Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8. NÉPÚJSÁG 3 Miért lettem tsz-tag? A TOT egy esztendővel ezelőtt pályázatot hirdetett „Hogyan lettem tsz-tag?” címmel a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó nőknek. A vártnál jóval több pályamunka érkezett, közülük hét Tolna megyéből. A szerzők között vannak fiatalok, idősek, termelésben és adminisztrációban dolgozók. A megyei tsz-szövetség a napokban nőnapi ünnepségre hívta össze a pályázaton résztvevőket, akik elmondták. miért volt számukra olyan fontos a pályázat megírása. ELÉGEDETTEN Varga Mihályné, aki Zom- báról érkezett, az ötvenes évek végén még kislány volt, így kora miatt némi tétovázás előzte meg gondolatainak papírra vetését. — Eleinte úgy éreztem, hogy jobb volna, ha csak az idősebbek pályáznának. Aztán mégis az írás mellett döntöttem. Hiszen ott születtem a majorban, korán megismertem a fizikai munkát. Sokat segítettem a szüleimnek a földeken ... Futott az idő. Sorsom alakult. Egyszerre azt vettem észre, hogy a szövetkezet „vitt” fölfelé. Magamon tapasztalhattam, hogy aki tanulni akar, a té- eszben is tanulhat. Akiben van erő, igen sokat elérhet. Pályázatomat „Elégedettség” jeligével küldtem be. Ennek hallatán a többiek egyetértőén bólogatnak. — Nagyon meglepődtem, amikor a munkámat külön- díjjal jutalmazták — folytatja Varga Mihályné, aki 1961- ben végezte el az általános iskolát, s utána Villányba ment, hogy kertészetet tanuljon. Sajnos, meg kellett szakítania tanulmányait, mert édesapja megbetegedett. Dolgozott és középiskolába iratkozott. 1968-ban érettségizett, majd gyors- és gépíró szakmát szerzett, de ezt már a szülési szabadság, illetve a gyes ideje alatt. — Három gyermekem van ... 1973 óta a szövetkezet nőbizottságának vagyok elnöke... és valóban elégedetten élek — mosolyog. „IDEJE VOLT TANULNOM” Kalocsa Jánosné művészien kötött kendőjéről alig tudom levenni a szemem. Ez a varázs akkor törik meg, amikor szavát hallhatom. Szívből szól. — Árván nevelődtem, ötesztendős voltam, amikor édesanyám egyedül maradt. Hiába szerettem volna tanulni, nem lehetett. Szükség volt a munkáskézre ... Dolgoztam annyit, hogy el sem lehet mondani. Telt, múlt az idő, s egyszercsak fordulóhoz érkeztem. Fiamat fölvették az egyetemre. Akkor gondoltam egyet, s föltettem magamnak a kérdést: „Nekem csak a hat elemim legyen?” És Kati néni tanulni kezdett, mígnem kertészeti szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Nem kis büszkeséggel mondja: — Még a személyimbe is be van írva ... Most növény- termesztési brigádvezető vagyok. No és az attalai szövetkezet nőbizottságának az elnöke. Az utóbbiért nem jár fizetés. De pénznél többet ér, ha a társai' bíznak az emberben. RAGASZKODÁS A TÉESZHEZ Töttös Aranka a bátaszéki Búzakalász termelőszövetkeTöttös Aranka: „Nekem harcolnom kellett tagságomért.” Kalocsa Jánosné: „Csak a szívből végzett munka hozhat eredményt.” zet tagja. Kislányát, aki kilenc esztendős, egyedül neveli. — Manapság sokkal köny- nyebb az egyedülálló nőnek, mint régen. Pályázatomban ennek kifejtésére is törekedtem. Szocialista brigádban dolgozom, a brigádtagok mindenben segítenek. Nagyon jó a kollektívánk, kétszer lettünk első helyezettek. Amikor a pályamunkámat írtam, idősebb téesztagoktól is érdeklődtem, hogyan alakult a sorsuk, milyenek voltak az első évek. Nem akarom ösz- szehasonlítani azt az időt a maival. Hiszen a különbség szembeötlő. A beszélgetés idősebb résztvevői egyetértőén, elismeréssel figyelik Arankát, aki a szövetkezethez való ragaszkodásának történetére emlékezik: — Most raktárosként dolgozom, de mint cukoripari technológus kezdtem a helyi konzervüzemben, ami akkor szűnt meg, amikor én gyesen voltam. Vissza jövetelemről az akkori elnök hallani sem akart. Én viszont ragaszkodtam a szövetkezethez és munkatársaimhoz. Minden fórumot megjártam. Végül visz- szavettek. Azóta több — például raktárosi —, tanfolyamot végeztem el. Most raktárosként, s nem eredeti foglalkozásomban dolgozom, de a téeszben. GYALOG NAGYMÁNYOKRA Bevallom, Nyárádi János- néval, a nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet tagjával szemben zavart érzek. Téesztagsága során olyan „utat” járt be, ami talán példátlan. Olyan hittel és energiával dolgozott és tanult, olyan eredményekre tett szert, hogy felsorolni is nehéz. Közben mindig élvezte a közösség bizalmát. — A szükség törvényt bont alapon 1960-ban, amikor beléptem a téeszbe, pénztárosnak és raktárosnak tettek meg, mert nagyon kevés férfi lépett annak idején a szövetkezetbe, így ezt a fontos munkát is nőnek kellett végeznie. Manapság ezen nem ütközik meg senki. De akkor! Sokan ellenezték, ki is jelentették, hogy belebukok a feladatba. Én pedig meg akartam mutatni, hogy egy nő is állhatja a sarat... Most már főraktáros vagyok. Nyárádi Jánosné hat osztályt végezhetett, mert közbeszólt a háború. Felnőtt fejjel, 1963-ban fejezte be az általános iskolát. Három kisgyermek mellett tanult, s a lakhelyétől három kilométerre levő Nagymányokra hetente háromszor járt be — gyalog — az iskolába. Majd megszerezte a szarvasmarha- tenyógztő és növénytermesztő szakmunkás-bizonyítványt és középfokú raktárosi tanfolyamot is végzett. Mellette egyre több társadalmi megbízatást kapott. Tagja a nőbizottságnak, tanácstag, 1963-ban lett párttag, s immár második alkalommal választották be a megyei pártbizottságba. Három unokája van. — Nem érzem soknak a feladatokat — mondja mosolyogva. — Akkor érezném talán rosszul magamat, ha nem lenne ennyi dolgom. „ÚJRA EZT VÁLASZTANÁM” A beszélgetést kopogtatás szakítja meg. Ruzsics Tibor- néért szólnak be... Indulnia kell Bonyhádra, nőbizottsági értekezletre, munkahelyére, a Pannónia Termelőszövetkezetbe. — Korábban volt kapcsolatom a téesszel, mint ahogy tagja lettem. Kakasdon éltünk az ötvenes években. Akkor a nőtanács elnöke voltam. 1959-ben, a szervezéskor 40 tagú bizottság alakult, akik járták a házakat, beszélgettek a gazdákkal. Dél- * előttönként rendeztem az étkezésüket, utána mosogattam, majd estefelé én is közéjük álltam, mentem szervezni. Nehéz volt az az idő, hiszen brosúrákból beszélhettünk csak, ismeretlen dologról... Ruzsicsék 1961-ben költöztek Bonyhádra, s az asz- szony lépett a termelőszövetkezetbe. A növénytermesztésben dolgozott... — Sajnos, hamarosan beszorítottak az irodába. Akkor, amikor bevezették a központi bérelszámolást. De ha az időm engedte, a szükség követelte, mentem mákot egyelni, búzát vetni. „Munkámat élethivatásnak érzem... s ha újra kezdeném is, ezt választanám. Voltak nehézségei a húsz évnek, de ezek gazdagították életemet, ismereteimet. Hamarosan búcsúzom a munkától, nyugdíjba megyek De életem végéig termelőszövetkezeti tag kívánok maradni...” — írta pályázatában Ruzsics Ti- borné. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A meghitt beszélgetés HÍRRŐL hírre Táskabemutató a szekszárdi bőrdíszműüzemben A szekszárdi gyáregység termelésének kétharmadát szovjet exportra gyártja. A szovjet piac megbízható piac — hosszabb távra lehet építeni rá —, ám egyre igényesebb piac is. Nem fogadja el a gyenge minőségű, divatjamúlt termékeket. Nos, a szekszárdi bemutatón nem csalódtak a RAZNOEXPORT szovjet külkereskedelmi vállalat szakemberei. Ellenkezőleg, csak a dicséret hangján nyilatkoztak a látottakról, az RBM által bemutatott újdonságokról. Kiemelkedően jó minőségűnek ítélték az 1980-as szállítmányokat és a most bemutatott kollekciót — 220—240 táskát — is szívesen látják majd májusban, a moszkvai kiállításon. Köszönetét mondtak azért, hogy a vállalat kollektívája — a XXVI. kongresszus tiszteletére — a terv szerinti időarányos mennyiségnél többet szállított, és így az első félévben is az egész évi mennyiség 52 százalékát küldik el a Szovjetunióba. Kiállítások Megszokott hír ma már lapunkban, amikor egy-egy kiállítás megnyitásáról tudósítunk, vagy pedig — rendszerint vasárnapi számunkban — elemző cikket közlünk. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az ilyen meglehetősen ritka volt, legfeljebb a megyeszékhely adott otthont állandó, vagy pár hétre rendezett kiállításnak. Ma már — különösen a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény óta a többi város és nagyközség is „felsorakozott”, sőt, olyan kisebb települések is, mint például Kölesd és Pincehely. Kölesden a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai látogatták meg a művelődési házat, tájékozódtak az itt folyó „Látás- és ízlésnevelés” kísérlet tapasztalatairól, megtekintették a kétszeres Kossuth-díjas Kiss István szobrász kiállítását. A simontomyai várban Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrász- művész portréalkotásaiból nyílt kiállítás. Pál Lajosné, a szekszárdi üzem Garay János szocialista brigádjának vezetője felszólalt a szövetkezet szekszárdi részközgyűlésén Mérlegzáró közgyűlések A mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó küldöttgyűlései már zömmel „lefutottak”, ám az ipari szövetkezetekben most van a „szezonja” a mérlegzáró közgyűléseknek. Az előző héten kettő, a most befejeződő héten tizenhárom ipari szövetkezet tartotta meg ezt az évente ismétlődő igen fontos tanácskozást. Ma a szolgáltatóknál lesz mérlegzáró közgyűlés, március 21-ig pedig a többi hat szövetkezetnél. Először munkahelyi tanácskozásokon értékelték az elmúlt évi termelési-gazdálkodást, majd — február második felében — küldöttgyűléseket tartottak, e testület döntött a hatáskörébe tartozó kérdésekben. Most, a mérlegzáró közgyűlésen valamennyi szövetkezeti tag részt vesz és a beszámolók meghallgatása, valamint a vita után dönt a mérleg jóváhagyásáról, a különböző alapok felhasználásról, stb. A különböző nehézségek ellenére eredményesen zárta az évet a szövetkezeti ipar. Az év folyamán jelentős átrendeződések mentek végbe, a szövetkezetek egy részénél alacsonyabb, a többinél magasabb az éves termelés értéke az 1979-esnél. Emelkedett a rubelelszámolású export — mintegy 6 százalékkal, a tőkés export pedig 11 százalékkal, a lakossági szolglátatás közel 4 százalékkal volt magasabb. A nyereség — 1979-hez képest — csökkent, de veszteséges szövetkezet nem volt. A mérlegzáró közgyűléseken előterjesztette a vezetőség — és a tagság elfogadta — a szövetkezet középtávú, tehát a VI. ötéves terv időszakára szóló fejlesztési tervét is. A BONY Kövendi Sándor Tolna megyei Cipőipari Szövetkezet szekszárdi részközgyűlésén vettünk részt. E szövetkezet azok közé tartozik, amelyek kimagasló eredményeket értek el az elmúlt esztendőben. Pontosan és kiváló minőségben tett eleget szállítási kötelezettségeinek, jelentősen javult a gazdaságosság, nyereségét 1979-hez képest mintegy megötszörözte. Egyszer már elnyerte a RAZNOEXPORT kiváló minőséget tanúsító diplomáját, most ismét számítanak rá. Szó esett a beszámolóban az SZKP kongresszusáról is: amikor a szovjet megrendelő cég többletszállítást kért, a szövetkezet kollektívája vállalta, hogy januárban és februárban 10—10 ezer párral több cipőt szállítanak. E vállalásnak a XXVI. kongresszus megnyitásának napjáig, február 23-ig eleget tettek. Nőnapi ünnepségek Mint mindig ilyentájt, most is sok meghívást kapott szerkesztőségünk nőnapi ünnepségre és jelentkezett néhány tudósítónk is. Ezúton kérünk elnézést, hogy az invitálásoknak nem tudtunk eleget tenni, hiszen sok száz munkahelyen, sok ezer családban köszöntötték a munkatársnőket, édesanyákat, nagymamákat, kislányokat. J. J. Az egyik anyukámnak, a másik kettő a két nagymamának lesz... Az esztendő tizedik hetében is Moszkvára irányult a figyelem: folytatta, majd befejezte tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. Keddi számunkban adtunk hírt arról, hogy lezárult a harmadik napirendi téma vitája és elfogadták a Szovjetunió gazdaság- és társadalomfejlesztésének fő irányait az 1981—85. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra, A következő nap a vezető szervek megválasztásáról és a záróülésről tudósítottunk. Az előző héten Kádár elvtárs szólalt fel a kongresszuson, valamint beszédet mondott a zelenográdi nagygyűlésen, majd miniszterelnökünk, Lázár György, a Politikai Bizottság tagja látogatott Minszkbe és a traktorgyári nagygyűlésen méltatta a kongresszus jelentőségét, a szovjet és a magyar nép barátságát, testvéri együttműködését. „A magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további sikereket kívánok a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság népének a XXVI. kongresszus határozatainak végrehajtásához, a XI. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a kommunizmus építéséhez" — mondta. A kongresszus befejeződött, a Kádár János vezette küldöttségünk csütörtökön hazaérkezett. A Raznoexport szakemberei a Bőrdíszműben Nem a szovjet testvérpárt kongresszusához „igazították” a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi táskabemutatóját, ha nincs kongresszus, akkor is megrendezik, mint ahogy eddig is rendszeresen megtartották, mindig másik telepén az anyavállalatnak. Mégis felfedezhető a kapcsolat. A bemutató mintegy illusztrálása a kongresszusi beszámolóban és a hozzászólásokban is szereplő KGST- együttműködés, gazdasági kapcsolatok egy kis részterületének.
