Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1981. március 22. Képújság 3 A pártvezetőség megtárgyalta Hatékonyabban, körültekintőbben és szervezettebben... Három' bűvös szó. Hatékonyabban, körültekintőbben és szervezettebben. Legtöbbször ezek hangoztak el a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat pórt- aLapszervezetének vezetőségi ülésén. Hosszú és körültekintő volt a tanácskozás, nem elvi dolgokról, hanem a gyakorlatokról beszéltek. A konkrét tennivalóról. Az egyik beszámoló a következő mondattal kezdődik. „Az 1980-as anyag- és energiatakarékossági terv teljesítése során olyan lehetőségek maradtak kiaknázatlanul, amelyek napirenden tartása továbbra is szükséges.” Tehát még jó pár évig sláger lesz a takarékosság, gazdálkodás az energiával... Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindenkor lesz olyan feladat, amelyet a múlt évben nem oldottak meg, amelyet csak ma fedeztek fel, tehát a megoldás a következő év feladata lesz. Az említett pártvezetőségi ülésen hat beszámolót vitattak meg. Ez a hat anyag tulajdonképpen három részre bontható — de vehetjük egy teljes egésznek is. A lényeg az, amit a TOTÉV kommunistái is megfogalmaztak: csak az az üzem tud hatékonyan és jól gazdálkodni, amelyben minden apró mozzanat értékelése az egészhez, a vállalathoz, a népgazdasághoz kapcsolódik. Ezért egy a szocialista munkaverseny értékelése, az 1981-es feladatok kijelölésével. Mert ha nem értékeljük az eddig végzett munkái, akkor nem tudjuk meghatározni a továbblépés feladatait. Ugyancsak ehhez a témakörhöz kapcsolódik az újítási feladatterv, vagy az előbbiekben már említett anyag- és energiatakarékossági terv dokumentuma is. Tovább folytatva a napirendi pontok sorolását: lehet-e mindezeket az üzem- és munkaszervezési terv ismerete és megvalósítása nélkül tárgyalni? .Nem. összefügg mind. Maradjunk még a napirendi pontoknál. A vállalat anyag- és készletgazdálkodásának helyzete és a tőkés import kiváltására tett vállalati intézkedések című anyag tulajdonképpen felteszi a koronát az egész kérdéskomplexumra. így a hat külön-külön tárgyalt anyag önálló téma, de együttesen egy komplex terv, pontosabban a napi feladatok között nap mint nap felmerülő témák ezek. Témák tegnap, ma és holnap. A sok jó és vitát kiváltott anyagból ezen a helyen csak egyet szeretnénk kiemelni. Az üzem- és munkaszervezési tervben az emberről esik a legtöbb szó. Elöljáróban a bevezetőből egy mondat: „Vállalatunk az 1981-es üzem- és munkaszervezési tervével alkalmazkodni kíván az építőiparral szemben támasztott VI. ötéves tervi elvárásokhoz, ez nálunk az építőipari termelés kismértékű csökkenését jelenti.” Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a TOTÉV-,nél felül kell vizsgálni a létszám alakulását, egyes építésvezetőségek feladatát és szükségességét. A tervben már konkrétan szerepel, hogy a Generál I. és a Mélyépítő Főépítésvezetőségeket összevonják. Az új szervezettől azt várják, hogy lerövidülnek az építési idők. Ugyancsak átszervezés lesz Dombóvárott. A „Dombóvár térségében rendelkezésre álló fizikai létszám és a felmerült építési igények nem indokolják két építésvezetőség szükségességét, ezért a két építésvezetőség összevonására intézkedni kell.” Lehetne még sorolni a vezetőségi ülésen elhangzott vitából és a beszámolókból. Röviden megpróbáltuk érzékeltetni, hogy egy-egv válla- lalat életében mennyire fontos és komplex feladat a tervek. a javaslatok és a lehetőségek egyeztetése. A TOTÉV pártvezetősége ebben a munkában az elsők között van. Ez pedig azt is jelenti, hogy a vállalat kommunistái részt vesznek a gazdasági munkában is, de a politikai életben is, úgy. hogy minden kérdésben vitaképesek, azaz segítenek abban, hogy a harmincéves vállalat a következő években is eredményesen gazdálkodhasson. H. J. Kastélyok - ma (V.) Kölesd, Tengelic, Fácánkert Tolna megye nem szűkölködik megyeházakban. A mai megyei tanács elődje a szekszárdi ómegyeháza, de joggal nevezik „kismegyehá- zának” a kölesdi műemlék jellegű épületet is. Ezenkívül tartottak megyegyűléseket Simontarnyán a volt Styrum-Limburg kastélyban melyet nem vettünk fel sorozatunkba. A kölesdit 1750. körül Mária Terézia tábornagya, gróf Mercy Claudius építtette, fél Dunántúlra kiterjedő birtokai egyikének központjaként. Később 200 huszár állomásozott benne, az udvar túlsó végében voltak az istállók. Az alispán itt lakta idején megyegyűlések színhelye volt. Később a legváltozatosabb hasznosításnak örvendett — nagykorcsma, iskola — majd 1960 óta itt van a község művelődési központja. A tervekben szerepel, hogy képtárt is létesítsenek falai között. Aligha van megyénkben község, ahol ennek nagyobb létjogosultsága lenne. Belülről a méteres falak védelmében szép a környezet. A külsőt fényképünk mutatja. Kétségtelen, hogy a restaurálás nagyabb anyagi áldozatot igényel, az esős időben sártengerré váló udvaré azonban Valószínűleg csak jól szervezett társadalmi munkát... Tengelicen van megyénk talán legszebb természetvédelmi területe. Ebben a környezetben épült fel a megyei tanács mértéktartó ízlésű, szép, modern oktatási központja. Innen bárki ráláthat a volt Benyovszky-kastélyra, melynek új célú hasznosítására igazán a huszonnegyedik órában várható intézkedés. A fácánkerti volt Kunffy- kastélyon stílust bajos lenne számon kérni, összhatása azonban a klasszicista és ti- roli elemek ötvöződése ellSínére is kedvező. Mintaszerűen karban tartott, minden pontja a jó gazda gondosságát dicséri. A Természet- és Vadvédelmi Állomás székhelye. (Vége) O. I. Fotó: Cz. S. HÉTRŐL 1! |=ii;|=l ^^■■HÍRREl HÍRRŐL A gyakorlott újságolvasó bizonyára észrevette már, hogy vannak olyan időszakok, amikor a lapokból valósággal ömlenek a hírek, információk. Másokra meg épp az ellenkezője igaz, mindközönségesen ezt nevezzük uborka- szezonnak. Az elmúlt hétre nem az utóbbi volt jellemző. A hírek fontossága, súlya, jelentősége változó. Olyannyira, hogy a fentebb említett gyakorlott újságolvasó alighanem arra is felfigyelt, hogy mi az, ami nem kapott nagy helyet a lapban? Az árhullám tetőzésének például pénteki számunk utolsó oldalán elég volt néhány sor. Pedig egyik megyehatárunkon, a Duna mentén 65 ezer 500 méternyi töltés és 21 ezer 200 méter nyári gát húzódik. Széchényi korától napjainkig nemzedékek felmérhetetlen erőfeszítésére, mérnöki munkára, összehangolt szervezésre volt szükség ahhoz, hogy a vízügyi igazgatóság megyei vezetője kijelenthesse: „Nyári árvizek ellen magasságiig védettek vagyunk!” Éppen ezért volt elég egy kurta híradásban közölni, hogy az árhullám tetőzött, lassan levonul. Mégis, a legveszélyesebb lenné ennek ürügyén pihenőbe vonulni. A hátai szivattyútelep két gépegysége például másodpercenként három köbméter belvizet emelt át, a Lankó- con lévőt azonban csak szakaszosan, hellyel- közzel lehetett üzembe helyezni. A vízügyeseknek egy 30—35 tagú kubikos brigádja dolgozott a befogadócsatornák tisztításán. Arról azonban nem szerezhettünk információt, hogy a tanácsok, mezőgazdasági üzemek részéről hányán tevékenykedtek, avagy tettek-e egyáltalán valamit. A lankóci szivattyúk ugyanis épp a víz hozta szennyeződés, uszadék miatt nem működhettek teljes kapacitással, nem sikerült a víz rá- folyását maradéktalanul biztosítani. A közérdeket a Duna mentén nemcsak egyetlen szervnek, jelen esetben az „Állam Bácsi”-t képviselő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének kell szolgálnia, hanem a maga területén mindenkinek. Az előbb elmondottaknak tulajdonképpen olyasféle alcímet is lehetett volna adni, hogy „ami egy hír mögött van...” Azt hiszem, hogy nemcsak ennek. Levonulóban az árhullám A művészetet például nagyon sokféle úton-módon lehet szolgálni. Ügy, hogy valaki szobrot farag, képet fest, szövőszék mellé ül, korong mellett formázza agyagba álmait. Nem kevésbé úgy, hogy másoknak teremt erre lehetőséget. Nagyon- nagy valószínűsége van annak, hogy azok közül, akik egy amatőr művésztelepen összeverődnek, egyetlen leendő Borsos Miklós, Martyn Ferenc, vagy Ferenczy Noémi sem akad. El kell tehát dönteni, hogy megérdemlik-e a segítséget? Nem egy kicsit kell eldönteni, aztán bizonytalankodni, kiadni némi pénzt, hagyni elprédálni társadalmi munkát, majd elenyészni az egész gondolatot, hanem feke- tén-fehéren, végérvényesen, vagy ha úgy tetszik: — nagyon. Arra a művésztelepre gondolok, mélynek sorsáról rideg tényeket olvashattunk az elmúlt szerdán lapunkban. Szent meggyőződésem, hogy eleve eltökélten rosszat itt senki nem akart. De amit akart, azt csak egy kicsit akarta és így a végeredmény lett rossz. Ismerek néhányat azok közül, akik a kömlődi malom rendbehozatalára szabad időt és erőt áldoztak. Még nem kérdeztem meg őket, hogy kaphatók lennének-e hasonló tevékenységre ismét. Félek a tagadó választól. Nem félek viszont kimondani azt a véleményemet, hogy nemcsak közpénzeket lehet elprédálni,’hanem közakaratot, társadalmi munkát is. Nagy könnyelműség. „Határozottabban kellett volna eldöntenünk, hogy mit akarunk” — olvastam az említett művészteleppel kapcsolatban az elég kései, de a lényeget jól összegező beismerést. És az „Ólomnehéz akkumulátorok” ügyében? Ez szintén egy konkrét eset, amit teljességgel felesleges újra elemezni, hiszen azt a cikk szerzője már megtette. Azt viszont, ami mögötte van, már érdemes. Mindenki jót akart, de ezt a jót szigorúan csak a maga jól körülhatárolt területén akarta. Egy centivel se látott mesz- szebbre, nem gondolt összefüggésekre, arra, hogy a dolgok többnyire meglehetős szoros kapcsolatban vannak egymással. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy nem látott tovább az orránál, de így persze nem illik. Más sajtójelentésekben olvashattunk már arról a módszerről, amivel kapcsolatban szerintem- helytelen a „sztrájk” kifejezést használni. A munka lassításáról van szó. Arról a metódusról, amikor mindenki minden szabályt a lehető legaprólékosabb pontossággal betart, bármi legyen is a következménye, szó nem érheti a ház elejét. Mármint az ő házát. A másiké akár le is éghet. Minden hasonlat sántít egy kicsit, az enyém talán mankóra is szorul, de azért félek, hogy van benne és mögötte valami. Ez a szerdai nap úgy látszik tele volt olyan írásokkal, mélyek mögött „volt valami”. Szeretném remélni, hogy például egy 77 éves mórágyi olvasónk kérdésére, melyben azt tudakolta, miként vehetne házat, nemcsak a megyei OTP igazgatója adott tökéletesen korrekt és szabatos választ. Hanem azóta már bekapcsolódott a helyi tanács, Hazafias Népfront és bárki más, aki úgy vélekedett, mint én. Kívülálló olvasóként azt éreztem, hogy ennek a sima adásvételi kérdésnek bizony nagyon segélykiáltás hangja van... A mezőgazdaság mindenkit érdekel és az vétené a legnagyobbat, aki emögött valami sosem volt parasztromantikát keresne. (Annyiban sosem voltat, hogy született parasztemberek közt sosem burjánzott a parasztromantika.) Egész egyszerűen a „mindennapi kenyerünk” megtermelése az, ami teljesen jogosan van szüntelenül a közérdeklődés középpontjában. Mely kenyér megtermelése akkor is folyik, ha nem kapunk róla naponta hírt. Például vasárnap, vagy csütörtökön nem sokat kaptunk, de azért senki nem gondolta, hogy a traktoristák, állat- tenyésztők, vagy a mezőgazdaság legújabb „könnyűlovassága”, a helikopteres pilóták- elmentek víkendre. A keddi megyei összefoglaló számadatait felesleges megismételni. A 66 termelőszövetkezet és a 6 állami gazdaság esetében bármikor kedvünkre lehet játszani a sokjegyű számokkal. Erről a híradásról az jutott eszembe, hogy Nemes Sándor helikopterpilótával az őcsényi repülőtéren egy alkalommal magam is találkoztam. Laikus szememnek a KA—26-os helikopter olybá tűnt, mint egy kecses szitakötő, ami persze ismét rossz hasonlat, hiszen ennek a szitakötőnek a gyomrában fordulónként 600 kiló műtrágya fér el. Nemes Sándor naponta 6 órát tölt a levegőben. Ezt, akinek kedve van sokaUhatja, vagy keveselheti. Baja és Kelenföld közt ennyi idő alatt nagyjából oda-vissza megfordul a gyorsvonat... Felszállás előtti előkészületek A keddi összefoglalóból, mely afféle gyorsjelentés volt a megye mezőgazdaságának pillanatnyi helyzetéről, az is kitűnt, hogy a szükséges talajmunkákat hol és mekkora területen nem lehetett elvégezni. Korábban szó esett már a dolgok összefüggéseiről. Amit pénteken az árhullám levonulása kapcsán említettünk meg arról kedden a szántással együtt esett szó. A belvízre gondolok. A mezőgazdasággal kapcsolatban egyébként az újságíró reménytelen helyzetben van. Hiszen bármit ír is le, mire az.megjelenik, a valóság úgyis megváltozik...
