Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-25 / 71. szám
1981. március 25. ^ÉPÜJSÁG 3 Tanácskozás a TÁÉV-nél Eredmények, tervek a brigádmozgalomban Tartalékos tisztek búcsúztatása Tanácskoztak tegnap a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetői. Megtárgyalták a tavalyi munkaverseny tapasztalatait. Szó volt a Kiváló Vállalat cím megpályázásáról s az új mun- kaverseny-szabályzaitról. A TÁÉV-nél az elmúlt1 időszakban a szocialista munkaverseny szervezettebb, össze- fogottabb, tudatosabb lett. Eredményei jól tükrözték a vállalat gazdasági eredményeit. Kiemelt jelentőségű a termelési, gazdasági sikerek mellett a társadalmi munkavégzés, a különféle intézmények patrcmálása. A brigádok értékelésénél a kiindulópont az önértékelés volt, melyet egy munkabizottság értékelése követett, majd pedig a brigádvezetői tanácskozás eldöntötte, hogy melyik brigád milyen cím viselésére jogosult. Az értékelésekből kitűnt, hogy a brigádéletben kevesebb a formalitás, a konkrét munkát takaró vállalások kerülték előtérbe. Javult a termelőegységek mozgalmat segítő tevékenysége, a középszintű vezetők a korábbi elmarasztalásokból okulva ma már nagymértékben segítik a brigádmozgalmat. A 159 brigád közül a „FERRO” szocialista brigád immár másodszor nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet, az „Elektromos” brigád pedig a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja lett. Mit teszünk 1981-ben? — ez a fő kérdés, amely az elmúlt évi eredmények alapján most foglalkoztatja a brigádokat. A vállalati szintű munkaver- senyvállalás képezi az alapját a további tevékenységüknek. Fontos feladat, hogy az 1981-re előirányzott egymilliárd-harmincmillió forintos építésszerelési terv megvalósuljon. Célul tűzte ki a vállalat, hogy 1,4 millió forinttal csökkenti az energia- költségeket, a műszaki fejlesztéssel, technológiai fegyelem javításával 1,6 millió forint anyagmegtalkarítást kíván elérni. A TÁÉV kollektívája vállalta, hogy terven felül 92 lakást fog átadni 1981-ben. A társadalmi munkák végzésére is nagy összegű, megközelítően kétmillió forint értékű felajánlást tett a brigádtanácskozás. A megváltozott termelésigazdálkodási körülmények miatt új muntoaverseny-sza-' bályzatot kellett kialakítani. Jól tükrözi az új szabályzat az intenzív fejlesztési lehetőségeket, a tartalékok hatékony kihasználását. A tanácskozás után Róhr Ferenccel, a „FERRO” brigád vezetőjével leültünk beszélgetni. — Mi kell ahhoz, hogy egy brigád két évben egymás után is elnyerje a Vállalat kiváló szocialista brigádja címet? — Egy olyan összetételű közösség, ahol összhang van, ahol „közös nyelven” beszélnek a brigádtagok. — Mit végeztek 1980-ban? — Elsődlegesen 102%-ra teljesítettük termelési tervünket a minőségi követelmények betartásával, mellette az Ütközben mozgalomban is részt vettünk, rendszeresén jártunk színházba, moziba, különféle intézményeket patronáltunk, a szakmunkás-tanulókkal is kiemelten foglalkoztunk, hogy csak néhányat említsek. — Az elmúlt év elején elterjedt a hír a TÁÉV-nél, hogy felbomlik a „FERRO” brigád. Mi volt ennek az alapja? — Négy brigádtagunk családi okok miatt elment a vállalattól. Ekkor mindenki megijedt, elterjedt a hír, hogy szétbomlik a brigád. Mi azonban tovább dolgoztunk, több munkával, még jobb szervezéssel megoldottuk a problémáinkat. A jövőben a most elért szintet szeretnénk tartani. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Fotó: Tóth László Ünnepi állománygyűlést tartott a Tolna megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság a megyei rendőr-főkapitányság művelődési házában. Ez alkalommal búcsúztatták a tartalék- állományból az 1920-ban született tartalékos tiszteket. A Magyar Néphadsereg érdekében eddig végzett kiemelkedő helytállásukért a honvédelmi miniszter négy tartalékos tisztet tüntetett ki Honvédelmi Érdeméremmel. Maller Béla alezredes, a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság parancsnoka méltatta a tartalékállományból kikerülők érdemeit, és köszönetét mondott hosz- szú éveken át tanúsított helytállásukért. Az emléklapok átadása után Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára búcsúzott a tartalékos tisztektől, és kérte, hogy a továbbiakban is vegyenek részt erejükhöz mérten szocialista vívmányaink fejlesztésében és védelmében. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Szakály és Vidéke Takarékszövetkezet több mint négyezer tagját képviselte az a 81 küldött, akik részt vettek a szakályi művelődési házban rendezett küldöttgyűlésen. A szövetkezet munkáját ismertető beszámolóban Spird György, az igazgatóság elnökhelyettese elmondta: a szövetkezet egyenletesen fejlődött, a szolgáltatások színvonlai® az elmúlt években tovább emelkedett. A takarékszövetkezet megfelelően szervezett hálózattál rendelkezik a működési körzetben jelentkező igények maradéktalan kielégítésére és a tervek további teljesítésére. Szákály- ban és Regölyiben évek óta korszerű üzletházban fogadják az ügyfeleket, a szövetkezeti tagokat. Tamásiban az elmúlt évben épült fel 2,5 millió forintos beruházással az új üzletház. Valamennyi egységben megoldott a gépi könyvelés is. Pollák Andort köszönti Maller Béla alezredes Befejezésül Pollák Andor tartalékos őrnagy az ünnepeltek nevében beszélt az elmúlt évtizedek küzdelmeiről, nehézségeiről, és szépségeiről. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival zárult. A tagság részjegyállománya 773 ezer forint. A szövetkezet az elmúlt évben 1357 tag részére összesen 8,9 millió forint kölcsönt folyósított. A betétállomány 60 millió forinttal növekedett. A szövetkezet dolgozói 1741 alkalommal kötöttek biztosítási ügyletet. Emellett intézik a COOPTOURIST Utazási Iroda területi ügyeit és új szolgáltatásként a helyi igényeknek megfelelően hirdetéseket vesznek fel és továbbítanak a Népújság részére. A részközgyűléseken a szövetkezet tagsága az alapszabályt módosította’, s ennek megfelelően a takarékszövetkezet (1981. július 1-től Tamásiba költözik és neve Ta- “mási és Vidéke Takarékszövetkezetre változik. A beszámolót követő hozzászólásokból kitűnt, hogy a tagság elégedett a szövetkezet munkájává!, az udvarias, előzékeny kiszolgálással. DRÄNOVITS ISTVÁN A Szakály és Vidéke Takarékszövetkezet küldöttgyűlése éé; sszevont beszámoló taggyűlésen vettem volna részt a múlt év november 17-én este a bonyhádi Pannónia Ter- melőszövetkezetben. Hatra tűzték ki a kezdést, ám há- __J romnegyed hétkor még mindig várni kellett, számolgatta a pártvezetőség titkára a jelenléti ívet, s felcsillant a szeme, amikor nyílt az ajtó és újabb elvtárs jött. Idegesen topogott a párttitkár is, a tsz-élnök is, majd végül, valamivel hét óra után bejelentették, hogy a taggyűlés — határozat- képtelenség miatt — elmarad. Mentegetődzött az elnök: „hetek óta esik, ma végre rá tudtak menni a kukorioaföldekre a kombájnok, és még most is ott vannak, kihasználják az emberek a jó időt. Aztán meg ma reggel befutott tizenhét vagon műtrágya. A rendeléskor közöltük, hogy december 1-től tudjuk fogadni a szállítmányokat, ezek meg most váratlanul, a közösen megállapodott határidő előtt, idezúdították a tizenhét vagont. Kapásból föl tudok sorolni húsz párttagot, akik vagy a kukoricánál vannak, vagy a műtrágyaszállításnál...” A mentegetődzés a városi pártbizottság munkatársának és nekem, az újságírónak szólt. Mivel hogy „ez még nem fordult elő nálunk, hogy határozatképtelen lett volna a taggyűlés...” Mint utóbb megtudtam, egy kis „ejnye-ejnyével” elmarasztalták a szövetkezet pártszervezeteit, mert mégis micsoda dolog, hogy mindjárt az induláskor — az elsők közt ütemezték a bonyhádi összevont taggyűlést —• beüt egy ilyen kudarc? Megértem, hogy ezt nem fogadták örömmel. Én mégsem tudtam elmarasztalni őket. Amikor a taggyűléseket ütemezték, senki se tudhatta, • hogy olyan lesz az 1980. évi ősz, amilyen lett. És hogy a bonyhádi taggyűlés épp olyan napra esik majd, amikor „kihagy” az eső és dolgozni lehet a földeken. A betakarításnál és a műtrágyaszállításnál késő éjszakáig dolgozó kommunisták — példamutatóan dolgozó kommunisták — éppen ott „politizáltak”, ahol azon a napon a-legnagyobb szükség volt rájuk, a — és ez most nem frázis — termelés frontján. (Egyébként egy hét múlva — akkor megint zuhogott az eső — a csaknem teljes létszámú taggyűlés igen aktív volt.) Annál inkább el lehet marasztalni azokat, akik határidő előtt két héttel zúdították oda az egész vasúti szerelvény műtrágyát. Határidő előtt? Azóta meglehetősen vegyes érzelmekkel olvasom az újságban a „határidő előtti” szállításokról, az erre irányuló versenyvállalásokról szóló híreket. Pontosabban: próbálgatom •magamban „megszűrni” őkét. Melyik lehet a hasznos és melyik a káros, és melyik a se ilyen, se olyan... H ert — maradjunk egyelőre a mezőgazdaságnál — ha határidő előtt befejezik valahol a betakarítást, az őszi szántást, az egyértelműen hasznos, hiszen utána már jöhet a rossz idő. De vajon lelkesedjek-e az olyan, az utóbbi hetekben gyakori hírek olvastán-hallatán, mint amit a minap a Szövetkezeti Hírlapban olvastam? Ami szerint a TELMES Műszeripari Szövetkezet szocialista brigádjai vállalták, hogy „kétféle, összesen 40 darab műszer visszaigazolt szállítási határideje május 31. Vállalták, hogy május 15-re elkészítik. Üjabb 90 darab, két másfajta műszer szállítási határideje augusztus 31. Ezeket július 31-ig útnak indítják rendeltetési helyükre.” Vagy amiről országos napilapunk híréből értesültem: „Határidő előtt szállított a Szovjetunióba egy 6 millió forint értékű vezérlőberendezést a VILATI egri gyára. A gép egy pvc-lemezgyár vezérlését látja el, az NDK-ban a gépészeti, Egerben pedig az elektromos részegységeket gyártották.” Arról ugyanis egyik hír sem tájékoztat, hogy végül is kinek, milyen előnye származott a határidő előtti szállításokból. Ennyivel előbb készült el a beruházás? Vagy egyszerűen azt mondták a megrendelők a műszerek, berendezések megérkeztekor: „Jó, hogy itt vannak, legalább ha majd a beszerelésnek eljön az ideje, nem kell félnünk, hogy megakadunk.” Egyértelműen jó, ha egy beruházás határidő előtt valósul meg. Volt erre számos példa az utóbbi időben. Legutóbb egy 1— az eocénprogram keretében épülő — szénbánya készült el fél évvel batáridő előtt. Nyilván, ez az ott dolgozó, vagy oda berendezéseket szállító vállalatok összehangolt munkájának az eredményeként. És az is örvendetes, ha határidő^ előtt készül el egy-egy százmilliós nagyságrendű közlekedési beruházás, vagy egy kisebb, de szintén égetően fontos igényeket kielégítő kórház, iskola, bölcsőde. Ez esetben azonban megint- csak sok szervezet összmunkájára van szükség. Azzal nem lesz korábban kész egy új üzem, ha annak kazánjait a dombóvári Láng gyár egy-Ckét évvel korábban szállítaná, amikor még csak az alapozásnál tartanak. Arra meg kifejezetten mérges vagyok, ha szombaton a boltban csütörtöki kenyeret kapok, mivel hogy azt „határidő előtt” szállították le. De maradjunk a beruházási szállításoknál. Előfordulhat, hogy indokolt, szükséges a határidő előtti befejezés, átadás. Ez azonban attól még nem következik he, hogy egyik-másik szállító több hónappal a határidő előtt készíti el a rá eső részt. Csak akkor, ha valamennyi. Szocialista szerződést kötnek, kijelölik kinek-kinek a feladatát — új határidőket kötnek ki —, azok ezt vállalják. Ám ekkor, ha a vállalt .kötelezettségeket az érdekeltek teljesítik, már nem határidő előtt, hanem határidőre — az új határidőre — szállítanak. És ha korábban? Egy héttel? Egy hónappal? Abból az égvilágon senkinek sincs haszna. Legfeljebb a biztonságérzetét növeli. E biztonságérzetet azonban a kényszerűség szüli. Az a gyakorlat, amelynek következtében félni kell: késhet a szállító, tehát „jó, ha a gép, berendezés, anyag már határidő előtt itt van!” Még akkor is megéri, ha kerülgetni kell, óvni a rozsdásodástól. Különben, a beruházás színhelyén hónapokig, akár egy-két évig beépítetlenül heverő gép csak gondot okoz, és mindaddig, amíg nincs végleges helyén, nem termel, egy darabkája a befagyasztott nemzeti vagyonnak. És ha a határidő előtti szállítás plusz ráfordításba került, még pazaroltunk is. * kkor lesz munkánk, gazdálkodásunk hatékony — és erről napjainkban igen sok szó esik, legutóbb Kádár elvtárs hangsúlyozta a népfront kongresszusán —, ha javul a minőség, csökkennek a költségek. És ha kialakul az a gyakorlat, hogy a magyar vállalatok pontos, határidőre történő szállítására számítani lehet, nem kell örülni annak, ha egy-egy gép, berendezés a szállítási, beépítési határidő előtt megérkezett. JANTNER JÁNOS A tanácskozás résztvevői megszavazták a munka verseny-szabályzatot
