Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

a Képújság 1981. március 22. tek közülünk egy útra, hogy alaposan utána néztek ott­hon Erfurt és Weimar neve­zetességeinek. Van ugyan szákirodalom, de nem mer­ném állítani, hogy vala­mennyi községünkben egy­formán hozzáférhető. Téhát csak városneveket ismertek, ami nem sok. A hasonló utak szervezői — esetünk­ben a COOPTOURIST — tö­ménytelen röplapot, brossú- rát bocsátanak ki. A mi sok­szorosított útiprogramunkról majd még külön! Miért nem hívjuk fel néhány stencile- zett sorban a figyelmet' a legfontosabb látnivalókra? Az „út az ismeretlenbe” jelleget megszüntetendő.' A városnézésnek ugyanis két­féle fárasztó formája van. Az egyik, amikor 2—3 tucat ember lohol egyetlen idegen- vezető nyomában, a legvá­ratlanabb pillanatokban egy­másra torlódik, meg-meg áll és csak feléből-harmadából hallja a magyarázó szavakat, melyeket mindehhez valaki még németből ültet át ma­gyarra. A másik forma, amiT kor túl sok a szabad ideje és nem tudja, hogy mivel üs­se el. Csoportunkból (tsz- csoport falusi háziasszo­nyokkal!) sokan kihagyták a nemzetközi kertészeti kiállí­tást is. Viszonylag kevesen voltak köztük németül be­szélők, nyelvismeret nélkül pedig a bizonytalanság csak fokozódik. Ugyanennek felfokozott formája, amikor a csoport Berlintől Erfurtig autóbu- szozik a német éjszakában. A felvillanó fények hiába jelzik Hallét, Jénát, a Mer- seburgnál csatát vesztő ma­gyarokra se tudunk részvét­tel gondolni, senkinek sejtel­me sincs, hogy merre jár. Csak éppen 370 kilométer autóbuszozás után, éjszakába hajló időpontban kerül ágy­ba. Ugyanakkor mindenki jól tudja, hogy Erfurtnak is van repültőtere, hiszen vissza onnan indulunk majd. Az el­ső „igazi” nap — a második szabad szombat lévén — be­vásárlásokkal telik. Egy zok­szó nem érheti a COOP­TOURIST kísérőnőjét,- aki pontosan megmondta, hogy minek a kivitelét nem enge­Megyénkbeli asszonyokkal az NDK-ban leges pénzkidobás volt egyik-másik vásárlás, más­részt bosszúság, harmadrészt a vámkezelést se gyorsította. A negyedik nan estéjén sze­repelt a programban egy ba­ráti találkozó, ünnepi vacso­rával egybekötve. Kivétel nélkül minden résztvevő va­lamelyik testvéri ország cso­portjaival való találkozásra gondolt, hiszen tele volt ve­lük a város és a szálló. Ehe­lyett egy távoli és nem túl barátságos étteremben a tsz- asszonyok barátiké* találkoz­tak önmagukkal és jó ked­vűek lévén, táncoltak is egy­mással... Mindezek után abban egyeztünk meg valamennyi­en, ho- az út jól sikerült. Utitársnőim véleményét ösz- szegezem azzal, hogy sokkal több volt benne az élményt adó, a szép és jó, mint a rossz. Ez utóbbiak egy részét azonban el lehetett volna ke­rülni. Akkor hazudna az új­ságíró, ha nem tenne emlí­tést róluk. Nem a kákán csomót keresés, hanem a jobbítás szándékával. Hiszen remélhetőleg nagyon sok csoportos út indul még me­gyénkből valamennyi égtáj felé és ezekből a szövetkeze­tek utazási irodája, a COOP­TOURIST bőségesen kiveszi részét. vélben a figyelmemet, hogy én is otthagytam az egyik ebédhez feltálalt levest, to­vábbá nem ettem a paszter­nákból; sietek beismerni, hogy útitársaimhoz hasonló­an szintén jobban kedvelem a száj-mókát a Bratwurstnál: — pedig ez utóbbi még a leg­ehetőbbek közé tartozik. Csakhogy ezzel együtt ismer­jük el, hogy a sok zöldség­gel, salátával, kevés kalóriá­val dolgozó német konyha lényegesen egészségesebb a miénknél. Birtokomban az erfurti „Goldbroiler” ét­terem étlapja, melyen 14- féle baromfi étel sorakozik: — továbbá a figyelmeztetés, hogy míg egy adag sertéshús kalóriaértéke 810 kcal, . ad­dig ugyanennyi baromfié 216 kcal. Ennyit az étkezésről, de persze elsősorban nem enni mentünk Erfurtba, hanem szállni és látni. A szállásról a legjobbakat. A 16 emele­tes, 319 szobás Hotel KOS­MOS, három gyorsliftjével, éttermeivel, panoráma kávé- házával, az esti bárral, a leg­felső emeletéről nyújtott pompás kilátásával, bárme­lyik bóklászó kedvű millio­mos igényeit .kielégíthette volna. Képünk remélhetőleg érzékeltet valamit abból, hogy mekkora súlya van en­nek az épületnek Erfurt egé­szében. Az első erfurti találkozó­ról történelem könyvekben találhatók adatok. Napóleon rendezte, fényes külsőségek közt, hiszen csak statiszta­ként legalább harminc ko­ronás személyt vezényelt ide, hogy kellőképpen elbű­völje I. Sándor orosz cárt. Goethét is meghívta. Ez az erfurti találkozó 1808. szep­tember 27-én kezdődött és két hétig tartott. Napóleon­nak nem sok sikert hozott. Volt külügyminisztere — Talleyrand — épp Erfurtban szegődött el, a cár titkos­ügynökének. Alighanem ab­ban a palotában, melyet az Anger nevű főút 6. szám alatt azok is megszemléltek kívülről, akik részesei vol­tak annak a második (vagy inkább másik) erfurti talál­kozónak,' melynek az itt kö­vetkező beszámolót szentel­tük. 36 megyénkben asszony in­dult útnak 1981. március 5- én, hogy lényegesen kevésbé fényes — de azért minden tekintetben elfogadható — külsőségek között öt napot töltsön a gyönyörű türin- giai városban. Legyünk pon­tosak: 7-en Németkérről jöt­tek, 6-an Tolnáról, 3—3-an Bölcskéről, Felsőnyékről és Ozoráról. Ketten-ketten Győ­ré, Gyönk, Kocsóla, Mözs és Szakcs asszonyait képvisel­ték, míg 1—1 utas Sióagárd- ról, Izményből, Nagymá- nyokról és Paksról érkezett. A férfinem — ennyi asszony közt igazán indokolt — ki­sebbségi érzéseit e sorok író­ja hozta magával Szekszárd- ról, széles körű derültséget keltve három repülőtér vá­mosai és határőrei között. Az utat a COOPTOURIST szervezte és a termelőszö­vetkezeték gavallérosan a zsebükbe nyúltak, amikor nőpapi ajándékként ezt ad­ták a felsoroltaknak. Már most bocsássuk előre, •' hogy jól tették. Utazni jó, élmé­nyeket kínáló és ilyenekből valamennyi résztvevőnek bőven kijutott. A miénkhez hasonló esetekben az él­ményeket elve célirányos két csoportra osztani. Az egyik csoportba tartoznak mind­azok, melyekben a szervezés révén részesül az utas, míg a másikba a véletlen ajándé­kai. Befogadási készség mindkettőhöz óhatatlanul szükséges. Ez az utasnak olyasfajta alapállása, hogy nemcsak elviselte az utat, hanem várja is, legyen kí­váncsi rá, hiszen végtére ezért kelt útra. A 36 me­gyénkben asszony egyikéből se hiányzott az új iránti ér­deklődés. Ide értve a repü­lő utat is, mellyel kapcsolat­ban le kellett győzni az édes anyaföld iránti természetes vonzódásunkat. Abban senki nem kételkedett, hogy majd hősiesen viselik, de az a szin­te egyöntetű vélemény, mely szerint a felhők látványa fe­lülről egymagában megérte az összes fáradalmat, meg­lepetéssel felért. — A MALÉV gépen inkább ízlésünk szerinti a koszt, bár az INTERFLUG-é is bőséges, emellett pedig ott jobb volt a szellőzés, — hangzott az egyik összegezés. A ,koszt” szót ne tessék megvető ajakbiggyesztéssel fogadni. A magyar turista hajlamos az étkezésen ke­resztül mérni egy országot, ami egyáltalán nemcsak ter­melőszövetkezetből jött uta­sokra vonatkozik, 'hanem ed­digi tapasztalataim szerint világjáróink túlnyomó több­ségére. Még mielőtt megyénk 14 községéből hívnák fel le­A várost valószínűleg az őslakos erfurtiak se mind ismerik. 220 ezer lakosú nagyváros, jelentős iparral és mint a német városok többsége, nagyon sok műem­lékkel. Az utas; aki arra nem mer vállalkozni, hogy a mai kor épületeiről eldönt­se, melyiket jegyzik majd közülük eljövendő művé­szettörténészek ; elsősorban ezekért jön a városba. Mind­egyik felett uralkodik a dóm hatalmas tömbje és mellette a Severus-templom, Európa egyik legsajátosabb műem­lékegyüttese. Utóbbit most restaurálják. A XIII. század végén már mindkettő állt. Utasainkat hosszú gyalogtú­rán kísérte idáig kedves né­met idegenvezetőnőnk. Lát­hatták a lenyűgöző belsőt, az egyik legrégibb német Ma­donna-szobrot és a Wolfram- nak nevezett csodálatos, fér­fi alakot ábrázoló, 9 mázsa súlyú bronz gyertyatartót. A Dóm térig vezető út az An- geren kezdődött és külön­böző régi utcákon folytató­dott. Erfurtnak hét múzeuma van. egy sor kiállítóterme és számlálhatatlan olyan régi épülete, melyek külső meg­pillantása is múzeumlátoga­tással felérő élményt nyújt. A Fekete oroszlán háza, az Orsolyák kolostora, a Keres­kedők temploma, a Mór-fejes ház, a Komtur-udvar, vagy a teljesen házakkal beépített Kereskedők hídja. Az' előb­bi felsorolásban kétszer is szerepelt a „kereskedő” szó. Erfurtot kalmárok alapítot­ták a mi honfoglalásunkat megelőző időben. Bár voltak jórészt papi földesuraik, akikkel épp, eleget viaskodtak, a város összképére nem va­lamilyen uralkodó, vagy főúr hanem a kereskedők szorgal­ma és ízlése nyomta rá bé­lyegét. Amit ebből egy délelőttnyi városnézés során érzékelni lehet, az bizony édeskevés. Szerencsésebb volt a weima- ri egész napos kirándulás, Goethe, Schiller és Liszt em­lékeivel, a városháza és Goethe kerti ’háza- az Ilm- menti parkban. Liszt közel került asszonyainkhoz, mert: — Egy olyan igen nagy művész és milyen szerény volt a lakása! Ebből, azt hiszem, logiku­san vissza kell térni a befo­gadásra. Hiszen a szerzett élményeket meg is kell emészteni, maga az élmény- szerzés pedig cseppet sem pi­hentető. A következőkben afféle hangosan gondolkodás formájában próbálom rögzí­teni az útitársnőimtől hallot­takat, kiegészítve a magam tapasztalatával. Nagyon va­lószínű, hogy kevesen kel­A régi és új Erfurt. Háttérben a Hotel Kosmos. Városrészlet Az 1160-ból származó óriási bronz gyertyatartó, a „Wolf- ram”-feje. Erfurti találkozó A Dóm tér a székesegyház tornyából nézve délyezik az országból. Töb­ben tapasztalhatták, hogy ez korántsem vicc, tehát feles­ORDAS IVÁN Fotó: DAS VOLK szerkesztősége, Erfurt

Next

/
Thumbnails
Contents