Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

1981. február 13. NÉPÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés Beruházói szemléletváltozás Gépjavítási gondok (I.) Nagyjavítás Dalmandon Beszélgetés Balogh Ernővel, az ERBE főmérnökével A beruházókról többnyire olyan kép alakult ki ben­nünk, hogy azok tevékenysé­ge az építkezések zöménél csak valamiféle diszpécser- szolgálathoz hasonlatos. Ez eléggé sarkított vélemény, tu­lajdonképpen keveset tudunk a beruházókról, mindig az építőkre figyelünk, ők pedig maradnak a háttérben. Kiad­ják a feladatot, ellenőriznek és fizetnek. Vajon csak ebből áll egy beruházó vállalat munkája? Erről beszélget­tünk az Erőmű Beruházási Vállalat helyszíni főmérnöké­vel, Balogh Ernővel. t — Az ERBE Pakson új tí­pusú beruházói szemléletet valósított meg. Jó ez nekünk? — Szemléletváltozásról csak annyiban lehet beszélni, hogy az adottságokhoz kellett igazodni. A cél és a megvaló­sítás érdekében beruházói minőségünkben olyan kivite­lezői, anyagkészletezői és részletkoordinációs munkák elvégzésére kényszerültünk, mint korábban soha. Más országokban ma sem végez­nek ilyet a beruházó vállala­tok, ezt személyes tapaszta­latból is tudom. Volt módom csehszlovák, olasz, szovjet, finn építkezést és szervezést megfigyelni. Ezekben az or­szágokban, de másutt is a vi­lágon, a beruházó vállalat rendszerint egy építő és 1—2 technológiai fővállalkozóval szerződik a helyszíni kivite­lezésre és ezek munkáját el­lenőrzi. Nálunk ez másképp van. Nincsenek olyan nagy vállalatok, amelyek képesek lennének egyedül vállalni a paksi munkát. Az eddigi — hagyományos — erőmű­építkezéseken egy építő és több technológiai szerelő vál­lalat dolgozott. Itt, Pakson ennek a régi és bevált mód­szernek nem volt alapja. Gyakorlatilag fővállalkozó­ként négy építő és hét tech­nológiai vállalattal kötöttünk szerződést, ezen felül kapcso­latban állunk 14 tervező- és kutatóintézettel, 9 építő és 53 technológiai gyártó-szerelő vállalattal. A múlt év végén 166 vállalattal 1723 érvényes szerződésünk volt. Ehhez jön még a több irányú hatósági és irányítási rendszerből adó­dó lekötöttség, összegzéskép­pen tehát azt mondhatom, hogy nem új típusú beruhá­zói szemléletet valósítottunk meg, hanem szervezetileg és létszámmal alkalmazkodunk az új követelményekhez. — Az előbbi kérdéshez visszatérve: jó ez nekünk? Tovább fűzve a gondolatot: az itt kialakított módszer csak Paksra érvényes, vagy jó len­ne, ha ezután — a tapaszta­latok birtokában — országo­san ilyen lenne a beruházói tevékenység? — Már az előbb hivatkoz­tam arra, hogy a paksi adott­ságok mások: kényszer ala­kította ki a jelenlegi rend­szert, ebből részben követ­kezik az is, hogy ezt nem tart­juk jónak. A jelenlegi mód­szer hibája: a sok fővállalko­zó miatt nagy a felelősség­megosztás. Rendkívül nagy a koordinálási igény és a kivi­telező vállalatok komplettí- rozási érdektelensége. A fen­Balogh Ernő, az ERBE hely­színi főmérnöke ti okok miatt nagyobb a lét­szám, a felvonulásiterület- igény és ezek kapcsán a ki­vitelezés költsége is. Min­denképpen szándékunkban van a szervezésen és a kiala­kított paksi szervezeten vál­toztatni olyan irányban, hogy sokkal jobban érvényesüljön a komplex vállalkozói szem­lélet. Ezt szeretnénk már a 3—4-es blokk építés-szerelé­sénél megoldani. Csökkente­ni kívánjuk a fővállalkozók számát és egyszerűsíteni a részlet tervezési, bemérési, el­lenőrzési és minőségbiztosí­tási tevékenységeket. — Az újságíró nem szak­ember, de annyit lát a paksi építkezéssel kapcsolatban, hogy az ERBE alkalmazkodá­sa a követelményekhez jó. Gondolok a szolgáltatói há­lózat kifejlesztésére, a gép- kölcsönzésre és még sok más tennivaló vállalására. így az­tán nem egyezik a vélemé­nyünk. — Az nem jó, hogy renge­teg vállalattal dolgozunk, így több gondot átvéve szinte az utolsó csavar beszerzéséig vállalunk mindent. De, hogy eredményes legyen a mun­kánk, mégis jó, hogy az ER­BE egy sor dolgot megoldott, amelyet a cél érdekében ren­dezni kellett, fgy tulajdon­képpen nincs közöttünk el­lentmondás. — Próbáljuk konkretizálni a változásokat: miben kellett Pakson más módszert beve­zetni? — Kezdjük az elején: vol­tak tapasztalataink hagyo­mányos erőművek építésé­ben. Atomerőművet nem építettünk. Az első teendőnk az volt, hogy szakemberein­ket elküldtük a Szovjetunió­ba, Csehszlovákiába és más­hová tanulni. A terveket szovjet szakemberek készítet­ték, ebből következik, hogy meg kellett tanulnunk a ter­vezés importjával kapcsolatos dolgokat. Ezzel egy időben a vállalat külkereskedelmi te­vékenysége megnőtt. A többi már itt Pakson történt. A vállalatok igen nagy száma és a vállalkozói kedv hiánya miatt olyan tevékenységekre is rákényszerültünk, amelyre nem kaptunk vállalkozókat. Többek között a technológiai állványozás saját szervezésű munka lett. A vállalatoknak nem volt forgóalapjuk, így mi szereztük és szerezzük be az anyagok nagy részét. Ed­dig soha sem foglalkoztunk készletezéssel. Komoly gép­parkot hoztunk létre: építő­ipari liftek, kompresszorok, stb. Ezeket most tőlünk köl­csönzik a vállalatok. Az anyagmozgatáshoz külön szállítórészleget alakítottunk ki. Ezek mind-mind anyagi kérdésék. Jelentkezett a do­log emberi oldala is. A mű­szaki ellenőröknek művelet­mélységig ott kell lenni a munkahelyeken. Létrehoztuk a HOICS-ot (Helyszíni Orga­nizációs és Irányító Csoport.) Tehát, amit lehet, segítünk a kivitelezésben. — Népszerűek az ERBE szakemberei, a műszaki el­lenőrök. Milyen káderpoliti­ka érvényesül, hiszen munka­társaik zöme fiatal? — Segítenek a kivitelezők­nek, ezért népszerűek. Ott vannak minden munkamoz­dulatnál és ha szükséges, ter­vet egyeztetnek, anyagot sze­reznek, menet közben ellen­őriznek, tehát nem a magas lovon ülnek, hanem ott van­nak a mindennapok gondjai­nak megoldásánál. A káder- politikáról: a paksi építkezés nagyságban meghaladja az eddigi erőmű-beruházásokat. Elég csak annyit megemlíte­ni, hogy Pakson egy év alatt olyan értéket ruháztunk be, mint korábban egy erőmű építésénél öt-hat év alatt. Ez azt is jelenti, hogy ehhez jó­val nagyobb létszámra is szükség volt. Ezt pedig csak fiatalokkal — nagyrészt pá­lyakezdőkkel — tudtuk biz­tosítani. A fiatalok nagy ré­szét már a hetvenes évek első felében úgy vettük fel, hogy az atomerőműnél fognak dol­gozni, de amíg a munkák Pakson nem „futottak” fel, addig részben a Dunamenti Hőerőműnél és a Tiszai Hő­erőműnél foglalkoztattuk őket. A régi ERBE-szakem- berek mellett elsajátították a legfontosabb beruházói tud­nivalókat. Ezeknek a fiata­loknak szerencséjük is van, olyan munkahelyen kezdtek, ahol az építkezésnek lendü­lete van. Ki lehet „futni”. Az előbbiekből adódik, hogy sok fiatal komoly megbízatást kapott, csoportvezető, osztály- vezető lehetett egy-két évi gyakorlat után. Igyekeztünk a fiatalság gondjain enyhíte­ni a beilleszkedés mellett, úgy is, hogy több mint húsz OTP-lakást biztosítottunk, a családosoknak pedig olyan szálláslehetőséget, amely meg­felel a mai igényeknek. Bér- és jövedelempolitikánk olyan, amely nekik kedvez. — Befejezésül, szeretném ha elmondaná, hogy milyen feladataik vannak 1981-ben? — A legkritikusabb esz­tendő kezdődött január else­jével. Elkezdődnek az atom­erőmű különböző rendszerei­nek, berendezéseinek próbái, üzembe helyezési munkái. Ezek pedig hosszadalmasak már azért is, mert rendkívül nagy Volumenű, bonyolult berendezések, rendszerek működéséről kell meggyőződ­nünk. Még az üzembe he­lyezés előtt fel kell deríte­nünk és ki kell javítanunk az esetleges hibákat. — Köszönöm a beszél­getést. HAZAFI JÓZSEF Fotó: G. K. Együttműködő szövetkezetek és kisiparosok A szövetkezetek és a kis­iparosok közös munkájával számos városban és község­ben bővítették az áruterme­lést és szélesítették a lakos­sági szolgáltatások körét. A következő időszakban még hatékonyabbá teszik a kap­csolatot. A fogyasztási szö­vetkezetek a korábbinál rendszeresebben veszik szám­ba a területükön dolgozó kis­iparosok anyag- és eszköz­igényét, és amennyiben meg­bízást kapnak, ugyanúgy jár­nak a kisiparosak áruja után — megkötve a megrendelé­seket a kereskedelemmel és a gyártókkal az alapanya­gokra, felszerelésekre, alkat­részekre —, mint saját szük­ségletük után. Ezt segíti az idén alapított KIOSZ—Skála •—COOP közös iroda is, amely főleg a kisiparosok jobb ellátása, anyagbeszerzé­si gondjaik enyhítése érde­kében tevékenykedik. Terve­zik azt is, hogy az áfész-ek kihasználatlan helyiségeit a kisiparosoknak adják bérbe. Érdekes kezdeményezés lesz az is, hogy a lakászö- vetkezetek nem hasznosított helyiségeiben a kisiparosok amolyan barkácsoló-szolgál­tató műhelyt rendezhetnek be. Ezekben hetente megha­tározott időpontban két-há- ram órás ügyeletet tartanak és elvégezhetik a ház körüli teendőket, kijavíthatják a lakások megrongálódott ve­zetékeit, szerelvényeit, az aj­tót és az ablakokat, egyszó­val, elvégezhetik a gyakran hiányzó, mindenes munkát. Tolna megye mezőgazdasá­gi üzemeiben a múlt évi ne­héz ősz után teljes kapaci­tással javítják a gépeket, a felszerelést, a tavaszi munka­kezdésre üzemképes gép­parkkal akarnak indulni. Nem kisebb feladat vár a Dalmandi Állami Gazdaság gépész szakembereire, mint az, hogy száz erőgép javítását kell elvégezniük a tavaszi szezon kezdetére. Emellett százhat teher- és személyszál­lító kocsi és busz is kisebb- nagyobb reperálásra vár. Természetesen nem mind­egyiket kell nagyjavításnak alávetni. Balikó Imre a köz­ponti gépműhely vezetője a gazdaság gépparkjának álla­potát egyértelműen jónak íté­li. A szokásos téli nagyjavítá­sokat itt is, úgy mint másutt, később kezdték, mert a gé­pek és emberek decemberben is javában dolgoztak. Még­pedig nem akárhogy, hiszen nemcsak a kukorica betaka­rítását fejezték be, hanem ami ebben a szezonban rit­kaságnak számít — különö­sen ekkora területen — az őszi mélyszántást is elvégez­ték még szeptemberben. Eh­hez persze kitűnő munkaszer­vezés kellett és a dolgozók megértése, lelkes munkája, hiszen traktorost és traktort egyaránt igénybe vettek a szokatlanul nehéz terepvi­szonyok. A gépek fogyasztása is meglehetősen magas volt, üzemanyagban és kenőanyag­ban egyaránt. Gyakoribb volt a meghibásodás, de leginkább a kombájnok vágószerkezetei sínylették meg a havas beta­karítást. A hirdid kukorica törésé­hez használt csőtörő-fosztó gépeknél is gyakori volt az eltömődés és ez a vágó- és fosztószerkezef részeit vette igénybe, ezeknél több javíta­nivaló akad. A nagyjavítást így január­ban kezdték meg. A száz erő­gépnél Jfőként a motorok és a lehajtás részeit kell figyelme­sebben megvizsgálni, ezek jobban igénybe voltak véve. Sajnos az ötven- és nyolcvan­lóerős MTZ-traktoroknál al­katrészek hiánya hátráltatja a kellő ütemű javítást. Ugyanez a helyzet a száz­húsz lóerős Zetorok esetében is. Igaz, komplett motorokat szükséges mennyiségben be tudtak szerezni. A gazdaságban csak Claas Dominátorok vannak, ame­lyek a betakarítás után fő­ként a vágószerkezet és a tisztítóberendezés javítására várnak. Ezekhez viszonylag jó az alkatrészellátás. Tavaly február végére végeztek ezek nagyjavításával, most hármat javítanak. Itt, a központi te­lephelyen végzik a huszonkét MTZ mellett a tizenhárom nagy és speciális traktor ja­vítását is. Eddig tíz gépet szereltek készre és folyama­tosan javítanak kilenc trak­tort. A telephelyen a nagyobb feladat a gazdaság százhat gépkocsijának és buszának karbantartása, javítása. Ta­valy hatvanegy teher- és sze­mélyszállító kocsinak kellett műszakira menni, idén meg­»1 közelítőleg a felének kell vizsgáznia. A nemrég elké­szült szerelőműhely szerszá­mozása folyamatos, hely te­hát van, de a szakember ke­vesebb a kelleténél; kilenc autószerelő dolgozik a köz­ponti telephelyen. Az alkat­részhiány szinte krónikusnak tűnik az IFA, a Robur és a terepjáró UAZ esetében egyes daraboknál. A többi javítása folyamatos. Nemsokára elké­szül a fűtőrendszer — addig ideiglenes megoldással bizto­sítják a műhelyek kellő hő­mérsékletét — és a megépült garázs is fűthető lesz, ez kü­lönösen a nagyobb gépek — például buszok — esetében fontos. A műhelyvezető szerint megfelelő a szerelőgárda, a feladatokat meg tudják olda­ni, sőt van jó néhány spe­ciális szakember, autóvilla­mossági, hidraulika-, adagoló­szerelő is. Most épül nekik egy szociális blokk, ahol 150 fő részére lesz fürdő, mosdó, öltöző, ebédlő, javítva a munkakörülményeket. Ami a szakember-utánpót­lást illeti, itt a telephelyen működik egy szakiskola. Az 516-os szakmunkásképző is­kolázza be a tanulókat, de az elhelyezést, étkeztetést, okta­tóhelyiségeket a gazdaság biz­tosítja. Jelenleg tizennégy másodéves autószerelő, tíz harmadéves villanyszerelő és tizenkét első éves szintén vil­lanyszerelő — tanulja itt a szakmát. Jövőre mezőgazda- sági gépszerelőket is szándé­koznak képezni, hiszen erre nagy szükség van. A tanulók egy része természetesen a dalmandi gazdaságban fog dolgozni a szakmunkásvizsga letétele után. A téli nagyjavítást úgy üte­mezik, hogy a különféle erő- és munkagépeknek a tavaszi­nyári szezon megkezdésére készen kell állniuk. — st — (Folytatjuk) A telep egy része, balról az ősszel vásárolt halszállító kamion tartályai láthatók Javítás alatt a K—700-as A tanműhelyben villanyszerelők gyakorolnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents