Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

4- ^ÉPÜJSÁG 1981. február 20. vagy apukát — amelyikük éppen ráér —, hogy naponta 10 percet számoljanak vele. Nosza, jöt is másnapra a szóbeli üzenettel István: „Anyukám azt üzeni, hogy a tanító nénit azért fizetik, hogy tanítson meg számolni, 6 nem ér rá!” A tanítónő lélegzete is el­állt a biztos öntudattal, kis­sé leckéztető hangon elha­dart „üzenet” hallatán. Ar­ra gondolt hány korrepetá­lás órán foglalkozott külön Istvánnal, mennyire szerette 'volna elérni, hogy felzárkóz­zék társaihoz, jártasabb le­gyen a számok világában. Ezért is kérte a szülőket, mert a lassúbb felfogású gyermeknek ezzel is segíte­ni akart. A kisfiú édesanyja nagy 'hibát követett el azzal, hogy ilyen tiszteletlen hangon üzent a gyermekkel. 'Petii fekete pontot vitt haza egyik nap magatartás­ból, mert durván vereke­dett. Másnap — szokás sze­rint — a tanító néni meg­kérdezte, hogy mit szólt apuka. „Azt mondta, fütyül a fekete pontra és jól tettem, hogy megvertem a Gézát, mert csúfolt engem!” Sok-sok hasonló eset for­dul elő, ami mind, mind nehezíti a pedagógus mun­káját. Hogyan tiszteli majd a Kis Jutka a tanító nénijét, akiről nekem a minap a kislány előtt így beszélt az édesanyja, hiába akartam kacsingat ásómmal elhall- gattaitn'i: „Kis fiatal, kezdő a Jutka tanító nénije. Nem f sokat érthet még a tanítás- ' hoz!” Három példát említettem. Mindegyik a tanítónő el­gondolását, módszerét, ítél­kezését, lényét bírálta. Ember nincsen hiba nél­kül. A 'tanítónő is tévedhet, esetleg rosszul ítélkezhet. Bírálni lehet! Csak éppen nem a gyermek előtt. Ha észrevételünk van a munká­jával, módszerével, maga­tartásával kapcsolatban, ke­ressük meg őt és mondjuk el szemtől szembe a vélemé­nyünket Mi — tanítónők — soha­sem romboljuk a szülő te­kintélyét. Sőt! Igyekszünk menteni azt, amennyire le­het. Nem mondjuk (akikor sem, ha úgy gondoljuk), hogy: „De rendetlen a te anyukád; Zsuzsika! Már egy hete nincs akasztó a kabátodon! Igazán felvarr- hatta volna már!” Legfel­jebb azt mondjuk: „Zsuzsi­kám, kérd meg szépen édes­anyádat, hogy varrja fel a kabátodra az akasztót. Sok dőlga van, biztosan nem vet­te észre, hogy leszakadt”. Amint a példákból láthat­juk, a két szövetségesnek — a szülőnek (apának és anyá­nak) és a pedagógusnak a gyermek érdekében nagyon szorosan együtt keíl működ­nie. Gondoljunk csak arra, ho­gyan néz majd István arra a tanítónénire, akit az édes­anyja az üzenettel a köteles­ségére figyelmeztetett, ho­gyan fogadja el majd Peti igazságosnak a pedagógu­sok bírálatát, döntését, osz­tályzatait, ha az első feke­te pontra „fütyült” az édes­apja és igazságtalannak tar­totta vagy azt, hogyan ta­bui Jutka attól a fiatal ta­nítónőtől, aki — az édes­anyja szerint — nem sokat érthet még a támláshoz. DR. GERGELY KÁROLYNÉ f-9-H — , 1<3lP A * -A közép^J «. 80 oldalfal kék ft-. ~jí« 55 —I Miniatűr virágok - Nyári színek Szebb tapétákat ígér a GRABOPLAST A terv: 2 millió négyzetméter A rózsa azt jelenti... Holnap milyen virágot vi­szünk kedvesünknek? Va­sárnap, piros pünkösd nap­ján? Pünkösdi rózsát! ö kezdi, első a rózsák kö­zött. „A virágok királynője” áradozik róla Lippay János 1664-ben írt Posoni kertjé­ben — „Cinmamomea, pün­kösdi rózsácska, apró, leg­előbb virágzik; kevés, gyen­ge szaga van, a fája is ala­csony, maga teljes”. A pünkösdi rózsa a po­gány Róma TÓzsaünnepein jelentette először a szerel­met. Nagy pompával ünne­pelték a rózsa Virágzásának ünnepét, mély a tavasz leg­nagyobb ünnepe volt A ke­reszténység Rámától vette át ezt a hagyományt és pünkösd ünnepébe olvasztotta. Pün­kösd szavunk, a görög pen- takostesből — húsvét után ötvened naipra eső ünnep — származik. Ezért is hívják még délen sokhelyütt a pünkösdöt: rózsák húsvétjá- nak. Rózsák tavasza, az érő szerelem kezdete. A lovagi kor — a rózsakultusz kerti hódítása óta — a szerelmes hölgy jelképe. De a titkot is jelenti. „Su'b rosa” — a ütök meg­őrzésére használt kifejezés. A szigorú IV. Hadrianus pá­pa elrendelte, hogy a gyón­tatószékeket a virágok ki­rálynőjének rajzával díszít­sék. Innét származik e kife­jezés. Sub rosa: közölni valamit valakivel, amit 'ti­tokként bízunk rá. Mit üzenünk, milyen tit­kot bízunk ma a pünkösdi rózsára? A virágnyelv sze­rint mit jelent? A pesti német virágnyelv szerint „Ich bin ganz der Deine” — egészen a tiéd vá­gyók. Az 1870-ben megjelent debreceni szerint: „Ne ta­gadd!” Szél, Csokonai szavá­val válaszol: „Csak maradj magadnak”. A temesvári könyvecske ezt a megfejtést közli: „Kacérságod ne igé­nyeljen tiszta érzéseket”. A Kassán kiadott virágnyelv vigasztal: „Várj, várj még, talán ősszel”. Szép a tanítói pálya. Nem is pálya: hivatás. Tudá­sunk legjavát adjuk, amikor a játékos kisgyermeket megtanítjuk írni, olvasni, számolni. Sók türelem, sze­retet kell ehhez a nehéz fel­adathoz. És még valami! Szövetségesek kellenek. A szülők, akik segítik munkán­kat és akikkel jól együtt­működve megsokszorozhat­juk mind a nevelési, mind a tanítási eredményt. Fontos, hogy a gyermek szeresse, tisztelje tanítóját, példaképnek lássa és feltét­lenül megbízzék benne. Eze­ket az érzéseket táplálhat­ja az, ha a gyermek otthon a szüleitől azt hal'lja', elisme­rően, szépen beszélnek a ta­nítójáról és látja azt, hogy igyekeznék segíteni a mun­káját. össze kell egyeztetni a nevelési követelményeket. Érezni kell a gyermeknek, hogy nincs kibúvó, a szülei és tanítója egyet alkarnak: belőle jellemes, rendesen viselkedő, jó tudású embert nevelni. A módszerek egyeztetésé­re, egymás megismerésére kitűnő alkalmak a szülői értekezleték, a fogadóórák és a családlátogatáskor foly­tatott beszélgetések. ligv lenne jó, ezt szeret­nénk mi, de sajnos nagyon gyakran találkozunk olyan szülőkkel, akik nem segítői a munkánknak, hanem ke­rékkötői, legtöbbször azzal, hogy a gyermek füle halla­tára rombolják tekintélyün­ket. Istvánnak nehezen ment a számolás az iskolában. A ta­nítónő * szerette volna, ha 'ki­csit számolgatnak, vele ott­hon is. Mondta a gyermek­nek, kérje meg anyuikét TÖLTÖTT ALMA Hozzávalók: 4 személynek: 4 pirosra érett alma, a tölte­lékhez: 5 dkg cükros, pörkölt mandula, 2 evőkanál joghurt, vagy tejszín, 2 evőkanál őröltr pörkölt mogyoró, 5 dkg cu­kor, valamint kevés zsiradék, alufólia, vaníliafagylalt. Az almákat félbevágjuk és a magházat eltávolítjuk. Az almákba kis mélyedést vá­gunk. A töltelékhez valókat egy tálba tesszük és elkever­jük. Kávéskanál segítségével az almákba töltjük. Az almá­kat bezsírozott főzőlapra he­lyezzük. Lehet az almákat alufóliába is göngyölni, úgy, hogy a tetejét szabadon hagy­juk. Előmelegített sütőben, körülbelül 20 percig sütjük. A sütőből kivéve, melegen tá­laljuk. Tetejére tetszés sze­rint egy-egy gombóc vanília- fagylaltot teszünk. TEJSZÍNES VANÍLIA- PUDING Hozzávalók 4 személynek! 1 csomag vaníliapuding-por, 5 dkg cukor, 1 csomag vaní- liaculkor, 4 dl tej, 1 pohár tej­szín. A pudingport a cukorral, vamTiacukorral és kevés tej­jel elkeverjük. A tejet egy edényben felforraljuk. A pu­dingporkeveréket habverővel a forrásban lévő tejhez ke­verjük. Majd a tejszínt szin­tén a tejbe öntjük. Lehűtve tálaljuk. Napjainkban keresett cikk lett a tapéta. Nemcsak a ke­reskedelem, az építőipar is egyre jobban sürgeti e ter­mék gyártásfejlesztését. Épp ezért a GRABOPLAST (Győ­ri Pamutszövő és Műbőr­gyár) a közelmúltban találko­zóra hívta a kereskedelem, a házgyárak és a szállodák kép­viselőit, hogy közösen meg­beszéljék az országos igénye­ket, s a vállalat mintaaján­latai közül kiválasszák azo­kat a tapétákat, melyek a modem lakáskultúrával össz­hangban lévő divatirányzatot követik. A Budapesten rendezett háromnapos tanácskozáson bemutatták a vállalat leg­újabb tapétaterveit, s ezek­ből is rendelhettek a főváro­si és a megyékből érkező ke­reskedelmi szakemberek. A kiválasztott termékeket há­rom hónapon belül szállítja a GRABOPLAST. lakások, HÁZGYÁRAK, SZÁLLODÁK Az 1981. évi fejlesztési el­képzelésekről kedvező képet kaptak a jelenlévők: az idén 2 millió négyzetméter mos­ható műanyag felületű papír­tapétát gyárt a győri vállalat, ez akkora mennyiség, hogy egy méter széles szalagként elérne Budapesttől Moszk­váig. A termék 45 százalékát a belkereskedelem forgal­mazza szakboltokban, áruhá­zakban. A fennmaradó rész­ből nagy mennyiséget hasz­nálnak fel a házgyárak, mi­vel a panelszerkezetes épüle­teken könnyen és gyorsan al­kalmazható. A középületek, szállodák, kórházak építke­zésein egyre gyakrabban lát­ható, hogy csempe helyett vízzáró, hő- és hangszigetelő Munkamenet: 1. A rongyoszsákhan, kido- bálásra ítélt ruhák között alapanyagot keresünk. Leg- meglfelelőbb a nehezen sza­kítható vászon. Ha tarka mintás darabokait válasz­tunk, vigyázzunk a színek, minták összhangjára. 2. a szobásmintát csoma­golópapírra felnagyítjuk, és kiszabjuk. 3. a tisztára mosott, simá­ra vasalt anyagdarabotora ki­fektetjük a szabásminta da­rabjainkat, és a szélekre 2—3 cm-t ráhagyva körbe­vágjuk, kiszabjuk. 4. az oldaltól álsó szélén á színes csíkokat helyre il­lesztve, rögzítjük, összevarr­juk. A talp középrészére, a csúcs hegyrészére fekete filcből középrészt varrunk. 5. az összeállításnál elő­ször ábra szerint a csúcs alsó részére ráférceljük az tapétával borítják a fürdő­szobák falait. Jelenleg 45 különböző mo- tívumú tapéta készül a gyár világszínvonalon termelő gép­sorain, többféle színben, ter­mékskálájukon 210-féle ta­péta szerepel. DIVAT — ŐSIDŐK ŐTA A budapesti találkozón Molnár Mária, a GRABO­PLAST mintatervező csoport­jának vezetője kiállítást ren­dezett a már gyártott és még csak tervként bemutatott ta­pétákból. A fiatal iparmű­vésznő a választékbővítésről, a tapétadivat történetéről kérdéseinkre válaszolva el­mondta : — Ősidők óta divat a ta­péta, már a barlanglakok is állati bőrökkel borították a búvóhelyül szolgáló szikla- üregeket. Később, a sátrak­ban sem díszként használták az elejtett vadak bőrét, a gyékényt, a szőttest, hanem mert meleggé, otthonossá tet­te a helyiséget. A római ta- pétumok, faliszőnyegek, a középkor gyönyörű képsző­nyegei, a reneszánsz korban a selyem, brokát, bársony falburkolatok fényűző pom­pájú elődei voltak jelenünk praktikus és esztétikailag is egyre jobban elfogadható ta­pétáinak. Évente 12 motívummal, sokféle színben bővítjük a választékot, így 3—4 éven­ként teljesen kicserélődik a kollekció, lépést tartunk a divattal. — Milyen az új divat­hullám? — Mérsékelt. Kerüli az erős konturú, stilizált nagy­virágos rajzokat, geometrikus vonalakat, a harsogó, erősza­kos színeket. Jól alkalmaz­kodik a tárgyakhoz, bútor­oldalfal „hegyezett” szélét, majd az oldaltól alsó szélét a talpszélhez rögzítjük. Ha az oldalszélék pontosan ta­lálkoznak, a belső oldalon a széleket szorosan összevarr­juk. A munkát a jobb oldal­ra fordítjuk, a ceruzapár­nát hulladékanyaggal, rossz harisnyákkal kitöltjük, ke­ményre tömjük és végül az oldalfal szélrészeit egymás­ra fektetve, apró fércölté­sekkel a nyílást összevarr­juk. A jól sikerült ceruza párna ajándéknak is alkalmas. formákhoz, a lakás stílusá­hoz, méreteihez. Miniatűr vi­rágok, apró levelek, kacsok, kis távolságból is csak alig lehet kivenni a mintákat, mintha textilanyagba lenné­nek szőve. Közkedvelt az ázsiai ornamentika, a klasz- szikus rajzolat is. A textil­hatással összhangban vannak a színárnyalatok: általában a pasztell színek, a beige, a barna, a nyári sárga, a ta­vaszi zöld most a sláger. TÁGÍTJÁK a falakat — Néhány jó tanácsot kér­nénk a tapétavásárláshoz. — A mosható papírtapétát ajánlom, melynek jó tulaj­donságai — az élettartama, színtartóssága, szépsége — már ismertek. Akinek kicsi a lakása, tágíthatja falait a tapéta helyes megválasztásá­val: a világos színek leve­gőssé, nagyobbá teszik a te­ret. A sötétebb tónusok, nagy minták zsugorítják a szobát, általában az erős, meleg szí­nek intim hatást keltenek. A helyiségeket különböző min­tájú tapétákkal lehet boríta­ni, de vigyázzunk az össz­hangra. Nagyon elegáns, ha egy motívum negatív és po­zitív változatát visszük végig a lakáson, s ezzel azonos a függöny mintája is. (Terveink között szerepel az említett függöny—tapéta kompozíció, melyet a textiliparral együtt­működve szeretnénk meg­valósítani.) Óvakodjunk a tolakodó hátteret adó min­táktól, inkább a visszafo­gottság elvét kövessük, akkor nyugodt hangulatot áraszta­nak falaink, nem válnak unalmassá, s a bútorok is jól érvényesülhetnek a szolidan elegáns keretben. Közömbösen, elfásultan Férjezett nő, családanya szájából hangzik el a panasz: kár volt férjhez menni. Pedig a külső szemlélő számára az ideális család lát­szatát keltik. Van lakásuk, szép bútoruk, a gyerekek szépek, egészségesek, rendes ruhá­ban járnak, jókat esznek, még luxusra is jut. Amikor kéthetente a család együtt elvonul a nagymamához, mindenki azt gondolja, milyen szépen élnek. És az asszony mégis tele van panasszal. Hogy ő rohan minden reggel a gyerekekkel az óvodába, bölcsődébe. Aztán egyenjogúsága teljes tudatában tülekszik, fut a járművek után. Munkahelyén teljes emberként helytáll, alkot vagy fizikai munkát végez. Ebédidőben, ha teheti, rohan bevásárolni. Ha erre nincs mód­ja, munka után áll sorba, szalad a gyere­kekért. Otthon még joga van vacsorát főzni, mosni, takarítani, vasalni. A gyerekeket lefek­tetni, nagy néha magával is törődni. És akkor hazajön a férj. Mondjuk, még se­gít is valamiben. De nem szívesen. És rossz­kedvű lesz attól, hogy otthon fáradt, ideges asszonyt talál, aki folyton lót-fut, akinek nincs ideje meghallgatni az ő gondjait. A férj rendesen hazaadja a fizetését, az asszony is jól keres. Be tudják osztani, rend­szeresen vásárolnak is valamit a lakásba, di­vatosan öltözködnek. Szóval a gazdasági kap­csolat még jól funkcionál. Mintha az érzelmekkel lenne baj. Nem az, hogy a lángoló szerelem szeretetté, megszo­kássá langyult. Sokkal inkább abban nyilvánul meg az eltávolodás, hogy kezdenek közömbö­sek lenni egymás gondolatai, véleménye iránt. Az asszony elmerült a gyerekápolás gondjaiba. A férj, noha szereti gyermekeit, olykor még játszik is velük vagy elviszi sétálni őket, ke­veset gondol arra, hogy megkönnyítse felesége megsokasodott munkáját. A férfi barátai között jobban érzi magát, mint otthon. Velük beszéli meg munkájával, feladataival kapcsolatos teendőit. A feleség világa egyre $zűkebb lett. A gyes alatt a környék kismamái, s az otthon ülő öregasszonyok maradt a társasága. Barát­nőitől, a házaspár közös barátaitól is elsza­kadt. Nem járnak vendégségbe, moziba, szín­házba, mert nincs kire hagyni a gyereket. Közömbösen, némán ülnek olykor a televízió elé. Egyikük sem közli a másikkal gondolatait, csak tőmondatokban beszélnek. A férj barátai irigyen jegyzik meg, milyen jól választott, hiszen asszonya nem murizik, ha későn megy haza, nem firtatja, kivel, merre jár. A szomszédok, a volt barátnők is megálla­pítják, milyen szerencsés ez a házasság. A csinos, jól kereső férjjel, aki nem iszik, nem szórja el a pénzét, aki nem szól bele, hogy az asszony mire költ, hogy osztja be a fizetésüket. Látszólag harmonikus, szép család. Nem hangzik el hangos szó, gorombaság egyikük szájából sem. Nem veszekednek. Nem keresik a „harmadikat”. Csak közömbösek, elfásultak egymás iránt. És ebben mind a ketten hibá­sak. Mindegyikük mulasztott, hibázott. Ha fel­ismerik, idejében változtatnak magatartásu­kon, még helyrehozhatják családi életüket. De csak akkor, ha mindketten és együttesen akarják... — sarkadi — H. A. Növeljük egymás tekintélyét!

Next

/
Thumbnails
Contents