Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
lO^PÜJSÄG 1981. február 15. KUTI HORVATH GYÖRGY: Téli táj magammal az este meg a hold belém oltotta a csillagokat egyedül állok az ég alatt mellettem magányos nyárfa sóhajtva várja tavasz-szerelmét előttem a tó jégtükrében meglátom ifjúságom befagyott álmait erősödik a szél csontomig átjár magamra terítem csillagok álmát Szép magyar nyelv Valami körül vagy valamiről? A legtöbb körülményt: helyet, időt, állapotot, eszközt, célt, stb.-t nyelvünkben rágós szóval (pl. iskolában) és névutós szóval (pl. iskola körül) egyaránt kifejezhetjük. A két szerkesztésmód közül az első a régibb, s — a nyelvművelők szerint — helyesebb, magyarosabb, mert egyszerűbben, tömörebben jelöli meg a kifejezni kívánt körülményt. Napjainkban mégis a névutók térhódítását figyelhetjük meg. Kiszorítják az azonos szerepű ragokat. A sok divatos névutó közül — legalábbis az újság- nyelvben — a körül uralja a mezőnyt. „A bizottság tagjai főleg a körül a kérdés körül időztek...” Rágós megoldással így alakul: ...annál a kérdésnél időztek. Ha a kettőt ösz- szehasonlítjuk, észrevesszük a jelentésbeli különbséget. A -nél raggal szerkesztett alak ugyanis azt fejezi ki, hogy a bizottság tagjai egészen közel kerültek a kérdéshez, mellette vannak; a körül névutóval való megoldás viszont azt a gondolatot sugallja, hogy csak kerülgetik, mint macska a forró kását. Hogy a körül szó többször jön a nyelvünkre vagy csúszik a toliunkra a kelleténél, bizonyítják a sok-sok rossz példa közül kiválasztott következő idézetek: „...egyes kérdések körül nem tudnak közös nevezőre jutni”. — Nyugodjunk bele, hogy körül nem is fognak, mert nem lehet, csak egyes kérdésekben... De folytassuk! „Ezért kell egységesnek lennünk a kétnyelvű iskolák körüli vitában is.” — Helyesen: ...a kétnyelvű iskoláról (egyes számban, mert nem konkrét iskolákat jelent, hanem egy iskolákat jelent, hanem iskolatípust!) kezdett vagy: folyó vitában. Hogyan is tehetnénk föl a kérdést a nyelvhasználat gondjaival bajlódó, a stílusát javítani akaró olvasónak? Valahogy így: valami körül vagy valamiről folyik-e a vita? A feleletet mindenki kiolvashatja a hibás szövegek helyesbítésére tett javaslatokból. RÓNAI BÉLA Trencsényi Imre SZTRIPTÍZ pitz Levente szeretett jutalmat átnyújtani. Üj munkakörében ezek a pillanatok jelentették a megfogható valóságot. A konyak, a parfümillat és a szoknyasuhogós olykor órákra is feledtetni tudta a delelőjén túljutott férfiúval, hogy hónapok óta egyetlen szorongásban él, mert jó, hogy tizedrészét érti annak, amit ezek itt összenyüzsögnek. A jutalmaidhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogásokat pedig számolni lehet. A nevek, plusz az a kis szöveg nem ügy, ha rendesen le van írva. Olvasni is lehetne, de az emberekre mindig jó hatással van, ha név szerint ismerjük őket. Ezek meg itt talán még érzékenyebbek, mint a kisiparosok... Végül is nem rossz ez a terület. Olyan, mint a többi. Sőt! Nagy a fluktuáció, sok kívánságot lehet teljesíteni. Az pedig bőven van, mert mostanában mindenkinek mindenkije állást keres... A fentről jött vendég tehát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is kitetszik, viharvert volt, ámde még mindig bármikor el tudott merengeni egy kihívóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Valójában nincs itt ellentmondás, hisz életbölcsességének tetemes hányada az életnek éppen ebből a szektorából származik. Ha a mellbimbók magasságát elosztjuk az életkorral, azonnal kiderül, van-e a tálalásban csalafintaság, vagy magával a kemény valósággal állunk szemben — vallotta megátalkodottam Hogy e bőséges tapasztalataival alátámasztott felismerést nem tette közkinccsé valamelyik szákmai folyóiratban, annak csupán az lehet az oka, hogy élete során semmilyen szakmával nem került bensőségesebb kapcsolatba... Még szerencse, mert mindenféle emberekre vonatkozó képlet, vagy szabály teljes képtelensége épp a következőkben fog kiviláglani. Dikies Zsóka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosán bimbózó formák — a képlet szerint — valóban alapos okot adhatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendégnek, s ezenközben felsőtestével a karjához ért, a mégoly tapasztalt szakembernek is elakadt a lélegzete. Túlságosan zavarba jönni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott, jóllehet volt már néhány melléfogása élete során — más területeken. Most is viszonylag higgadtan járatatta körbe tekintetét a huszonéveseken és az adminisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az igazolódott szemében, ami kritikus helyzetekben mindig: hogy tudniillik a kivétel erősíti a szabályt... Nocsak!... Számtalanszor érezte már, hogy hiába élt, ha egy ilyet nem nézhet meg végre közelebbről. Legyenek tízen egy munkahelyen, vagy húszán egy értekezleten, mindig ezek a tüzes csikók szúrnak szemet először, de ha megszólítod őket, azonnal megfagynak... Ráköszöntötte poharát az összeforrott kollektívára, újabb és újabb sikereket kívánt, csak így tovább, és ehhez minden feltétel adott... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt: — Ki az a kis bögyös? Zsóka megértőén mosolygott, míg meg nem értette, hogy nem az adminisztrátorról van szó. — Juli, főzzetek kávét — vetette nyersen az asztal túlsó végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot! Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak annyira takarta az ásítást, amennyire az illem feltétlenül megkívánja. Azután vendége vállára kanyatlott, amiből az meg is értette, hogy nem igazándiból álmos... ízetlen gyanúsítgatások elkerülése végett megjegyzendő, hogy Zsóka nem azért akart minél előbb édeskettesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gondolnánk, Illetőleg az igazság összetett. Mindkettejük becsületére legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka belépett már abba a korba, amikor az .asszonyok —, ha sikerült elválniuk és a pozíciójukat megszilárdították — pályakezdő fiatalemberek életútját kezdik si- mítgatni. Minthogy azonban ő a kezére bízott intézményben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettségének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatainak megfelelő munkakörben domborít —, törheti a fejét, hogyan hozza be Zsombort, aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is vannak, és minél előbb tisztességes állásba kell ültetni, mert mocskos nyelvük van az irigyeknek... Ráadásul az is kuszálja még a gubancot, hogy amikor átvette a házat, ígéretet tett egy státus lepasszólására. Spitz az egyetlen reménysége. Szerencsére tárgyalóképes fickónak látszik... iDe mit nyüzsög ez az átok Juli annyit?!... És miért akad meg ezen mindig mindenkinek a szeme?!... Éjfél elmúlt, mindenkinek joga van hazamenni. A másik viszi a szennyest tisztességgel, ennek meg még el is kell köszönnie! Hát ki ez itt?!... Igaz, a vendégnek csak biccentett, de ez is elég volt, hogy elrontsa a hangulatot... Az meg még fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel?^ Vagy... programja van?... — Messze lakom, holnap dolgoznom kell — feszeng a lány. — Egyszer egy évben maga is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas... De fején találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a legfőbb hibája, hogy isaha nem tud lazítani. Megcsinálja, amit rábíznak, kapcsolatot tart az iskolákkal... keresz- tülbukiunk a gyerekeken... Egyéni ötletei vannak... azokra is kell majd egy kicsit figyelni! De aztán mintha elvágták volna. Emberi dolgokról egyetlen szót sem lehet még harapófogóval sem kihúzni belőle. Ki tudja, mi jár a fejében?!... Ö udod, a kiállítás, amiről beszéltem neked — zárkózik fel sietve az igazgatónő. Eddig ugyan semmi hasonlóról nem beszélt senkinek, de tudatosan tegezte le szárnyát emelgető martalékát. Hogyisne! Ez itt fog dürrögni a szeme előtt a beosztottjával, ő meg majd a kezét dörzsöli a végtelenségig, hogy így meg úgy....! — Nagyon kiváncsi vagyok arra a kiállításra — hunyorog barátságosan Julira a földszintes bonviván; s közben jóindulatúan saccolgat- ja, mennyit nyomhat a lány karján a hús csont nélkül. — Remélem, találkozunk a megnyitón — szabadítja ki magát a kis tüskés. — Az csak természetes — hőköl a vendég. Aztán eldönti magában, hogy tulajdonképpen szereti ő az egyéniségeket. Derűs tekintettel adózik a távolodó lábikráknak, majd az ajtócsukódé« pillanatában Zsokéhoz fordul: — Milyen kiállítás is lesz az tulajdonképpen? — Semmi — hessent a nő ingerülten. — Valamelyik dedós szakkörünk plecsnit nyert, aztán most itt csinálják az országos akármit. De már kínlódnak vele vagy •három hete. Álmos vagyok... — Kár — mérte fel . egy méla pillantással mai veszteségét a férfi, de csípőtájon elakadt a tekintete, és az istennek se mozdult tovább. Zsóka megbéklélten bólintott, kiürítette poharát, és csilingelni kezdett rajta egy cukorfogóval. — Ide figyeljetek, nap- lopók! Felőlem korhelyked- hettek itt reggelig, de bizony úristenemre mondom, hozatok egy bélyegzőórát és aki félkilenckor nem lesz itt, akkora fegyelmit kap, hogy belekékül! Az oroszlánkörmök felmutatása egy pillanatra gondolkodóba ejtette a legedzettebb munkatársakat is. Ezek önkéntelenül összenéztek, és egyre gondoltak. Csak hónapok kérdése, és újabb igazgató kezéhez kell majd szokniuk. Mert ez csak valami tévedés lehet, tréfa, vagy delirium trémensz... Zsombor távozott utoljára. Ö ugyanis azt hitte, marad. Végül, ha nehezen is, felfogta, mi az ábra, csak felborított három kukát az ablak alatt... Végre kettesben voltak. „Hivatalosan” is megitták a pertut. A pulóver alatt csakugyan nem volt semmi. De a kukaborogatás .még sokáig vibrált a levegőben... — Van egy jóravaló gyerek — merengett el poharát forgatva a vendég. — Hová tegyem...! — rezzent az asszony. — Te tudod legjobban!... Esetleg, ha valami kiemelt feladat, vagy kísérlet... Szociológiai kísérlet! Arra szoktak adni... — Nehéz... Nagyon nehéz... Talán, ha a nagybátyád leszólna...! — Á... örül az is... Most szervezik át őket... — Akkor felejtsd el — legyintett fáradtan a férfi. Ez volt a holtpont. Az asszony megérezte, hogy neki kell kezdeményeznie. — Mennyit akar?... — Hogyan?... Á, semmiség... Háromezer? Mit tudom én...! — Hol volt eddig? — BalettoznI tanult. Azt hiszem... — Miért nem megy az Operába? Itt mit akar kínlódni ? — Tulajdonképpen nem fejezte be. Úgy nézem, nem is igen fogja... Pedig kár, mert amúgy mutatós gyerek... — Gyanús vagy te nekem, hallod — váltott kedélyesebbre az asszony. A férfi állta a vizslató tekintetet. Az asszony tovább feszegette: — Tulajdonképpen fiú vagy lány? — Tulajdonképpen... lány. — Miért nem ezzel kezelted, édesapám? — dobta hátra magát felszabadult nevetéssel Zsóka. — Ha a babádról van szó, el van boronáivá! De akkor ezt kell mondani! — Egészen másról van itt szó — komorult el a férfi. — Mindössze annyi van, hogy az én balfácán fiam belebotlott ebbe a kis húsevőbe, akinek volt annyi esze, hogy csak akkor szóljon, amikor már nincsen visszaút, és most az egészet a nyakába varrják... — Szóval a menyed tőlem akar gyes-re menni! — szökött talpra az igazgatónő, és mindkét orcájára sötétlő foltókat sütött az erkölcsi felháborodás. — Gondolom, egy emberről van szó! — pattant fel a vendég is, és az ő tekintetéből is az igazság tüzelt. — Tökmindegy, hogy kinek a menye! — hadonászott. — Ha az énekes koldusé, akkor is élnie kell! Vagy más a véleményed?!... — Gépelni tud? — sóhajtott fel megadóan az asz- szony... A következő poharat néhány ajtóval odébb, Zsóka szolgálati lakásának — nem tartozik az olvasóra, meiyik szobájában ürítették. Mellesleg egyetlen szoba volt, de minthogy a szolgálati lakás is magánlak, az ott zajló eseményeket teljes mértékben magánügynek kell tekintenünk. A fejleményekről azonban kötelességünk tájékoztatni a hihetőleg izgatott olvasót. I munkaköröket az igazgatónő hétfőn újra osztotta. így a felsőbbség I Rövidesen joggal és okkal kapott idegrángásokat, ha valaki ezt az utóbbi időben döbbenetes módón el- kanászodott társaságot említette. Szerencsére robbantásra nem volt szükség, iszkoi- tak az emberek maguktól. Csak Juli nem akarta kihúzni a fejét a homokból. Kezdetben ugyan úgy látszott, ő kapja fel a vizet elsőnek, de már az új munkarend másnapján a nyugdíjas klubbal is tervei voltak. Szegény Zsokénak minden emberségéből ki kellett vetkőznie, hogy meg tudja értetni a lánnyal: nem tudnák tovább együtt dolgozni... Visszaemlékezés PAKOLITZ ISTVÁN: Ablakosvendég A lila-kék alkony-égen délre húz a vadliba-ék. A házeresz holdújultán jégcsap-kecskeszakállt ereszt. Hajnalonta széncinege pütykörészik ablakomban. Karácsonykor csipegethet foszlós fonottkalácsomból. GYŐRI LÁSZLÓ: Nyelvtagozat Szegény ebmerhez illőn egy szegény kis szabóhoz vittem el a levetett ajándék-kabátot. Kifordította, újraszabta. Viseltem, akár a tűnt világot. Tíz évem öltözött bele, most egy szegen lóg, és cigányul tanul. ZSIRAI LÁSZLÓ Sár és panasz elindultam s gondoltam: a napsütés végig kísér, ezután érkezett a tél: nevetésedbe takaróztam ha hóval mosdatott az ég. sötétség, sár és panasz maradt velem: te nem. varjak visszhangozzák bánatos énekem. Pihenő tehén Gadányi Jenő rajza Koffán Károly rajza
