Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-12 / 36. szám
a Képújság 1981. február 12. Bonyhád Egy régi ház jövője A kevésbé ismert udvari rés* sem mutat szebb képet az utcafrontnál Minden jel arra vall, hogy akkoriban a bonyhádiak meg akarták mutatni a világnak a jómódjukat. A templom se volt akármilyen építmény, de jószerivel alig celebrálták benne az első miséket, a virilisták egymásra néztek és eldöntötték, hogy építenek egy olyan községházát, amilyen még a szekszárdiaknak sincs. Mivel mindez a XVIII. század kilencvenes évei táján történt, valóban nem is volt. A városközpontban lévő Szabadság tér egyik oldalát elfoglaló, egyelőre meglehetősen viharvert épületről van szó, mely a műemlék jellegét hirdető tábla tanúbizonysága szerint copf-stílusú. Aki a szó olvastán a lányok hajviseletére gondol, az valószínűleg hajlamos egy kis mosolyra, pedig nincs igaza. A copf a túlburjánzott rokokót követő, lehiggadtabb, úgy is mondhatjuk, hogy józanabb stílusirányzat. Egy kis odafigyelés árán célkitűzései ennek az épületnek a céltudatos, arányos tagoltságán is érzékelhetők. Nem kell különösebb fantázia annak elképzeléséhez, hogy valamikor Bonyhád dísze lehetett, de tulajdonképpen ahhoz se, hogy azzá is válhat. Gondolhatnánk, hogy ez „csak” pénzkérdés és valószínűleg az idézőjelet se érti félre senki. De éppen azért, mert napjainkban a pénzt a szokásosnál is jobban be kell osztani, marad idő másfajta mérlegelésre. Arra, hogy a fokozatos renoválás, átépítés után mi lenne a hatalmas — földszintjén és emeletén mintegy 1000—1000 négyzet- méter hasznos alapterületű és emellett még két nagyobb pincével is rendelkező — épület legcélszerűbb felhasználása. Azt mindenki tudja Bony- hádon, hogy nem a jelenlegi. Most a földszinten ott a Népbolt Vállalat 62. sz. húsboltja, a bútorüzlet és néhány raktár. Az emeleten Juhos László szobrászművész kapott lehetőséget a tevékenykedésre, rajta kívül pedig az enyészet. Juhos Lászlóval nem sikerült találkoznunk, de az epyészet működésének felmérésére egyetlen lakatot se kellett kinyitnunk. — Egy szép elképzelés dugába dőlt, — mondta Kránicz József tanácselnök-helyettes. — A tervezett szálló olyan óriási összeget emésztene fel, hogy abból nem lehet semmi. — És miből lesz? — Az a legtermészetesebb dolog, hogy a földszinten üzletek legyenek! A város közepén ez valóban az. Méghozzá a jelenlegieknél mutatósabb, vásárlót invitálóbb üzletek. Tavaly december 18-án létrejött az első megállapodás, melyben a megyei Népbolt vállalta, hogy 2—300 négyzetméter alapterületen ajándéktárgy- és kul- túrcikküzletet nyit a régi községháza földszintjén. Ha más jelentkező nem akad, akkor majd fontolgatják a további hasznosítást. Talán nem vagyunk maximalisták, ha úgy véljük, hogy mások is fontolgathatnák. A város jelentős termelőüzemeinek (zománcgyár, cipőgyár; árusítással egybekötött bemutató- termei valószínűleg nemcsak a vásárlóközönség érdekeit szolgálnák. Így okoskodhatott a BONY szövetkezet, mely a Szabadság tér másik oldalán, a volt OFOTÉRT- üzlet helyére tervez mintaboltot. Máté Rudolf, a városi tanács tervosztályának vezetője: — A felújítási terveket a megyei tervezővállalatnál már megrendeltük. A szükséges munkákat — födém- és tetőfelújítás után — majd részekre bontva folytatjuk, az igényeknek megfelelően. Ezzel is igyekszünk csökkenteni a költségeket. — És mi lesz az emeleten? Itt aztán fokozottan előtérbe kerül a „csak” pénzkérdés. Az emeletre ugyanis, amint arról nemrégiben írtunk, a zeneiskolát szánják. Az, hogy egy ilyen régi épület milyen parádés helyet tud biztosítani egy zeneiskolának, a szekszárdi Augusz-ház esetében már bebizonyosodott. Az is, hogy nem olcsón. A városi tanácsnak azonban az összes működő intézményeire csak évi 3 és fél milliós felújítási keret áll rendelkezésére. Sejthető, hogy se ebből, se az ezer helye van fejlesztési alapból se lehet egyhamar a könyvtárból (!) ide telepíteni a zeneiskolát. Előbb- utóbb azonban tán majd sikerül, hiszen a megye egyik városa központjában lévő, városképi jelentőségű épület megfelelő kihasználása valószínűleg a város határain is túlterjedő érdek. Máról holnapra egész bizonyosan nem lesz változás a Bonyhád, Szabadság tér 1.- ben. A régi községháza felépítésének 200 éves évfordulójára azonban egész bizonyosan lesz. Vélik a pesszimisták. ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor. Paganini Történeti múzeumot állítanak fel Pécsett, s az intézményben helyet kapnak majd a kisipar, a kiskereskedelem és a vendéglátás régi emlékei is. A Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya összegyűjtötte a hajdani műhelyek, boltok, vendéglők egykori — ma már valóban muzeális tárgynak számító — berendezési tárgyait. A baranyai Boly községben például egy százesztendős szatócsbolt eredeti berendezését vásárolták meg, beleértve a csengős pénztárt és a Franck- k kávé reklámtábláját. Hasonló módon tettek szert egy susz- teráj — régi cipészműhely — berendezésére. A trafik hajdani árucikkei között megtalálható a tűzköves öngyújtó, a régi cigarettatöltő és a bőr szivartárca. Megvásároltak egy régi cukrász- műhelyt is, amelynek legérdekesebb darabja egy múlt századi vas ostyasütő. A pécsi vendéglőktől és szállodáktól érdekes bútorokat és eszközöket kapott a múzeum, s így lehetővé válik a hajdani vendéglátás körülményeinek felidézése is. Űjabb műsorszalaggal gazdagodott a Rádió Dalszínházának programja: bemutatásra vár Lehár Ferenc Paganini című romantikus nagyoperettjének stúdiófelvétele. A Paganinit, amely a zeneszerző huszonötödik operettje volt, 1925. október 30-án a bécsi Johann Strauss Thea- terben mutatták be, s néhány hónappal később a budapesti Városi Színházban is felcsendültek népszerű dalia- mai. A budapesti előadás karmestere maga Lehár Ferenc volt. Dunántúlt napló Százhatvanan verbuválódtak Villányból, Villánykö- vesdről és iKisjakabfalváról a Villányi ÁFÉSZ szőlőolt- vány-termesztő szakcsoportjába és az egy tagban lévő o ltvány i skol áj uk csaknem 15 hektáros. A Villány-mecsek- aljai Borgazdasági Kombináttal együttműködnek és ennek köszönhetően oltványaik eljutnak külföldre is, főként Moldáviába, de idén csehszlovák igényeket is kielégítenek. A minőségi elvárások egyre szigorúbbak. Például a kínált oltványt csak akkor veszik át, ha a gyökerének, hajtásának az alakja, mérete, fajtatisztasága megfelel a szabványban előírtaknak. Ezenkívül elvárják, hogy az oltványnak legalább a fele megeredjen. Akinél az eredési arány 30 százalék alá csökken, azt kizárják a szakcsoportból. Amerikai gyökeres vadalanyt és európai nemes vesszőt oltanak össze a gazdák, ami komoly szakmai felkészültséget igényel. Mindegyik alapanyagot a gazdaság biztosítja. De némelyik oltványtermesztő a Fajtanemesítő Intézet szigorú ellenőrzése mellett önállóan is állít elő szaporítóanyagot, vagyis teljesen saját erőből szerzi be és neveli a vadalanyt és a nemes vesszőt, de az ő termékeiket már a helybéli áfész kínálja az ország kistermelőinek. A tapasztaltabbak ma már konténerben nevelik az oltványokat, hogy bármikor eladhassák és a kért szállítási határidőt pontosan tartsák. Az időjárás szeszélyeit azzal igyekeznék kivédeni, hogy a gyökereztetés előtt paraffinban fürdetik meg a sima oltványt. A talajt pedig fekete fóliával takarják, hogy minél hamarább meginduljon a hajtás. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A székesfehérvári gasztronómiai társaság nemrégiben értékelte múlt évben végzett munkáját. Az 1973-ban alakult társaság tavaly gazdag programot valósított meg. Számos vacsoraesten, versenyen öregbítették a magyar konyha hírnevét, tanfolyamokat szerveztek az érdeklődő háziasszonyok számára. Az egyik népszerű tanfolyamot meg is kellett ismételni: így a hidegkonyhai készítmények titkait még többen leshették el a mesterszakácsoktól. Az idei program jórészt az 1980-as jó tapasztalátok- ra épül. De újdonság is található az elképzelések között: az idén egy-két hónapos tanulmányútra Budapest híres éttermeibe, szakácsai, cukrászai mellé szeretnék elküldeni a fiatalok legjobbjait. A gasztronómiai társaság értékelése alapján az idén a Velence-szálló étterme és a Vörösmarty cukrászda kollektívája nyerte el a gasztronómiai védnöki táblát. PETŐFI NÉPE Több mint egy évtizede hirdették meg az országos húsprogramot. Hatására Rács-Kiskun megyében is gyors ütemben fejlődött az állattartás. 1970 és 1979 között 510 ezerről 988 ezerre emelkedett a sertésállomány, a vágásra értékesített állatok száma pedig 200 ezerről csaknem egymillióra. A húsfeldolgozó ipar azonban nem tudta követni ezt a folyamatot. Évente töhb százezer vágóállatot szállítottak a megyéből távoli üzemekbe. A legjelentősebb állattartó körzetben, a bajai járásban, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok az állami húsiparral összefogva évekkel ezelőtt éppen ezért alakították meg egy vágóhíd és feldolgozó építésére az ország első gazdasági társulását. 1975-ben helyezték el a Bácskai Húsipari Közös Vállalat üzemének alapkövét Baján. A múlt év tavaszán kezdődött a próbavágás, 1980 második felében pedig a folyamatos termelés. Pénteken délelőtt a BÁCSHÜS-nál tartott ünnepélyes igazgatótanács-ülésen pedig megtörtént Baja legújabb élelmi- szeripari gyárának átadása. — Már a próbaüzem alatt átvettük az állami húsipartól Baja és a járás, valamint a kiskunhalasi járás bácskai felének húsellátását. Rendszeresen szállítottunk ezenkívül termékeket Budapestre, decemberben már Kecskemétre, s 1981. február elsejétől kezdve Kalocsára és a járásba. A múlt év végéig 150 tonna, az USA-szabvány- nak megfelelő minőségű sonkát gyártottunk, s szállítottunk belföldre. Négymillió 966 ezer dollár értékű hasított sertést, darabolt húsárut és egyéb terméket exportáltunk, s július óta a kishatár- forgalom keretében Jugoszláviába is küldtünk húsárut — mondotta az igazgató. SOMOGYI"6’1" Jól nyomon követhető, általános tapasztalat, hogy az áfész-ek tagjai nemcsak társadalmi munkával, hanem anyagilag is szívesen segítik azokat a fejlesztéseket, beruházásokat, melyek az ellátás javítását, igényeik jobb kielégítését szolgálják. A hozzájárulás növeli a tagság kötődését a szövetkezethez. Somogy 13 áfész-énél az alaprészjegy rendkívül alacsony, mindössze 100 forint, míg a lengyeltóti szövetkezetnél 200, a csurgói és a leilei áfész-nél 300 forintban állapította meg ezt korábban a szövetkezeti tagság. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa irányelveket adott ki az áfész-ék és tagak vagyoni kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. Ezeket az irányelveket a MÉSZÖV legutóbbi küldöttközgyűlése megtárgyalta, és javasolta az áfész-eknek, hogy egy alaprészjegy értéke fokozatosan 500 forintra emelkedjen, a célrészjegy felső határát pedig 150 ezer forintban állapítsák meg. A lengyeltóti szövetkezetnél most készülő áruház építéséhez a tagság 1,5 millió forint célrészjegyet fizetett be. Bor Egerből Az Eger-mátravidéki Borgazdasági Kombinát több mint 550 ezer hektoliter minőségi bort hoz forgalomba ebben az évben. Termékeik több mint 30 százalékát exportálják. A tábla együtt romlik az épülettel
