Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

1981. február 4. ' TOLNaA NÉPÚJSÁG 3 írjon Ön is könyvet...! ...Mármint a vásárlók köny­vét! El tudnék képzelni egy ilyen blöd reklámot is, mert reklám minden mennyiségben elkelne az egykori panaszköny­vek mostoha sorsú utódainak. * Dombóvár, Napsugár Áru­ház, cipőosztály. A. polcok szinte roskadoznak a külön­féle lábbelik súlya alatt. Jól látható helyen függ közöttük a vásárlók könyve, benne két 1978-as, s egy 1979-ben kelt bejegyzés. — Tavaly senki sem fogal­mazta meg véleményét az önök munkájáról, vagy a ci­pőkről? — kérdezem Mód Ferenc osztályvezetőt. — A vevők nem szeretnek írni, inkább szóban közük mondanivalójukat — vála­szolja. — Meg aztán ez a könyv sem csábít az elődjé­nél jobban a véleménynyil­vánításra. Ezért egy dobozt is kihelyeztünk — vezet a fel­járati lépcsőhöz. Ott látható a felirat: „Vásárlók vélemé­nye”. Mellette spirálfüzet, író­szerszámmal. — Gondoltuk, ez talán al­kalmasabb lesz, kevésbé hi­vatalos, de az eredményt ez sem hozta meg. Pedig nyilván egyöntetű véleménye van a vevőknek akkor, ha a cipők „mérsékel­ten vízállóak”, vagy ha ép­pen olyat keres válaki, ami­lyen nincs. Üres kosárral távozik a polcoktól egy fiatalasszony. — Miért nem vásárolt? — Néha az az érzésem, hogy a gyártók csak az idő­sebb hölgyekre, illetve a fia­talok közül a vékonyabb ter- metűekre gondolnak — mond­ja —, mert a két véglet kö­zött alig akad megfelelő cipő. Tíz-tizenöt centis sarkút én nem tudok viselni, de öreg sem vagyok még. — Nem jutott eszébe a vásárlók könyve? — Jót kérdez, mert ma­gam is foltban dolgozom Kurdon. — Ott milyen ez a könyv? — Biztosan üres, legalább­is én nem láttam még, hogy valaki írt volna bele vala­mit. A könyvről egyébként az a véleményem, hogy az elégedettségüket nem írják le az emberek, a kritizáló be­jegyzéssel járó esetleges ve­szekedés pedig nem éri meg a bírálatot. * Nett, mutatós ruházati bolt Tamásiban, a Dám Hotel kö­zelében. — Húsz éve vagyok a szak­mában' — mondja Zakamé Nagy Katalin boltvezető —, de mindössze egy dicsérő be­jegyzésre emlékszem. Az sem itt történt, mert ez a bolt csak december 13-án nyílt meg. — Miért ilyen elárvultak a vásárlók könyvei? — Tapasztalataim szerint a vevő inkább mindig el­mondja szemtől szembe a problémáját. S ha az eladó­val nem jut közös nevezőre, akkor a boltvezetővel intézi el panaszát. Egy jó kereskedő pedig mindig ad arra, hogy a vevőkkel megfelelő kap­csolata legyen. Ha éppen most nem kapható valami, akkor az illetőnek később üzenek, telefonálok, hogy jö­het, mert már érkezett a ke­resett áruból. — Szívesen venne írásos véleményt, javaslatot is? — Igen. Mert azon va­gyunk, hogy panaszra ne ad­junk okot, viszont ha a vevő elégedett, annak mi is örü­lünk. * A papír- és játékbolt már nem olyan fiatal Tamásiban, mint a ruházati, de a vásár­lók könyve ugyanolyan üres. — Van elegendő a játékok­ból? — kérdezem Tóth Jó- zsefné boltvezetőtől. — Bizony, meglehetősen ki­csi a választék... Mégse kérte évek óta senki a vásárlók könyvét. — Mindenki tudja, hogy amit bírunk, azt magunktól is megtesszük, tehát rossz vélemény nincs. A jót meg nem írják be. * A szomszéd kirakat a ház­tartási bolté, amelynek vá­sárlói könyvében rábukka­nunk végre egy bejegyzésre: „Az eladó udvarias és előzé­keny. A kiszolgálás pedig mintaszerű.” A koppányszán- tói vevő dicséretének kelte: 1979. november 15. Az előtt és az után semmi. — Mások is elégedettek? — Nem mindig, mert elég sok a hiánycikk — válaszol a boltvezető. — Ha beírnák, az segítene? — Nemcsak helyi problé­ma az, hogy a nyáron pél­dául olajfestékből nem tud­tunk adni, most meg nincs babahintőpor, borotvaszap­pan. Mi megrendeljük, ami kell, de olykor hiába. * A hőgyészi élelmiszerbolt vezetője, János Antal mond­ja: — Valamilyen kötetlenebb, kevésbé hivatalos dolog kel­lene a vásárlók könyve he­lyett. Itt azért két bejegyzés mégis akad. Az egyik a hő­gyészi jó kenyeret dicséri, a másik pedig tipikusan pa­naszkönyvbe való: — Olyan üvegeket hozott vissza egy illető, amelyeket nem tudtunk visszaváltani. Ezt írta le. — Ön mit írna saját bolt­jának vásárlói könyvébe? — A hiánycikkek listáját, amelyet éppen most küldök Tamásiba, a központunkba. — Mik szerepelnek a lis­tán? — Halászlékocka, sör, pá­colt hal, de még margarin is, amelyből hetente legalább 100 kiló kellene, de most is csak húszat kaptunk. * A megyei kereskedelmi fel­ügyelőségen megtudtuk a pontos dátumot: 1978. április 1-től megyénkben mindenütt kifüggesztették a boltokban, üzletekben, áruházakban a korábbi panaszkönyv helyett a vásárlók könyvét. Sajnos a kitűzött cél elérése nem si­került, vagy legjobb esetben is csak minimálisan, mert fehér hollónak számítanak a közérdekű javaslatok, észre­vételek, holott: az a legjobb társadalmi ellenőrzés, ha a fogyasztók ellenőriznek, na­ponta, s így sok millió al­kalommal. De a bejegyzések zöme csupán egyéni, szemé­lyes panasz, tehát a vásárlók könyve továbbra is lényegé­ben panaszkönyv. * önkéntelenül a közömbös­ség szó jut az eszembe, ha arról hallok, hogy a Tolna megyei Népbolt Vállalat 84 kiskereskedelmi egységében 1979-ben 101, s tavaly mind­össze 77 bejegyzést írtak a vásárlók az ő érdekükben létrehozott könyvekbe. (Ezek közül egyetlen [!] a közérde­kű, 15 a dicséret, s a többi egyéni sérelmet és panaszt rögzít.) Egy boltra tehát át­lagosan az elmúlt egész esz­tendőben nem egészen 1 be­jegyzés jut... És vannak a vállalatnak úgynevezett „ál­landó levelezői” is, akik szin­te mindig mindent beírnak a vásárlók könyvébe. * Kőrútunk végén engedtessék meg egy kérdés. Csaknem há­rom évvel ezelőtt megváltoztat­ták a kereskedelemben egy for­mát azért, hogy mi, vásárlók is jobban segítsük az értünk való tevékenységet. Vajon még min­dig a formában van a hiba? VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Bakó Jenő Hass, alkoss, gyarapíts (Vili.) Jó kezdet - fél siker 1981 terveiből: Változás százalékban: Nemzeti jövedelem 102,0—102,5 Belföldi felhasználás 99,0— 99,5 Ipari termelés 103,0—103,5 Országos építés-szerelés 99,0 Mezőgazdasági termékek termelése 103,0 Egy lakosra jutó reáljövedelem 101,0 Lakossági fogyasztás 101,5 Az új esztendőben meg­kezdtük a VI. ötéves terv teljesítését. Határozottabban továbbhaladunk az 1979— 1980-ban megkezdett úton, s következetesebben érvénye­sítjük az 1980. évi ár- és sza­bályozórendszer és a VI. öt­éves terv által megfogalma­zott hatékonysági követel­ményeket. A belföldi felhasználás — a beruházások további mint­egy 6 százalékos mérséklésé­vel — valamelyest még csök­ken. Az ipari termelés 1980. évi stagnálása azonban már nem ismételhető meg. A kivi­tel 7—8 százalékos növelése megköveteli a versenyképes ipari- és mezőgazdasági ex­portárualapok növelését. A dollárbevételek tervezett nö­vekedése — a lanyhuló keresle­tet figyelembe véve — erőteljes piaci és ármunkát igényel. A szocialista kivitel élénkülésé­nél pedig el kell kerülni, hogy az érdekelt vállalatok vísz- szákányarodjanak a meny­n.yiségi növekedés túlhaladott pályájára. NÖVEKEDÉS — DE HOGYAN? A behozatal két évig csök­kent, tovább már nem mér­sékelhető. Az 1981. évi terv az import szerény, 2—2,5 szá­zalékos növekedésével szá­mol, ám továbbra sem szabad a vásár: a takarékosság, az ésszerű helyettesítés válto­zatlan követelmény. Az ipari termelés élénkü­lését, a mezőgazdasági terme­lés változatlanul magas növe­kedési ütemét csak úgy sza­bad felfogná, mint a verseny- képes, hatékony tevékenység nagyobb lehetőségét, a válla­latok, a szövetkeztek diffe­renciálódásának táguló moz­gásterét. Idén is lesznek stag­náló és visszafejlődő üzemek. A korszerűen, 'hatékonyan dolgozó, a belföldön és kül­földön keresett cikkeket jöve­delmezően előállító vállalatok viszont méginkább „kifut­hatják” magukat. A vállalatok közötti növek­vő különbségek a fejlesztés­ben és a személyi jövedelmek alakulásában is tükröződnek majd. A növékvő bérkülönb­ségek érvényesítését lehetővé teski a módosított bérfbesoro- lési és tarifarendszer. A jól dolgozók fokozott anyagi megbecsülésére tehát na­gyobb lehetőség nyílik. A fogyasztói árak és a no­minálbérek egyaránt várha­tóan 4,5—5 százalékkal növe­kednek. így azoknak a reál­bére növekszik miajd, akik az átlagosnál nagyobb mérté­kű béremelésiben részesülnek. Az átlagos béremelésben ré­szesülők megőrzik az 1980. évi reálbérszintet. A GYARAPODÁS FELTÉTELEI Az új év terveiben 76—78 ezer lakás (ebből 23—24 ezer állami lakás) felépítése sze­repel. Fejlesztéssel és szer­vezéssel tovább javulnák a lakosság életkörülményei. Kiemelten, társadalmi össze­fogással is segítik az egész­ségügyi és az általános is­kolai oktatás fejlesztését. A gyógyintézeti ágyak száma 1500-zal, a tantermeké 1100- zal, a bölcsődei helyeké 3000 —3500-zal, az óvodaiaké 12 ezerrel, a szociális otthonoké ezerrel bővül. Megkezdik az Operáház korszerűsítését, s elkészül a budapesti nagy sportcsarnok. Tovább gyarapszik az or­szág, javulnak az életkörül­mények, s megőrizzük azt a viszonylag magas életszínvo­nalat, amit szocialista építő- munkánk • során eddig elér­tünk. 1979-ben sikerült a fel­gyorsult eladósodást megállí­tani, visszaszorítani, 1980- ban sikerült az elért eredmé­nyeket megszilárdítani, sőt fokozni, s a gazdasági egyen­súly javítását folyamattá tenni. Most a VI..ötéves terv­időszakban e folyamat szilárd alapjainak lerakása a fel­adat. A termelés hatékony­ságának fokozásaiban és szer­kezetének korszerűsítésében kell a kezdeti eredményekre építve frontáttörést elérni. Ha a vállalatok, szövetkeze­tek, gazdálkodó egységek középtávú és éves terveiket e népgazdasági célokhoz iga­zodva dolgozzák ki, s min­dent megtesznek a nagy fel­adatok megvalósításáért, az eredmény nem maradhat el. A jó start, az eredményes kezdet fél siker. KOVÁCS JÓZSEF Vége A Csepel Művek gyárainak egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a korábban létrehozott beruházásokat, új berendezéseket minél nagyobb kapacitással üzemeltessék. Fontos fel­adatnak tartják a gazdaságosan gyártható és jól értékesíthető termékek arányának javí­tását. Az átlagosnál nagyobb ütemben növelik pl. a gépgyártást, valamint a színesfém­kohászati termékek előállítását, és ezek exportját is. A képen: a Fémműben készülnek a rézhuzalok Magyar napok Néhány nap múlva magyar gazdasági kiállítás nyílik az Arab Emirátusok Állami Szö- vetjsége vezető államának Abu Dhabinak a fővárosában. Ezzel megkezdődik az idei magyar gazdasági rendez­vénysorozat külföldön. A ki­állításon 20 külkereskedelmi, illetve ilyen joggal felruhá­zott iparvállalat mutatkozik be. A HUNGEXPO által szer­vezett magyar gazdasági ki­állítás védnökségét az emi­rátus kereskedelmi és ipar­kamarája vállalta. Az év során a HUNGEXPO szervezésében hasonló jellegű kiállítást, illetve magyar na­pokat és hetet rendeznek még Brüsszelben, Koppenhágában, Stuttgartban, valamint Auszt­riában, Mexikóban és Thaiföl- dön is. Az elmúlt 5 évben a me­zőgazdasági nagyüzemek tel­jesítették a szőlőtelepítés elő­irányzatét, és a hatodik öt­éves terv időszakában is je­lentős fejlesztéssel számolnak. Országosan összesen 15 ezer hektárra telepítenek szőlőt és 7 ezer hektáron korszerűsítik az ültetvényeket — ezt tartal­mazza az 1981—85-ös évek előirányzata. Az új telepítések azonban nem jelentenek egyértelmű területbővülést, sőt a termő- felület a jelenlegihez képest csökken. Nagyobb összefüggő részeken ugyanis megszünte­tik az időközben elavult ültet­vényeket; kivágják a tőkéket. Az elöregedett szőlők kiesé­se miatt lényegében csökken a szőlőtermesztésre használt földterület. Viszont, miután az elavult ültetvényeken fel­hagynék a kis hozamú ter­meléssel, és az újonnan ter­mőre forduló szőlőskertekben nagyhozamú, jó termőképes­ségű fajtákat használnak majd a gazdaságok, az ösz- szes termelés a területcsök­kenés ellenére növekszik. Mindent egybevetve 1985-ben az előirányzat szerint a jelen­leginél 15 százalékkal több bort ad majd a mezőgazda­ság. A hazai borfogyasztásban és az étkezési szőlőfogyasz­tásiban nem várható lényeges változás. Ellenben az expor­tot növelik. A tervidőszak végére 2,6—2,7 millió hekto­liter export-árualappal ren­delkeznek majd a termelők és a külkereskedelem. A ki­vitelben mintegy 7—8 száza­lékkal emelik a palackos bo­rok arányát. A fejlesztés lehetővé teszi, hogy az eddiginél több egy- üteres asztali, és pecsenyebort küldjenek a hazad boltháló­zatba. Ki nem használt lehetőség Szőlőtelepítés

Next

/
Thumbnails
Contents