Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

1981. február 4. Képújság ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ügyintézés Kurdon Molnár János, Gyulaj, Ma­gyar u. 67. szám alatti olva­sónk írta: A közös tanács létrejötte óta sok problémája van a la­kosságnak. Félfogadás hivata­losan csak egy napon van, ha ugyan van. A községnek 1700—1800 lakosa van, és ha ügyesbajos dolguk akad, me­hetnek Kurdra. Fél nap oda, fél nap vissza, könnyű kiszá­mítani, hogy mennyi munka­óra vész kárba. Még decem­berben volt falugyűlés, ahol megjelentek harmincan-negy- venen. Ott bejelentették: új­év után lesz valaki, aki a passzust és más apróbb ügye­ket elintézi. Jó volna, ha egy olyan személy lenne, aki a rendeleteket is jól ismeri és mindenben segítségére lehet a lakosságnak. Bandzi Ferencné, Kurd köz­ség Közös Tanácsának elnöke így kezdte a válaszát: — A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának határozata alapján 1977. április elsejével Gyulaj községet társközség­ként Kurdihoz csatolták. 1980. szeptemberében a megyei ta­nács javaslata alapján a ki- rendeltséget a közös tanács megszüntette. A szakigazgatá­si munkát a közös tanács dol­gozói szakigazgatási napokon látják el. Az ügyrend szerint hétfőn van fogadónapjuk a tisztségviselőknek és egy szakigazgatási dolgozónak. Pénteken Becker Sándomé, a korábbi ki rend elts égvezető, teljes munkanapon Gyulaj községiben dolgozik és a szombati félnapon is Bec­ker Sándorné naponta reggel 8 órától 9 óráig, az autóbusz indulásáig a kiren­deltségen tartózkodik és az apróbb ügyeket elintézi. Az 1980. novemberében megtar­tott falugyűlésen az ügyinté­zéssel kapcsolatos panasz nem merült fel, viszont én a beszámolómban elmondtam: T elefonszámunk: 12-284 ha a lakosság kéri, akkor Gyulajra is kinevezünk egy tanácsi megbízottat tisztelet­díjjal, aki a lakosság apróbb ügyeit elintézi. — Ez a probléma is meg­oldható. Megoldottunk a há­rom év alatt ennél nagyobb problémát is. Amikor önálló volt a község, nem volt egész­séges ivóvize. 1980. november 7-én Gyulaj községben átad­ták a vízhálózatét. De nem csak ez történt. 1980-ban mintegy egymillió forintért új orvosi rendelőt, várót, egész- séghézait, orvosi lakást kapott Gyulaj és ugyancsak az el­múlt évben megkezdtük a község belterületi útjainak kőzúzaiékkoi való javítását. Korábban ugyanis minden út földes volt. Megjegyzem még, hogy a gyulaji vízmű építésé­hez a községi tanács 1 millió 700 ezer forinttal járult hoz­zá és hét éven keresztül évi 750 ezer fejlesztési alappal támogatja ezt a nagy beruhá­zást. A kérdező válaszol Simon Istvánná, Tolna, Ady E. u. 45. szám alatti ol­vasónknak egyszer már vála­szolt az arra illetékes. A ju­bileumi pénzt meg is kapta, de nem úgy, ahogy az lapunkban megjelent: „A szerkesztőség jóindula­túan eljárt az ügyemben, csak éppen egy kis tévedés csúszott be. Illetékesek beszéltek a gyárban az szb-titkárral, meg is állapodtak, de annak nem volt eredménye, mert a kapott igazolást nem fogadta el a munkaügyi osztály. Elkesere­désemben Bodó elvtárshoz, a gyár igazgatójához fordul­tam, aki azonnal elintéztette a kifizetést anélkül, hogy tu­domása lett volna az előzmé­nyekről. Ügy látszik, hogy én hibáztam, hogy nem mindjárt az igazgatóhoz fordultam. De nem gondoltam, hogy az ilyen sima ügyben közvetlenül az igazgatóhoz kellett volna for­dulnom.” Traktorral - fényképészhez Nem mindennapi eset tör­tént Juhász Imre, Pincehely, Zrínyi u. 33. szám alatti ol­vasónkkal. Még az elmúlt év decemberében vett egy TZ—4 K—14/B kistraktort pótkocsi­val a szekszárdi AGROKER Vállalatnál. Az AGROKER- nél azt javasolták, hogy vizs­gáztassa le. Elmondták azt is, hogy a vizsgához a traktor­ról készült fénykép is kell. December 23-án a traktorra] elment a fényképészhez. A traktort a fényképész lefény­képezte, olvasónk már haza­felé tartott az új szerzemény nyergében, amikor egy rend­őr leállította. Mivel még nem volt a gépnek rendszáma, a rendőr 300 forintra megbír­ságolta. Ezt az eljárást nem tartotta jogosnak, ezt meg is mondta a rendőrnek. „Na­gyon sok gyári traktor van a környéken és már évek óta használják rendszám nélkül. Most mi az igazság? Kötelező vagy nem a levizsgáztatás?” — A rendőri intézkedés jogszerű és törvényes volt, te­kintettel ama, hogy 1979. ja­nuár elseje óta lassú jármű és pótkocsi, igazolólap és azonosítási tábla nélkül a 8/1977. sz. KPM-rendelet ér­telmében a közúton nem köz­lekedhet — kezdte válaszát Eigner György, a Tolná me­gyei Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági és Közlekedési Osztályának vezetője. — A levél íróját helytelenül tájé­koztatták, mivel az általa vá­sárolt kistraktor és pótkocsi típusbizonyítvánnyal rendel­kezik, ezért a levizsgáztatásá- hoz nem kell róluk fényképet készíteni. — Tájékoztatásul közlöm, hogy 1981. január elsejétől az AGROKER Vállalat a lassú járműveket és kistraktor okát W igazolólappal és azonosítási táblával hozza forgalomba. Honvédelmi hozzájárulás Móczi András, Bonyhád, Fáy lakótelep 24 1/3. szám alatti olvasónk 1979. októbe­rében vonult be sorkatonai szolgálatra. Akkor egy gyer­meke volt. Később megszüle­tett a második is. 1980. jú­niusában hoztak egy rendele­tet, mely szerint a kétgyere­keseket 8 hónap után lesze­relik. Neki is sikerült nyolc hónap után leszerelni. 1980. novemberében azonban ka­pott egy felszólítást, mely szerint 1980. decemberétől 16 hónapig kell a honvédelmi hozzájárulást fizetnie. Az el­múlt év végén megjelent új honvédelmi törvény szerint a sorkatonai szolgálatot huszon­négy hónapról tizennyolcra rövidítették. „Most jön az én kérdésem: vajon az én honvé­delmi hozzájárulásom ezzel megrövidült-e hat hónappal ?s A kérdésre a következő vá­laszt kaptuk a Magyar Nép­hadsereg Tolna megyei Had­kiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságától. Móczi András nem egészen nyolc hónapot töltött sorkato­nai szolgálatban. Honvédelmi hozzájárulás fizetési kötele­zettsége 16 hónap. Ez idő alatt havi keresetének 12 szá­zalékát kell levonni. A módosított törvény, amely 1981. január elsején lépett hatályba, Móczi Andrásra nem vonatkozik, azonban van egy más lehetősége. Egy in­tézkedés lehetővé teszi, hogy a nyolc hónap szolgálat után leszerelt hadkötelesek a lak­hely szerinti tanácsok pénz­ügyi szakigazgatási szervéhez mérséklési kérelmet nyújt­hatnak 'be. E kérelem elbírá­lásakor a megyei parancsnok­ságok lehetővé tehetik, hogy a kérvényezők csak négy hó­napig fizessenek honvédelmi hozzájárulást. M/ VÁLASZOLUNK A munkaerő közve­títéséről, elhelyezé­séről és toborzásá- sáról szó a munka­ügyi miniszter 29/1980. (XII. 29.) MüM számú rendeleté, amely szerint a munkaerőközvetítő szerveknek a munkára jelent­kezők számára a miunkahely- kí nálafcról, a munikáiltatók számára az elhelyezkedni szándékozókról tájékoztatást és ajánlást kell adniuk, s köl­csönösen megfelelő feltételek esetén a közvetítést el kell végezniük, ezt ia tevékenysé­get díjmentesen végzik. A munkaerőközvetítést a mun­káltatók és a munkára jelent­kezők egyaránt igénybe ve­hetik, a munkaerő-közvetítő Szerv a tevékenységét mun­kavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése (pl. ese­ti, alkalmi munkavégzés köz­vetítése) céljából is gyakorol­hatja. A munkaerő-közvetí­tést a városi tanácsok végre­hajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei, a járási hivatalok és a nagyközségi tanácsok vég- rehiajtó bizottsága szakigazga­tási szervei végzik, a közvetí­tést igénylő a személyi iga­zolványát, ha pedig csak munlkiakönyvvel létesíthet munkaviszonyt, a munka­könyvét ’is köteles felmutat­ni. A jogszabály — amely a Magyar Közlöny 1980. évi 99. számában jelent meg — 1981. január 1-én lépett hatályba. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában je­lent meg a munkaügyi mi­niszter és a belkereskedelmi miniszter 33/1980. (XII. 29.) MülM—BklM számú együttes rendeleté a belkereskedelem hálózati dolgozói alapbérének megállapításáról. A rendelet mellékletei tartalmazzák a hálózati egységek vezetőinek és beosztott dolgozóinak bér­táblázatát, valatnint az egy­ségek kategorizálásának alapját képező forgalmi köve­telményeket, a jogszabály pe­dig kimondja, hogy annak végrehajtásáról a kollektív szerződésben kell rendelkez­ni. A művelődési miniszternek a Magyar Közlöny 1981. évi 1. számában megjelent, a szakmunkásképző iskolák, Valamint a szakmunkáskép­zést folytató szakközépisko­lák tanulóira vonatkozó ren­delkezések módosításáról szó­ló 1/1981. (I. 1.) MM számú rendeletéből itt csupán arra utalunk, hogy a tanulókat a védőruhán és védőfelszerelé­sen kívül a munkaviszonyban álló dolgozókkal azonos felté­telek szerint védőital és egyéb juttatás illeti meg. A gépjárműadóról szól a pénzügyminiszternek a Ma­gyar Közlöny 1981. évi 2. számában megjelent és 1981. január 1. napjától kezdődően alkalmazandó 1/1981. (I. 10.) PM számú rendeleté, amely szerint mentesek a gépjármű­adó alól — többek között — az 1501 cm-'í-nél kisebb löket­térfogatú benzin- (keverék) üzemű belföldi rendszámú személygépkocsik, a motor­kerékpárok, a kismotorke- rékpáirok, a segédmotoros ke­rékpárok — az ideiglenes for­galmi engedéllyel üzemben tartottak kivételével —, to­vábbá a társadalmi szerveze­tek gépjárművei, az állami vállalatok gépjárművei, stb. A rendelet megjelöli a gép­járműadó alapját, annak té­teleit, az adókötelezettség kezdetét és annak megszűné­se időpontját, valamint a ké­sedelmes gépjárműadó­bevallás, illetve a bevallás el­mulasztásának következmé­nyéit is. Indokoltnak tartjuk felhív­ni. a figyelmet az Egészség- ügyi Minisztériumnak a böl­csődék szombati üzemelteté­séről szóló irányelvére, amely szerint: „Megengedhetetlen pl. hogy szabad szombat tar­tása miaitt a gyermekeket egy napra más intézménybe irányítsák át. Az ilyen meg­oldás nem engedélyezhető... Az idegen környezet, a vál­tozó ' gondozó személyzet súlyos pszichés zavarokat okozhat a gyermekek fej­lődésében.” (Egészségügyi Közlöny 1981. évi 1. száma.) DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Fafaragók és szövök Kecskeméten, a Katona József Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek azokból az alkotásokból, amelyek Nyíregyházán, 1973 óta kétévenként megrendezett népmű­vészeti országos kiállításon díjat nyertek. Tíz alkotótól kö­zel száz faragott használati tárgyat, szobrot és szőtteseket mutatnak be. A látogatók szinte az ország valamennyi táj­egységének gazdag motívumkincsével ismerkedhetnek. Nem volt meglepetés Truman 1945. július 24-én mondta meg Sztálinnak, hogy új, minden addiginál nagyobb hatású bombával rendelkez­nék, bár nem esett szó arról, hogy ez nukleáris energia felszabadításán alapul. Chur­chill visszaemlékezve: „Pon­tosan magam előtt látom a jelenetet njost is, mintha teg­nap történt volna! Sztálin elégedettnek látszott. Uj bombát találtak fel? Rendkí­vül nagy erejű fegyvert? Alighanem eldönti majd a Japán elleni háborút? Micso­da szerencse! — abban a pillanatban így érzékeltem Sztálin reakcióját. Meggyő­ződésem, hogy sejtelme sem volt az elnök közlésének iga­zi jelentőségéről...” — Churchill, tévedett, s eb­ben a tévhitben halt is meg 1965-ben. Nem olvashatta Zsukov marsall emlékiratait, amelyek 1969-ben egy időben jelentek meg Moszkvában és Londonban. „Már nem em­lékszem pontosan a napra — írta a szovjet főparancsnok- helyettes —, amikor a kor­mányfők ülése után Truman közölte Sztálinnal, hogy az Egyesült Államok rendkívül nagy hatóerejű bombával rendelkezik. Hogy az atom­bomba, arról nem volt szó... Sztálin semmivel sem árulta el érzéseit. Olyan benyomást keltett, mintha Truman sem­mi különöset nem mondott volna... Valójában, amint Sztálin visszatért az ülésről, az én jelenlétemben mondot­ta el Molotovnak a Truman- nal folytatott beszélgetés lé­nyegét. Molotov rögtön vála­szolt : Felverik az árukat! Sztálin elnevette magát: Hadd verjék! Beszélni kell Kurcsatovval, hogy gyorsítsa meg a mi munkánk ütemét.” Kurcsatov, a nagy tehetsé­gű szovjet fizikus akkor már három esztendeje folytatta eredményes kísérleteit a mag­fizika körében, bár Truman és Churchill úgy vélték, hogy az oroszoknak még sejtelmük sem lehet az atomtitokról. Harminckilenc évesen, 1942. júniusában kapta a megbí­zást a szovjet kormánytól. Kurcsatov, a nagy fizikus, Joffe tanítványa már a béke idején foglalkozott a magfi­zika kérdéseivel. 1935-ben Leningrádban e tárgykörben tartott előadásán ott volt Joliot-Curie, a nagy francia atomtudós is. Joliot-Curie-t — a Béke-világtanács későbbi Lenin-békedíjas elnökét, az atomdiplomácia kérlelhetet­len ellenségét — szoros tu­dományos barátság fűzte Jof- féhoz. 1938 végén ő értesí­tette Joffét a korszakos fel­fedezésről, az energiafel­szabadulással járó maghasa­dásról. A Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája mellett bizottság alakult az ezzel kapcsolatos kutatásokra. 1940. novemberében Szemjonov akadémikus, aki utóbb No- bel-díjat kapott fizikokémiai eredményeiért, levelet írt a nehézipari népbiztosnak, eb­ben már a bomba előállítá­sának lehetőségeiről érteke­zett. Mielőtt azonban még döntést hozhattak volna az ügyben, a hitleristák megtá­madták a Szovjetuniót. Az atombombáról nem lehetett szó. A leningrádi műszaki fi­zikai intézet, amelyben Kur­csatov dolgozott, rádióloká­ciós és aknaelhárítási kérdé­sekkel foglalkozott: a hábo­rú napi érdekei ezt követel­ték. Munkatársai közül Geor- gij Flerov (később a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézet magreakció laborató­riumának állami díjas igaz­gatója lett) mint népfelkelő tűnt ki a Leningrad körüli harcokban, de a frontról írt levelében sürgette Joffét az uránbomba megteremtésére, aztán az Állami Honvédelmi Bizottságnak küldte el me­morandumát. S mert ebben az időben a szovjet állam már rendelkezett olyan ér­tesülésekkel, hogy az Egye­sült Államokban és Német­országban is dolgoznak az atombombán, a levél ezúttal célt ért. Moszkvában elhatá­rozták, hogy intenzíven kell foglalkozni az atommagkuta­tással! Kurcsatovot Joffe ja­vasolta a program felelős irá­nyítására. Nyilvánvaló volt persze, . hogy a háborús körülmények között lehetetlen versenyt futni az amerikaiakkal, akik olyan országban dolgoznak, amelyet közvetlenül nem érint a háborús pusztulás. A szovjet felderítés elegendő adattal rendelkezett áhhoz. hogy Moszkvában biztosak lehettek benne: a hitleristák­nak nem sikerülhet a bom­ba létrehozása. A szovjet ál­lam vezetői azonban azt is látták, hogy a háború utáni világ szempontjából nem mindegy, hogy a Szovjetunió rendelkezik-e atombombával vagy sem. Kurcsatov minden támo­gatást megkapott munkájá­hoz. 1944-ben létrejött az új kutatóközpont, a Szovjet Tu­dományos Akadémia 2. sz. laboratóriuma, amelyből a későbbi atomenergiai intézet lett. 1944-ben a kísérletek cél­jául a gyors neutronokkal, a kritikusnál nagyobb tömeg kialakításával létrehozandó robbanásos reakció tanulmá­nyozását tűzték ki. Egyik feladatként tisztázni kellett, hogyan közelítsék egymáshoz gyorsan a fémtömböket. Kur­csatov intézetének első eme­letén különös lőgyakorlatok kezdődtek. Két puskából úgy lőtték ki a golyókat, hogy egymással szemben repülje­nek. Mindezt különleges fényképezőgépekkel rögzítet­ték is, majd az intézet ud­varán két egymással szem­ben elhelyezett 75 millimé­teres löveggel folytatták to­vább a kísérleteket. Közben a színesfémkohá­szati népbiztosság a tiszta urán és a grafit előállításá­val foglalkozott. J. P. Szlavsz- kij, a népbiztos helyettese kapta a megbízatást, hogy Kurcsatovékkal együtt oldja meg a feladatot. 1945 elején a 2. sz. laboratórium föld­szintjén már működött a ciklotron, amely a háborús nehézségek ellenére egy év alatt épült fel. Már tervezték a 2. számú, az elsőnél jóval nagyobb ciklotront, amikor megérkezett az új-mexikói sivatagban végrehajtott ame­rikai atomrobbantás híre. Igor Colovin, Kurcsatov he­lyettese, aki később könyvet írt a szovjet atombomba atyjáról, így emlékezett meg a hír fogadtatásáról: „Kur­csatov és legközelebbi mun­katársai a hírt a bosszúság, a megelégedés és aggodalom vegyes érzelmeivel fogadták. Bosszúsággal, mert az ame­rikaiak megelőzték' őket. Megelégedéssel, mert immár bebizonyosodott, hogy lehet­séges a robbanásos önfenn­tartó láncreakció.” 1946. december 24-én este 10 órakor kezdett működni az első szovjet atommáglya. A következő évben elkezd­ték építeni a plutóniumgyár­tó reaktort. Az 1947. novem­ber 7-i ünnepi beszédben utaltak rá, hogy az atomtitok nem amerikai monopólium többé. 1949. szeptemberében kipróbálták az első szovjet atombombát. PINTÉR ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents