Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
1981. február 20. JNTÉPÜJSÁG 5 A közoktatás kérdései Debrecenben szereznek diplomát Építőgépész üzemmérnökök képzése az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán A gyár látképe 1910 körül. A fotó eredeti példánya a gyár tulajdona. Nem kell szakembernek, csak egyszerűen nézelődő embernek lenni ahhoz, hogy lássuk, városainkban a gomba módra szaporodó házak többségét melyeket nem ’hagyományos módon, téglát téglára rakva építik manapság. Hatalmas és bonyolult gépek sokasága segíti a munkát, azoknak kö- szöríhető, hogy szinte szemünk láttára emelkednek a csak egy-két évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen magasságú épületek, anélkül, hogy embereknek kellene egészséget károsító, gyötrően nehéz fizikai munkát végezniük. A gépek az építőipar nélkülözhetetlen eszközei — s a gépeket nemcsak megtervezni, hanem működtetni is kell. Ez pedig szaktudást igényel, nem is akármilyen szintűt. Hogy mennyire szükséges a komoly felkészültség, elméleti és gyakorlati ismeret ebben a munkában, arról leginkább azok az üzemmérnökök tudnának beszélni, akik Debreceniben az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola gépészeti karán szereztek diplomát, s tudásukat már évek óta a termelő munkában hasznosítják. A debreceni főiskolán évente 180—200 ihallgató végez, képesítésüknek megfelelően üzemmérnökként helyezkedhetnek el. Mivel építőgépész jellegű képzés főiskolai szinten csak itt folyik, a végzetteket az ország egész területén várják az építőipari vállalatok. S ennék megfelelően az lenne a jó, ha a jelentkezők is egyaránt jönnének Debrecenbe az Alföldről és a Dunántúlról is. Hogy az ország nyugati feléből kevesebb a jelentkező, annak talán az lehet az oka, hogy nem ismerik eléggé az érettségi előtt álló fiatalok a debreceni intézményt. A főiskoláin nappali és levelező tagozatos képzés folyik, az előbbi három-, az utóbbi négyéves. Ez idő alatt a hallgatók megismerkednek az építőgépek szerkezettanával, tervezésével, a technológiai folyamatokkal, a gépek javításához szükséges üzemszervezési és gazdasági feladatokkal. A tantervben az elméleti és gyakorlati órák megfelelő aránya biztosítja, hogy a végzett hallgatók mind a kivitelezői, mind az üzemi gyakorlatban jól megállják a helyüket. Az építés korszerű gépesítésével foglakozó szakembereket az építőipari vállalatok, a betonelemgyárak, a házgyárak igénylik, ezért a harmadik tanulmányi évben két szakon folyik tovább a képzés: általános építőgépész valamint házgyári és betomelemgyártó ágazaton. A végzett szakemberek elsősorban a kivitelezői területeken nyernék elhelyezést. Az építőgépész szakon végzettek gépészeti munkakört, a tervező, beruházó, szakigazgatási szerveknél műszaki ügyintézői munkakört láthatnak el. A pályázati rendszer bevezetése óta a végzettek számához mérten gazdag „kínálattal” várták és várják az ország egész területén az építőgépész üzemmérnököket. A fővárosi és dunántúli vállalatok igényeit többször nem is tudja a kar kielégíteni. Bár az Elnöki Tanács csak 1972-ben nyilvánította főiskolává az intézményt, múltja ennél régebbre nyúlik vissza, hiszen 1965 óta felsőfokú technikumként működött. Nemcsak szakmailag felkészült, hanem az oktatásban is nagy tapasztalatokkal rendelkező tanári kar „plántálja” az ismereteket a hallgatókba. A gyakorlati képzés szolgálatában áll az ÉVM Építőgépkezélőket Képző Központjának korszerű, gépparkja, az elméleti felkészülésihez sok segítséget kaphatnak a hallgatók á főiskola könyvtárában. Országos szinten nyert elismerések bizonyítják, hogy a tudományos diákkörökben a hallgatók eredményes munkát végeznék. Debrecenben a felsőfokú oktatásnak évszázados nagy hagyományai vannak. A város hat felsőoktatási intézménye között az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolának megvan a rangja, tekintélye. A város egyik új lakónegyedének, a Dotoozy- télepnék „kapujában” álló modern szép épület megfelelő otthont n"újt nemcsak az oktatásnak, hanem a megfelelő tanulmányi eredményt elérőknek hat féléven keresztül kényelmes diákotthoni elhelyezést is biztosít, napi kétszeri étkezéssel. Gondoskodnak a szabad .idő eltöltésének lehetőségeiről is, a közművelődési programok mellett a főiskola stúdiója biztosít kellemes és hasznos szórakozást, a sportolni szeretőket pedig várja az Universitas Egyesület, illetve a város több más NB I-es szakosztálya is. Az első kép eredetije 1910 körül készült a tolnai selyemgyárról. Az üzemet 1900. április 18-án avatták, amikor még — a képen is látható — gőzhajón szállítottak, mert a Dunáról volt átjáró a tolnai holtágra. Az átjáró, már nincs meg, de a gyár fejlődött. A dokumentumok szerint két év alatt épült fel a Magyar Királyi Selyemfonógyár, ami 240 ezer koronába került. A nyolcvan évvel későbbi beruházás — 308 millió forintért — felér egy vadonatúj üzem építésével. Mostanra a beruházás legutolsó fázisához érkeztek, a munka még ebben a hónapban befejeződik. A technikai színvonalában és technológiájában teljesen új üzem szintén két év alatt készült el Tolnán. Uj szakkör BonyHadon A tanácsok közötti együttműködés A helytörténeti munka napjainkban. új virágkorát éli. Idősebbek és fiatalok egyaránt nagy érdeklődéssel fordulnak a szűkebb haza története felé. A sikeres szekszárdi és dombóvári kezdeményezések után a bonyhádi gimnáziumban is megalakult a honismereti szakkör a tanév elején. A szakkör célja a lakóhely, a szülőföld megismerése mellett a rendszeres gyűjtőmunka megszervezése, elsősorban a szájhagyományok és a tárgyak, eszközök gyűjtése. Egy- egy pályamunka megírásával a módszeres anyaggyűjtés, cédulázás rendszerezés megismertetése, a honismereti kutatómunka megszerettetése. A tizennégy fős létszám a második és harmadik osztályosok közül verbuválódott. Lakóhelyüket és érdeklődésüket tekintve vegyes összetételű a tagság, a bonyhádiak mellett bátai, kétyi, kismá- nyoki, mözsi, nagymányoki, szekszárdi, tengelici is akad. Meghatározó volt a témaválasztásban is a sokirányú érdeklődés. Minden diák két témával foglalkozik. Valahá- ny®i részt vesznek „A 175 éves iskola híres öregdiákjai” iskolai pályázaton is. Az életrajzi jellegű dolgozat megírásában az iskolai levéltári anyagot, régi füzeteket, osztálynaplókat is hasznosítjuk. Nagy segítséget adott dr. Kovács Zoltán nyugdíjas jogász, az öregdiákok helyi szervezetének tagja. Széles körű levelezésének, személyes ismerettségének nagy hasznát vettük. A személyek kiválasztása esetleges, a tanulok érdeklődése volt a fő motiváló tényező. Az irodalmat Tamás Menyhért költő, a két nagy, immár elhunyt irodalomtörténész, illetve nyelvész Kardos Tibor és Lotz János képviseli, a történelmet Béki Ernő, az MSZMP Párttörténeti Intézetének főmunkatársa. A természettudományokat Mess Béla és Halász Béla, a pécsi és budapesti orvosegyetemek anatómia-professzorai, Hail Bálint, a veszprémi egyetem vegyészprofesz- szora, Pesti László, az MTA Állategészségügyi Intézetének kutató-állatorvosa, Mő- csényi Mihály, a budapesti kertészeti egyetem profesz- szora, Érdi Miklós, kőolajkutató mérnök, Dohai Zoltán, a földrajztudományok profesz- szora, Koppány György és Hirling György meteorológusok képviselik. A művészek közül Péri József ötvösművész és Lőrinc Vitus festőművész életrajza kerül feldolgozásra. Eddig Tamás Menyhért költővel vettük fel a személyes kapcsolatot, idővel a többi híres öregdiákkal is szeretnénk megismerkedni. A másik téma — de inkább témakörnek nevezhetnénk — több évre szóló, és többen dolgoznak egy-egy témakörön. Erdődi Tamás (2. bj, Klein János (2. aj, Lengyel Zsolt (2. ej osztályos tanulók a népi csillagászati és a népi időjárás megfigyelés rögzítésén dolgozik. Lehel Péter és Orbán Miklós (2. bj a népi növénynevek és növények gyűjtésére vállalkozott. Mózes József és Völgyi István (2. bj a széplaki templom történetét dolgozták fel. Kretzer Gábor (2. bj XVIII. századi bonyhádi német betelepítést kutatja szájhagyományok, illetve irodalom alapján. Kerber Zoltán (2. aj a bonyhádi építészet, Horváth Orsolya (3. aj Vörösmarty bonyhádi tartózkodását vizsgálja. Vincze Endre (3. ej a kétyi székely szőlősgazdák, Imrő János (3. ej egy bátai földművesgazda gazdaságát, Szabó László (2. aj a bukovinai székelyek pityókatermesztését kutatja. Az őszi néprajzi pályázaton még nem szerepelhetett a szakkör, de mezőgazdasági múzeumi pályázatra öt induló szakkörössel benevezhettünk. A három utolsónak felsorolt tanuló mellett Kerber Zoltán és Horváth Orsolya az iskolai pályázaton részt vevő dolgozattal egy-egy követendő agrár életútat ír le Mőcsé- nyi Mihály és Pesti László bemutatásával. A szakkör vállalta az iskolai múzeumi anyag rendezését. A gyűjtemény pár száz darab értékes pénzérméből, kőbaltákból, agyagedényekből néhány fegyverből állt. A 175. évforduló alkalmából rendezendő iskolai kiállításon ezeket, illetve az iskola történetének okmányait, iratait az évkönyveket állítjuk ki, ebben a munkában vállal részt a szakkör tagsága. E szép tervek a megvalósulás stádiumában vannak, természetesen kitartó munkát igényelnek, remélhetőleg a bonyhádi honismereti mozgalom ifjúsági vonalának kibontakozását hozzák meg. SZÖTS ZOLTÁN szakkörvezétő A Pécsi Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának gondozásában a közelmúltban jelent meg dr. Farkas Károly, dr. Ivancsics Imre és dr. Kiss László szerzők tollából, dr. Kiss László szerkesztésében A tanácsok közötti együttműködés elvi és gyakorlati kérdései című kiadvány. A gondosan szerkesztett kiadvány első részében a tanácsok közötti együttműködés alapproblémáit tárgyalja öt fejezetben, a második részben a tanácsok közötti együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről van szó. A szerzők az első rész elején áttekintik az európai szocialista országok e témában kialakult gyakorlatát, a főbb megoldásokat. Így az érdeklődő megismerkedhet a tanácsi koordináció szovjet, lengyel, jugoszláv, NDK-s, csehszlovák, bolgár és román tapasztalataival és az e tapasztalatokból levonható főbb következtetésekkel. Fzután tér át a tanácsok közötti együttműködés hazai változatainak taglalására, természetesen arra törekedve, hogy a nálunk ismeretes megoldásokat összevesse a szocialista országok hatályos rendelkezéseivel. Ebben a fejezetben különös gondot fordítanak arra, hogy a témát érintő jogszabályok gyakorlati vetüle- teit megvilágítsák, szükség szerint utalva az itt fellelhető konkrét ellentmondásokra. A tanácsok közötti együttműködést az 1971. évi I. törvény szabályozza; ez mintegy kiindulási alap a továbbiakhoz. Természetesen a kiadványban ismertetik a témához kapcsolódó hatályos jogszabályokat és jogi irány- mutatásokat is. így szó van a központi jogi szabályozás szerepéről a tanácsok közötti együttműködés alakulásában, de például arról is, hogy mi a helyi jogalkotás szerepe a tanácsok közötti együttműködés fokozásában. A tanácsok közötti együttműködés főbb területeinek számbavétele során szó van a kiadványban a megyék közötti együttműködésről, külön szólva a megyehatárokon lévő települések tanácsai közötti együttműködés fokozásával összefüggő tapasztalatokról; a városok és a város- környéki községi tanácsok együttműködéséről; a város- környéki igazgatási modell mai problémáiról; a nagyközség-környéki igazgatás elvi és gyakorlati kérdéseiről, valamint a községek közötti együttműködés általános tapasztalatairól és a járási hivatalok e kérdésben betöltött szerepéről. Fontos következtetésként mondja ki a kiadvány, hogy a tanácsok közötti együttműködést stabil alapokra szükséges helyezni és az ad hoc, rövid időtartamokra szóló megállapodások helyett mindinkább a tartós együttműködésre helyezzük a hangsúlyt. Megszívlelendő javaslat, hogy az országos tapasztalatok számbavétele alapján célszerű lenne a már bevált eredményeket propagálni, esetleg eljárási modellt kidolgozni és közrebocsátani. A tanácsok közötti együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit taglaló részben először a tisztázást igénylő kérdéseket veszik számba. Mintegy kulcskérdésként szól a tanácsok önállósága és az együttműködés fokozására irányuló törekvések viszonyáról. Majd a felsőbb orientálással szemben támasztható követélmények kifejtése után ismét sorra veszi a konkrét javaslatokat, így egyebek között szól arról, hogy mi a megyei tanácsok szerepe a tanácsok együttműködésének fejlesztésében, ezen belül egyebek között a megye területén működő tanácsok közötti együttműködés fejlesztésében. Kitér a megyei tanácsi testületek szerepére, de hasonlóképpen a megyei tisztségviselők szerepére is, konkrétan: a városkörnyéki igazgatási teendők ellátásának segítésében. A városkörnyéki igazgatási rendszerről szólva szó van a városi testületek, a városi tisztségviselők és városi szak- igazgatási szervek szerepéről. A feltétlenül hasznos kiadvány szerzői figyelemre méltó ígérettel zárják tanulmányukat, amikor is azt mondják: „Folytatásként — részben a szórványosan már megmutatkozó hazai tapasztalatok alapulvételével — közzé- tesszük a tanácsok közötti együttműködési megállapodások példatárát”. Érdeklődéssel várjuk. (f. iJ Így néz ki az üzem 1981. februárjában
