Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

1981. március 29. IvÉPÜJSÁG 9 Közlekedés a föld alatt Kubai „aratás” Megkezdődött a „zafra” A híres nádarató kés még dolgozik, de... ...mind több helyen adja át helyét a kombájnnak. A városiasodás, a városok lélekszámának és területének, a városlakók mozgékonysá­gának növekedése, a motori- zálódás és kísérőjelenségei olyan közlekedéspolitikai él­vek kialakulását segítették elő a világ nagyvárosaiban, amelyek közül a legfonto­sabb a teljesítőképesség meg­őrzése, illetve megteremtése és fejlesztése. Ott, ahol az autóbuszok, a trolibuszok és a villamos vasút szállítóké­pessége már elégtelennek bi­zonyul, a városi gyorsvasutak — a metrók — ígérnek meg­oldást. A metró szinte köze­lebb hozza egymáshoz az egyes városnegyedeket, és utasai jelentős időnyereségre tesznek szert gyors és zavar­talan munkája révén. Ahol a metróépítést komplex város­formáló feladatnak tekintik, nemcsak a tömegközlekedés szerkezeti változását hajtják végre, hanem korszerűsítik a közúti és a gyalogos közle­kedést, a közmű- és a keres­kedelmi hálózatot is, átala­kul, fejlődik a város. Az elmondottakra keresve sem lehet jobb példát talál­ni, mint a Szovjetunió közel öt évtizedes, céltudatos köz­lekedési politikáját, amely a nagyvárosok tömegközlekedé­sét a föld alá terelte. A moszkvai metró első szaka­szét 1935-ben nyitották meg. A föld alatti vonalak hossza már 193 kilométernyi a szov­jet fővárosban és 115 állo­mása van, amelyeken keresz­tül naponta közel 6 millió utas lép ki vagy be a metró­ba. Moszkván kívül Lenin­grad ban, Kijevben, Bakuban, Tbilisziben, Harkovban és Taskentben van még metró. Épülőfélben van Jerevánban, Gorkijban és Minszkben is a föld alatti vasút, s tervbe vették a novoszibirszki, szverdlovszki, kujbisevi és más városokbeli metró épí­tését is. Az egyik legnehezebb fel­adat a taskenti metró építé­se volt, ahol a földfelszíni és föld alatti vonalszakaszokat különlegesen erős, a heves földrengéseknek is ellenálló építészeti megoldásokkal kel­lett készíteni. Jól emlékszem, milyen mozgolódás támadt az ülés­teremben, amikor Fidel Cast­ro kongresszusi beszámolójá­ban a mezőgazdaság fejlesz­téséről, pontosabban a cukor­hozam növeléséről beszélt. A megkülönböztetett figyelem­nek több oka volt. A cukor köztudottan a la­tin-amerikai szigetország kin­cse, devizaforrása, a mező- gazdaság favoritágazata. A legtöbb kongresszusi küldött valamelyik nagy cukornád- ültetvényről érkezett. Így hát joggal érezhette, hogy róla, róluk beszél a Kubai KP el­ső titkára. De volt a feszen­gésnek más oka is: a tavalyi cukortermés az utóbbi évek messze leggyengébb hozamá­val szolgált. Egy ismeretlen növényi fertőzés az ültetvé­nyek nagy részét tönkretette. JÓ A HANGULAT A kubai párt vezetője, amint ezt tőle megszokhat­tuk, kritikusan elemezte a történteket. A terméskiesés okai között nemcsak a gom­bafertőzést említette. A szer­vezetlenség, az előre nem lá­tás, a gondatlanság, a fel­készületlenség mind-mind megkapta a magáét. A kong­resszus szünetében, a folyosói beszélgetéseken a küldöttek elismerték: többet tehettek volna a termés megmentésé­ért. A Kubából érkező legfris­sebb hírek arról tanúskod­nak, hogy a kritika nem ma­radt pusztába kiáltott szó. Most, amikor elkezdődött a szigetország legnagyobb me­zőgazdasági munkája, a cu- komádaratás, a „zafra”, jó a hangulat az ültetvényeken. A termés kiválónak látszik. Amire évek óta nem volt pél­da: a cukorgyárak 90 száza­lék feletti kapacitással dol­goznak. Az aratás után — ez szin­tén rekord — 400 ezer hektá­ron ültetnek új cukornádat. Az 1981—1985-ös időszak cu­kortermelését 10 millió ton­na fölé akarják emelni. A megelőző öt év átlaga hét­millió tonna volt. A „TITOK” Csodák persze nincsenek. Az idei aratás titka: jelentő­sen kibővítették az anyagi ösztönzés módszereit és kö­rét. Az országosan 15 száza­lékos emelést előirányzó bér­reformon túl a cukorszezon­ban további tízszázalékos bér- növekedést érhetnek el az aratók. A legszorgalmasabbak számára pedig lehetővé válik az olyan közszükségleti cik­kek beszerzése, amelyek csak korlátozott mennyiségben áll­nak rendelkezésre. Vásárol­hatnak autót, motorkerékpárt, légkondicionáló berendezést, és hozzájuthatnak szocialista országba szóló beutalóhoz. SERES ATTILA NDK Kereskedelem a fejlődő országokkal A Német Demokratikus Köztársaság 1970. és 1979. kö­zött megháromszorozta ke­reskedelmi forgalmát a fejlő­dő országokkal. 1979-ben az ezekkel az országokkal foly­tatott kereskedelem volume­ne elérte a tízmilliárd már­kát. Az NDK főleg gépeket, fel­szereléseket szállított partne­reinek a fejlődő országok infrastruktúrájának és ipará­nak fejlesztéséhez. Az emlí­tett kilenc év alatt a fejlődő országokban 650 objektumot helyeztek üzembe NDK-beli szakemberek, közülük 53-at 1979-ben. Az új üzemi beren­dezések kezelésének elsajátí­tásában is segítséget nyújtott és nyújt a Német Demokra­tikus Köztársaság: csaknem negyvenezren tanulták NDK- üzemekben a szükséges tech­nikai aiapismereteket. Ugyan­ezen idő alatt a fejlődő or­szágokból tízezren szereztek szak-, illetve főiskolai képe­sítést NDK oktatási intézmé­nyekben. Az NDK szakembe­rei a helyszínen is gondos­kodnak az új ipari munkás­ság képzéséről, továbbképzé­séről. Segítségükkel több mint 55 ezren szereztek szakmun­kásképesítést a hazájukban felépült üzemekben. 1977 óta évente több mint 300 fiatal vállal ilyen feladatot afrikai és arab országokban, a né­met ifjúsági szervezet, az FDJ „barátságbrigádjainak” tagjai. Lengyelország Hnvf>kS7ik a városi laknssán nuveiftiM d v 1981. január 1-én a lengje lakosság száma meghaladta a 35,7 milliót. 1980-toan kb. 32(1 ezerrel nőtt a lengyel né­pességszám, mintegy 10 ezer­rel kevesebbel, mint 1979- ben. Jelenleg a lengyelek 58,7 százaléka városi lakos. 1970 óta 84 százalékkal emelke­Hiot.f a f r9fcilr,r\l‘Q!f K7lÓ07iO|t.tAlr száma, akikből most több mint 1,2 millió van Lengyel- országban. 1970-ben az or­szág lakosságának a 8 száza­léka volt 65 évnél idősebb, jelenleg a 10 százaléka; iA prognózis szerint 1985 végére a lengyel lakosság száma meghaladja a 37 mil­liót és 61 százalékuk fog vá­rosokban élni. Koreai NDK Közkönyvtárak A tanulás nem csupán min­denkire kiterjedő követel­mény, jelszó a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban, a tanulás feltételei, le­hetőségei is adottak, legyen szó faluról, vagy városról, vi­déki vagy fővárosi lakóterü­letről. Gyermek-, diák- és felnőttkönyvtárak mindenütt rendelkezésre állnak, nincs olyan iskola, üzem, vállalat, termelőszövetkezet, amely ne rendelkeznék megfelelően felszerelt könyvtárral. Ennek megfelelően gyarap­szik a könyvállomány, épül­nek országszerte a kisebb- nagyobb könyvtárak. Észak- Hvanghae megyében például tovább bővítik a körzeti könyvtárhálózatot, megyei ol- vasócsamokot építenek. Eb­ben a tervidőszakban már kétszer annyi a könyvtár eb-, ben a megyében, mint a ko­rábbiban volt. Vietnam NDK segítséggel Nemrég adták át az észak­vietnami Quang Ninh tarto­mányában az NDK segítségé­vel felépült gyantafeldolgozó üzemet. A gyárat a legkor­szerűbb berendezésekkel sze­relték fel, s valamennyi fő munkafolyamatot gépesítet­tek. A gyárban évente több mint 41 ezer tonna gyantát lehet feldolgozni. Oktatási és turisztikai cé­lokra kiválóan alkalmas a lengyel gyártmányú „Kolibri” repülőgép. Számyszélessége csaknem 10 méter, törzsének hossza több mint hét méter. Kabinja viszonylag kicsiny: a vezetőülésben két ember — például az oktató és a tanít­vány — körülbelül annyi he­lyet kap, mint egy Polski Fiat 126-osban, de hátul is van két ülőhely. Felső részé­nek speciális üvege véd a napsugárzás ellen, eltolható oldallappal rendelkezik, ami megkönnyíti a beszállást és lehetővé teszi az ejtőernyős ugrásokat is. A gép — üresen — alig 520 kilogrammot nyom. Három személlyel és 90 liter üzem­anyaggal sem súlyosabb 850 kilogrammnál. Ez az üzem­anyag-mennyiség 730 kilomé­teres repülőútra elegendő. Legnagyobb sebessége 190 kilométer óránként, repülési magassága 3800 méter. A tetszetős kivitelű, üzem­anyag-takarékos lengyel gép­újdonság, a „Kolibri” első so­rozatát már a gyakorlatban is kipróbálták. Azerbajdzsán régészek erős várfal maradványaira buk­kantak a Semaha közelében végzett ásatások során. A ta­lált kerámiaedények alapján megállapították, hogy a falat a IV—VII. században építet­ték. Azerbajdzsán területén eddig még nem találtak ilyen korai időszakból származó je­lentősebb erődítményt. Ügy vélték, az építészet csak pár száz évvel később jutott el ilyen fokra. Más leletek, így Iránból és Szíriából szárma­zó áruféleségek maradványai azt bizonyítják, hogy már ko­rán fejlett kereskedelem folyt itt a szomszédos államokkal. Szélvitorlák az atomkorszakban? A szellők, monszunok,-------------------- passzátok, o rkánok — mindez sok millió lóerőt jelent. Hosszú időre ki­elégíthetnénk a világ egyre növekvő energiaszükségleteit, ha teljes mértékben (kiaknáz­nánk az olyan, már korábban is (tanulmányozott energiafor­rásokat, mint a napsugárzás, a Föld és az óceánok belső hője, a tengeri dagályok, a fo­lyók és a szelek. A gondolat nem fantasztikus elképzelé­seken alapul, hanem -már lé­tező technikai lehetőségeken. Szélenergia az atomkor­szakban? — kérdezhetik so­kan. Joggal, hiszen az ember már néhány ezer évvel ezelőtt szolgálatába állította a szelet. Lehetséges, hogy ismét ér­deklődünk majd olyan „ha­gyományos” műszaki megol­dások iránt, mint nagyapáink vitorlás hajója, vagy a régi szélmalmok vitorlái? ♦ Sck esetben jelentős ered­ményeket érhetünk el a vi­torlák lalkailmlazásával — mondja a szovjet Tengeri Flotta Központi Tudományos Intézetének vezetője. Hja Mi- rosnyícsenko. — Más orszá­gokban is folynak kísérletek e területen. Intézetünk megbí­zást kapott, vizsgáljuk meg milyen reális lehetőség van arra, hogy bizonyos baj ótípu­sokat milyen vitorlával sze­reljünk fel. Ezek formáját és a szerelést úgy kell megter­vezni. hogy könnyen irányít­hassuk és ne zavarják a ra­kodást. Szovjet tervezők merev anyagú vitorlarendszerékkel foglalkoznak. Szokásos elren­dezésű teherhajó, vagy tank­hajó kifuit a kikötőből. Az irányítópultról adott utasítás­ra a mechanizmusok a fedél­zeti nyílásokon keresztül vé­kony fémvitorlákat tolnak elő és nyitnák szét. A hajó ha­talmas, hullámokon úszó pil­langóvá válik. Vitorlásnak inevezhető-e — ízlés dolga, egy azonban biztos: a vitor­lázás több miint ötezer éves elve az atomkorban újjászü­letik. Megújulásra várnak-------2—í------------a szél­malmok több mint 2300 éves működési elvei is. Megje­gyezzük, hogy a Szovjetunió­ban nem szüntették meg a szélmalmokat, de természete­sen abból a 250 ezerből, ame­lyek a század elején a gabona mintegy felét őrölték — ma már csak egynéhány maradt meg (múzeumként berendez­ve). Működési elvük azonban nem került múzeumba. A szovjet sarkvidéki állomások­nál, a szigeteken, hegyek kö­zött, a tajgában, pusztaságo­kon és sivatagban létesített települések, farmok közelében tornyok, árbocok magasod­nak, melyeken a szél hatal­mas lapátdkat forgat. A szélerőművek kiegészítő, de nagyon fontos eszközök a villamosításban, gépesítésben és az öntözésben: fényit és meleget szolgáltatnak, segít­ségükkel hozzák felszínre a kútvizet,'szivattyúkat működ­tetnek velük az öntöző-, szá­rító- és lepárlórendszerekben. Igaz, hogy a Szovjetunió­ban jelenleg üzemelő szélerő- művek száma nem nagy: mindössze tízezer körül van — tízszer kevesebb, mint Ausztráliában, ahol az ilyen berendezések műszaki színvo­nala felülmúlja más országo­két. A Szovjetunióban elha­tározták, hogy többszörösére növelik a szélerőművek szá­mát. A feladatok nem egyszerű­ek. A földrajzilag nyitott Vol ga-vidéken és Közép-Ázsiá- ban is csak mintegy 250—300 napot üzemelnek a szélerő- művek, pedig itt a szél a szo­kásosnál erősebb és gyako­ribb. Készültek már tervek állandóan működő szélerő­művekre vonatkozóan, ame­lyeket léghajón 8—12 kilomé­ter magasságba juttatnának. Ebben a magasságban állan­dók a légmozgások, sebessé­gük pedig orkánszerű (eléri a 100 m/s-ot is.) Az ilyen örökös erőforrás­hoz — a légköri perpetuum mobiléhez vezető út nem könnyű és gyors, de az ötlet elég régi. Nyi'kolaj Zsukovsz- kdj, az orosz repülés atyja még a század elején kidol­gozta a nagy teljesítményű szélerőművekkel kapcsolatos elméletét. Ezek az elvek a szovjethatalom idejében va­lósultak meg. A világ első szélerőműve-----------2 Kurszkban épült f el 1930-ban, teljesítménye mintegy 8 kW volt. Aztán a Szovjetunió különböző vidé­kein, 30, 40, 100 kW-os erő­művek épültek. A jövőben a teljesítmény 3000—3500 kW- ra növelhető, ha a generátort a felhők között, a tropopau- zában helyezik el. Mit tud a Kolibri? Ezerötszáz éves várfal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents