Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám

1981. február 27. ^ÉPÜJSÁG 5 Ügyek, ügyiratok: * Ä valamely elfoglaltságnak, tevékenységnek tárgya, intézkedést, bea­vatkozást kívánó helyzet, viszony, tényállás, folyamat. Az ügyirat - ne­véből is kitűnik, hogy — valamely ügyre vonatkozó iratot jelenti. A hi­vatalos ügyirat a hatósághoz érkező beadvány illetve a hatóságtól belső vagy külső használatra kiállított hivatalos irat. A polgári ügy­irat pedig polgári személyek egymás közötti ügyes-bajos dolgának írásba foglalt rögzítése, például bizonyítvány, elismervény, kötelez­vény, nyugta, szerződés stb. Rendkívüli segélyek, hadiözvegyi járadék Ügyek, ügyiratok szem­pontjából talán iá legforgal­masabb hivatalok a 'taná­csok. Ha valakinek gondja, panasza, intéznivalója van — viszont tanácstalan, hogy hova forduljon —, felkeresi a községi, nagyközségi, vá­rosi, netán a megyei taná­csot. Mii a szálkái tanácshá­zára mentünk, - mégpedig abbéli „ügyünkből (kifolyó­lag”, hogy a kis település la­kossága miféle élin'tézendők- re kéri ott a segítséget. Kér­déseinkre Gsátár Lajosné vb- tiitkár válaszait, hatalmas aktahiaimaz segítségével. — Évente ötszáz-ötszázöt­venre tehető iaz ügyiratfor­giáim, unik. Köztük jócskán vannak körlevelek, idézések és más egyebek. Konkrét ügyiben hozott intézkedésünk alig -haladja meg taz évi har­mincat. Ezek közé soroljuk a rendkívüli segélykérelme - két. Az elmúlt esztendőben ebből tizenhat volt... — 'Elég sokan kértek se­gélyt — mondom: — Éppen az a baj, hogy a tizenhat rászoruló közül egyetlen egy sem fordult ké­relemmel a tanácshoz. Az emberek általában szégyel­lik, hogy rászorulnak ia se­gélyre. Ha hivatalból nem kezdeményeznénk az ilyen „ügyeket”, azt hiszem, egy sem lenne belőlük. — Tehát a tanácsok kez­deményező szerepe jelentős? — Így igaz. Ismernünk kell a településen élőket örömük­kel, gondjaikkal együtt — mondja a vb-titkár, miköz­ben egy jellemző „Előadói ívet” tesz elénk. Mielőtt ta­nulmányozni kezdenénk az iratot, a következő magyará­zatot fűzi hozzá: — özvegy Buda Józsefné a községben lakik. Férje a II. világháborúban eltűnt. 1943. januárjában adott utol­jám életjedit magáról... Az elmúlt esztendő őszén be­szélgettem az idős asszony­nyiai, s iákkor javasoltam ne­ki, hogy igényelje a hadiöz­vegyi járadékot. Az asszony a tanács se­gítségével elkészítette a kér­vényt és elküldték a szek­szárdi járásbíróságnak. Mi­vel a végzés csaik tavaly ok­tóber 13-án emelkedett jog­erőre, az előtte néhány nap­pal érdeklődő ügyfelet azzal küldték haza, hogy a bizo­nyos 13-a után postán kül­dik meg címére. A hivatalos papír csak idén február 20- á-n érkezett Szálkára, ugyan­is Buda Józsefné azon a na­pon utazott be ismét érte... (A végzés kiadásának dátu­ma jól olvashatóan 1980. ok­tóber 31.!) Más... A megyeszékhely közelében lévő kis település­nek imég nincs meg a köz- ségfejiesztési hozzájárulási előírása erre az esztendőre. De sebaj! Az „ez ügyiben” íródott mérséklési kérelmek máris szép számmal érkez­nek a tanácsra... Rövidített határidők A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának egyik'irány­elve alapján rövidített ügy­intézési határidőket állapítot­tak meg Tolnában a helyi tanácsok, a járási hivatalok és a megyei tanács osztályai. Legutóbbi ülésén a szekszár­di Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága is határozatot ho­zott erről, hiszen az állam­polgárok ügyeinek gyors in­tézése fontos társadalmi ér­dek. A megyeszékhelyen a .ta­nácsnál az eddigi 30 napos határidejű típusok közül 42-őt azonnal elintézendővé tettek. A három napon be­lül elintézendő ügyek közé 7 típust, a nyolc napon belül végrehajtandókhoz 25-öt so­roltak, s 11-félét kell tizenöt napon belül elintézni. A batáridők határozatban rögzített rövidítése örvende­tes tény megyeszerte. Hozzá kell azonban tenni, hogy legitöbbször eddig sem a maximális, 30 napos határ­időhöz tartották magukat a tanácsi dolgozók. IHoföriusok Ügyeket erőltetetten kicsi­karó, ok nélkül, tá'n szóra­kozásból jelentgető, gyakran rosszirtdulattól sem mentes emberektől szabályosain ret­tegnek a különböző szak- igazgatási szervek, intézmé­nyek előadói, főelőadói, osz­tály. és más vezetői. Ez tel­jesen érthető is, hiszen a no­tórius panasztevők „ügyei­nek” kilencvenkilenc száza­léka vélt sérelem, s je- lentgetéseiket csupán una­loműzőnek tekintik. Szívesen várakoznak „nagy emberek” előszobáiban, majd pontosan idézett paragrafusokkal, ha­tározatokkal igyekeznek alá­támasztani .látomásaikat, vagy egy elejtett szóból ki- kerékített rágalmazásukat. Időt, energiát nem kímél­ve járják a hivatalokat, s mindenütt azzal búcsúznak, ha ügyüket nem az általuk elképzelt módon, az általuk megálmodott szankciók al­kalmazásával zárják, majd mennek tovább, jelentenek feljebb. Sajnos, fogalmazhatunk úgy, hogy minden városnak, minden nagyobb település­nek megvan a maga egy-két megrögzött feljelentgetője, Pontosan tudják, hogy a pa­nasztörvény értelmében be­jelentésüket ki kell vizsgál­ni. Vagyis ők nem élnek, ha­nem visszaélnek az említett törvénnyel. Ezenkívül renge­teg fölösleges munkát adnak az ügyintézőknek, ugyancsak ok nélküli izgalmat okoznak a feljelentettnek. Nem be­szélve az ilyen ügyek anyagi kihatásáról... Ügyintézés ügyirat nélkül Ügyeink egymás között is akadnak szép számmal, és a legtöbbhöz nem kell semmiféle okmány, kérvény, feljegy­zés vagy más hasonló irat. Esetleg egy-két kemény szó, fenyítés és az ügy ad acta... Így van ez a gyerekeknél is. Számtalan intézni való akad. És egy sem lényegtelenebb, mint a felnőtteknél. Sőt, sok lényegesebb, és nem egy esetben felnőttesen intézkedik a gyerek is. Nézzük csak a kis Mártit. Csípőre tett kéz, mint egy kardos menyecske. És a Márton? Bizony már hátrálóban. íme: egy ügy el- intéztetett. Apróságok Vannak dolgok, amelyek az ügyek legszerényebbjének kategóriájába sem illenek be. Ezek az úgymond apróságok. De olyan apróságok, amelyek kellően megkeserítik az ügy­félnek sem nevezhetők napjait. Előfordul, hogy a postás, illetve a hírlapkézbesítő nem hozza meg az előfizetett sajtóterméket. Mit csinál ilyenkor az állampolgár? Telefonál a hírlaposztályra, s kéri, hogy az új­ságot vagy folyóiratot pótlólag szíveskedjenek bedobni levél- szekrényébe. A vonal másik végén közli az ingerült hang, hogy majd említi a kézbesítőnek... Elmúlik egy hét. Űjabb telefon. Néhány nap elteltével megismétlődik az egész. Az állampolgár már éhezik a szóra, hogy „elnézést”, s mérges is... És csak azt hallja: „Kérem, mi megteszünk mindent”. Az állampolgár köszöni a hivatalnokok önfeláldozását, s Várja az évek óta gyűjtött folyóirat kimaradt számát. De az nem érkezik meg. Sőt! Még egy „Hivatali válasz-levelezőlap” sem, amin kimagyarázkodnának... Február lévén, igen borsos áron kaphatóak a virágok. A megyeszékhely régi központjában alig néhány napja nyílt üzletben 16 forint egy apró csokor ibolya. S ha valaki ezt megveszi, vessen magára — gondolhatnánk, amikor a parányi csokor a vásárlást követő reggelre teljesen elfonnyad. Ekkor a vásárló jószándékkal telefonál az üzletbe, hogy új bolt lé­vén, igyekezzenek vigyázni jó hírnevükre. A vonal másik végén az üzletvezető-helyettes közli, hogy a virágokat Buda­pestről kapják... és ő is hasonlóan járt a tavaszi csokorral. Majd vidáman belekacag a kagylóba. Nevetését kolléganői hangos hahotája festi alá. Az állampolgár megkérdezi, hogy „ügyén” mi a nevetséges? A válasz: — Annyi hasonló panasz volt már... — zavart csend. És a folytatás, már ingerültebben: — Ne gondolja, hogy csak magával foglalkozunk. Van nekünk más, érdekesebb té­mánk is. (Mennyivel másként hangzott volna, és oly sok más eset­ben egy udvarias „pardon, hibáztunk”! Remélhetően az ügy jó kezekbe került... Jogsegélyszolgálat A jogsegélyszolgálat intéz­ménye idestova hat esztendős. Az országban először 50 üzemnél vezették be kísérlet­képpen, majd azok tapaszta­latai alapján országszerte. Megyénkben 43 jogsegély- szolgálat működött 1979-ben. Számuk az új rendelkezés kö­vetkeztében tovább növeke­dett. Míg 1977-ben 1766 ügy­ben adtak felvilágosítást, se­gítséget vagy képviseletet, addig 1979-ben már 2121-ben. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetőjét, Egyed Dezsőt a jogsegélyszolgálatok munkájáról kérdeztük: — Nagyon kedvezően fo­gadták a dolgozók ezt az in­tézményt: hamar felismerték, hogy érdekképviseleti szervet hoztak létre érdekükben. Me­gyénkben önálló és más vál­lalathoz kapcsolt jogsegély­szolgálati forma létezik. És még egy: mi, 1978-ban létre­hoztuk az SZMT mellett mű­ködő jogsegélyszolgálatot is. Az utóbbi formának a meg­szervezésével az volt a cé­lunk, hogy megteremtsük azoknak a dolgozóknak az ér­dekképviseletét is, akik nem tartoznak az előbbi kettőből egyikhez sem. — SZOT-irányelv rögzíti a jogsegélyszolgálatok munká­ját, és az ügyekben való köz­reműködést. — A vállalati szakszerve­zeti bizottság irányítja a jog­segélyszolgálatot. Az szb jóvá­hagyása kell egy-egy ügy képviseleténél. A szolgálatok feladata elsősorban a munka­ügyi és a társadalombiztosí­tási ügyekben való részvétel. Nagyon (fontos, hogy ezeknél ne csak felvilágosítást és ta­nácsot kapjanak a dolgozók, hanem konkrét érdekképvi­seletet is. Egyes • családjogi ügyekben is indokolt a képvi­selet. Vagyonjogi ügyekben csak tanáccsal segíthetünk. De, például szándékos bűn- cselekményekben indított ügyekben a felvilágosításon kívül, még egy iratot_se szerkeszthet meg a jogse­gélyszolgálat. — Ügycsoportokat ismerte­tett ... Melyeknél veszik leg­inkább igénybe a dolgozók a j ogsegély szolgálatot ? — A várakozástól eltérően kevés a munkaügyi és a tár­sadalombiztosítási ügy. Zöm­mel inkább családjogi ügyek­nél; gyermekláthatásnál, szü­lő- és gyermektartásnál ké­rik a szolgálat közreműködé­sét. — Miként vélekednek az érintettek a jogsegélyszolgá­latok munkájáról? — Ügy tapasztaljuk, hogy elégedettek a dolgozók. Ám nemcsak ők! A megyei bíró­ság is szervezettnek és ala­posnak találja a jogsegély- szolgálatok érdekképviseleti munkáját és felkészültségét. Orvos a taxiban Közismert, hogy a körzeti orvosok meglehetősen leter­helitek. Körzetük nagy, rend­szeresen tanítanak éjszakai ügyeletet. Munkájuk végzésé­hez pedig kiegyensúlyozott­ság, pihent test és lélek szük­ségeltetik. .. iÉs mégis... Sokan fittyet hánynak mindennek, az or­vost hoppmestemek vagy ép­pen szobalánynak tekintik. Nem ritka, hogy a „kör­zetit” riasztja egy hozzátar­tozó: „Azonnal jöjjön a be­teghez”, laki egy idős asz- szony, és mindössze ennyi a Ibetegsiég: — írjon mór föd egy kis B-vitannint, meg a szokásos cseppeklből. A néni a délelőtti rendelés­re benézett ugyan, de nem futotta a cérnájából kivárni a sorait. Egy másik „ügy”, ami szintén nem egyedi. Riasztják az orvost. A be­teg rosszul van, s már két­szer vodlt infarktusa... A doktor — mivel kocsija szer­vizben van — taxiba vágja magát... A körzetébe nemrég köl­tözött asszony a „beteg”, ágy­ban fekszik, s láthatóan él­vezettel szívja a Symphoniát. Hogy mi a baja? Szédül és gyengének érzi magát. Igaz, két napja nem evett, csak ivott és cigaret- rázott... Hát ez is ügy. De nem pro, hanem kontra. És ilyenkor mi van? Az oldalt készítették: Czakó Sándor, V. Horváth Mária és Szűcs László János. \7, ügy mellé kávé és cigaretta is dukál... Csendélet

Next

/
Thumbnails
Contents