Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
a Képújság 1981. március 22. tek közülünk egy útra, hogy alaposan utána néztek otthon Erfurt és Weimar nevezetességeinek. Van ugyan szákirodalom, de nem merném állítani, hogy valamennyi községünkben egyformán hozzáférhető. Téhát csak városneveket ismertek, ami nem sok. A hasonló utak szervezői — esetünkben a COOPTOURIST — töménytelen röplapot, brossú- rát bocsátanak ki. A mi sokszorosított útiprogramunkról majd még külön! Miért nem hívjuk fel néhány stencile- zett sorban a figyelmet' a legfontosabb látnivalókra? Az „út az ismeretlenbe” jelleget megszüntetendő.' A városnézésnek ugyanis kétféle fárasztó formája van. Az egyik, amikor 2—3 tucat ember lohol egyetlen idegen- vezető nyomában, a legváratlanabb pillanatokban egymásra torlódik, meg-meg áll és csak feléből-harmadából hallja a magyarázó szavakat, melyeket mindehhez valaki még németből ültet át magyarra. A másik forma, amiT kor túl sok a szabad ideje és nem tudja, hogy mivel üsse el. Csoportunkból (tsz- csoport falusi háziasszonyokkal!) sokan kihagyták a nemzetközi kertészeti kiállítást is. Viszonylag kevesen voltak köztük németül beszélők, nyelvismeret nélkül pedig a bizonytalanság csak fokozódik. Ugyanennek felfokozott formája, amikor a csoport Berlintől Erfurtig autóbu- szozik a német éjszakában. A felvillanó fények hiába jelzik Hallét, Jénát, a Mer- seburgnál csatát vesztő magyarokra se tudunk részvéttel gondolni, senkinek sejtelme sincs, hogy merre jár. Csak éppen 370 kilométer autóbuszozás után, éjszakába hajló időpontban kerül ágyba. Ugyanakkor mindenki jól tudja, hogy Erfurtnak is van repültőtere, hiszen vissza onnan indulunk majd. Az első „igazi” nap — a második szabad szombat lévén — bevásárlásokkal telik. Egy zokszó nem érheti a COOPTOURIST kísérőnőjét,- aki pontosan megmondta, hogy minek a kivitelét nem engeMegyénkbeli asszonyokkal az NDK-ban leges pénzkidobás volt egyik-másik vásárlás, másrészt bosszúság, harmadrészt a vámkezelést se gyorsította. A negyedik nan estéjén szerepelt a programban egy baráti találkozó, ünnepi vacsorával egybekötve. Kivétel nélkül minden résztvevő valamelyik testvéri ország csoportjaival való találkozásra gondolt, hiszen tele volt velük a város és a szálló. Ehelyett egy távoli és nem túl barátságos étteremben a tsz- asszonyok barátiké* találkoztak önmagukkal és jó kedvűek lévén, táncoltak is egymással... Mindezek után abban egyeztünk meg valamennyien, ho- az út jól sikerült. Utitársnőim véleményét ösz- szegezem azzal, hogy sokkal több volt benne az élményt adó, a szép és jó, mint a rossz. Ez utóbbiak egy részét azonban el lehetett volna kerülni. Akkor hazudna az újságíró, ha nem tenne említést róluk. Nem a kákán csomót keresés, hanem a jobbítás szándékával. Hiszen remélhetőleg nagyon sok csoportos út indul még megyénkből valamennyi égtáj felé és ezekből a szövetkezetek utazási irodája, a COOPTOURIST bőségesen kiveszi részét. vélben a figyelmemet, hogy én is otthagytam az egyik ebédhez feltálalt levest, továbbá nem ettem a paszternákból; sietek beismerni, hogy útitársaimhoz hasonlóan szintén jobban kedvelem a száj-mókát a Bratwurstnál: — pedig ez utóbbi még a legehetőbbek közé tartozik. Csakhogy ezzel együtt ismerjük el, hogy a sok zöldséggel, salátával, kevés kalóriával dolgozó német konyha lényegesen egészségesebb a miénknél. Birtokomban az erfurti „Goldbroiler” étterem étlapja, melyen 14- féle baromfi étel sorakozik: — továbbá a figyelmeztetés, hogy míg egy adag sertéshús kalóriaértéke 810 kcal, . addig ugyanennyi baromfié 216 kcal. Ennyit az étkezésről, de persze elsősorban nem enni mentünk Erfurtba, hanem szállni és látni. A szállásról a legjobbakat. A 16 emeletes, 319 szobás Hotel KOSMOS, három gyorsliftjével, éttermeivel, panoráma kávé- házával, az esti bárral, a legfelső emeletéről nyújtott pompás kilátásával, bármelyik bóklászó kedvű milliomos igényeit .kielégíthette volna. Képünk remélhetőleg érzékeltet valamit abból, hogy mekkora súlya van ennek az épületnek Erfurt egészében. Az első erfurti találkozóról történelem könyvekben találhatók adatok. Napóleon rendezte, fényes külsőségek közt, hiszen csak statisztaként legalább harminc koronás személyt vezényelt ide, hogy kellőképpen elbűvölje I. Sándor orosz cárt. Goethét is meghívta. Ez az erfurti találkozó 1808. szeptember 27-én kezdődött és két hétig tartott. Napóleonnak nem sok sikert hozott. Volt külügyminisztere — Talleyrand — épp Erfurtban szegődött el, a cár titkosügynökének. Alighanem abban a palotában, melyet az Anger nevű főút 6. szám alatt azok is megszemléltek kívülről, akik részesei voltak annak a második (vagy inkább másik) erfurti találkozónak,' melynek az itt következő beszámolót szenteltük. 36 megyénkben asszony indult útnak 1981. március 5- én, hogy lényegesen kevésbé fényes — de azért minden tekintetben elfogadható — külsőségek között öt napot töltsön a gyönyörű türin- giai városban. Legyünk pontosak: 7-en Németkérről jöttek, 6-an Tolnáról, 3—3-an Bölcskéről, Felsőnyékről és Ozoráról. Ketten-ketten Győré, Gyönk, Kocsóla, Mözs és Szakcs asszonyait képviselték, míg 1—1 utas Sióagárd- ról, Izményből, Nagymá- nyokról és Paksról érkezett. A férfinem — ennyi asszony közt igazán indokolt — kisebbségi érzéseit e sorok írója hozta magával Szekszárd- ról, széles körű derültséget keltve három repülőtér vámosai és határőrei között. Az utat a COOPTOURIST szervezte és a termelőszövetkezeték gavallérosan a zsebükbe nyúltak, amikor nőpapi ajándékként ezt adták a felsoroltaknak. Már most bocsássuk előre, •' hogy jól tették. Utazni jó, élményeket kínáló és ilyenekből valamennyi résztvevőnek bőven kijutott. A miénkhez hasonló esetekben az élményeket elve célirányos két csoportra osztani. Az egyik csoportba tartoznak mindazok, melyekben a szervezés révén részesül az utas, míg a másikba a véletlen ajándékai. Befogadási készség mindkettőhöz óhatatlanul szükséges. Ez az utasnak olyasfajta alapállása, hogy nemcsak elviselte az utat, hanem várja is, legyen kíváncsi rá, hiszen végtére ezért kelt útra. A 36 megyénkben asszony egyikéből se hiányzott az új iránti érdeklődés. Ide értve a repülő utat is, mellyel kapcsolatban le kellett győzni az édes anyaföld iránti természetes vonzódásunkat. Abban senki nem kételkedett, hogy majd hősiesen viselik, de az a szinte egyöntetű vélemény, mely szerint a felhők látványa felülről egymagában megérte az összes fáradalmat, meglepetéssel felért. — A MALÉV gépen inkább ízlésünk szerinti a koszt, bár az INTERFLUG-é is bőséges, emellett pedig ott jobb volt a szellőzés, — hangzott az egyik összegezés. A ,koszt” szót ne tessék megvető ajakbiggyesztéssel fogadni. A magyar turista hajlamos az étkezésen keresztül mérni egy országot, ami egyáltalán nemcsak termelőszövetkezetből jött utasokra vonatkozik, 'hanem eddigi tapasztalataim szerint világjáróink túlnyomó többségére. Még mielőtt megyénk 14 községéből hívnák fel leA várost valószínűleg az őslakos erfurtiak se mind ismerik. 220 ezer lakosú nagyváros, jelentős iparral és mint a német városok többsége, nagyon sok műemlékkel. Az utas; aki arra nem mer vállalkozni, hogy a mai kor épületeiről eldöntse, melyiket jegyzik majd közülük eljövendő művészettörténészek ; elsősorban ezekért jön a városba. Mindegyik felett uralkodik a dóm hatalmas tömbje és mellette a Severus-templom, Európa egyik legsajátosabb műemlékegyüttese. Utóbbit most restaurálják. A XIII. század végén már mindkettő állt. Utasainkat hosszú gyalogtúrán kísérte idáig kedves német idegenvezetőnőnk. Láthatták a lenyűgöző belsőt, az egyik legrégibb német Madonna-szobrot és a Wolfram- nak nevezett csodálatos, férfi alakot ábrázoló, 9 mázsa súlyú bronz gyertyatartót. A Dóm térig vezető út az An- geren kezdődött és különböző régi utcákon folytatódott. Erfurtnak hét múzeuma van. egy sor kiállítóterme és számlálhatatlan olyan régi épülete, melyek külső megpillantása is múzeumlátogatással felérő élményt nyújt. A Fekete oroszlán háza, az Orsolyák kolostora, a Kereskedők temploma, a Mór-fejes ház, a Komtur-udvar, vagy a teljesen házakkal beépített Kereskedők hídja. Az' előbbi felsorolásban kétszer is szerepelt a „kereskedő” szó. Erfurtot kalmárok alapították a mi honfoglalásunkat megelőző időben. Bár voltak jórészt papi földesuraik, akikkel épp, eleget viaskodtak, a város összképére nem valamilyen uralkodó, vagy főúr hanem a kereskedők szorgalma és ízlése nyomta rá bélyegét. Amit ebből egy délelőttnyi városnézés során érzékelni lehet, az bizony édeskevés. Szerencsésebb volt a weima- ri egész napos kirándulás, Goethe, Schiller és Liszt emlékeivel, a városháza és Goethe kerti ’háza- az Ilm- menti parkban. Liszt közel került asszonyainkhoz, mert: — Egy olyan igen nagy művész és milyen szerény volt a lakása! Ebből, azt hiszem, logikusan vissza kell térni a befogadásra. Hiszen a szerzett élményeket meg is kell emészteni, maga az élmény- szerzés pedig cseppet sem pihentető. A következőkben afféle hangosan gondolkodás formájában próbálom rögzíteni az útitársnőimtől hallottakat, kiegészítve a magam tapasztalatával. Nagyon valószínű, hogy kevesen kelA régi és új Erfurt. Háttérben a Hotel Kosmos. Városrészlet Az 1160-ból származó óriási bronz gyertyatartó, a „Wolf- ram”-feje. Erfurti találkozó A Dóm tér a székesegyház tornyából nézve délyezik az országból. Többen tapasztalhatták, hogy ez korántsem vicc, tehát felesORDAS IVÁN Fotó: DAS VOLK szerkesztősége, Erfurt
