Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
1981. február 3. ^PÜJSÄG 3 Épül a bátaszéki sertéstelep ■— áprilisra várható az ellé- süik — az „alapítók”. Az ezektől az anyáktól származó utódok kezdik meg a tenyésztési sort a telepen. Jó ütemben folyik Báta- széken a Búzakalász Mező- gazdasági Termelőszövetkezetben az évi tízezer hízott sertést kibocsátó telep építése. A tervekhez képest 3—4 hónappal előrébb jár a munkában a szövetkezeti építőbrigád. A hideg időre téliesítették az építkezést, így a belső szerelési és betonozási munkákat a téli idő ellenére is végezhetik. Jelenleg a fiaztatóban szerelik az elletőkutricákat, a kan-, a koca- és a süldőszálláson pedig betonoznak. Épül az ezerkétszáz malacot befogadó utónevelő és a trágyakezelő telep. Itt a folyékony trágyát utókezelik, majd kiöntözik a termőföldre. A telepen még javában dolgoznak az építők, de a kész Mezei Imre sertésgondozó gombnyomással indítja az etető csigasort A kan-, a koca- és a süldőszállást betonozzák helyiségekben elfoglalták helyüket a sertések is. Egyelőre ezerháromszáz hízó és nyolcvan vemhes koca van a telepen. Az utóbbiak lesznek Szerelik az elletőkutricákat ■regi fapapucs Vannak szakmáik, melyek az idős mesterek elhunytéval sorvadnak, de mi van akkor, ha a technikai haladás tesz fölöslegessé egy szakmát, meglehet a mester még java- korabeli, tenni tudó ember? Vagy keres egy másik szakmát, vagy — ahogy mostanában divatos nevezni — „termékszerkezetet vált”. Van ilyen a kisiparban is, mint például Ladányi János ireg- szemcsei bognármester esetében. Bognár, aki nem kerekeket gyárt, hanem fapapucsokat készít. * Érdemes visszakanyarodnunk 1933-ig, amikor Ladányi János tizenhárom évesen Fürgédén — ahol szülei uradalmi cselédek voltak — inasnak állt a bognármester mellé. — Volt ott egy bognármester, Kriska Sándornak hívták. Akkoriban a hintó volt a divatos jármű, és ennek megfelelően a bognár szakmai tudásának fokmérője az volt, mennyire ért annak gyártásához, javításához. Ez az ember értett hozzá és híre volt: a környéken: nem hiába tanulta a mesterséget a Kölberg kocsigyárban. Volt tehát mit tanulni, és szerencsére volt kitől. Nemcsak a szakmai tudás, de még egy másik dolog is megkülönböztette a többi bognártól Kris- kát, nem ütötte az inasokat. Abban az időben gyakran eljárt a mesterek keze, és senki sem akadt fenn azon, ha az inas kapott egy nyaklevest. A mesternek hatásosabb módszere volt: a szó. Megfogott bennünket és beszélt, beszélt, és úgy meg tudta mosdatni az embert, hogy rosszabb volt, mint két pofon. Itt tanultam meg a bognár szakmát. Aztán hazajöttem Iregre, részes- arató voltam, meg ilyesmi. Később írt Kriska, hogy Dögén segédeket keresnek. El is mentem oda és felvettek a műhelybe. Egy negyvenezer holdas uradalomba. Volt szekér és munka is bőven, öten voltunk segédek, de alig győztük. Innét vonultattak be kaA fatalp csiszolással kapja meg a végleges formát tonának 1941-ben. Ebből any- nyi hasznom származott, hogy Pécsett, a honvédségtől kiengedtek egy tanfolyamra és letettem a mestervizsgát. Aztán kétszer megjártam a frontot, és négy évig voltam hadifogoly. Dolgoztunk többek között bányában is, sztahanovista lettem, akkor még azt sem tudták itthon, hogy van ilyen. Féligmeddig a szakmában is dolgoztam: A láger- műhelyt vezettem egy bútorgyárban — mondja. Ezután hazajött és itthon is akadt tennivaló. Nemcsak bognármunka, hanem más is. Kiderült, hogy egy jó bognár nemcsak kereket tud gyártani, hanem hordót éppúgy, mint szekrényt, vagy mást. Az iregszemcsei katolikus templom oltárj át, szószékét is ő csinálta. Az anyagot a valamikor leégett nagyszokolyi harangláb tölgyfájából nyerték, amely olyan fekete, mint az ében. Közben jött a téesz-szerve- zések időszaka, és Iregszem- csén is alakult öt. Amellett, hogy ott dolgozott, a szakmáját sem tagadta meg, bár ezért kétliakinak mondták, és akkoriban — az ötvenes években — ez nem tartozott a dicséretek közé. Mindenesetre volt munka a közösben, hiszen messze volt még a nagyüzemi gépesítés. Egy szép napon Ladányi mester azon vette észre magát, hogy munkakedv még volna, munka azonban nincs... Figyelve a lóállományt nem is nagyon lesz... Ez bizony szomorú dolog lehetett, ha az ember kedveli a lovakat és szereti a bognár szakmát. Ekkoriban történt, hogy beállított a műhelybe egy suszter. Rá akarta beszélni a bognárt, hogy gyártson neki fapapucshoz talpakat. Ladányi azonban nem állt kötélnek. Egy hét múlva jött egy másik suszter, de ez már nem sokat beszélt, hanem leadott egy rendelést húsz pár talpra, és egy mintát is hagyott. A bognár nekilátott és legyártotta a kért mennyiséget, ekkor még esztergán. Megjött a suszter és csak annyit mondott: „Fog ez menni, kérem”. Űjabb rendelést adott. Ladányi tudta, hogy fog menni, csak nem így... Töprengett, hogy miként, és ösz- szebütykölt egy saját gépet, külön erre a célra. Azóta is ezen a gépen készülnek a fa- talpak, de mint a bognármester mondja, ha ma csinálna még egyet, már másként hozná össze. — Szívesen csinálom a fapapucsokat. Még azt is megkockáztatom, hogy jobban szeretem, mint a bognármunkát. Az ugyanis erős fizikai munka, nagy darabokkal kell dolgozni, az inkább spécibb feladat, és megvan a maga szépsége. Anyagilag is jobb. Járnak hozzám még Zalából is, van piac. Persze, a divat szerint változik a fazon, olyat kell gyártani, amilyen a kereslet. Hol vagyunk már az első fapapucstól? Van egy saját specialitásom is. Egymás között ire- gi fapapucsnak hívjuk. Más a formája és égetett minták vannak rajta — mondja a bognár. Egyébként éppen nyugdíjba készül. A fia veszi át az ipart. Hass, alkoss, gyarapíts (VII.) Hogyan élünk? Reáljövedelem növekedése 6—7 százalék, fogyasztás növekedése 7—9 százalék, közösségi fogyasztás 11 százalék, 370—390 ezer új lakás, 6500—7000 kórházi ágy, 1982: ötnapos munkahét, 1981: 18 hónap sorkatonaidő. A termelés és a tervezés középpontjában változatlanul az ember áll. A holnapután jobb életét, a termelés és az életszínvonal törésmentességét ma és holnap kell kemény munkával megalapozni. A legtöbb, amire most vállalkozhatunk, az elért — és nem lebecsülhető — élet- színvonal megtartása. A lakosság jelentős része jobban elfogadná az életszínvonal megőrzését és inkább becsülné a vele járó erőfeszítést, ha az szinte személyre szólóan szavatolná a már elért szint fenntartását. „Nekem ne fizessenek többet, de az árakat se emeljék” — fogalmazzák meg olykor még a kiemelkedően jól dolgozók is. Kétségtelen, némi gazdasági haszna is lenne annak, ha az árakat és a béreket befagyasztanánk. (A lakosság például nagyobb biztonsággal tervezhetne, jobban takarékoskodhatna.) Mégsem vállalhatjuk, mert nagy károkat okozna. mozgó Arak és bérek Nem nehéz belátni: a garantált bér idővel a szorgalmast is lustává tenné, Az árak és a bérek befagyasztása továbbá konzerválná a fogyasztás, a foglalkoztatás és a termelés szerkezetét, tartósítaná, idővel elviselhetetlenné tenné az egyensúly- hiányt. Tudjuk, hogy az elérhető magasabb ár és nyereség ösztönzi a termelőt a keresett cikkek gyártásának fokozására, új termékek előállítására. A felhasználót pedig a magasabb ár serkenti helyettesítésre, takarékosságra. Az ország is, a világ is a nagy, strukturális átalakulások időszakát éli. így sehol nem csökkentik, hanem növelik az ár- és bérpolitika aktív, ösztönző szerepét. A gondot legfeljebb az okozza, hogy miként tartható elviselhető keretek között az áremelkedés. ki jAr jól? A VI. ötéves terv időszakában visszatérünk az évi 4,5—5 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedéshez. Hasonló mértékben növekednek a bérek is. Ez lehetővé teszi az 1980. évi reálbérszint fenntartását, de csak társadalmi átlagban és nem minden kereső számára. A számítások szerint várhatóan a keresők egyharmadának reálbére nő, egyharmadáé szinten marad és egyharmadáé csökken. Az első harmad a kiemelkedő dolgozók és a kiemelkedő vállalatok csoportja, a második az átlagé, a harmadik a lemaradóké. A munkaerő-áramlást serkenti, hogy a tehetséget és szorgalmat a legkiválóbb vállalatok honorálhatják igazán. Csak a hátrányos helyzetű rétegek, az átlagosnál alacsonyabb nyugdíjból élők, valamint a három- és több- gyermekes családok számára garantálja a terv a reáljövedelmek, pontosabban a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzését. Az, hogy kinek mire futja, részben függ a család pénzbevételének alakulásától, részben pedig a fogyasztói áremelkedések hatásától. A drágulások családi kihatása mérsékelhető. Igaz, nem könnyen, mert a fogyasztói szokásokkal és beidegződésekkel nehéz szakítani. Pedig a személyes fogyasztás összetétele akkor ésszerű, ha rugalmasan idomul az ármozgásokhoz, ha az ún. fogyasztói kosárban csökken a drága és nő a viszonylag olcsó cikkek, szolgáltatások aránya. De vajon az áremelkedésekhez igazodva és attól függetlenül, van-e valamiféle fogyasztási stratégiánk? A „régi szép idők” beidegződései, tervei most zsákutcába visznek. Az ésszerű fogyasztás ellenben segíti a családi szük-y ségletek teljesebb kielégítését, a „gondtalan” életet. ELLÁTÁS ÉS KÖZÉRZET Ezért is fontos, hogy legyen az üzletekben választási lehetőség. Életszínvonalat és közérzetet javító követelmény, hogy a lakosság szükségleteinek, igényeinek, ízlésének megfelelő, jó minőségű termékeket vásárolhasson. A jó áruellátást szolgálja a terv. A magyar gazdaságirányítás módjából, lényegéből következik a kiáramló vásárlóerő szilárd árufedezete. Csak így lehet reális a reálbér, biztonságos, elviselhető az élet. Mind az ellátási, mind a megélhetési és foglalkoztatási gondokat enyhítheti a kiegészítő gazdaság fejlesztése: a családi és egyéni vállalkozások. Végül, de nem utolsósorban, a VI. ötéves terv az életkörülmények érzékelhető javítására törekszik. A lakás- gazdálkodás, az egészségügyi ellátás és az általános iskolai oktatás fejlesztésében várható a korábbiakhoz képest előrelépés. Az életünket segítő-javító beruházások méretei a nehéz gazdasági helyzet ellenére is hatalmasak. Olykor pénzre sincs szükség. Többféle központi és helyi intézkedés szolgálja például az életfeltételek és a társadalmi közérzet javítását. S valamennyien magyar állampolgárok: dolgozók és fogyasztók, ügyfelek és magánemberek, ha 1981-től új életet kezdünk, elviselhetőbbé tehetjük egymás életét. (Következik: Jó kezdet — fél siker) KOVÁCS jözsef Megéri a fáradságot Egyetértéssel olvastam a Népújság január 20-1 számában Gon,da Irén Még több húst, tejet, tojást című írását. Valóiban, a kistermelőket nem lehet magukra hagyni, termelésüket a véletlenre bízni, hanem azokkal körültekintően foglalkozni kell. Tudatos termelésszervezés, termelési propaganda mellett olyan kapcsolatrendszert kell kialakítani, mely őket a kis- áirutermelésben érdekeltté teszi, úgy, hogy ebből mind nekik, mind a népgazdaságnak haszna származzék. Ezt tette és teszi megyénk tíz álfésze és a kisál la tte- nyésztők szövetkezte is. Ez- irányú munkáját a helyi tanácsok koordinálása mellett a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal együttműködve, a társadalmi szervek támogatását élvezve végzik. Munkájuk nem volt hiábavaló, amit a továbbiakban felsorolt felvásárlási eredményeik egyértelműen bizonyítanak. Az elmúlt öt év alatt csak a kistermelők — zömmel termelési szerződéses kapcsolat alapján — a fogyasztási szö- vetikezteknék 2500 tonna burgonyáit, 10 000 tonna zöldségfélét, 15 000 tonna gyümölcsöt adtak el. Ezenkívül 115 mi Iliié db tojást, 250 000 db nyulat, 120 000 db sertést, 2000 tonna mézet, 3000 tonna szárazbabot és 10 000 db húsgalambot vásároltak fel — egyéb áruk mellett — álfészeink a kistermelőktől. A kistermelők ideirányuló áruértékesítése 1,17 milliárd Ft árbevételt jelentett számukra. A felsorolt eredmények önmagukért beszélnék, alapját képezik a jövő feladatainak is. Szervezett termelésnek jól bevált formái a különféle — zöldség, gyümölcs, gyógynövény, méhész, szőlő, kisállat- tenyésztő — szakcsoportok: megyénkben 134 működik, több, mint 6000 taggal. Minden településen rendelkezünk felvásárlöhellyel, nagyobb településeken többel is, ösz- szesen 170-nél. A termelés- zervező és felvásárló munkát közvetlenül 200 fő végzi. Emellett jelentős azon szövetkezeti dolgozók száma, akik e munka eredményét közvetve, elősegítik. Több mezőgazdasági szakember (mérnök, technikus) irányítja, szervezi e munkát, amihez a megyei szövetség is igyekszik minden támogatást megadni. Megfelelő felvásárlási árak biztosítása mellett egyéb termelést segítő feltételek bővítésében is jelentős eredményekről adhatnak számot álfészeink. Növényi termék, szaporítóanyag (szemes takarmány, keveréktafcanmány, vetőmagvak, palánta, _ gyümölcsfa-csemete, szőlőolt- vámy, stb.) 821 millió Ft értékben, tenyészállatok (naposbaromfi, tenyésznyúl, süldő, tény észgalamb, stb.) 99 millió Ft értékben, ipari eredetű anyagok, eszközök (növényvédő szer, fólia, kisgép, műtrágya, egyéb szeráru) 275 millió forint értékben került értékesítésre az áfészek felvásárlási és kereskedelmi hálózatán keresztül az elmúlt öt évben. A szerződéses felár mellett különféle kedvezményeket biztosítunk a kistermelők részére. Ilyenek: nagyobb tételű takarmányok díjtalan, vagy kedvezményes házhoz szállítása, szaporítóanyag árának kamatmentes meghitelezése, egyesek alacsonyabb áron való biztosítása (pl. tenyésznyúl, galamb). Takarékszövetkezeteink évente 25—30 millió Ft mezőgazdasági hitel folyósításával sokat segítettek a kisáru- termelés fejlesztésében. Kistermelők kényelmét és az áru útjának lerövidülését szolgálja az is, hogy a felvásárló télepek mellett 117 élelmiszerbolt közvetlen felvásárlást is végez. Eredményesnek bizonyult aiz áfélszek közreműködésével a már hagyományossá vált falusi téli oktatások megszervezése a TIT-tel és a Hazafias Népfronttal együttműködve. Évente 120—150 olyan előadás hangzik el, ami a kistermelők szakmai műveltségét jelentősen emeli. Szövetségünk rendezésében rendszeresen tartunk felvásárlási szakmunkásképző tanfolyamokat. Sokat jelent a kertbarátkörök, -klubok tevékenysége, rendezvényeink tartalma. Az évről évre megrendezett helyi, területi és országos mezőgazdasági kiállítások, szakmai bemutatók, melynek szervezésében áfészeink élen járnak, nagyon hasznosak a kistermelés helyes irányú orientálására. összegezve megállapíthatjuk, hogy megfelelő szervezéssel jelentős, a társadalom számára fontos élelmiszereket lehet a kisgazdaságokban úgynevzett „töredék” munkaerővel termeltetni. Ennek fontosságát szem előtt tartva kívánjuk e területen elért eredményeinket fokozni szervezettebb, jobb munkával. Megéri a fáradságot. VINCZE JÖZSEF
