Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-06 / 31. szám
1981. február 6. NÉPÚJSÁG 3 Előszállítás útépítéshez Évek óta folyik a vita építő vállalatok és közlekedési szakemberek között, hogy a tavaszi, nyári nagy munkákhoz szükséges követ, téglát, sódert stb. télen szállítsák a helyszínre. Több-kevesebb siker kísérte ezeket a vitákat, egymás meggyőzése nem mindig sikerült. Az építők programhiányra, depóhiányra és beszerzési nehézségekre hivatkoztak — s amikor a nagy munka jött, akadozott az anyagszállítás, ezért a kivitelezés elhúzódott. Idén több Volán Vállalat, a pécsi és a szekszárdi is, tudja foglalkoztatni nagy teljesítményű szerelvényeinek jelentős részét a holt időben is. Folyami kavicsot és követfuvaroznak a már ismert nyári építkezési helyekre. A forgalom zavarását elkerülendő, az anyagot depóniókba rakják közel a leendő munkahelyekhez, s onnan majd a helyszínre, az építési helyre viszik. Egyébként a többlet rakodási költség nem haladja meg azt a „veszteségidő-érté- ket”, amely akkor következne be, ha nem lenne anyag az építkezés színhelyén. Döbrököz térségében is korszerűsítik majd az utat. A pécsi Volán a község egyik terére szállítja a követ. Bútorok, Mátészalkáról Megkétszerezi exportját az idén a Sz&tmár Bútorgyár. A mátészalkai nagyüzemből mintegy 70 millió forint értékű ülőgarnitúrát, szekrénysort és hálót szállítanak a Szovjetunióba és Csehszlovákiába. A hazai választékot egy sor újdonsággal bővítik. Az első negyedévben kerül az üzletekbe a Puma és a Bereg ülőgarnitúra, valamint a Szamos termékcsalád. A tavalyi Amikor Sezkszárdon január közepén elaludt a villany, nem estem kétségbe, mert a konyhaszekrény fiókjában mindig van gyertya. Kinéztem az ablakon — rálátok az öt fehér házra —, s szomorúan megállapitottam, csak nyólc ablakban Iátok világok Amint meresztgetem szememet, láttam még vagy négy világosodó ablakot, fel-fel villant egy-egy gyufa, zseblámpa is. Vajon mivel világítanák áramszünet estén a lakók? Hát, nézzük csak a boltokat, mivel világíthatnánk ha eszünkbe jutna venni gyertyát, lámpát, elemlámpát. Gyertya: három, négy hónap óta kritikán aluli a helyzet. A halottak napi szezonra sem volt elég a kereskedelem készlete. A január közepén beállt szekszárdi helyzet tehát nem talált teljes árukészletet a boltokban. Még a tortagyertyákat is elvitték. A Mikes utcai háztartási bolt is az áramszünet utáni napon kapott árut, kocsigyertyát. Több száz darabos készlettel várták a vásárlókat. Jöttek is, s vitték, tartalékba, ki tudja mikor lesz rá szükség. Elemlámpa. Az ember úgy van ezzel a hasznos eszközzel, hogy nem spájzolja be. Hiszen az elem hamar kimerül, különben is nem nagy a Választék ilyenfajta világító eszközökből. Mehet az ember a Skálába — áruskála — csak két-, háromféle zseblámpát választhat. A Népboltnál ugyanez a helyzet. Keressünk tehát hagyományos eszközt. Mondtuk korábban, hogy gyertyából az ellátás siralmas — miért ne lenne siralmas. A petróleum- lámpák? Néhány típus volt BNV-n sikert aratott gyártmányai közül az idén jelenik meg a boltokban az Astor és a Malmö szekrénysor. Az utóbbi tömör tölgy ajtókkal, rusztikus stílusban készül. A Balaton Bútorgyárral közös új termékük lesz a mátészalkaiaknak a Bázel ülőgarnitúra, melynek kárpitos munkálatait végzik a szatmári városban. Ez a lámpa csak dísz a lakásban a múlt év végén, asztalra való és falra akasztható, és asztali nagy lámpa. Az előbbihez volt cilinder, az utóbbihoz nem, márpedig, hogy lehet egy lámpát cilinder nélkül „üzemeltetni”?... Nincs ■ cilinder a viharlámpákhoz sem. Egyszer ugyan hozták a boltokba lámpákat, az ehhez voló cilinderek pedig nyolc milliméterrel magasabbra sikeredtek a gyártás vagy a rendelés során. Az üzemanyag: a megye- székhelyen mindösszesen egy helyen tartanak petróleumot, ott sem mindig kapható. Pedig az áramszünetekre tartalékolt lámpákon kívül a szekszárdi hegy több száz tanyájának világítóeszköze is petróleummal üzemel — ha van. (PÁLKOVÁCS) (Fotó: Bj.) Az áfészek a kistermelőkért Az elmúlt években az általános fogyasztási szövetkezetek alapvető feladata lett a kistermelők támogatása, munkájuk szervezése és az értékesítési biztonság megteremtése, — állapította meg a SZÖVOSZ elemzése, amely egyúttal a következő , évek feladataira is felhívta a figyelmet. A kistermelés anyag- és eszközellátásában az áfészek kiemelkedő szerepet vállalnak. Az elmúlt évben mintegy 350 millió forint értékű vetőmagot, 450 millió forint értékű műtrágyát és növényvédő szert, több mint 200 millió forintért pedig szerárut adtak el. 3200 elárusítóhelyen 1,2 millió tonna takarmányt, továbbá jelentős mennyiségű palántát szőlő- és gyümölcsszaporító- anyagot, tenyészállatot és naposbaromfit adtak át a kistermelőknek. A kapcsolat túlnő az egyszerű adásvételen. Az áfészek nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági szakcsoportok kiépítésére, és fejlesztésére. Az ad'atok szerint mintegy 2600 szakcsoport működik az országban, tagjaik száma meghaladta a 200 ezret. Nyúltenyésztéssel több mint 800 szakcsoport foglalkozik, kerthasznosítással 450 és hozzávetőleg ennyi jegyezte el magát a méhészkedéssel. Legtöbben a sertéstenyésztéssel foglalkoznak, mintegy 62 ezren. A szakcsoportok közös értékesítése évente több mint négy milliárd forintot tesz ki. Árutermelésük több termékből öt év alatt megkétszereződött. Ilyen például a zöldség és a gyümölcs. A sertéstenyésztők is csaknem kétszer annyit adtak 1980-ban, mint 1975-ben. Az áfészek integrációs tevékenysége elsősorban a kistermelői hagyományokkal rendelkező térségekben, mindenekelőtt Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Győr-Sopron, Komárom és Fejér megyében jelentős. A szövetkezetek a következő időszakban fokozzák a nagy termőképességű nö- vényfajiták és állatok értékesítését, ezzel még nagyobb gazdasági sikerek eléréséhez segítik a kistermelőket. Gyertya, lámpa, petróleum Kiből lesz, kiből lehet könyvelő? Vajon van-e varázsa ennek a munkakörnek? Mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben a könyvelés? Ezekre a kérdésekre adott választ Szigetvári Ernő, az OTP Tolna megyei Igazgatóságé nak i g azgat óhelyet tese, Eleiki József főkönyvelő, Korsós Dezső osztályvezető, Hársfalvi Mária és Bogdán Katalin ügyintéző, valamint Kollár Ferencné, a számviteli osztály könyvelője. * — Nem hiszem, hogy bármelyik gyereknek is leghőbb vágya lenne, hogy valamikor könyvelő váljék belőle — kezdi a beszélgetést Hársfalvi Mária — így nekem sem voltak efféle álmaim. Hogy mégis az lettem, annak igen csak prózai oka van. Érettségi után Szekszórd-iPalánfcra jártam ki az ottani laboratóriumba, ott dolgoztam, mint laboráns. Untam a mindennapi utazgatást, olyan munkahelyet kerestem, ami közel van és megfelelő — egyelőre legalább is — az igényeimnek. így kerültem az OTP- hez könyvelőnek. Könyvelés? Tulajdonképpen mi is tartozik e fogalom alá? A legpontosabb választ Hársfalvi Mária adja, ami érthető is, hiszen nemrégiben vizsgázott az OTP belső ügyintézéseinek tananyagából. íme a definíció: A gazdasági műveletekben és a számlákápcsolatokban bekövetkezett változások naprakész rögzítése — a könyve-^ lés. Az OTP-ben 1959-ig kizárólag manuális könyvelés volt, s csak ekkor érkeztek meg az első, a könyvelés munkafolyamatait segítő gépek Szekszárdira. Az elektronikus gépi könyvelést az OTP 1976-ban vezette be, ekkor létesült a legkorszerűbb elektronikus berendezésekkel felszerelt budapesti elektronikus gépközpont. A megye hitel és betétszámla forgalmának nagy részét ez a gépközpont dolgozza fel, de — bérmunkában — a pécsi SZÜV is „besegít”. Az OTP megyei igazgatóságának gépközpontjában négy Ascota gépen dolgoznak a könyvelők. A gép sajnos meglehetősen zajos, ezért is intézkedett úgy az igazgatóság vezetése, hogy a gépteremben vastag zajcsökkentő függönyöket helyezzenek el. Egyébként ebben a szobában engedélyezett a rádió hallgatása, hogy a monoton munka köziben legyen, ami felfrissíti az idegeket. Ebben a teremben. dolgozik Kollár Ferencné. — Tulajdonképpen amióta csak befejeztem a tanulmányaimat, a könyvelésben dolgozom. Igaz, csináltam egy kis kitérőt is, ami azt jelenti, hogy az első munkahelyem is az OTP volt, csak később „átruccantam” a vendéglátáshoz. Nem hosszú időre, aztán újra visszajöttem ide. — Van valami szép ebben a munkakörben? Kóllárné mosolyog: — Nem tudom, de biztosan. * Megváltoztak a munkakörülmények az OTP-ben is, az eltelt évtizedek alatt. — Valamikor a pult mögé csak a már deresedő hajúak ülhettek, mondván, ügyintézésre csak ők alkalmasak — mondja Bogdán Katalin. — Ma mér ez nem így van, hiszen én is egyből az ÜgyfélKollár Ferencné térbe kerültem, amikor érettségi után idejöttem dolgozni az OTP-hez. Azt hiszem, nekem sem fordult meg egyetlen egyszer sem a fejemben, még kislány koromban, hogy könyvelő legyek. Ez nem olyan pálya, aminek varázsa lenne, mint például a tűzoltó, a mozdonyvezető, a pilóta, vagy nem tudom még mi. Szerintem abból lesz könyvelő, akinek fölkínálják ezt az állást, van türelme a számokhoz, néha az embereikhez, megvan legalább az érettségije, dolgozni akar, pénzt keresni, nincsenek különösebb álmai, vágyai, — tehát amolyan átlagember. * — Az OTP házatáján valamivel másképp fest a dolog, mint általában más vállalatoknál, üzenteknél — mondja Szigetvári Ernő. — Nálunk, ha valaki munkafelvétel után megkap egy munkakört — mondjuk könyvel — egyáltalán nem biztos, hogy holnap is azt a munkát kell végeznie. Itt valaki nem könyvelő lesz, nem pénztáros, hanem alkalmazott. Ezért is van az, hogy ma már az OTP hálózatán belüli vizsgák általánosak, s nem csupán egy-egy munkakörre terjednék ki, hanem amolyan jártassági, ha úgy tetszik szak-in telligenciai vizsgák. Ha valakit az utcán megállítanak az ügyfelek valamilyen, az OTP-vel kapcsolatos kéréssel, kérdéssel, nem árt ha kollegáink ott és azonnal tudnak választ, segítséget adni. * A gépek munkája vitathatatlanul előny a „bankszakmában”. Eleki József valahogy így fogalmazta meg a gépi segítség előnyeit: — Ha holnaptól megszűnne mindennemű gépi segítség a könyvelésiben, háromszorosára kellene felemelnünk a létszámot és az sem kizárt, hogy még így is túlóráznának al-kíalmazottainik. Mint ahogy tették is ezt az OTP hőskorában, amikor még egy-egy te- kerős szórzógép is csodának számított a könyvelésen. Ma az OTP Tolna megyei Igazgatóságán — átvitt értelemben — minden alkalmazottra jut egy gép, beleértve a zsebszámolókiat és írógépeket, a komolyabb — közel százötvenezer forint értékű — Ascota gépeket. Sem a létszám fejlesztésére, sem a túlórákra nincs szükség. SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Hársfalvi Mária Bogdán Katalin: Nem olyan pálya, aminek varázsa lenne ♦ A könyvelésről, sekszemközl