Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
C tcxna \ _ A ilfepOJSAG 1981. február 8. Jó napot, brigádtársak! Ők majdnem mindig csak adnak Kiemelték a hajómotort nagy többsége tolnai lakos. Hat bnigádtársamma 1 beszélgetek a havas-jeges dom- bori Dunia-iparton, az üzemvezető irodájában. Az idős üzemvezetőt meglkértem, hagyjon magunkra, majd ő vele később szeretnék értekezni, jobb lesz így, kötetlenebb... Az emberket már az is feszélyezte, hogy fotelbe üljenek olajos ruhában, nem is hallgattak az erős vezetői biztatásra sem: székeket hoztak be maguknak. Aztán belelendültünk... Száváik nyomán megelevenedett a ikotróhajó, az uszály, és az elevátor, a hatalmas Duma. Éreztem a víz szagát, láttam magam előtt a szikrázó forróságot, a nyári Dunát, amelyben egyébként Ők évek óta nem fürdenek, mert nem tiszta, inkább ötpercenként magukra zúdítanak egy-egy vödör vizet. Ami persze ugyancsak Duna-víz, de mégis más érzés, mint nyakig merülni benne. A brigád, amelynek tiszteletbeli tagja lettem, most műhelyben dolgozik, mégpedig két helyen : a többség Baján, ők hatan meg itt, a Tolna megyei Építőianyagipari Vállalat ikavicKkotró üzemének telepén, Domiboriban. Hajókat, gépeket javítanak Baján is, Domiboriban is. A tél így telik el. Tudom, még abból az éjszakai, paksi látogatásból, amikor munka közben láttam az elevátort, a kitermelt kavics partra juttatását, hogy a kotróüzem legtöbb dolgozója gépész ember, sőt többjüknek két szakmája is van. A szerelés nem idegen tőlük, éppen ellenkezőleg: a kotró- hajón, iLletve a vontatóhaján vagy az elevátoron maguk megjaivítják a kisebb hibákat, távol Domboritól, a műhelytől Ezért hát megkérdezem: — Hol szeretnek jobban dolgozni, a hosszú műszakos kaiviestermelésben, vagy a műhelyben? — A Dunán, természetesen. A víz az életük. Többféleképpen kifejezik ezt. Kaiser Márton, az Egyetértés brigád vezetője, vontató- gépész: — Gyerekkoromban, ha valami miatt nagyon elfoglalt voltam otthon, de jutott rá tíz percem, kiszaladtam a Dunához, megmártottam magam, és hazafutottam. Hajósemberek voltaik régen is, amikor még nem kavicskotrásban dolgoztak Közben csökkent a hajóforgalom, más munka után kellett nézni, de amikor lehetőség adódott erre a vízi életre — megindult 11 éve a szervezett kotrás — ide jöttek. Azt mondja valaki, hogy egyszerűen nem bírta ki a „száraz- földön”. Más példa: az étvágyra. Rettenetesen hosszú a munkaidejűik azon a héten, amikor dolgoznak. Tavaly nyár óta már mimes hármas műszak, s vele együtt megszűnt az éjszakai munka. Két műszak vám, a következőképpen: egyik héten ez a brigád dolgozik, reggél 5 árától este 8- ig, a másik héten a „Duna” brigád teljesít szolgálatot a hajókon, a gépeknél. Téhát öttől nyolcig — napi 15 óra, étkezési szünettel. Nos, az étvágyuk mégis sokkal jobb a víz mellett, a meleg hajókon is, nyári kánikula idején is, mint a szabad héten, otthon. Pedig otthon sem pihennek állandóan, minidig akad tennivaló, házépítés, kerti munka, egyéb elfoglaltság. Otthon meg lehet teríteni szépen, és mégis..., Ennek a brigádnak — amelynek, mint említettem, tiszteletbéli tagja lehetek — a szakácsa Steirihach József hajóvezető. A beosztás már sejteti, valójában csak mellékesen főz. Legtöbbször „ő vállalja”. Nagy vízi múlttal rendelkező férfi, és itt, tehát a kotró munkáiban, vízcsaptól és konyhaépülettől távol, magában az elevátorban (kirakóhajó), mostoha körülmé- nyék között is kéiszít hagymás rostélyost, s hasonlókat. Még szllvásgombócot is. Időnként segítenek néki, vagy beállnak helyette. Isgum István gépész, kotrómester azt mondja, egyszer ő sütött palacsintát, 159-el Tehát a vízen van étvágyuk! Pedig olajosak, porosak, s nem mernék megfürödni a Dumában, illetve nincs hozzá kedvük, mint említettem az elején. A Dunának hatása, varázsa, éltető ereje van még mindig, ha piszkos is. A brigád 23 tagja közül egy a nő, adminisztrátor a dombon telepen. Ö természetesen nem él hajón soha, nem követi őket Paksra vagy más Dunaszakaszra. A 22 „hajózó” Egészen pontosan: 17. így a viszonylagos közelség jóvoltából miniden este bazamen- neík a tavaszi—nyári—őszi szezonban, hia későn ér is véget a műszak. Este nyolckor felkerekednék, motorkerékpárral, gépkocsival. — Mi a első otthon? — kérdezem. — A vacsora? A fürdés? Ilyen későn este egyáltalán mit lehet csinálni, tizenötórázás után? A brigádvezető kezdi a választ. Nagyon tömören, érzékletesen fejezi ki a'helyzetet: — Gyorsan kell döntenem mindig: Vacsorázzak-e először, tv-t nézzek-e, a gyereket hallgassam-e meg, vagy fürödjek. Ha éppen nagyon jő a tv-műsor akkor leülök, köziben eszem és a gyerekre is figyelek. A fürdés marad utoljára. Hát persze, nem nyakig piszkosan megyünk haza. — Vasárnap délutón és este nyilván más a helyzet. Akkor már kényelmesen lehet tévézni, úgy gondolom. — Lehetne — mondja Is- gum István —, de akkorra még nem pihenjük ki magunkat. Teljesen kimerült az ember, három nap kell, amíg hélyrejön. Kiderül közben, hogy elég sok fizikai munkát is kell végezni a kavicskotrásiban, nemcsak a gépek dolgoznak. A hibaelhárítások, helyszíni szerelések emelgetést is 'kávámnak. Aztán: állandó, rendszeres emelgetés az elevátorról a kavicshegyekig, a depókig húzódó szállítószalagsor airrább helyezése, tolása. Ahogyan terebélyesedik egy depó, arrább kell Vinni a súlyos szerkezetet, megemelni a végét és tolni a hepehupás parton. Néha két ember arrébb tolja, máskor tíz is kevés hozzá. A jelenlévő többi brigád- társ: Szűcs József uszálykormányos, Horváth Sándor gépész, és a legfiatalabb az egész brigádban: Varga Ferenc hajógépkezelő. Beszélgetünk a keresetekről, az otthoni időtöltésről, aztán a brigád felajánlásairól. Azt mondják, a most Baján levő brigádtagok is hasonló cipőben járnak, ilyen elfoglaltak ők is a szabad héten. A koruk, a képzettségük, az érdeklődésük is hasonló. Ami a szórakozást illeti', nem sok jut belőle senkinek. A munka a legtöbb. Ök majdnem mindig csak adnak. A hajón, otthon egyaránt, de társaidalmli munkát 'is végeznek. Szorgalmukat, tudásukat, önzetlenségüket adják. Vasat, gyűjtöttek és a pénzt a tolnai „patronált” osztály tanulódnak adták, iskolai rendezvényre. A dombori telepen önkéntesen, felajánlásként készítettek kikötőbakokat, nem volt könnyű, mély gödröket kellett ásni és betonozni. Felsoroláshoz nincs hely, szükségtelen is. A felajánlásaikat, mind a 22 tételt, teljesítették. Hadd mondjam meg, hogy erről engem már tavaly november ^ végén értesített levélben ' a brigádnapló írója Klemm János. Ezt írta a végén: „Bizakodással nézünk a jövő elé, s reméljük, hogy az 1981. évben ránk váró feladatoknak is eleget tudunk tenni”. A megszólítás ez volt: „Kedves Tagtáns”. Közéjük tartozom, sajátos módon, ezért nem jókívánsággal és gratulálással fejezem be a riportot, hanem számokkal, őket dicséri valamennyi. Merfcl János üzemvezető számára egyforma a két brigád, az Egyetértés meg a Duna, ezek együtt a kotróüzem. Negyvenhat ember. 1973 óta 32 fő szerzett szakmát, illetve második szakmát. Tavaly a két brigád 270 ezer köbméter kavicsot tett ki a Dunából. Azt mondják, egy családi ház alapjához 50 köbméter kell, nagy általánosságban, hiszen a méretek, alapozások különbözőek. Évente ötezernégyszáz ház- alap. Egy kisváros fele. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Politikai, társadalmi egység a népfrontfórumokon IRTA: DR. SZENTISTVÁNYI GYULÁNÉ, A HNF ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK TITKÁRA 1981 első negyedévében ül össze a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, hogy számot adjon a végzett munkáról, meghatározza a további teendőket és újjáválassza az országos vezető testületeket. A kongresszust megelőzően 1980. október 15-től kezdődően több ezer magyar településen megválasztották a népfront helyi bizottságait, és lezárult a megyei küldöttértekezletek sora is. A népfrontvála’sztások jó politikai légkörben zajlottak, szervesen kapcsolódtak az 1980-as esztendő kiemelkedő politikai eseményeihez. A népfrontfórumokon részt vevők kifejezték egyetértésüket az MSZMP politikájával, azzal, hogy a párt a népért, a nemzetért viselt felelőssége tudatában tölti be vezető szerepét, politikájában érvényre juttatja az egész társadalom érdekeit. A sok tízezer felszólaló felelősen szólt a szocialista építőmunka eredményeiről és gondjairól, az országos és a helyi feladatokról, tervekről, gazdasági építőmunkánk soron lévő kérdéseiről, a munka becsületéről, a társadalmi munkaakciókról, életmódról és élet- körülményekről, a közéletről, a lakóhelyi mozgalmi munkáról és sok más, életünket, jelenünket és jövőnket formáló kérdésről. Visszatértek azokra a közérdekű észrevételekre is, amelyek az elmúlt évi tanácsi és országgyűlési képviselői választásokat megelőző gyűléseken vetődtek fel. A nyílt légkör erősítette a népfronttestületek önállóságát, felelősségét, gazdagodott együttműködésük a tanácsokkal, a társadalmi és a tömegszervezetekkel. A tanácskozások nem egyszerűen véleményt mondtak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a „A szocialista demokrácia, lakóhelyi közélet” című vitaanyagáról, hanem a szocialista demokrácia alkotó műhelyeivé váltak. Egyöntetű a vélemény, hogy a demokrácia fejlesztése, a közélet gazdagítása a szocializmus teljesebbé tételét szolgálja, ezért érvényesítésén a mozgalomnak céltudatosabban kell munkálkodnia. Célunk, hogy a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésében, a döntések hozásában, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. Ehhez kialakult a megfelelő politikai intézményrendszer, amelyet tartalmilag még gazdagítanunk kell. Szükséges, hogy az állampolgárok ne csak véleményt mondhassanak, hanem célszerű javaslataikat fogadják is el, vagy érdemileg minősítsék. Az érdemi munka, a tényleges beleszólási és döntési lehetőség, a mindehhez szükséges tájékozottság fejleszti legjobban az egyénben és a közösségben a demokrácia tiszteletét és gyakorlását. A népfront fórumai akkor, és azért élőek, elevenek, mert a lakosságot érdeklő, érintő témákat tűznek napirendre és jelzéseiket, javaslataikat eljuttatják az arra illetékes, megfelelő jogkörrel rendelkező szervekhez vagy — ha szükséges — mozgalmi akciót szerveznek megoldásukra. E megállapítás vonatkozik a testületi ülésekre, a falugyűlésekre, a városkörzeti tanácskozásokra, a tematikus vitafórumokra egyaránt. A népfront választási fórumai elismeréssel szóltak a törvény- tervezetek társadalmi vitáiról is. Az elmúlt ciklusban 24 törvényt alkotott az országgyűlés és ezek többsége — a társadalmi viták révén — a lakosság javaslatait is tartalmazza. A viták a törvény- alkotás szempontjából is hasznosak voltak és fejlesztették az állampolgárok jogtudatát. Ezen az úton kell továbbhaladnunk. A népfront testületéi és aktivistái közreműködnek az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatainak erősítésében. Az országgyűlés, a tanácsok, a képviselők, a tanácstagok tevékenysége ennek megfelelő figyelmet kap a mozgalom közjogi tevékenységében. A népfront is szorgalmazza az országgyűlés ellenőrző szerepének további növelését. A képviselőktől azt várjuk, hogy politikuson tevékenykedjenek, ugyanakkor választóik ügyes-bajos gondjaival is törődjenek. A népfront szervei a lakosság érdekében, a lakóhelyi demokrácia fejlesztésében együtt dolgoznak a tanácsokkal. A Hazafias Népfront és a tanácsok együttműködése kétoldalú és kölcsönös a közérdekű tennivalók meghatározásában és elvégzésében, a lakossági igények feltárásában és egyeztetésében. A nyílt város- és községpolitika is elősegítette a lakóhelyi közélet élénkülését. A tanácstag, mint fontos közéleti ember, elősegíti vagy segítheti a lakóterületi munka fejlesztését. E munkában számíthat a népfrontbizottságok támogatására. Az egészséges lakóhelyi közélet erkölcsi és anyagi értékeket teremt. A sikeres társadalmi munkaakciók, a környezet építése, szépítése, a fejlesztési alapok célszerű felhasználása tanúskodnak erről. Az idősekkel, a fiatalokkal, az egymással való törődés is része a jó közérzetnek. Mindezért szenvedélyesen szót emeltek a községi, a városi, a megyei népfrontértekezletek. Mint ahogy szót emeltek az aprófalvakban, a társközségekben élő emberek jobb ellátásáért, a színvonalasabb szolgáltatásért és más jellegű gondok megoldásáért. A tapasztalatok alapján a mozgalom méltán számíthat arra, hogy a cselekvő állampolgárok önmagukat, egymást formálják igazi közösségi emberekké. E folyamatban újabb és újabb rétegekhez és emberekhez kell eljutnunk. A mozgalomban együtt munkálkodnak a különböző foglalkozású, világnézetű és anyanyelvű emberek. A népfrontos összefogásnak az alapja a szilárd osztályszövetség és a széles politikai, társadalmi egység. De a népfrontbizottságoknak az eddiginél nagyobb figyelemmel kell kísérnie a sajátos rétegek helyzetét. Többet kell törődnünk, a háziasszonyokkal, a gyermekgondozási segélyen lévő anyákkal, a tanyákon, a pusztákon élő emberekkel. Jobban kell gondoskodni azokról a fiatalokról, akik nehezen találják meg az utat a közéletbe. Nem mondhatunk le azokról az állampolgárokról sem, akik visszahúzódnak vagy közömbösek. A befeléfordulás oka sokszor a tájékozatlanságban, a kudarcokban, az adott közösség gyengeségében rejlik. Az eredményesebb rétegpolitikai munka feltételezi a mozgalmi munka módszereinek továbbfejlesztését is. A népfrontmunka egészét gazdagították azok a javaslatok és kezdeményezések, amelyek a papírosmunka helyett az ügyet, az embert, az emberi környezetet, a tudást helyezték középpontba. A népfrontválasztások is kifejezték, hogy hazánkban erős a nemzeti egység, amelyet a szocializmus korszaka teremtett meg, amely ösztönzője további előrehaladásunknak is. A Hazafias Népfront sokoldalú politikai munkával, fórumrendszerének tartalmi gazdagításával, a lakóhelyi közélet élénkítésével is hozzájárul ahhoz, hogy ez az egység tovább szilárduljon és újabb rétegek, állampolgárok vállalják egyre tudatosabban szocialista céljaink teljesítését, azt, hogy a maguk posztján szívósan küzdjenek a jobbért, a korszerűbbért, / Javításra vár az „Építők” vontató A kavics nagyon keresett áru
