Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

1981. március 13. *tPÜJSÄG3 Három ház Tamásiban A művelődési központ, könyv tár és úttörőház Tavaly január elején válto­zás történt három tamási közművelődési intézmény éle­tében. Közös gazdasági igaz­gatás alá került a művelődési központ, a könyvtár és az út­törőház. Az eredmény: elég egy gépkocsi, egy stencilgép, és még lehetne hosszan sorol­ni, mi mindenen takaríthat­nak meg forintokat, s fordít­hatják azt a fiatalok műve­lésére. A változás a városiasodó nagyközségben nem jelentett megrázkódtatást a három in­tézménynél, hiszen a „házak” már szinte fennállásuk óta együttműködnek. Ami egyéb­ként természetes is, hiszen közel ugyanazok látogatják mindegyiket. A gazdasági irányítás egye­sítése mellett, sőt már koráb­ban is, megkezdődött a té­maegyeztetés és a profiltisz­títás. Kezdetben voltak ha­sonló témakörű szakkörök az iskolákban, a művelődési központban, az úttörőházban is. Most egyik-másik meg­szűnt, s egy-egy van mind­egyikből, mégpedig ott, ahol arra legjobbak a feltételek. A tervek Tamásiban távol­ra mutatnak. Azon gondol­koznak, hogy ha majd városi rangot kap a település, a ta­nács átszervezése során kiala­kítanak egy olyan osztályt, amely a bölcsődék, óvodák, iskolák s a három említett közművelődési intézmény munkáját irányítja, koordi­nálja. Ez egyébként nem új dolog. De a rövidebb távú tervekben is gondolnak» arra, hogy a közművelődést/ még jobban összefogják. Az úttö­rőház, a könyvtár és a műve­lődési központ nemcsak gaz­daságilag, hanem minden szempontból közös irányítás mellett dolgozik majd. A három ház mindegyiké­ben arról beszéltek, hogy most is jó köztük a szinkron. Segítik, kiegészítik egymást, együtt dolgoznak az iskolák­kal, és sikerült szoros kon­taktust kialakítani a járás más művelődési, oktatási in­tézményeivel is. A másfél éves múltra visz- szatekintő úttörőház az isko­lával van legszorosabb kap­csolatban. A pedagógusok gyakran jönnek, segítik a közkedvelt játszóházi progra­mokat, s a pedagógus KISZ- szervezet hivatalosan is pat- rónusa az intézménynek. De az óvónőktől is gyakran kap az úttörőház segítséget és a sor ezzel még korántsem zá­rult le, mert jönnek a Páva­gyárból, a Simontornyai Bőr­és Szőrmefeldolgozó Válla­lattól, ' a Simontornyai Bőr­gyárból, a OTP-ből és más­honnan segítő szándékkal. Emellett a tamásiak, magán­emberként is felkeresik őket vállalva, hogy különféle té­mákban előadásokat tarta­nak, bemutatókat rendeznek az úttörőknek. A könyvtár pedig a gyerekeknek író—ol­vasó találkozókat szervez, és segíti az úttörőház negyed­évenként megjelenő újságjá­nak, a Szószólónak szerkesz­tését. A fejlődésben a legnagyobb lehetőségeket az úttörőház és a művelődési központ közöt­ti központi együttműködés ja­vítása rejti magában. Ugyan­is az utóbbit a fiatalok közül a KISZ-korosztályba tartozók • látogatják. S ma még az a helyzet, hogy az úttörőház gazdag programkínálata után, az onnan kikerülők — akik az általános iskolát befejezték — nem találják meg nyom­ban a korábbiakat pótló lehe­tőségeket. Ez azonban nem bírálat, hisz az eddigi munkáért is mindenképpen elismerés jár a tamási három háznak. In­kább az ott dolgozók tenni- akarása, többet akarása tük­röződik a tervekből. — sz 1 — Beilleszkedni a közösségbe Emlékezetes pillanat iá kommunista éle­tében, amikör először veheti kezébe ia párt­hoz való tartozását kifejező kis piros tag­sági könyvét. Tagjává vált ezzel egy szá­mára új közösségnek, s ez iá tény újfajta kötelezettségeket és jogokat is jelent. A kommunistává válás folyamata nem fejeződik be a pártba való felvétellel, a 'tagkönyv átvételével. A párt új tagjának továbbra is segítséget kell kapnia ahhoz, hogy kommunista kötelezettségeit megfele­lő módon teljesíthesse. Rossz úton jár az olyan alapszervezet, amely csak a tagfel­vétel megtörténtéig fordít figyelmet leendő tagjára. A szó legjobb értelmében vett ne­velés folyamata nem szenvedhet törést ezen a ponton, hanem — más feltételeik mellett — folytatódik. Jogilag — hogy így mondjuk — az új tagkömyv birtokosa a felvétel megtörtén­tétől kezdve teljes jogú párttag: bizonyos választhatósági korlátozástól eltekintve ép­pen úgy részt vehet a párt életében és munkájában, mint az, aki már akár 30—35 éve hordozza, zsebében a tagsági könyvet. De tartalmát tekintve más a helyzet. Az új párttagnak még tájékozódnia kell: meg­ismernie a belső rendet, a .szokásokat, a közösség életének írott és Íratlan szabá­lyait. A párt programnyilatkozatával, szer­vezeti szabályzatával megismerkedett már a felvétel ellőtt, de taggyűlésen, pártcso- portülésen legjobb esetben its csak egyszer­egyszer vett részt, ha minit tömegszervezeti aktivistát viagy munkahelyi vezetőt meg­hívták oda. S most e fórumokon Véleményt kellene mondania olyan dolgokban, ame­lyekben már állást foglalt a vezetőség, hozzászólt a főnök, vagy a nagy tekintélyű munkatárs. Igaz, egyébként az adott munkahely fórumain demokratikus a lég­kör, ebből a szempontból kedvező „előis- kolával” rendedikezdk. De akkor is úgy ér­zi, hogy mint kommunistának, ebben a kö­zösségbein fokozottabb a felelőssége — s joggal 'érzi így. ^ Az alapszervezeti kollektívának megvan a maga szerepe és felelőssége abban, hogy új tagjának megkönnyítse a részvételt a közös ügyek megvitatásában, az állásfog« lalásdk és döntések kialakításában. A bá­torítás, az ösztönzés ebben a tekintetben nem nélkülözhető. A közvetlen munkatár­sak, a volt ajánlók és konzultánsok, a ve­zetőségi tagok buzdító szava egyaránt so­kat nyomhat itt a latban. A légkör, az új párttag észrevételeinek fogadtatása és ke- zölése ugyancsak nem tekinthető mellé­kesnek. Például valamely napirend kap­csán új tagját is megkiérheti a pártcsoport, hogy együttesen kialiaícított álláspontjukat ő ismertesse a taggyűlésen. Nem a formá­lis jegyek a mértékadóaik ebben a mun­kában, hanem az, hogy milyen gyorsan és megalapozottan válik természetes jkészség- gé a közös ügyeik megvitatásában és eldön­tésében Való érdemi részvétel. Nem kevésbé fontos természetesen a részvétel a közös cselekvésben, a határo­zatok, döntések valóra váltásában. Ma szinte kivétel nélkül olyanok kerülnek a part soraiba, akik már ezt megelőzően ré­szesei a közéletnek, gyakran valamilyen tisztséget is betöltenek a társadalmi szer­vezetek egyikében. Ezért az esetek többsé­gében a pártmegbízatás a korábbi társa­dalmi tevékenység folytatására irányul. Az is megtörténhet, hogy az új pártta­got újfajta politikai feladattal látják el, mint ahogy gyakorta (kap megbízást, ösz­tönzést ilyenkor tudása, politikai ismeretei további bővítésére is. Fontos, hogy mindez a lehetőségekhez mérten igazodjék képes­ségeihez, érdeklődési köréhez. A túlterhe­léstől indokolt óvakodni: semmilyen te­kintetben nem jó, ha az új párttag úgy érzi, tőle többéit vámlak, mint a pártszer­vezet régi tagjaitól. De ha csekély a teher, az sem jó, hiszen laz új párttag tettrelkész, bizonyítani akar, s csalódást okoz, ha erre nem nyílik módja. A felvételt követő időszakban gyakorla­tilag próbába tevődik, megméretik a párt- szervezet döntésének helyessége. Az egyé­nen, de a kollektíván is múlik, hogy az új párttag zökkenőmentesen illeszkedhessek be a kommunista közösségbe, s hogy ez a közösség erősödjék vele és általa. GYENES LÁSZLÓ Anyja örökében Észrevétlenül jó dolgokat csinálni Valaki munkájának meg­ítélésénél egyetlen vélemény kevés. Kettő vagy több már jelenthet valamit. Ha egy pe­dagógus munkájáról az is­kolaigazgató és a gyerekek is közel azonos véleményen vannak, akkor bátran lehet leírni ezeket a szavakat: el­hivatottság, szerénység és fe­lelősségérzet. — Víg kedélyű ember — mondja Farkas István iskola- igazgató. — Az a fajta pe­dagógus, aki érzéssel tanít. Ha kell szigorú, de rrfindig határozott. Roppant szerény, nem dicsekszik, csak csinál­ja a dolgát. Két gyermeke van. Ideális családi életet él­nek. Nem kirakatember. Dudái Ferencné, a tolnai I-es számú Általános Iskola magyar—orosz szakos taná­ra furcsállja, hogy írni aka­rok róla. Tartózkodása nem mondvacsinált, hanem igaz szerénység. Becsöngettek. A mozgékony, kedves arcú tanárnő a mai tanítási nap utolsó óráját tartja saját nyolcadik osztá­lyában. Pergőén és oldottan vezeti a magyarórát. A 8. b osztály nem lapít, nem tré- csel, nem foglalkozik mással. Sok a jelentkező. Az óra hangulata cseppet sem „isko­lás”, de nem is „felnőttes”.- Érthető és egyszerű. Ezért él­vezik is az órát a gyerekek. Radnóti Miklós életpályá­jával ismerkednek a nyolca­dikosok. A tanárnő a költő munkásságának. ismertetése Dudái Ferencné közben meg-megáll. Mi az az internálás? A zsidóüldözés? A haláltábor? — kérdezi. A válaszok egyértelműek, senki se mond más évszázadokba tartozó fogalmakat. Dudainé élvezettel olvassa a verseket, minden gyermek meglátásá­ra kíváncsi, együtt el az osz­tállyal. Kicsöngettek. Egy nyurga kislány búcsúzásként cukor­kával kínálja meg osztály­főnökét. — Igazán élveztem az órá­ját! — mondom a tanárnő­nek, mikor magunkra mara­dunk az osztályteremben. — Pedig most nagyon pasz- szívak -voltak a gyerekek — mentegetőzik. — Máskor az osztály hetven százaléka dol­gozik. Most, hogy maga itt volt, csak néhányan mertek beszélni. Én is feszélyezett voltam. — Miért? —■ Drukkos vagyok. Még sohasem fordult elő az ve­lem, ami most, hogy a taná­riban felejtettem a tanköny­vet. Dudainéról elmondhatjuk, hogy ő valóban átvette a stafétabotot — édesanyjától: nyugdíjba vonulásakor kö­vette őt a katedrán. Tíz éve múlt, hogy pedagógus, 1973 óta dolgozik szülőhelyén. — Édesanyjától milyen út- ravalót kapott? — Ő tanított engem is. Tő­lem mindig sokkal többet kö­vetelt, mint mástól. Édes­anyám nagyon jó pedagógus. Szerényen tanított, ám ered­ményei nem voltak szeré­nyek. Példaképemnek tekin­tem őt. Pályakezdésemkor is tudta, hogy lelkiismeretes és alapos vagyok. Azt tanácsol­ta, hogy maradjak is ilyen, de a drukkot vessem le. — Mit vall alapelvének? — Vallom, hogy csak nyu­godt körülmények között le­het tanítani. A gyerekekben tisztelni kell az embert, úgy is kell foglalkozni velük. — Elégedett ? — Nem vágyom sehova. Észrevétlenül szeretnék jó dolgokat csinálni. Nagyon szeretem a gyerekeket. Osz­tályommal majdnem baráti a kapcsolatom. A gyerekek őszinték és nyíltak irántam. — szűcs — Magyar szabadalom: a polisztirolhab-beton Üj magyar szabadalom, a polisztirolhab-beton haszno­sítására kötött szerződést hat építőipari vállalattal a Li­cencia találmányokat értéke­sítő vállalat. Az újfajta köny- nyűbeton alkalmazása az épületek energiaveszteségeit * csökkenti, kedvező műszaki tulajdonságai révén tetők, födémek, falak és a külön­féle előregyártott elemek, vá­laszfalak tökéletes hőszigete­lését oldja meg. A találmány nagy előnye, hogy alkalmazása semmiféle' beruházást nem igényel, mi­vel a polisztirolhab-beton az építőipari vállalatok hagyo­mányos berendezéseivel is előállitható, illetve szállítha­tó. Ráadásul a friss beton szállításához mixerkocsira sincs szükség, mert az anyag a szállítás közben nem „esik”, nem rázkódik szét. Az új ter­méket már kipróbálták: a fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat a nemrég felépült Zalai úti óvoda mintegy 2000 négyzetméternyi tetőszerkeze­tének hőszigetelését poliszti­rolhabbal végezte el. A szak­értők arra számítanak, hogy hamarosan több építőipari vállalat érdeklődik az új anyag iránt, s a polisztirolhab a magánépítkezőkhöz is el­jut. A Licencia vállalat nem­régiben kísérleti szerződést kötött egy kuvaiti házgyár­ral, amelynek értelmében olyan szendvicspaneleket ké­szítenek, amelyben poliszti­rolhabot használnak hőszige­telő rétegként. Ha a házgyá­ri kísérletek jó eredménnyel zárulnak és megoldódik a polisztirolhab csoportzsalus öntése, akkor Kuvait is vevő lesz az új anyagra. Építőelemek - francia technológiával A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában 322 millió forintos beruházással csarno­kot és festőüzemet építettek. Az üzemben a Franciaországból vásárolt FILLOD könnyű- szerkezetes építési eljárás elemei készülnek majd. Az új technológiával gazdaságosan és gyorsan építhetők kommunális, szociális, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmé­nyek. A gyár teljes kapacitása 85 ezer négyzetméternyi alapterülethez szükséges épü­letelem. A képen: a festőüzemben.

Next

/
Thumbnails
Contents