Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
1981. március 15. ^fePÜJSÄG 11 Portrék Simontornyán Barcsay Jenő------álélni önmagunkat: ez * ** időtlen régi vágya az I emberiségnek. Megmu- ■——Itatni az utókornak, hogy milyenek voltunk, ami többnyire azt is jelenti: amilyenek szerettük volna, hogy a többiek lássanak bennünket. Nagyon nehéz lenne megmondani, mikor kezdődött a portrészobrászat és -festészet. Aki a Louvre egyik mélyebben fekvő kis termében váratlan szemközt találja magát „Az írnok” színezett faszobrával, az nem kételkedik abban, hogy nem a mesterség általánosított képviselőjét látja, hanem egy bár ismeretlen nevű, de nagyon konkrét írnokot, rengeteg egyéni vonással. A Schlie- mann által feltárt trójai és krétai aranymaszkokról ez ugyanígy elmondható és a fáraók múmiáit borító lemezekről szintúgy. A görögöknél és rómaiaknál az arcmások megörökítése már olyannyira mindennapi és természetes volt, mint — kis túlzással szólva — napjainkban az igazolványfénykép, bár ta- gadhtatlanul művészibb színvonalon. Hírt adtunk lapunkban arról, hogy a simontornyai várban rendezett kiállítások sora ismét gyarapodott eggyel. Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrász- művész érdekes vállalkozásba kezdtek. Ki-ki a maga művészetének eszközeivel örökíti meg, ugyanazokat a személyeket. így a látogató a síkban és a térben egyszerre találkozik portrékkal „a magyar tudományos, irodalmi és művészeti életből, ahogy egy festő és ahogy egy szobrász látta”. Az előbbi idézet 1977- ben kiadott katalógusok belső címoldaláról származik. Az alapötlet, mint írják, dr. Szíj Rezső művészettörténésztől származik, „aki azonos személyek portréinak festő- és szobrászszemmel való ábrázolását javasolta”. Azoknak a sora, akiket választani lehetett volna, tulajdonképpen végtelen. Teljesen érthető, amit a két művész ír: „Főként a szubjektív láncolat, tisztelet és szeretet hozott bennünket össze modellje- inkkel és nyújtott számunkra lehetőséget az alkotó munkához, tervünk megvalósításához.” Nem lehetett könnyű. Még az amátőr fényképész is kerüli azt a pillanatot, amikor a modell „beáll” a megörökítéshez, tehát tulajdonképpen — tudva, vagy tudattalan — egy saját magára nézve előnyösnek vélt pózt vesz fel. Az ilyesmiből csak torzkép születik. Leonardo da Vinci állítólag zenészek játékával derítette fel Mona Lisa kedvét. A párizsi Rodin-múzeumban külön vitrint foglalnak el azok a villámgyors újakkal készített agyagminták, melyekkel a művész a műtermében járó-kelő, csevegő modellek mozdulatainak egy-egy részletét örökítette meg. Ahogyan a művészek mondták, az ő munkamódszereik között is fontos szerepet kapott a beszélgetés, de még a magnószalagról játszott zenét se restellték alkalmazni. A végeredmény április 30- ig látható a simontornyai vár tornyában, megyénk talán egyik legkedvesebb hangulatú kiállítótermében. Sajnos nem valamennyi, a teljes „Arcképcsarnok” mind a 92 alkotását vétek lett volna ide bezsúfolni. így csak a korábbi katalógus alapján sajnálhatjuk Talpag Magdolna dr., belgyógyász főorvos mellszobrának hiányát, ami talán a legszebb ilyen hazai alkotások egyike. Egy kiállítás anyagát felsorolni természetesen képtelenWürtz Ádám ség. Korábbi tudósításunkban már említettük, hogy a festmények és szobrok ritkán látott összhangét teremtettek meg, együttesen a teljességet súroló fokon mutatják be modelljeik egyéniségét és ez nem kevés. ORDAS IVÁN Fotó: Gottvald Károly Részlet a kiállításról Alkotók és művek A művészek: — szobor és kép Az abakanák és alkotójuk A lengyel művészeti lexikon tíz évvel ezelőtt új szócikkel gazdagodott, ez pedig az „afoákiana” volt. így nevezték el Magdalena Aba'ka- nowicz lengyel képzőművészről az általa készített három- dimenziós, szövött -tárgyakat. A háromdimenziós szövött tárgyak méretükkel is imponálnak, a művész szavaival élve: föléje nőnek az embernek, imégis megengedik néki, hogy ia belsejükbe hatoljon, kapcsolatot teremtsen velük. Magdaléna Abakanowicz 1974 óta lenvászonnal kísérletezik, s ezt, mint térelemet is felhasználja. Választása azért esett erre az anyagra, ment ölyan tárgy segítségével akarja kifejezni gondolatait, amely méreteiben nem haladja meg az embert és környezetét. Ennek példája az „Alterációk” több sorozata. Régi jutazsákokból alkotott meg 16 álló, ovális alakot ezzel a címmel:, „Skizofrén fejek”. Majd 12 ülő alakot készített hasonló anyagból, mintegy „Az emberi test negatívjai”-! A -soroztát „Váltak” című, 43 tárgyiból álló csoportját nagy szakmai és sajtósikerrel mutatták be a díjnyertes modern művészek 1979. évi Sao Paulo-i kiállításán. Magdlalena Abakanowiczet egy korábbi textilreliefjéért ugyanitt kapott fődíja jogosította fel a részvételre. Ugyanebben az éviben a Lausanne-ii biennálén is szerepelt műveivel. 1980 sem volt eseménytelen esztendő számára: ekkor a Zürichi „Soft art” (Puha anyagból készült álfcotások művészetei című világkiállításra vitte el az „Embriológiát”. A művésznő, akiről több országban — így Japánban is — cikkek, monográfiák jelennék meg, a poznlani főiskola tanára, a „soft art” egyik kezdeményezője és kiváló művelője. Balettfilm a televízió képernyőjén Ismét a közönség elé lép Fülöp Viktor Két tehetséges, fiatal művész készítette el produkcióját a közelmúltban a televízió IV-es stúdiójában. Négynapos feszített munkával született meg a huszonöt- perces balettfilm: A szamuráj, mely Jász! Dezső rendező és Markó Iván koreográfus közös alkotása. A fijlm művészi értékét emeli az előadók névsorában szereplő Győri Balett Együttes és a hosszú szünet után ismét közönség elé lépő 'Fülöp Viktor Kossuth-díjás táncművész jelenléte. A IV-es stúdió vezérlőasztala mellől nézhettem végi'g a próbafelvételeket, s a röpke szünetekben módom nyílt a rendezővel és a koreográfussal egy-két szót váltanom. Jászi Dezső számos kis- film és játékfilm rendezőjeként ismert iá szakmában. Januárban láthattuk a Bródy Jánosról és Szörényi Leventéről készült .alkotását. A fiatál rendező nevéhez fűződik az Egymillió fontos hangjegy néhány adása is. Vasárnap a kora délutáni órák- : ban jelentkező Aki dudás akar lenni című sorozat is az ő munkája. Idestova hetedik esztendejét tölti ia Magyar Televíziónál. Korábban a Balettintézetben tanult, s diplomával zsebében az Állami Népi Együtteshez szerződöjtt táncosnak. Ezék az évek elkötelezték őt a balettmű,vészét számára. Televíziós pályafutását temeramanként kezdte, ahol a szakma minden területét elsajátíthatta. Két éve végezte el a rendezői szakot a Színház- és Film- művészeti Főiskolán, ahol Horváth Ádám tanítványa volt. Mestere szakmailag és emibterdieg is sokat jelent számára. Diplomamunkája Vajda János zenéjére készült Aire című kompozíciója volt. Jelenleg a -televízió zenei főosztályán dolgozik, s feladatai a könnyűzene, a népzene és tánc térületére egyaránt vonatkoznak. Titkolt vágya, hogy minél többet foglalkozhasson a táncművészettel, ami egyelőre nem mindig sikerül, hiszen a zenei osztály főprofilja nyilvánvalóan nem a tánc. Ezért is jelentett számára örömet a balettfilm elkészítése. Markó Iván, a Győri Balett művészeti vezetője .a következőket mondta el a mű születéséről. , — Bejarít társulatával jártuk a világot, s egy utazásunk alkalmával a Távol- Keletre is eljutottunk. Valamelyik szabad délután Tokió utcáit róva betévedtem egy régiségboltba. A sok csoda között rábulkkantam egy gyönyörű szobrocskára. Szamurájt ábrázöllt. Magammal hoztam. Ez a kis szobor az oikia mindennek. Hosszas tanulmányozás és kutatás után született meg a szamuráj története, ami nem hagyott nyugodni. A tánc nyelvén próbáltam megfogalmazni az emberi élet legmegrázóbb pillanatait. A szamuráj — akit Fülöp Viktor táncol — élete csúcsán lévő férfi, kiegyensúlyozott, elégedett és boldog. 'Munkájának szenteli minden energiáját. De az évek lassacskán felette is elszállnak, s kénytelen belátni, a fiatalság, tehetség múlandó, s nem mariad más hátra, csák az egyedüllét, az öregség és a hialál. A szamurájt tavaly Budapesten egy győri balett-est keretében a szerencsések már láthatták. Nem kevesek kárpótlását jelenti majd ez a tévés produkció, mely reméljük, minél előbb a televízió képernyőjére kerül. BODOR ÉVA A szamuráj: Fülöp Viktor A tanítványok MŰVÉSZET Megújul Nagycenk A Széchenyiek ősi kastélya Magyarország nyugati határvidékén, az osztrák—magyar határ és a Fért ontó közelében visszanyeri régi fényét. A nyolc hektáros parkkal körülvett -nagycenki kastélyt több mint 200 évvel ezelőtt építtette Széchenyi Antal. Akkor telepítették a híres hársfasort is, amely a kastély főbejáratától csaknem három kilométer hosszúságban nyílegyenesen vezet a Fertő-tó parti dombsorra. Annák idején több mint 600 fát ültették el. Közülük közel 500 még él és a múlt nyáron is virágba borult. A fasor rendbehozása, felújítása több éves imumika után befejeződött. Az elöregedett fák közé előnevelt -suhángo- kat ültettek, s így a szigorú természetvédelmi védettséget élvező fasor a következő évszázadokra is fennmarad. A második világháború alatt ^súlyos károkat szenvedett kastély főépületének helyreállítása 1973-ban fejeződött be. Itt nyílt meg a Széchenyi István emlékmúzeum, amely évente itöbb mint 200 ezer látogatót fogad. Gyűjteménye állandóan gazdagodik. Nemrégen két állandó kiállítást nyitottak meg. Itt találtak végleges otthonra Széchenyi István magánkönyvtárának legértékesebb közgazdasági munkái, csaknem 200 -kötet. A könyvek margóján Széchenyi saját kezű bejegyzései, széljegyzetei olvashatóik. A közelmúltban állandó pénzéremt-ör-téneti kiállítással is gyarapodott a múzeum. Különösen érdekes az anyagnak az a része, amely az államalapító István király korától mutatja be a magyar ■ arany és ezüst pénzeket. A főépület rendbe hozásával nem fejeződött be a helyreállítás, öt évvel ezelőtt, 1976-ban megtörtént a kastély keleti szárnyának felújítása. Ebben kapott helyet a lov-asisfcoia és az állami móntelep mintegy száz ménnel és sportlóval. Helyreállították az egykori kocsiszínt, amelyben -a közlekedési múzeum régi hintói találták' végleges otthonra. A kastélypark közelében -szérűskertet, nyitott lovardát, futópályát is kialakítottak. A helyreállítást a műemléki kívánalmaiknak megfelelően végezték el. Az istállók fakockás burkolatot kaptak. Több helyiségbe intarziás parkettát raktak, s rézveretes diófaajtókat szereltek fel. Kovácsolt vas díszítésű bokszok, vörös fenyőből készült nyílászárók, füstüveg lámpatestek teremtenek korhű hangulatot az épületben. Hátravan még a -kastély nyugati szárnyának, az úgynevezett vörös kastélynak a helyreállítása. Jelenleg ennek tervein dolgoznak. Az épületrészben kulturális centrumot alakítan-a-k ki. I-tt kap végleges otthont az egész Széchenyi-könyv-hagyaték, s reprezentatív szálló, vendég- fogadó kialakítását is tervezik. CSERESZNYÁK ISTVÁN
