Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-27 / 49. szám
AtfEPÜJSÄG 1981. február 27. Hogy mindig kéznél legyen... ... a spárga, vagy hivatalos nevén: a kötözőzsinór! — Amit, ha meglátunk az üzletben, megveszünk, vékony, vastag, kenderből, vagy műanyagból, s ha otthonunkban sürgősen szükségünk van — legalább néhány méterre — sehol sem találjuk. Háztartási hulladék a konzervdoboz. A legközelebbi vásárlásnál, borsó, vagy vegyes gyümölcs-beszerzésnél, válasszunk a legnagyobb méretűből, hibátlan, horpadás nélküli dobozt. Felnyitásnál ügyeljünk a szélrész épségére, és körbenyitva a doboztetőt, eltávolítjuk a ‘felsőrészt. A dobozt kívül-belül tisztára mossuk. A teljes száradás után, az oldal felsőrészén, azonos magasságra, egymástól kb. 2 cm távolságban 1—1 lyukat ütünk, majd az első fedőrész középrészére több egymás mellé ütött lyuk segítségével kb. 8—10 mm nagyságú nyílást készítünk. Az alsó lyuk egyenetlen szélrészeit kalapáccsal kiigazítjuk. A doboz külső felületét befedhetjük tapétapapírral, díszíthetjük olajfesték-motívu- mokkal. Az oldalnyílásokba akasztózsinórt fűzünk, és máris elkészült a falra akasztható spárgatartó szobadísz! Az igazi „díszdoboz” (ajándéknak is alkalmas!) tetejére a kidobásra ítélt, kivágott tetőlapból, 3 cm széles karton oldalszalag segítségével, fedőrészt készítünk. A fémlapot tapétapapírra ragasztjuk, a szélrészeket lehajtogatjuk. Ezután a visszahajtogatott pa- pírfelületet körbefogjuk a kartonpapír szalaggal, és rögzítjük. E szalag külső felületén bevonjuk díszítőszalaggal, textilcsíkkal. Az alsó szélrészen a lelógó tapétadarabokat éles késsel egyenletesen körbevágjuk. A doboztetőre, vastag fonalból, laza pamacsot készítünk. Ábra szerint, vonalzóhoz, vékony fadarabhoz hozzáfogjuk a vezetőszálat, majd ezeket összefogva, körbetekerjük a fonalat. A vezetőszálat az alsó szélen összekötjük, a fonalszálakat a felső szélen éles ollóval elvágjuk. A megcsomózott alsó szálat a doboztető középpontjához rögzítjük. P. V. Ha az asszony iskolába jár Aki felnőtt fejjel beül az iskolapadba, nagy elhatározásokkal, tervekkel és a várható nehézségekre számítva teszi. Bizonyára meggondolja, hogy a tanulás áldozatokat követel. Kevesebb szabad idő, kevesebb szórakozás, több elfoglaltság lesz része. De a tanulás, különösen felnőtt korban egyéb áldozatokkal is jár. A munka után, a családi gondok közepette nehezebb a feladatokra, a ta- nulnivalóra koncentrálni. Nehezebb a mulasztásokat bepótolni. Komoly erőfeszítést és kitartást követel az iskola, rendszeres részvételt az órákon, felkészülést minden alkalomra és rendszeres tanulást. Akkor is, ha beteg a gyerek, akkor is, ha több a munka otthon vagy a munkahelyen. Akkor is, ha sétára, kirándulásra csalogat a jó idő. De áldozatokat, megértést kíván a tanulás — akár a feleség, akár a férj tanul — a család valamennyi tagjától, a házastárstól, a nagyszülőktől a gyerekektől. A házastársnak ilyenkor többet kell vállalnia az otthon gondjaiból. De bizonyára, amikor elhatározták, menjen az asszony iskolába, férj uram vállalta, hogy többször megy a gyerekért az óvodába, bevásárol, vagy még a nagymosást is elvégzi. A nagyszülők, akár együtt laknak a fiatalokkal, akár külön, mindig sokat segíthetnek a tanulást vállaló asz- szonynak. Nemcsak fizikailag, hogy vigyáznak a gyerekre, amíg a mama tanul, vizsgára készül, de azzal is, hogy egyetértenek céljával, buzdítják, ha csügged, ha nehéz a tananyag. A gyerekek — különösen ha már iskolások, szintén segíthetnek iskolás anyukájuknak. Együtt írhatják (feladataikat, kikérdezhetik egymástól a leckét, ha például az általános iskola felső osztályait végzi anya és gyerek. Ha alsóbb osztályos a gyerek, a tanuló felnőtt vele ismételheti az alapfogalmakat, tananyagai előzményeit. De az egészen kis gyereknek is megmagyarázhatja édesanyja, hogy most vizsgára készül, iskolába jár, elmondhatja, ha jól szerepelt — előkészítve ezzel gyermekét az iskolás évekre. A legtöbb családban nem előzi meg a tanulás, az iskolába járás vállalását megfontolt megbeszélés. Sokan a munkahely nyomására, pillanatnyi felbuzdulásból határoznak. S aztán a nehézségek láttán megfutamodnak. Ezért gyakori, hogy a kezdő létszám a dolgozók iskoláiban az év végére már a felénél is kisebb. Hasonló a helyzet a felnőtt gimnazistáknál vagy a szakmát tanulóknál, de még a nyelvtanfolyamok statisztikája is hasonlóan alakul. Mert bizonyára kellemesebb időtöltés egy mozi, színház vagy vendégség, mint a rendszeres iskolába járás. Csábító a televíziózás, olykor még a házimunka is egyszerűbbnek, kellemesebbnek tűnik, mint a feladatok elkészítése. De aki céltudatosan, valamit akarva, s családjától támogatva kezd neki a rendszeres tanulásnak, s aki menet közben is e célra tekint, s családja buzdítását élvezi, az nem torpan meg az első nehézség láttán. Sokféle oka lehet, ha az asszony tanulni kezd. Munkahelyén akar előbbre lépni, gyermekeit ellenőrizni, segíteni a tanulásban, férje magasabb iskolai végzettségéhez akar felzárkózni, vagy akár a több, magasabb fizetés reménye. Tanulhat azért, hogy hasznosan töltse el a gyes éveit, azért, hogy ne maradjon el kollégái mögött, azért hogy lépést tartson szakmája fejlődésével, azért, hogy többet tudjon a világról, hogy szélesebb legyen a látóköre. Ám bármi az indok, az áldozatvállalás egyaránt fontos csakúgy, mint a kitartó, rendszeres tanulás. — s — Anyagszükséglet: kb. 25 dkg zöld, 15 dkg csau, 15 dkg szürke középvastag fonal, 4-es, hosszú horgolótű. Végig rövidpálcával dolgozunk. A fél eleje szélességének megfelelő láncszemsorral kezdjük, zöld fonallal. 17 cm magasság után 2 sor csau, 2 sor szürke, 2 sor zöld. (A színváltást mindig a színén végezzük). Utána 17 cm a csauból, de 14 cm után a szögletes karöltőnek elhagyunk 8 szemet. Folytatjuk 17 cm-ig. Utána 2 sor szürke. 2 sor zöld, 2 sor csau. Következik a szürke fonal. 7 cm után soronként lekerekítjük az eleje nyakkivágást, majd egyenesen haladunk 19 cm magasságig. Ugyanígy meghorgoljuk a másik elejét, majd a nyakkivágásnál elfogyasztott szemeket egyszerre láncszemekkel pótolva, most már a teljes hátaszélességét egyszerre, lefelé haladva horgoljuk. Még mindig a szürke fonallal. A csíkozást most ellenkezőleg készítjük, mert lefelé haladunk. A karöltőhöz érve mindkét oldalon 8—8 szemet szaporítunk. Ha a háta kész, összehajtjuk a munkát és a két oldalát összevarrjuk vagy rövidpálcákkal összehorgoljuk. Az ujját végig zöld fonalból készítjük. A karöltőt körülhorgolva egyenesen haladunk oda-vissza, minden sor elején, illetve végén beleöltve a karöltőnek fogyasztott, illetve szaporított szemekbe. Utána két cm-enként minden sor elején és végén egy-egy szemet fogyasztunk, amíg kész az ujja. összevarrjuk. A végén az ujját is és az egész kabátot mindhárom színnel körülhorgoljuk. Maradék és fejtett fonalak is nagyszerűen hasznosíthatók ezzel a módszerrel. Sz. É. Egészségügyi generál Káposzta labdácskák Ezt a furcsa szót akkor hiasználltuk először, amikor bevezették a mezőgazdasági dolgozók általános biztosítását. Akikor mondtuk el, hogy ahogyan >a gép rászorul a rendiszeres javításra, karbantartásra, éppúgy az ember szervezete is. Aiki csak felületesen látja a falu életét, az nem tudja, hogy még ma is mennyi rejtett panasz, menynyi (titkolt fájdalom lapul a közömbösen .hallgató vagy szomorúan mosolygó arcok mögött, csak azért, mert sokakat még ma Is visszatart az egészségügyi generálitól a félelem, a szemérem vagy az álszemérem. Sajnos, még ma is, amikor lassan eltűnik a különbség a falu és a város közöitt. Még most is, amikor már módja, lehetősége volna rá, hogy nyugalmasabb téli hónapok alatt rendbehozassa megkopott egészségét. Téli egészségügyi generál! Már reges régen szükség lett volna rá. No de annak idején a mgángazdaságok, törpebirtokok meg a zsellérnapszámos idők nem adták se módot, se lehetőséget rá. A későbbi esztendők is nehezen. De a mai egészségügyi törvény ad. Csak élni kell vele. Mit jelent hát az egészségügyi generál a mindennapi gyakorlatban? Azt, hogy nagyon sok embernek akad olyan apró panasza, ami nem okoz munkaképtelenséget, legfeljebb keláetmetleosége- ket vagy ismétlődő, fájdalomnak alig nevezhető érzést, amit ki sem tud fejezni, csak azt mondja, hogy nem érzi jól magát. Ez a rossz közérzet rányomja bélyegét az egész életre. Kedveden, zsörtölődő, költözködő emberré vélik. Ebbe az igen komoly panaszba persze sok minden belefér, úgyhogy érdemes felsorolni a legfontosabbakat. Még ma is elég gyakori az olyan javakorabeli ember, akinek életét elkeseríti a lágyéksérv, ez az igazán könnyen megoperálhaító rendellenes Aég, ami kizáródásával é(etveszedelmet is jelenthet és amit gazdája csak azért nem operáltatott meg, ment nem ért rá vagy mert — mondjuk meg őszintén — fél a műtéttől. Télen biztosan akad rá ideje és a félelmét — higgyék el! — érdemes leküzdeni. Az sem ritka eset, hogy valaki állandó gyomorpanaszokkal kínlódik, mert az emésztőrendszer — a táplálkozás szerve — egyik legfontosabb tagja — az élet malma — a fogsora beteg. Ha valakinek fáj a foga, ha nem tud rágni: elgyengül, lesoványodik, mert vagy nem tud, vagy nem mer enni. A falusi mezőgazdasági munkás fogadnak rendbehozása is a téli generál egyik feladata. Sőt még annak a tisztázása is, hogy valóban nincs-e baj az emésztőcsatornában. Ez a laboratóriumi kivizsgálás feladata. Vagy nézzük a nőket! Menstruációs zavarók, folyás, elhanyagolt gátrepedés. Néha meddőség, magtalan.- ság. El kellene menni férjével együtt a meddőségi tanácsadóba vizsgálatra. Van rá idő? A munka dandárja alatt nehezen. Ezt megértjük. De a téli generál alatt kell hogy legyen! Szemüveg kellene? Nem lát jól valaki?! Ne a szemüvegesboltban vegyen szemüveget, mert hátha nem jól vásárol. Még fizetni ás kell érte. Az SZTK- szaikrendelésen megvizsgálják és kedvezményes áron kap szemüveget. Lába fáj? Talán a lúdtalpbetét segít naíjlta? Nyáron nincs ideje utánajárni. Ezt el is hiszem! Vagy valamilyen bőrhaja van? Egy vizsgálatra bizony nehezen gyógyul. Be kell járni szakkezelésre. Persze ez fáradság, de érdemes! Megszabadul a kellemetlenségektől. Sokáig sorolhatnám, de minek. Aki komolyan belegondol, az megérti, hogy nem érdemes szenvedni, nyűglődni ezekkel az apró kellemetlenségekkel. A téli egészségügyi generál .alatt ideje is van, módja is van, miért ne gyógyuljon az ember. Dr. BUGA LÄSZLO Hozzávalók 4 személynek: 1 kis fej fehérkáposzta (kb. 70 dkg). A töltelékhez: 25 dkg darált marhahús, 25 dkg darált disznóhús, 1 közepes fej hagyma, 1 kávéskanál só, 1/4 kávéskanál frissen őrölt bors, 4 dkg szemesre főzött rizs, valamint 75 dkg paradicsom (mélyhűtött is lehet), só, bors, kevés cukor, 2,5 dl húslé (leveskockából). A káposztafejet forrásban lévő vízben néhány percig főzzük, amíg a káposzta levelei lassan leválnak. A bordáját (csumáját) levágjuk. A darált húst apróra vágott hagymával, rizzsel elkeverjük, sózzuk és borsozzuk. Majd kis gömböcskéket formázunk belőle és a káposztalevelekbe tesszük. A leveleket behajtjuk és fogpiszkáló- val megerősítjük. A paradicsomot leforrázzuk és a héját lehúzzuk. Darabokra vágjuk és egy nagy lapos tálba tesz- szük. A fűszereket hozzáadjuk és leöntjük húslével. Rövid ideig főzzük és a hússal töltött káposztaleveleket beletesszük. Fedő alatt kis lángon másfél, vagy 1 és háromnegyed órát pároljuk. Végezetül a paradicsomszószt még egyszer megízesítjük és a káposztalabdácská- kat a paradicsomszósszal együtt tálaljuk. Sósburgonyával, vagy rizs- zsel köríthetjük. Palkó egy hétig vendégünk volt, s nem kevés izgalmat okozott. Ezzel a tízéves lurkóval mindennap történt valami szerencsétlenség. Az egyik nap megharapta a kutya, a másik nap belelépett mezítláb egy üvegszilánkba, és szinte ömlött a lábából a vér. Aztán szerzett hatalmas kék foltot a homlokára, a fenekére pedig egy jókora szúrást a kerítésből kiálló szögtől. Mi még szerencsések voltunk Palkóval, mert házilag gyógyíthattuk. De tavaly a nagymamájánál nyaralt. Ott olyan szerencsétlenül esett keresztül a bicikli kormányán, hogy a képén és a mellén ép hely alig maradt. Mindebben az a csodálatos, hogy Palkót mindig idegenben éri szerencsétlenség. Otthon még karcolás sem esik rajta. Mi lehet ennek a nyitja? Egyszer a nagymamánál töltötte a hétvégét Palkó. Amúgy rakoncátlan, virgonc gyerek, aki egy percre se nélkülözheti a felnőttfelügyeletet. No, adott is gondot szegény nagymamának. Hanem délután váratlanul megérkezett az apuka. Attól a perctől mintha kicserélték volna a mi vásott lurkónkat, szép csendben elüldögélt. Sőt, mihamar megfájdult a feje is. Fél óra sem kellett, rájöttünk a titok nyitjára. Ugyanis apuka egy pillanatra sem vette le szemét a mi Palkónkról, s folyton folyvást eligazította őt. Azt tedd le, oda ne menj, ülj le nyugodtan, mit csinálsz ott már megint, ne mássz arra... — ilyen utasításokkal látta el szinte percenként a gyereket. Ezekkel a bőven csörgő jótanácsokkal szinte gúzsba kötötte az apuka a gyereket, megfosztva a szabad mozgás, az önálló tapasztalás lehetőségétől. így nem próbálhatta ki Palkó mindazt a veszélyt, mindazt a csábító helyzetet, amit pajtásai. így nem is volt felvértezve ellenük. S amint a szoros felügyelet megszűnt, elkerült valahova vendégségbe, olyan fékevesztetten vetette magát minden élvezetes gyermeki szórakozásba, hogy léptennyomon a tapasztalatlanság sérüléseit kellett elviselnie. A túlkorlátozás majdnem olyan ártalmas, mintha életkorát meghaladóan veszélyes helyzetekbe engedjük egyedül a gyereket. Az egyik típus önállótlan, félénk, ügyetlen lesz- A másik pedig esztelen, vakmerő dolgokat követ el, amikor egy pillanatra szem elől vesztjük, olyannyira, hogy nem egyszer a testi épségét is veszélyezteti. Palkó is ebbe a típusba tartozott. Tapasztalás híján nem alakult ki benne meghatározott helyzetekben az óvatosság, a veszélyérzet. Ezért érte kisebb- nagyobb baleset, sérülés lépten-nyomon. A túlkorlátozás, a túlzott féltés ártalmas a gyerekre. Az így nevelt kislány, kisfiú társainál éretlenebbnek tűnik. S valójában az is, hisz nagyon sok tapasztalattal szegényebb, az önállóságnak kezdetlegesebb fokán áll. Mindez nemcsak testi ügyesség tekintetében jelentkezik. így ír erről Hermann Alice: „Az aktivitásban, tapasztalatszerzésben akadályozott gyermek fejlődésében is akadályozva van — az így kialakult világkép sanyarú, beszűkült képe a világnak". A gyereket két mozgatóerő is hajtja: az érdeklődés és a mozgásvágy. A kettő szervesen összefügg. Ha nem elégítheti ki mozgásvágyát, érdeklődése is kielégítetlen marad, s ezzel a megszerezhető tapasztalat, tudás mennyisége is lecsökken. Ez a beszűkült világkép, amiről Hermann Alice ír. Balszerencsés Palkónak nem véletlenül fájdult meg a feje nem sokkal az édesapával való találkozás után. Főleg apja korlátozta őt ilyen fölös mértékben. Ez idegfeszültséget váltott ki, s már az apa megjelenése felidézte a korábbi konfliktusokat benne. Palkó 10 éves. Most még nem lázad, de 2—3 év múlva a szülő—gyerek kapcsolat végletes megromlásához vezet ez. a túlkorlátozás. ATÁNYI LÁSZLÓ
