Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-27 / 49. szám
1981. február 27. ^NÉPÚJSÁG 3 A takarékos anyagfelhasználásról lesz az alábbiakban szó. Úgy érzem, a példa igen jó arra, hogy odafigyeljünk rá, s tanuljanak belőle azok is, akik nehezen mozdulnak meg, az újhoz nem szívesen nyúlnak, nem hiszik el annak új voltát és hasznát. A konfekcióipar sajátos helyzetben van, hiszen sok anyagot használ fel, ugyanakkor az „élőmunka”-ráfor- dítás is meglehetősen magas, hiszen sok-sok embert kell foglalkoztatni, s a terméket munkaműveletekre bontva lehet csak gazdaságosan és jó minőségben gyártani. Néhány jellemző: egy felsőruházati terméknél, — köpeny, blézer, dzseki stb. — ajánlatos a munkaműveleteket úgy felosztani, hogy azok egymás után jól követhetők legyenek, egy dolgozót ne részletek foglaljanak el túlságosan, s mindenki a számára legjobban ismert részt készítse. így is összejön 16— 30 részművelet, amelyek mindegyike húszegynéhány fillérbe kerül, végül kiszámítható — a dolgozók nagyon szívesen és gyorsan el is végzik a számítást — egy új termék szalagra kerülése esetében, hogy a köpenyért például 17,50-et kap a húsztagú szalag, és ezen osztoznak munkaművelet-érték szerint. Azaz mindenki a munkavégzés arányában kapja a munkabért. Minden valamirevaló konfekciószalagnál a dolgozók maguk közül úgy válogatják ki a személyeket, hogy mindenki a számára legjobban „fekvő” munkát kapja, azaz azt, amihez nagyon ért, amiben nagy a gyakorlata. Ennyit a termékről, de míg a fentebb vázolt munkarend beindulhat, a szabászatra esik a fő. figyelem, hiszen itt kezdődik a termék minőségéért való harc, és itt dől el, hogy a szalagon lévő dolgozó és a szabással foglalkozók is miként és mennyi pénzt kaphatnak anyagtakarékosságból — például. Mert lehet az anyaggal is takarékoskodni, hiszen nem mindegy, hogy egy szériához — öt-tizenöt ezres darabból álló tétel — mennyi anyagot használnak fel. A Szekszárdi Szabó Szövetkezetben új bértételeket dolgoztak ki az anyagtakaré- kosság „jutalmazására”, bér- beszámítására. Ez azon alapszik, hogy a szabászatnál az anyagnorma szerint fennmaradó textíliából mennyi készterméket lehet gyártani, és ha ebből a „maradékból” készített ruhaneműt értékesítik, akkor kapnak a dolgozók pénzt, durván két százalékát az értékesítési összegnek. Jó pénz lehet ez, hiszen évente közel félmillió méter textíliát — műbőrt, bársonyt, vásznat, pamut- és gyapjúszövetet stb. — használnak fel. Az anyagtakarékossóg lényegében ott kezdődik, hogy a szövetkezet milyen árumintát küld fel az OKISZ Laborba, s onnan mikor, hogyan érkezik vissza — gyárthatósági igények szerint — a rajz, amelyért 5—8 ezer forintot fizetnek. Az előrerajzolás megkezdődik a szabásminták alapján. A kívánt szortiment szerint kell úgy elhelyezni egy — szériától, anyagminőségtől és nagyságrendtől függően — ruha rajzait, hogy a legkevesebb legyen a hulladék (a rajzok közötti apró szeletek...), de szabni — azaz vágni — is lehessen géppel, és a norma szerint járó végből — végekből — kikerüljön az előírás szerinti ruhaalkatrész. Ha több lesz az alkatrész, ebből is ruhát csinálnak — már terven felül —, s ebből lesz a plusz pénz. Sok múlik azon, hogy egy ötezres szériából maradjon portéka. Hiszen a normák igen szigorúak, ott is — az OKISZ Laborban is feltétele a jó munkának a takarékos anyagfelhasználással készülő tervek eladása —, ahol szabják, ott is, ahol varrják. Mert a varrás idején is sajátos módon „takarékoskodnak”. Ugyanis nem lehet a szalagon osztályos árut készíteni. Minden munkaműveletnek első osztályúnak, azaz exportképesnek kell lenni Gyakorlatilag nincs másod- osztályú áru, mert a dolgozó, ha elvét valamit, akkor ki kell javítania, bérpótlék nélkül, a munkaidő végén. Tehát, ha valaki egy-egy zakóra rosszul tűz fel napközben négy zsebet, mielőtt befejezné a nyolcórai munkát, akkor újra előveszi a négy kabátot és azon a négy zsebet első osztályú minőségben adja a szalag végére, tehát nem akadályozza a folyamatos munkát. Azaz: nem kerül az áru, a nyersanyag selejtbe, vagy leértékelésre. Így végeredményben „anyagmegtakarítás” révén esetünkben károsodik a dolgozó, mert a plusz négy zseb munkadíját csak egyszer számítják fel, de mivel a kabát tovább fut a szalagon, nem pocsékolódik el az anyag. Körülbelül egy éve folyik ez az anyagtakarékossági munkabérezés a szabászat és a varrodák munkáinál. A dolgozók előtt világos, hogy mikor kaphatnak plusz pénzt. Az is kiderült, hogy a gyakori fazon- és gyártmányváltozás nem kedvez számukra. Hiszen a kisszériás termelésnél kevés anyagot lehet megtakarítani, ugyanakkor a termék gyártásának begyakorlása óhatatlanul — még a legjobb munkásoknál is — néhány visszajutó munkadarabbal jár. Az első prémiumokat, jutalmakat már kifizették. A tolnai szalagnál érték el a legjobb eredményt. A hattagú szabászbrigád 4600 forintot kapott. A gyakorlat szerint három-négy hónaponként, egy-egy nagyobb szé- riás termék lefutása, értékesítése és elszámolása után tudnak a dolgozóknak anyag- takarékossági munkabérpótlékot, prémiumot fizetni. Míg a szalagon termelőknek az említett esetekhez hasonló alkalmak — tehát elrontott munkadarab — csökkentése adnak lehetőséget a szigorú darabbér-elszámolás szerinti plusz munkabér fizetésére. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly Takarékos anyagfelhasználás Tizenhét—ötven lapot is egymásra raknak a szabóasztalra. Kovács Mihályné, Felker Antalné és Kinhirt Rezsőné munka közben. Ha ötven tekercsből — végből — ötezer termékhez kell anyagot kiszabni és ötezer-ötvenet „hoznak ki”, akkor az ötven darab árából részesedik a dolgozó. Géppel vágja a kirajzolt terméket „alkatrészekké” Kinhirt Rezső. A legkisebb ruhaalkatrész kivágása is gondos munkát, nagy figyelmet kíván. Gát József a szalagvágógéppel dolgozik. Bútorlemez, pozdorja és faforgács keverékéből Dunaföldváron, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáregységében az elmúlt év során korszerűsítették a poz- dorjabútorlap gyártását. Üj terítőgéprendszer, szélező körfűrész, hidegprés és hőprés, csiszoló került az üzembe. A helyzet viszont az, hogy az alapanyagot adó kenderfeldolgozás, a rostgyártás nem növekszik belátható időn belül, mivel a — népiesen szólva — kenderkócból készülő termékek iránt nincs már nagy kereslet, lévén, hogy a műanyag ezen a területen is jó helyettesítőnek bizonyult. A termelés továbbra is a jelenlegi szinten marad, azaz évi kétezer tonna készül majd. Az újólag beállított gépek viszont nagyobb „étvá- gyúak”, több pozdorját fel tudnak dolgozni, mint ameny- nyi a mostani rostgyártás melléktermékeként keletkezik. Olyan eljárást dolgoztak ki, melynek során a pozdorját faforgáccsal keverik, pótolva a hiányzó kenderhulladékot. A faforgácsot ugyancsak hulladékból — fa feldolgozása folyamán keletkező úgynevezett szélezési maradékból — készítik. így elérték, hogy nem csökken, hanem növekszik a bútoripar részére nélkülözhetetlen alapanyag gyártása: nevezetesen a tavalyihoz képest 200 köbméterrel — 8300 köbméterre — emelkedik, ami az országosan termelt mennyiség 20 százaléka. Kender a feldolgozósoron Két termelési rendszer egyesült A KSZE tervei Január elsejével a Babarc —bólyi Búzatermesztési Rendszer egyesült a szekszárdi KSZE növénytermelési rendszerrel. A társulás ettől kezdve az utóbbi nevével tevékenykedik. A KSZE partnergazdaságainak területe jelentősen növekedett, és a partnerok száma Ikétszázhiar- mincnégy lett. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Lakatos Csabát, ia rendszer igazgatóját. — Milyennek ítéli ia versenyt a rendszerék között? — A termelési rendszerek országos hatáskörűek, elméletileg adott tehát a verseny- lehetőség minden téren. Van azonban egy másik tényező is, nevezetesen az, hogy a gazdaságok némileg előnyben részesítik a területileg közelebb eső rendszereket, de — hangsúlyozom —, elvben megvan a választási lehetőség és ez motivál bennünket is. Igyekszünk megnyerni magunknak a part- nergazdaságakat. így szorosabb az érdekeltség abban, hogy minél jobban kiszolgáljuk partnereinket, minél többféle szolgáltatással segítsük munkájukat. Törekvésünk az, hogy keressük az olyan területeket, ahol hatékony segítséget tudunk adni. — Sokan a termelési rendszerek egyik előnyének -tartják, hogy semmi sem titok, magyarán, az új módszerek gyorsabban ismertté válnak széles körben. — Mindegyik rendszer figyeli a másikat, ha valamelyik új dologgal rukkol elő, a 'többi igyekszik felzárkózni. így például mi indultunk annak idején a korrózióvédelemmel, de azóta más rendszerek is bevezették ezt a szolgáltatást. Ugyanígy mi is átveszünk kezdeményezéseket. így ha valaki kitalál valami újat, amire tényleg van igény a termelés oldaláról nézve, akkor az széles körben elterjed, az előny csak átmeneti, gyakran csak egy év, mert utána ugyanazt más rendszerek is bevezetik. A termelők érdekeit tekintve én ezt hasznosnak, jónak tartom. — Mennyiben előnyös a két rendszer egyesülése? — A két rendszer társulásában jó, hogy ezzel megszűnt egy csomó párhuzamosság, bár Tolnában és Baranyában is több partner- gazdaságunk volt, mint a babarciaknak. A szerződés megkötésekor egy sor kötelezettséget vállaltunk. Mindenekelőtt azt, hogy az így csatlakozott p-axtnergazda- s ágaknak is ugyanazokat a szolgáltatásokát meg kell kapmiük, amelyeket a többiek kapnák. Aztán többek között nagyobb hangsúlyt kap a szocialista országokban gyártott gépek alkatrészellátása és a hasonlók. Mindezzel együtt sokkal egységesebb tett a partneri hálózatunk, és ez részben megköny- nyíti feladataink végzését. Miután a környékbeli megyékben gyarapodott a terület, nagyobb lett az aktivitás is. A rendszernek zömmel a Dunántúlon vannak partnerei. — Érezzük a nagyobb felelősséget. Szűkebb pátriánk, Tolna megye növénytermesztési eredményei kiemelke- dőek, búzatermesztésben például partnergazdaságaink a legjobbak az országban. Ez szinte kötelez bennünket arra, hogy többet tegyünk a tájegység dolgaiban. Álitalában is erősíteni kell tevékenységünket a teljes területen. A terület nagysága — partnereink félmillió hektáron gazdálkodnak — sok szempontból előny is. Több jut arra, hogy erősítsük, fejlesszük anyagi-műszáki bázisunkat. Bővültek feladataink és szélesednek kapcsolataink, így a jövőben szorosabban együttműködünk — az alkatrészellátás érdekében — a MiEGÉV-vel, a Fejér megyei AGROKER is belépett a KSZE-foe. A szolnoki Mezőgép Vállalattal szerződésünk vari, hogy a rendszer gyep- g-azdálkodási programjában részt vesz. A KSZE vásárol lieencet betakarító gépekre, és a szolnokiak vállalják a gyártást. A jövőben laz ilyen kapcsolatok bővítésére kell törekednünk, ezt kívánják a partnerek érdekei. — A 'társulással a babarci rendszer jó néhány szakembere lett a szekszárdi rendszer dolgozója. Milyennek tartja a -szakembergárdát? — A jelenlegi szakembereik jó -része fiatal, és ezt kedvezőnek tartom. De felvételnél mindig szem előtt tartjuk, hogy lehetőleg ne friss diplomás emberek kerüljenek hozzánk, hanem olyanok, akiknek van már szakmai gyakorlatuk, ismerik a gazdaságokban folyó gyakorlati munkát .is, hiszen csak -így tudnák azonosulni a helyzetekkel, megérteni egy-egy probléma súlyát. A rendszer dinamikus fejlődésével nőtt a nálunk dolgozók létszáma. Ma a fő hangsúly -azon van, hogy -ne a központi irányítás létszáma emelkedjen, hanem a területen kint dolgozó szakemberek tegyenek többen, így a körzeti ag-ronómusok, és legfőképpen a műszaki szakemberek, a speciális szerelők. — st — Az idén 8300 köbméter bútor lemez készül pozdorja és faforgács keverékéből
