc újabb, jelentős indítvány hangzott el a katonai enyhülés előmozdítására. Reális, igen gyakorlatias, a nyugati érveket eleve figyelembe vevő javaslatok, amelyek elfogadása kimozdíthatna ' a jelenlegi holtpontról. Megoldhatnák például az eurorakéták ügyét, szabályozhatnák az atomtengeralattjáró-versenyt, s kiterjeszthetnék a bizalomépítő intézkedéseket, köztük a hadgyakorlatok és csapat- mozgások bejelentését egész Európára. A konkrét kezdeményezésekkel párhuzamoIsmét összecsapásokra került sor a Hamburg közelében lévő brokdorfi atomerőműépítkezésnél. A tüntetők kőzápora ellen pajzsokkal védekező nyugatnémet rendőrök. Giscard d’Estaing hivatalosan is bejelentette, hogy indulni kíván az április végén esedékes francia elnökválasztásokon. A francia politikus tv-nyilatkozatban ismertette döntését — mellette felesége, Anne Aymone. san elhangzott Brezsnyev felhívása egy csúcstalálkozóra is. Nyugati részről sem tagadhatták Moszkva építő szándékait, az amerikai nyilatkozatok egyelőre az időnyerő kitérés taktikáját alkalmazzák. Csakhogy ezzel a fegyverkezési sebességfokozattal, ha nem is válik lehetetlenné, de megnehezül a tárgyalás. Ismét visszatérve az egyensúlyhoz: a Szovjetunió szeretné ezt a kiegyenlítődést minél elfogadhatóbb, alacsonyabb szinten valóra váltani. Szemléletes példával élve: ha egyszer a mérleg két serpenyője egy- egy tonnával is egyensúlyba kerülhet, minek tíz-tíz, száz-száz vagy ezer-ezer tonnát helyezni beléjük... 2. Van-e kilátás közeli tűzszünetre Irak és Irán között? Nemsokára féléve már annak, hogy kirobbant az öböltérség két olajországának, egymást pusztító, kölcsönösen sok kárt és szenvedést okozó háborúja. Közvetítésekben eddig sem vólt hiány, az elmúlt napokban azonban az iszlám konferencia kilenctagú bizottsága próbált eredményre jutni, olyan nagy tekintélyű személyiségek részvételével, mint állam- és kormányfők, s a PFSZ elnöke. Felhívásuk arra szólított, hogy március 12-ig, tehát csütörtökig hallgassanak el a fegyverek, de aligha valószínű ennek megvalósulása. A viták három kérdés körül kristályosodnak ki. Először: a tűzszünet után miként és mennyi idő alatt történjék meg az iráni területen állomásozó iraki erők visz- szavonása. Másodszor: a határfolyó feletti fennhatósság és más határterületek ügyében melyik szerződés legyen mérvadó: miután öt egyezményt kötöttek a történelem folyamán, s mindegyik esetében az éppen adott erőviszonyok érvényesültek. Harmadszor : Teheránnak van egy olyan követelése is, hogy ítéljék el Bagdadot, mint az agresszió végrehajtóját. Irak viszont Irán szerződésszegésére hivatkozik. A helyzetet bonyolítja, hogy nemcsak a két ország vitázik, hanem a háború kapcsán heves belső ellentétek is kirobbanták. Ügy tűnik tehát a közvetítő tevékenység egyik formája sem lehet „csodaszer”. Ugyanakkor lényeges mozzanat, mert amennyiben mindkét részről fennáll a tárgyalási hajlam, esetleg kölcsönös kifáradás jelentkezik, a közvetítés megkönnyíti a presztízs-szempontoktól nem befolyásolt párbeszédet. 3. Milyen új fejlemények játszódnak Salvadorban? A salvadori alapképlet tulajdonképpen változatlan. Az ország számos pontján fegyveres harcok folynak a gerillaerők és a junta csapatai között, ha ezek mérete nem is éri el a januári nagy offenzíva idejében végbement összecsapásokat. A junta egyrészt erős kezet próbál mutatni, másrészt különböző reformígéretekkel állt elő. Ebben alighanem szerepe van a baloldal erejének, valamint a baloldal iránt megnyilvánuló nemzetközi rokonszenvnek. Közismert például, hogy a salvadori terrort több nyugat-európai ország kormánypártjai, s a Szocialista Internacionálé is elítélték. Ugyanakkor puccshíresztelések érkeztek, szélsőjobboldali katonai csoportok nyíltan államcsínyre készülődnek. Washington pedig, amely Salvador ügyét, a realitásokat mellőzve, a nemzetközi viták középpontjába állította, érthető dilemmába került. Természetesen szívesen venne egy szalonképesebb szövetségest Közép-Amerikában, de a tapasztalatok alapján tart tőle, hogy egy erjedés nehezen állítható meg. A héten megtartott egyik szenátusi vizsgálatot az színesítette Washingtonban, hogy Napoleon Duarte, a junta feje telefonon tett „tanúvallomást”, és kijelentette: nem kér több amerikai szakértőt. Nyilván azt akarta sugallni, hogy minden rendben, s az Egyesült Államokat nem fenyegeti egy újabb Vietnam. Ám minden jel szerint korántsem biztos, hogy az odairányított amerikaiak számáról ő dönthet... RÉTI ERVIN Sarlós István nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) gyón fontos kérdések is — például a ragaszkodás a hazához — amelyekben egységnek kell lennie. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, mi még nem fordítottunk kellő figyelmet és gondot arra, hogy az emberekben jobban megszilárdítsuk annak tudatát: Magyarország állampolgárai. Azok magyarként, németként, románként, szerbként, szlovákként. És ha valaki egy országnak az állampolgára, s ezt az állampolgárságát megtartja, akkor ezzel már vállalja azt a' kötelezettséget, hogy az ország törvényei szerint él. Akkor egyben vállalta azt is, hogy az ország felvirágoztatásáért cselekszik, hiszen ezen múlik az ő egyéni jóléte is. Feladatunk tehát, hogy ezt a Magyarországot konkrét hazaként, a világ egy tényezőjeként fogadja el az állam polgára. Legyen erről a Magyarországról pontos és hű képe, legyen benne kötődés, erő, hogy ezt a Magyarországot akarja erősíteni. Ehhez az kell, hogy ez az ország ne egyszerűen állam- polgárságot adó közigazgatási egység, vagy államhatalmi tényező legyen, hanem — egymástól elválaszthatatlanul — történelmi múlt és történelmi jelen is. És ebbe a múltba nemcsak a históriakönyvekben megírt események tartoznak bele, hanem a helyi szokások, a viselkedésformák, az emlékek, a népdalok, a művészet, a népművészet alkotásai éppúgy, mint az ipar és technika fejlődése. — A mindezeket a területeket felölelő nemzeti és történelmi tudatot illetően elmaradunk néhány szocialista országtól, ahol a történelmi múlt nagyjairól sokkal többet beszélnek, mint mi, s jóval többet is tudnak. Mi a kiemelkedő személyiségekre szinte mindig évfordulóhoz kötve emlékezünk, holott például Mátyás király, Nagy Lajos, Báthori, Bethlen Gábor, Rákóczi, Petőfi és Ady, Táncsics Mihály és József Attila számunkra mindennap a magyar történelem eszmeileg, szellemileg példamutató személyisége, akiknek a „jelenlétét” állandóan éreztetni kell. Történelmi múltunk nagyjainak bemutatását, tetteik, elképzeléseik és gondolataik felidézését, élesztősét folyamatossá kell tenni; úgy, hogy ott legyen mellettük az őket támogató, a történelmet ténylegesen mozgató erő is, így Dózsa Györgynél — akárcsak a szobránál — az „ismeretlen paraszt”, az „ismeretlen magyar” emléke, jelentősége. A történelem így válik érdekessé, vonzóvá, értelmessé, olyanná, hogy részeseit, formálóit követni lehet. Mert a példakép azt jelenti: olyanná akarok válni, vagy azt hiszem, olyanná válhatok. így közelítve az persze természetes, hogy nem lehet mindenki például Bethlen Gábor. De ha Bethlen reformjainak voltak végrehajtói — prédikátorok, kézművesek, katonák, adminisztrációban dolgozó emberek — akik azonosulni tudtak a nagy gondolkodó eszméivel, márpedig voltak, akkor vannak minden, e kor iránt érdeklődő, számára ideálok, követhető példaképek. Éppen ezért tartom természetesnek, hogy az esztergályos szakmunkástanulónak a jól dolgozó idős mester a példaképe, akitől a fogásokat elsajátítja, és nem feltétlenül valamelyik világhírű politikus vagy író. Szintén a nemzeti egységet, a nemzeti öntudatot erősítheti, ha mai életünket úgy mutatjuk be, hogy mindenki érezze: korunk is kitermeli azokat az embereket, akik a jövőben hivatkozási alapot jelenthetnek. Az adott szakmában, az élet fejlesztésében elért sikereket — legyen szó munkásról, politikusról, orvosról — mindig el kell ismerni. Ez ad ösztönzést arra, hogy valaki érdemeket, mi több, újabb érdemeket szerezzen, hiszen látja, hogy cselekedetének, mondandójának nem átmeneti, nem pillanatnyi a hatása. Sokszor elhangzott már, hogy a gazdasági fejlődés mögött elmaradt a tudati. A feszültségek milyen teendőket jeleznék a népfront nmozgalomnak? — Ha 1945-ben elém tettek volba két papírt, azt mondva, az egyikre írjam le, milyen lesz 35 év múlva a gazdasági helyzetünk, a másikra' pedig, hogy milyenek lesznek az emberek, akkor most kiderülne: mind a két vonatkozásiban pontatlan a „prognózisom”. Az akkori körülmények között azt gondoltam, hogy mindenki, mindennap legalább háromszor eszik meleg ételt, és jóllakik, és mindenkinek lesz munkaruhája és gálaruhája is, és lesz állása. Fel sem tételeztük volna,.hogy -a televízió, a távfűtés, a metróépítés mindennapos, megszokott kelléke lesz életünknek. Aztán 1945-ben azt is hittem, hogy harmincegynéhány év múlva az emberek annyira becsületesek lesznek, hogy azt a fogalmat: börtön, csak régi időkre vonatkoztatva, regényekben fogják olvasni, s á kölcsönös segítés — miként az élőlények a levegő — társadalmi alapelv lesz. Mondtam is, hogy ha egyszer majd mindenki elvégezheti az általános iskolát, a középiskolát, akkor mindenki el is végzi azt, s önmagától törekszik a nagyobb tudás megszerzésére. Ä mai tények azt bizonyítják, hogy a gazdasági szintünk a vártnál sokkal magasabb, az erkölcsi-tudati viszont alacsonyabb. — Ez rögtön programot is ad. A termelési folyamatokban olyasfajta változás megy végbe, amely — az emberi agy gondolatainak realizálás saként korszerű, beprogramozott gépekkel — leegyszerűsíti és könnyíti a munkát. Ugyanakkor az ilyen, látszólag — de csak látszólag — sokkal egyszerűbb feladattal megbízott embertől azt kívánjuk — s, tudjuk ő is azt szeretné —, hogy nagyobb műveltsége, magasabb kultúrája legyen. A munkafolyamat tehát látszólag egyszerűbb, az egyszerűbb munkát végző emberrel szembeni társadalmi követelmény viszont nagyobb. Az ellentmondást elemezve azonban kiderül, hogy nincs olyan nagy feszültség, hisren — vulgarizálva a kérdést — a gomb megnyomásához is tudni kell, mi és miért indul meg a masinában, a kapcsolódó folyamatokban. Meg kell értenünk, hogy a technika fejlődése, a munka változása ki kell, hogy bővítse az ember látóterét. A gyorsuló fejlődést követve így egy másik gép kezelését is köny- nyebben megtanulhatja, egy másik folyamatra nagyobb törés nélkül is átallhat. Alkialmlazkodni kell tehát a gazdaság fejlődése okozta változásokhoz, váltásokhoz. Ugyanakkor természetes az is, hogy a termelés korszerűsödése ,s nyomában a munkaidő csökkentése, átcsoportosítása, a közlekedés fejlődése időt szabadít fel a tudás további csiszolására, a műveltség gyarapítására. De azt már az egyénnek keli eldöntenie, hogy ezzel a szabad idővel mit kezd, olvasásra, beszélgetésre, társalgásra, esetleg színházi estére szánja. A népfrontnak azonban a jövőben még jobban kell segítenie őt abban, hogy ne csak egyszerűen befogadjon, hanem gondolkodva, vélernányt alkosson. Az olvasómozgalom- ban, az olvasókörökben ne kizárólag a szépirodalmi mű stílusáról, történetéről, hanem a kor társadalmi közegéről, a különböző erők kapcsolatáról összeütközéséről vitatkozzon. — Kongresszusra készülődve joggal vetették a szemünkre, hogy első összegzéseinkben a kultúra rendkívül sok területéről szóltunk, ám az úgynevezett * vizáulis kultúráról nem. Ezzel kapcsolatban is azt tartom a legfontosabbnak, hogy például egy televízióműsor, egy festmény a nézőből, a szemlélőből ne csak „tetszési indexet” váltson ki, az illető meg is tudja mondani: milyen gondolatokat ébresztett benne a mű, erre ;az embereket — semmiféleképpen sem szájba- rágóan — meg kell tanítani. Sőt, úgy vélem, a szép kiválasztásában nagyobb szabadságot, önállóságot kell adni. Egy képzőművészeti példát általánosítva, nem az ötven képből hatot bemutató tárlatvezető szelektálása a követendő — mégha oly jó ízlést közvétít is —, hanem az alkotások megtekintése utáni kérdezésé, gondolkodásé. A mondanivaló észrevételéhez, a saját látásmód kialakításához segítő kezet lehet nyújtani, amivel azután a művét- szeti alkotás értékrendbe sorolható. — Mindez ismételten azt erősíti, hogy gondolkodó emberekre van szükségünk. Ez az a fejleszthető képesség, amelynek révén az ember eligazodik <a világ, a haza, a szűkebb közösség dolgaiban. Ez az a képesség, amely lehetővé teszi a megalapozott világnézet kialakítását. Nem okítanunk kell tehát, hanem beszélgetni, véleményt cserélni úgy, hogy minden résztvevő egyenrangú félnek érezze magát, és annak tartsa a másikat. Az ilyen eszmecserékre a népfirontmozgalom- nak a lakóterületen szinte korlátlan a lehetősége. Ezért hívtuk életre a körzeti népfrontbizottságokat, s ezért tartjuk alapvető feladatunknak a jövőben is, hogy mind többen legyenek felkészült, tudatos résztvevői a közéletnek. — Ezekkel a fórumokkal óhatatlanul együttjámak a viták — az ideológiaiak is —, amelyeket sokan mintegy a nemzeti egységet cáfoló ellenérvként említenek. Erre azt mondhatom, ho?v az eltérő nézeteket felvonultató eszmecserék mindenképpen csiszolják az elmét, s alkalmasak a nézetek sokoldalú kifejtésére. Ami pedig a végeredményt illeti: a történelmileg mindössze százéves múltra visszatekintő szocialista eszmében van az az erő, amely a társadalmat, mindinkább az- egész világot formálja. Az emberben kell lennie annyi hitnek és tudásnak, hogy védeni tudja ezt az eszmét. S ha jól képviseli, akkor teljesen világos, másra is képes hatni — mondotta befejezésül Sarlós István. BUDAPEST Szombaton Mexikóba utazott Lakos Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, aki az MSZMP képviseletében részt vesz a Mexikói Kommunista Párt március 9- én kezdődő XIX. kongresszusán. VARSÓ A varsói vajdasági ügyészség benyújtotta a vádiratot a PANORÁMA varsói Vajdasági bírósághoz Leszek Moczulslki és három társa ellen. Mint az ügyészség szóvivője közölte, a vádlottak 1979. szeptemberében létrehozták a „Független Lengyelország Szövetsége” nevű szervezetet, s abban vezető szerepet töltöttek be. A csoportot olyan külföldi központok pénzelték, amelyek a Lengyel Népköztársaság és szövetségesei éllen irányuló tevékenységet folytatnak. Az úgynevezett szövetség programja, a szervezet tevékenysége arra irányult, hogy erőszakkal megdöntsék a Lengyel Népköztársaság alkotmányos rendjét, gyengítsék az ország védelmi képességét és aláássák a szocialista országokkal fenntartott szövetsége- si kapcsolatokat.
