Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
XXXI. évfolyam, 66. szám. ÄRA: 1,40 Ft. 1981. március 19., csütörtök. Mai számunkból KASTÉLYOK — MA (3. old.) EGY KAPU ÚJJÁSZÜLETÉSE (4. old.) MÉRKŐZÉSRŐL — MÉRKŐZÉSRE SZÜKSÉG VAN A MUNKÁJUKRA (6. old.) (5. old.) "" A nemzeti egység kongresszusa A VII. népfrontkongresszus záróakkordéaként a Szózat hangijai csendültek fel, s zúgva-zengve töltötték be a termet — ahol alig egy éve a XII. pártkongresszus is ülésezett. Ebben a teremben, ahol ezúttal — 1981. március idusán — a szocializmust építő Magyarország minden foglalkozású, felekezetű és nemzetiségű, 'párttag és pártonkívüli állampolgára képviselve volt. Ezeregyszáz küldött érezte erősebbnek, eltökéltebbnék magát, s ugyanez, az egymás iránti bizalom által felerősödő tett- rékészség tölthetett el minden igazi hazafit, aki figyelemmel kísérte a Hazafias Népfront VII. kongresszusát. Harmadvirágzás. így mondta Kádár János, aki a kommunisták nevében köszönte meg, hogy a XII. párt- kongresszus helyzetelemzését és határozatait magáénak fogadta el a népfront, hogy a kormány programja nemcsak szavakban, hanem tettekben is visszhangra talált az emberekben. Harmadszor virágzik a népfrontmoz- galom, mondta Kádár János; első ízben alapvetően más ' társadalmi viszonyok közepette volt képes virágot bontani, másodízben a felszabadulás után virágzott, majd rövid időre elsorvadt megint, de most — miután jó- néhány éve öntözzük hajtásait — újra virágzik. Nemzeti egység ebben az országban alapvetően más történelmi viszonyok közepette máskor is létrejött, de ez a nemzeti egység ma — amikor már magunk mögött tudjuk a nagy osztályösszeütközésék korszakát — erősebb, mint valaha. Egységes abban ez a nemzet, hogy békét akar, hogy épp ezért várta bizalommal, s fogadta örömmel a Szovjetunió Kommunista Pártja legutóbbi kongresszusának az imperializmus hidegháborús kihívására adott, az enyhülési politika folytatására elkötelezett, konstruktív válaszát. Aztán egységes abban is a mi nemzetünk, hogy a szocializmus felépítésére szövetkezett, hogy éppen ezért tartja-érzi a sajátjának a párt immár hosszú évek óta változatlan irányvonalát, a pártét, amely — ismét Kádár János szavaival élve — nem tekinti sem csalhatatlannak, sem tévedhetetlennek önmagát, s amelynek a szövetségi politika következetes folytatása szükségképpen nem pusztán taktikája, hanem stratégiája is, hiszen a szocializmus felépítése a tenni akaró emberek szövetségét, és a döntések előtti érdemi vitáját egyaránt nem nélkülözheti. Nem ideológiai egységről volt szó ezen a kongresszuson — nem is lehetett, ma már senki sem ringatja magát ebben az •illúzióban —, de politikai egységről igen, a mindenki által elfogadható célokról, a szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlan voltáról igen, a család társadalmi jelentőségéről, a munka elismerésének fontosságáról igen, az oktatás, a nevelés, a közízlés formálásának szükségességéről igen. És igen: az egység éppen a különbözőségben öltött testet — ezt lehetetlen volt nem érzékelni — ezen a kongresszuson. A harmadvi- • rágzását élő néptfrontmozgalom e kongresszusát a felszólalások sokszínűsége jellemezte. Az újságokban megjelenő tudósitások, a televízióban sugárzott részletek nem tükrözhetik teljes egészében azt a szellemi gazdagságot, amely a kongresszus vitáját áthatotta. Láttuk, hallattuk, olvastuk, hogy az egyes felszólalók — összesen harminchétén — milyen sokféleképpen közelítették meg közös dolgainkat, érzékelhettük azt is, hogy egyet akarnak, cselekedni a jobbért. De csak az, aki ott volt, aki résztvevője volt e sokrétűségében páratlan tömegmozgalom kongresszusának, csak az tudhatja és érezheti át igazán annak jelentőségét, ahogyan a tsz-tag és az igazgató, a levéltáros és a bíboros, a pénztáros, a költő, a gépkezelő, a KISZ-es fiatal, a zeneszerző, a tanár, a színész, az orvos, vagy éppen az újságíró beszélt. Mindenekelőtt gondolatgazdag volt ez a tanácskozás, akár arról volt szó, hogy a nép szolgálata nem változtatható szolgáltatássá, akár arról, hogy a település- fejlesztés még nyíltabb várospolitikát követel, vagy, hogy a közös cselekvésre hívó értelmes szónak minél több réteghez, minél több emberhez kell eljutnia. A népfrontmozgalomnak a legfőbb eszköze az értelmes párbeszéd, ennek eredménye és „mintája” is volt a kongresszus maga, eredménye és mintája egyebek között a vallásos emberek és a marxisták erkölcs nemesítő dialógjának, ami nemcsak az állam és az egyház jó viszonyán, hanem közhasznú együttműködésén is alapul, s amely egyben — amint azt egy püspök említette — felmérhetetlen értékű például szolgál Afrika, Ázsia, Latin-Amerika szabadságra szomjazó hívőinek, „öreg” népfrontos író mondta el ezen a kongresszuson, hogy a mai Magyarország tíz és fél milliós népének élete eleven cáfolata a szocializmusellenes propagandahadjáratnak, hallottunk szlovák szavakat, majd magyarul is, hogy hazánkban a nemzetiségi lét ápolása az internacionalizmus mindennapi iskolája, s a Magyarok Világ- szövetségének főtitkára fejtette ki, hogy a mi jó belpolitikánk a legjobb emigrációs politika. Természetesen gondjainkról is sok szó esett, s érzékelhető volt a felszólalásokban e gondok súlyos volta is, ám a küldöttek szava a gondok megoldásának mikéntjére is számos javaslatot tartalmazott, s e szavak az ország biztonságérzetéről, tenni akarásáról adtak hírt. ACZÉL GÁBOR Egészségügyi ellátásunk jelene és jövője Kommnnista egészségpolitikai aktíva Szekszárdim Az aktíva résztvevői a vitaindítót hallgatják Tegnap délelőtt egészségpolitikai aktívát tartottak Szekszárdon, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának székházában. Az aktívaülésen részt vett dr. Medve László egészségügyi államtitkár, dr. Vidovszky Kálimén, az MSZMP KB egészségügyi alosztályálnak: vezetője, továbbá István József, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese is. A megye egészségügyi ellátásának kommunista irányítóin és dolgozóin kiviül hivatalosak voltak a 'tanácskozásra párt-, állami és tömegszervezeti életünknek azok a vezetői, akik az egészségügyi ellátással munkakapcsolatban állnak. A tanácskozás résztvevőit Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte, majd dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára tartott vitaindító előadást „A megye egészségügyi helyzete és fejlesztésének főbb feladatai” címmel. Ezután hangzott el dr. Horváth Jenőnek, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetőjének korreferátuma, mely a megye egészségügyi ellátásé-" nak 15 éves távlati fejlesztési terlvét ismertette. A szünetet követő eleven vitában több mint tízen kértek szót — közöttük dr. Medve László és dr. Vidovszky Kálmán — és valahányan az elkövetkező évek feladataival kapcsolatos gondolataikat mondták él. A sikeres megyei egészségpolitikái aktíva dr. Király Ernő zárszavával ért véget. I Kádár János a V ' _ parancsnoki értekezletén A Magyar Néphadsereg parancsnokai számára a Honvédelmi Minisztérium szerdán vezetői értekezletet tartottak. Czinege Lajos hadseregtábor- nok, honvédelmi miniszter értékelte a legutóbbi öt évben végzett munkát, a kiképzési és harckész ül tségi feladatok végrehajtását, a gazdasági építőmunkában való részvételt, az eszmei-politikai nevelőmunka eredményeit, majd ismertette azokat a feladatokat, amelyek a következő években állnak a Magyar Néphadsereg előtt. Az értekezleten részt vett és felszólalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Jelentőit Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Borfoán- di János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rácz Sándor, a Központi Bizottság •osztályvezetője, a KB tagjai. Ott volt Nydkolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsód Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője. Kádár János felszólalásában elismerését fejezte ki a Magyár Néphadsereg személyi állományának, a különböző területeken dolgozó kommunistáknak a végzett munkáért és tájékoztatást adott időszerű bel- és külpolitikai kérdésiekről. (MTI). Ifjúsági nagygyűlés Pakson Kitüntették az építkezés KISZ-szervezetét A Forradalmi ifjúsági napok „rendezvénysorozatát Pakson az atomerőmű-építkezésen már hagyományosan kiemelt eseményként ifjúsági munkásgyűléssel kezdik. Az erőmű-építkezésen dolgozó Halálok megemlékeznek az elődökről, köszöntik a három tavasz ünnepét. A tegnap délutáni nagygyűlés szónoka Baranya Sándor, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa volt, áki köszöntötte a mintegy ötezres létszámú fiatal építőgárda képviselőit. Elmondta, hogy a KISZ IX. kongresszusán elhatározott feladatokat végrehajtották a paksi fiatalok, jelentős előrelépést jelentett az építés történetében, hogy KlSZ-építke- zéssé nyilvánították. Ezután Juhász András, a KISZ Központi Bizottságának titkára az építkezés KISZ- szervezetének — több éves eredményes munkája elismeréséül — átadta a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Az atomerőmű-építkezés KISZ- bizottságához hetven aláp- szervezet tartozik és 2100 fiatal tagja az ifjúsági szervezetnek. A kitüntetés elismerés az itt dolgozó mintegy ötezer fiatalnak, de az egész építőkollektívának is. Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést kapott az 1977-ben alakult Lékai János KISZ- építőhrigád alapszervezete. A brigádban a négy év során közel 500 fiátal szakember dolgozott az ország minden megyéjéből. Ugyancsak Kiváló KISZ- szervezet kitüntetésben részesült a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alapszervezete. Ezek a fiaitalok jelenleg a legfontosabb munkán, a reaktortér és a turbógépcsoport szerelésén dolgoznak. A Forradalmi ifjúsági napok rendezvényei Pakson vetélkedőikkel, sportrendezvényekkel és a kongresszusi levél megvitatásával folytatódnak.
