Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
1981. február 8. Képújság 5 „Vadat, halat s mi jó falat...” így vadásztak, így halásztak ’80-ban ... szem szájnak ingere”. No, fejezzük be mindmáig legcsodálatosabb költőm idézését, nem akarom ingerelni a gasztronómiai ínyenceit. Se vadhús, se halhús nem lesz több az idén sem, mint tavaly volt. Legfeljebb arról a számadásról adhatók 'hírt, amelyet manapság végeztek el mind a vadászok, mind a halászok. A megyei tanácson Berta Kálmán vadászati és Gulyás Tamás hálászíalfi felügyelő volt segítségünkre az adatok ismertetésében és a helyzetelemzésben, s ezzel lehetővé tették, hogy olvasóinknak el tudjuk mondani, mennyi vad, mennyi hal vált az- emberi fogyasztás áldozatává 1980-ban. EZEREGYSZÁZ PUSKÁS EMBER Tolna megyében 33 vadásztársaság és két bérkilövő társaság van. (Mindjárt zárójelben: a. vaörezervátumok adatait itt nem ismertetjük, tevékenységük jellegéből eredően nem számítanak a megye vadászatába-vadgaz- dálkodásába.) A vadászok száima 1100. Az tudott, hogy ma már a vadászaton már értendő, mint akár száz, vagy félszáz évvel ezelőtt, a gazdálkodás szerves része egy-egy vadásztársaság tevékenységének. Erről most részletesen ne beszéljünk, annál izgalmasabbak 'az eredmények. Tehát 1980-ban „elesett” 518 szarvas, a Vadásztársa- sági területeken. Kevesebb, miint 1979-ben, de erről majd később. A lelőtt őzek száma 2237 volt, vaddisznóból 732-őt ejtettek ei a Tőina megyei vadászdk. A nytúlzsáfcmány — nem kis mértékben az átmeneti korlátozásnak köszönhetően — 2121 volt, a fácánok közül 12 553-at lőttek le a vadászok. Vadrécéből közel húszezer volt a zsákmány. Az elején utaltam arra, hogy csökkenés volt a szarvaszsákmányban az előző évhez ‘képest. Ez egyébként valamennyi vadra érvényes. Kevesebb volt az őz, ■a vaddisznó, a nyúl — az említett okok miatt — de, és ez érdekes, kevesebb völt a fácán. Ez utóbbiból négyezerrel esett kevesebb, mint 1979-ben.' Figyelemre méltó, A szakember szerint a fácánállomá nyt csak mesterséges szaporítással lehet növelni, a természetes szaporodás ugyanis — főleg az élőhelyi föltételek megromlása miatt— erősen visszaesett A vadréce kevesóbbet költött, mint évékkel ezelőtt, az állománycsökkenés tendencia, Kicsit jobb a helyzet a nyúlnál. Ügy tűnik, hogy megállt a csökkenés, megtörtént az elmozdulás az 1978. évi mélypontról, s mintha némi emelkedés lenne tapasztalható.* A vaddisznó az apróvadas területeken, tulajdonképpen, nem kívánatos, ezért szorgalmazzák visszaszorítását természetes életkörülményei közé, az erdőkbe. A sziarvasállomány szinten tartása kívánatos, az őzek számát viszont növelni akarják a vadásztársaságok. És végül, hogy ezt is ismertessük, a Tolna megyei vadásztársaságok területén külföldi bérvadászok 48 szarvast és 396 őzet lőttek. Ebből a vadásztársaságoknak mintegy másfél millió forinttal nagyobb bevételük keletkezett, mint 1979-iben. KÖZEL KÉTMILLIÓ KILÓ HAL Megyénkben két halászati termelőszövetkezet, húsz mezőgazdasági termelőszövetkezet és három állami gazdaság foglalkozik haltenyésztéssel, pontosabban halhús- termeléssel. Ne feledkezzünk meg a horgászokról sem, akiknek ,a száma mintegy hétezer. A halastófelület 1185 héktár, van még 101 hektár üzemen kívüli vízterület, itt azonban nem tenyésztettek halat. A természetes vizek összterülete 5224 hektár a megyében, És most nézzük a számok tükrében az eredményeket. A halgazdálkodással foglalkozó üzemek összesen egymillió 929 ezer 401 kilogramm halat termeltek tavaly. Ebből egymillió 578 ezer 24 kiló volt a ponty. Az egy hektárra jutó átlag 1052 kiló volt, égy kiló halhús előállítására három kilogramm taikarrnánykeményítő értéket használtak fel. A hozam magasabb volt mint 1979-ben, ugyanakkor a takarmányfelhasználás - alacsonyabb. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a gazdaságok között igen hagy a szóródás, 400 kilós hektáronkénti átlagtól egészen 1600 kilóig. Egyikre is, másikra is példa: igen jó volt az aparhanti Búzavirág Tsz, igen gyenge a kisvej'kei termelőszövetkezet tenyésztői munkája. Az állami gazdaságok közül Dalmandon csökkenés következett be, Tamási is csak szinten maradt. Ennek ellenére mindkét állami gazdaságunk az országos legjobbak között van ma is. A tógazdaságok közül messze kiemelkedik a Paksi HTSZ, ők termelik Tolna megye legjobb minőségű halát. Termelésük gazdaságosságát mutatja az a dicsérendő együttműködés amelyet a konzervgyárral alakították ki, az ottani hulladék hasznosítására a halak etetésében. A természetes vizek területét ismertettük, most már az van vissza, hogy elmondjuk, a halászok ezekből a vizekből 321 ezer 526 kilogramm halat fogtak ki. A horgászok zsákmánya 1980-ban 110 ezer 896 kiló hal volt, az egy főre jutó fogási átlag 19 kiló. Egy érdekes adat, a fáddá holt Duina-ágből tavaly 7211 kilóval kevesebb halat fogtak ki1, mint 1979-iben. A horgászegyesületi kezelésiben lévő vizek haltermelése hektáronként .146 kilogramm volt. Hogy ismertetésünkből ez se maradjon ki, a kifogóit halmennyiség nyolcvan százaléka ponty volt, a fennmaradó húsz százalék növényevő és egyéb. , Befejezésül ne kerüljük ki azt a kérdést se, amely, sokakban felmerül. Várható-e javulás a fogyasztói ellátásiban? Alapvetően nem. És nemcsak azért nem, mert a vadhús és a halhús rendkívül előnyös feltételek mellett és órákon értékesíthető exportcikk. Azért sem, mert a vadhús igen drága, s különösebben nem is kedvelt a magyar fogyasztók körében. A vendéglők a jövőben, csakúgy mint eddig, hozzá tudnak jutná, ha akarnak. A vendég meg — ha bírja a pénztárcája — a vendéglők egyifcében-móslifcóban ehet vadhúst. A hallal kapcsolatban egy jó hír. Beindult a Bikali Állami Gazdaság halfeldolgozó üzeme, ahonnan, a többi között, Szekszárdra is szállítanak kétféle, filézett és pa- nírozott halat. Az ínyencek szerint is jó minőségű. Hát, így vadásztunk, így Halásztunk 1980-foán. EETENYEI GYÖRGY Nyomon Találat? Igen, a kutya már hozza „Leltározás” Hazafelé
