Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

1981. március 6. 2 Képújság Dubna 25 éves Huszonöt évvel ezelőtt, 1956. márciusában alapították a szocialista országok a Dub­nában működő Egyesített Atomkutató Intézetet. Mint az évforduló alkalmá­ból az intézetben rendezett sajtóértekezleten a külföldi újságíróknak elmondták, Dubnában jelenleg tizenegy szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjet­unió és Vietnam elméleti fi­zikusai dolgoznak. Az intézet fenntartásának költségeit a tagországok közösen, nemzeti jövedelmük arányában vise­lik. A tudományos központ hat, kutatóintézetnek számító la­boratóriumában elméleti fi­zikai, az elemi részecskék fi­zikájával kapcsolatos, vala­mint mag- és neutronfizikai kutatások folynak. A tudó­sok között négy akadémikus, hat akadémiai levelező tag, a tudományok 120 doktora és 510 kandidátus van. A mint­egy ezer tudományos munka­társ fele külföldi. Jelenleg 49 magyar tudós dolgozik Dubnában. Bár tevékenysé­gük kizárólag elméleti alap­kutatásokra korlátozódik, az ezek során született rész- eredményeket ma már a népgazdaság, az alkalmazott biológia és kémia igen' sok területén hasznosítják. A dubnai intézetnek kiterjedt kapcsolatai vannak a világ más nagy atomkutató köz­pontjaival, köztük az Egye­sült Államok és az európai tőkés országok hasonló inté­zeteivel. A Dubnában szüle­tett kutatási eredményeket gyakran bocsátják térítés- mentesen a fejlődő országok tudósainak rendelkezésére. Alapszabályzata értelmé­ben a kizárólag békés célú kutatásokat végző Dubnában az elmúlt negyedszázad alatt számos kiemelkedő, világra szóló tudományos eredmény született. Az itteni tudósok nevéhez fűződik több új elem felfedezése, az atomkutatás­ban nélkülözhetetlen részecs­kegyorsítás forradalmian új módszereinek kidolgozása. A különböző országokból érke­zett tudósok közös munkája megtermékenyítőleg hat az együttműködésben részt vevő országok atomkutató intéze­teiben folyó tevékenységre is. Farmerek az embargóról Az amerikai farmiroda, az egyesült államokbeli gazdál­kodók legnagyobb tömörülé­se, nyilatkozatban szólította fel Reagan elnököt: tartsa meg választási hadjáratában tett ígéretét, szüntesse mega Szovjetunióval szemben el­rendelt gabonaszállítási tilal­mat, s a jövőben tartózkod­jék az effajta gazdasági meg­torló intézkedésektől. Ugyanakkor Richard Lyng mezőgazdasági miniszter- helyettes a gabonaembargó ellen egyre erőteljesebben há­borgó farmerek egy csoport­ja előtt ismét politikai felté­telhez kötötte a tilalom fel­oldását. Kijelentette: nem tudja előre megmondani, mi lesz a gabonaszállítási tila­lom jövője, ám az — szavai szerint — a Szovjetunió kül­politikájától fog függni. PANORAMA Teljes ülés Bécsben Haderőcsökkentési tárgyalások BUDAPEST Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 264. teljes ülését. A tanácskozáson Albert Vil- lot belga, és Nyikolaj Tlara- szov szovjet nagykövet szó­lalt fed. A belga küldött az úgyne­vezett kísérőintézkedésekkel kapcsolatos NATO-álláspont részleteit ismertette. A fel­szólalásban őt követő Tara- szov nagykövet félhívta a bé­csi tárgyalásökon részt vevő küldöttek figyelmét az SZKP XXVI. kongresszusán a le­szerelési erőfeszítésekről ál­talában, konkrétan pedig a közép-európai haderőcsök- kantéssel kapcsolatban el­hangzott javaslatokra. Taraszov nagykövet a to­vábbiakban emlékeztetett ar­ra, hogy a Szovjetunió a szo­cialista országokkál együtt az elmúlt csaknem három évben hat, kompromisszumokat tar­talmazó javaslatot terjesztett elő, amely kezdeményezések egy sor kérdésben elhárítot­ták a Nyugat áltál támasztott akadályokat a tárgyalások út- jából. Békekezdeményezései­ket emellett gyakorlati lépé­sekkel támasztották állá, így a Szovjetunió 20 ezer fővel és mintegy 1000 páncélossal csökkentette az NDK terüle­tén állomásozó haderejét. A NATO-orezágok ezzel szemben kitérnek a kulcsfon­tosságú kérdések megvitatá­sa elől. Helyette azon igye­keznék, hogy a Közép-Euró- pálban jelenleg meglévő kato­nai erőegyensúlyt a maguk javára megváltozitassák. A szovjet küldöttség vezetője ezzel kapcsolatban leszögez­te, hogy ha a nyugati résztve­vők a jövőben is folytatják a bécsi tárgyalások elhúzására irányuló taktikájukat és köz­ben nem mondanak le kato­nai potenciáljuk növeléséről, akkor a szocialista országok — mint ahogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának kong­resszusi beszámolójában is megfogalmazódott — kényte­lenek lesznek tudomásul ven­ni a tényeket. Taraszov nagykövet végeze­tül rámutatott: a jelenlegi nemzetközi helyzet újabb és újabb erőfeszítéseket tesz szükségessé a háborús veszély elhárítására, illetve a nem­zetközi biztonság megszilár­dítása érdekében. ■ A tervezett első egyezmény csupán a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra tartal­maz kötelezettségeket, ezért el kell érni azt is, hogy a bécsi leszerelési -fórum többi közvetlen résztvevője se nö­velje katonai erejét a tár­gyalások időszakában — mondotta csütörtöki felszóla- lásábajn Nyikolaj Taraszov szovjet küüdöttségvezető. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1981. április 12-re tűzte ki a budapesti 33. számú országgyűlési választó- kerületben az országgyűlési képviselő időközi választását. A választásra Vass Istvánné képviselő elhunyta miatt ke­rült sor. Ugyancsak április 12-én tartják a helyi tanács­tagok időközi választását az elhalálozás, elköltözés és egyéb okok miatt megürese­dett tanácstagi választókerü­letekben. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tausz János­nak, az IBUSZ Rt. nyugdíjas vezérigazgatójának, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága titkársága tagjá­nak több évtizedes munkás- mozgalmi tevékenysége elis­meréseként, 70. születésnap­ja alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csü­törtökön adta át. Jelen vol­tak a kitüntetés átadásánál Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­ga elnöke és Vas János, a KPVDSZ főtitkára. * Csütörtökön elutazott Bu­dapestről Mathilde Gardeni- ers-Berendsen holland kultu­rális miniszter, aki Pozsgay Imre művelődési miniszter meghívására ötnapos hivata­los látogatást tett Magyaror­szágon. BERLIN Az NDK-ban csütörtökön széles körben megemlékeztek Rosa Luxemburg születésének 110. évfordulójáról. A Neues Deutschland tanulmányban értékelte a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjának, a Német Kommu­nista Párt egyik megalakító- jának életútját, aki 1871. március 5-én született. VARSÓ Varsóban több hónapos előkészítés után nyilvános­ságra hozták és társadalmi vitára bocsátották az új szak- szervezeti törvény tervezetét. Ezt az államtanács által ta­valy kinevezett munkacsoport állította össze, amelyben részt vettek jogi és gazdasá­gi szakértők, valamint az összes szakszervezet képvise­lői. Az érintett felek minden kérdésben egyetértésre jutot­tak, kivéve az egyéni parasz­tok érdekképviseleti szerve­zetének kérdését, amelyről külön vitát folytatnak. PÁRIZS Az idén — mindössze két hónap alatt — 25 ezren lép­tek be a Francia Kommunis­ta Pártba. A taglétszám ro­hamos gyarapodása figyelem­re méltó a közelgő elnökvá­lasztások előtt. Ahol a bomba robbant München, Englischer Garten I. Az épületet, amelynek fa­lánál február 21-én, szom­baton este, röviddel 10 óra előtt plasztikbomba robbant, eredetileg szülőotthonnak szánták. És aztán a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió központja lett belőle, ahol immáron harminc esz­tendeje dolgoznak washing­toni utasítások alapján a szerkesztők. Az eredeti el­képzelés szerint azonban a számukra épített ház rövid idő múlva feleslegessé vált volna és akkor München vá­rosa kapta volna meg, a már említett, nemes célra... A történet így egy kissé za­varos, mint e két kalózadó története általában. Abban a zűrzavarban gyökerezik, amely 1949-ben uralkodott, amikor a CIA bábáskodása mellett megalakult Szabad Európa Bizottság elhatározta a „Kelet-Európa” felé irá­nyuló rádióadások létrehozá­sát. Az amerikai kémszolgá- lat által létrehozandó és irá­nyítandó rádióadóról lévén szó, a biztonsági szolgálat emberei kezdettől fogva ra­gaszkodtak hozzá, hogy jól elszigetelhető, ellenőrizhető helyen legyen. Így akadt meg1 a szemük az Englischer Gar- tenen, a müncheniek városli­getén. Érthető, hogy — mivel a kétmilliós München egyéb­ként nem bővelkedik zöldte­rületekben — a városi ható­ságok nem fogadták valami lelkesen, hogy az amerikaiak éppen itt akarnak építkezni. Ök azonban — ez már a Nyugat-Németország fokoza­tos „baráttá” változtatásának időszaka volt — gáláns aján­latot tettek. Ha megkapják a szükséges telket, felépítik az Englischer Garten egykori büszkeségét, a háborúban po­rig égett Chinesischer Tur- mot, ezt az ormótlan faalkot­mányt, amelynek talpazatá­nál azonban a müncheniek nagyon szerettek sörözni. És azt is megígérik a münche­nieknek, hogy a rádió épület- komplexumát néhány év múlva — mert hiszen akkor már bizonyára nem lesz szük­ség rá, hiszen a kommunista kormányok addigra megdől­nek és akkor minek dolgozna tovább a SZER —, a város­nak ajándékozzák, szülőott­hon céljaira. Az Englischer Garten 1. szám alatt azonban, mint tudjuk, azóta sem szü­letett egyetlen gyermek sem. Viszont annál több hazug­ság... Az építkezést már 1950-ben elkezdték, s a szerkesztősé­gek 1952-ben be is költözhet­tek, bár az utolsó simítások még egy esztendeig tartottak. Meg kell hagyni, hogy a ter­vezők rendkívül egyszerűen és egyszersmind célszerűen oldották meg feladatukat. Hét téglalap alakú, fehérre meszelt és egyben a fő front­ra merőleges szárnyat épí­tettek, amelyeket üveges köz­ponti folyosó köt össze. A hét szárnyépületben, egymástól elkülönítve helyezték el a különböző szerkesztőségeket, közöttük pedig műszaki he­lyiségeket. A magyar szer­kesztőség helyiségeiből így például nem lehet közvetle­nül átmenni a lengyel szek­ció épületébe. Az épületszár­nyak hátul futnak össze, ä központi irányítás emeletes rezidenciájába. Itt rendezték be az amerikaiak irodáit, in­nen irányították és irányít­ják valamennyi szerkesztőség munkáját. A különböző szerkesztősé­gek munkatársainak találko­zására az alagsorban beren­dezett tágas kantin adott kezdettől fogva módot. A pul­tokon és az étlapon emig­ránsálmok: magyar szalámi, lengyel vodka, juhsajtos bol­gár saláta, olyan knédli. hogy Brnóban sem készítenek kü­lönbet. A gasztronómiai él­vezetet és a kollégák között ilyenkor egyébként más rá­dióknál, szerkesztőségekben szokásos beszélgetéseket azonban kétségtelen zavarják azok a rejtett mikrofonok, amelyeket a SZER biztonsá­gi szolgálata, a Security épí­tett be — persze, nem „a szabadság eszméjét sugárzó” rádiótudósítások továbbításá­ra, hanem saját értesülések gyűjtésére. A SZER épületébe 1975-ben költözött be a Szabadság Rá­dió, amelyet nála nem sokkal később alapítottak, s amely­nek a Szovjetunió a „célor­szága”. Oroszul és a szovjet köztársaságok még 15 nyel­vén adja programját. Erede­tileg külön épülete volt, de miután a hatvanas évek vé­gén és a hetvenes évek elején sajtóleleplezések nyomán fény derült rá, hogy mindkét rádióállomást az amerikai kémszolgálat pénzeli és az amerikaiak kénytelenek vol­tak nyílt forrásokból biztosí­tani a költségvetéseket, szűk esztendők köszöntöttek a müncheni zsoldosokra. Az ottaniak örömére és a világ aggodalmára azonban hamarosan újabb fordulat következett be. Az enyhülés megtorpanásával ismét fon­tossá vált a SZER és a SZR. A létszámnövelés helyett azonban a „minőségi” fej­lesztést választották. Az al­kalmazottak egy részét ki­cserélték jobban képzett, ügyesebb munkatársakra, a megfelelően nagyobb fizetést is vállalva. Ezzel egy időben A salvadori vízválasztó Csütörtök esti kommentárunk. Jose Napoleon Duarte tv-szózatot intézett az észak­amerikai tv-nézőkhöz. A salvadori junta feje interjújában ar­ról kívánta meggyőzni az Egyesült Államok polgárait, hogy ha nem segítenek neki, hogy országában megállítsa a „kom­munisták előretörését”, akkor hamarosan az USA-t fenyegeti a „nemzetközi terrorizmus hulláma”. A kereszténydemokrata politikus fel is sorolta, mi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy e fenyegetést elhárítsa, s egyben biztosította az ameri­kaiakat: az északról jött tanácsadókat nem engedik a har­coknak még a közelébe sem... A junta tehát követel és egyben igyekszik biztosítékokat adni az amerikai polgároknak. Igaz, Vietnam emléke már sokakban elhalványult, de a többség még jól emlékezhet, hogy a hatvanas évek elején az Egyesült Államok kísértetie­sen hasonló módon keveredett bele a délkelet-ázsiai háború­ba. Akkor „tanácsadókat” küldtek a saigoni rezsim segítsé­gére, ma csak „kiképzőkről” beszélnek. A lényeg azonban nem változott: húsz évvel ezelőtt a Csendes-óceán ázsiai partjain „Kaliforniát védelmezték” — ma a dominóelméletet Közép-Amerikában próbálják feleleveníteni. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetői számára Salvador egyfajta vízválasztónak számít. Az ottani eseményekhez, a polgárháborúban részt vevő felekhez való viszony egyben annak bizonyítéka is, hogy az egyes kormányok miképpen fogadják el a Reagan-kormány új „terrorizmusellenes” ke­reszteshadjáratát. Az ilyen vízválasztó azonban nehéz hely­zet elá állíthatja Washington szövetségeseit. Mexikó például nem tart a salvadori gerillák által képviselt veszedelemtől, s a NATO-országok állásfoglalásai sem egyértelműek. A nyugat­európai szociáldemokraták közvetítési javaslattal álltak elő, ám Washington és védence, Duarte még arra sem hajlandó, hogy tárgyalóasztalnál vitassa meg a salvadori helyzetet. Pe­dig nem kisebb személyiség, mint Willy Brandt, vállalkozott a közvetítésre, sőt, még a nemrég az Egyesült Államokban járt Thatcher asszony is óvta szövetségesét az elhamarkodott lépésektől... A salvadori ügy vízválasztó magában az Egyesült Álla­mokban is. Még azon kongresszusi tagok sem mind hajlan­dóak jóváhagyásukat adni az új kalandhoz, akik pedig Reagan és Haig hű támogatói közé számítanak. A fegyverszállítmá­nyok viszont már elindultak Salvadorba: helikopterek, akna­vetők, tarackok, géppuskák, rengeteg lőszer, elektronikus be­rendezések és velük a „kiképzők”. A The Washington Post szerint az amerikai kormányzat „példát akar statuálni”, azaz nyomást gyakorol Nicaraguára, s minden erővel el akarja fojtani a salvadori nép szabad­ságharcát. Hogy miféle gyilkos rezsimet tartanak így hatal­mon — az már nem érdekli a junta támogatóit. MIKLÓS GÁBOR KG ST-tanácskozás a környezetvédelemről Szófiában megkezdődött a KGST-országok környezetvé­delmi tanácsának 17. ülés­szaka, amelyen áttekintik a KGST-tagállamok és Jugo­szlávia 1980-ra szóló együtt­működési ' programjának megvalósítását. A tanácskozáson felszólaló Sztanko Todorov, a bolgár minisztertanács elnöke hang­súlyozta az ipari mellékter­mékek csökkentését célzó gyártási technológiák kidol­gozásának fokozott jelentő­ségét a környezetvédelem szempontjából. Rámutatott a tagországoknak a nemzetkö­zi szervezetekben való tevé­kenysége összehangolásának jelentőségére. A tanácskozásokon sorra kerül az ipari melléktermé­keket kiküszöbölő eljárások­kal foglalkozó szeptemberi nemzetközi konferencia elő­készítésének kérdése is. A szeptemberi konferencián előreláthatólag Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, és a Szovjetunió képviselője vesz részt. A SZER műszaki munkatársai mentik, ami menthető a robbantás után. Cárter elnök elfogadta az adóállomások bővítésének programját, s a legutóbbi esztendőkben SZER-ék már körülbelül kétszer akkora hangerővel harsogják a ma­gukét, mint annak előtte. Reagan elnök egyelőre még nem foglalkozott — legalább­is nyilvánosság előtt — a müncheniekkel, de politiká­jából nyilvánvaló, hogy az ott összegyűjtött uraknak nincs okuk aggodalomra. A mostani robbanás tette­sei után — a legfrissebb je­lentések szerint — még min­dig eredménytelenül nyomoz a bajor rendőrség. A nyom­ravezetőnek kitűzött har­mincezer márkás jutalom sem segített. A sebesültek közül mindössze ketten van­nak még kórházban és az anyagi kár — kétmillió dol­lár — nem számottevő. Az adások is csak néhány perc­re szakadtak meg. Aztán folytattak mindent, mintha mi sem történt volna. A robbanás, ha fény derül körülményeire, ha nem, csu­pán egy jelentéktelen epizód az Englischer Garten 1. tör­ténetében. És nagyon is ér­dekes, hogy a Security, a rá­diók saját amerikai bizton­sági szolgálata nem vette ész­re az épület körül a robban- tókat. Pedig — a SZER ber­keiben így tartják — a Secu- ritynél mindenről tudnak. Persze, csak ha akarnak. P. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents