Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
1981. február 15. Képújság it A nemzeti kultúra - hagyomány és megújulás A „memzeti kultúra” kifejezése legtöbbször a-------------------------------------- múlt idő kepzetevel társul. H a nem is a régmúltéval, de mindenesetre a lezárult nemzedékével. A folytonosságot ott, a múltban, ugyancsak jól érezzük. Ahol nincs, ott megteremtjük. „Vajda János híd Petőfi és Ady között” — mondogatta az érettségi tételek egyikét magolva több tízezer középiskolás. Így egységes és folytonos, tehát így van „nemzeti kultúra” — sugalltatik e képletekben. Ám gondot okoz, ha általunk egyenként nagyrabecsült hajdani kortársak nem egyformán becsülték egymást. A politikában még csak hagyján. Széchenyi vagy Kossuth, választani kell. Viszont Kosztolányit és Adyt egyaránt becsülheti, szeretheti valaki, — de mihez kezdjen akkor Kosztolányi Adyról alkotott véleményével? A leegyszerűsítő, de jóindulatú értelmezés elhallgatja vagy tagadja, semmissé értelmezi az esztétikai nézetkülönbséget. Miért? Mintha a nemzeti költészet egységes mércéjével méricskélve egyik életmű esetleg rövi- debbnek bizonyulna? A hagyományos álláspont a nemzeti kultúrát normatív szabályozónak érzi. Nemzetszubjektumról, népiélekről beszél. Eszerint a nemzetek olyanok, mint az egyének, megkülönböztethető jegyeik, sajátosságaik vannak, amelyek a művészettől a mindennapi életig kifejeződést találnak. Ha egy „A” költő a nép lelkületét adekvát módon kifejezi, akkor a kortárs „B” költő csak egy epigon vagy a nemzettől és annak művelődési eszményeitől nagyobb távolságot tartó lehet. Nem is szólva a befogadókról, akiknek így érzelmi távolsága a különböző jellegű alkotóktól nem lehet azonos. A nemzetszubjektum nevében normatív előírással évtizedek óta nem találkozhatunk egyetlen művészeti ágban sem. (Utoljára talán az építészetben volt ilyen a hazai klasszicizmust utánozni köteles, ún. szocreál stílus.) A nemzeti kultúra örökségének értelmezése mégsem- problémamentes, s e zavarok többnyire tudatalattivá visszaszorult gondolati konstrukciók maradványai. Mert amilyen természetes ma már, hogy egy népnek a progresszió táborán belül is többféle koncepciót kidolgozó politikusa lehet, az irodalomban például ma is sokan keresgélnek „fő vonalat”. Pedig a politika és a kultúra hasonlata sántít, mert a politikában az alternatíváknak valóban csak egyikét lehet realizálni, a kultúrában mindegyikét: Petőfi, Vörösmarty. Arany jónéhány alkotói esztendejükben egymás kortársai. A befogadó itt is dönthet egyik vagy másik mellett, de ez nem elengedhetetlen: egyformán is kedvelheti őket. Egy másik ugyancsak leegyszerűsítő felfogás szerint ——------------1 nemcsak a kultúra alkotói, hanem maguk a z alkotások is osztálymeghatározottságúak, hozzájuk csaknem ugyanolyan szelektív módon viszonyulnak, mint a történelmi-politikai folyamatok résztvevőihez. A nemzeti kultúra valóban rétegezett, de nem osztályok szerint. Ezt a rétegződést saját törvényszerűségei szabják meg. Bizonytalan fogalmi megkülönböztetéssel „magas kultúráról”, illetve „népi kultúráról”, alkalmanként „tömegkultúráról” szoktak beszélni — utóbbiba beleérthetjük a legtágabb értelemben vett kultúrát: a mindennapi élet, a politika kultúráját, a beszéd kultúrált- ságát. Hol a határ e „két kultúra” között? A népi kultúrában, a mindennapi kultúrában alkotás és elsajátítás, fenntartás és gyarapítás nem könnyen választható külön. A magas kultúra produktumai viszont egyéni alkotások. Individuumok hozzák létre, és személyiségek válogatnak a meglévők között, tehát egyedileg viszonyulnak hozzájuk. S ebben lelhetjük magyarázatát — ha szükséges — annak, hogy a nemzeti kultúra egymásnak látszólag ellentmondó kulturális értékeket tartalmaz. A nemzet individuumokból áll, és ők azok. akik létrehozzák, illetve befogadják a (magas) kultúrát. Az egyének értékteremtő és -befogadó folyamatainak pedig nem lehet korlátja a nemzet. Bizonyos fokig kerete az alkotásoknak, ez kétségtelen: A külső keret és a hagyomány, a történeti folytonosság, alkotó és befogadó szorosabb kapcsolata teszi azzá, ami. (A reformáció és ellenreformáció eszme- történetileg ugyan egymás tagadásai, értékeik mégsem zárják ki egymást.) Eklektikus, elegyes lenne tehát a nemzeti kultúra? Inkább gazdagságnak nevezhetnénk. Rendteremtő elveket nem lehet kívülről belevinni. Az egyetemes kultúrához kapcsolódva viszonylagos értéknagyságok ugyan megállapíthatók —, de a mai nemzeti kultúra számára követendő értékek, fő vonulatok nem emelhetők ki, mivel a nemzeti kultúra egészéhez való viszony végső soron individuális. A nemzeti kultúrák kapcsolata, kölcsönhatása könnyen tetten érhető a rokon, vagy közeli népek esetében. Európa csak az újkorban vált szét nemzeti kultúrákra, korábban csak két művelődési szférára (nyugati és bizánci kereszténység) oszlott. A közös hagyomány ma is közelítő tényező, éppúgy, mint a nyelv rokonsága angolok és írek, oroszok és ukránok között, vagy a szomszédságé, együttélésé magyarok és szlovákok, svédek és finnek vonatkozásában. A magyar nemzeti kultúra korántsem önmagába zárt. ------------------------------------Illyés Gyula által jellemzett különleges helyzete, több országban alakuló élete az egyéni hagyományteremtés tágabb lehetőségével, az eltérő helyzetből adódó sokfajta személyiségfejlődéssel tudja ellensúlyozni azt, hogy csak az egyik orgonasíphoz tartozik fújtató. G ERGELY ANDRÄS Händel és a halleiek Georg Friedrich Händel 1685-ben született Halléban. Szülővárosa nagy tisztelettel, szeretettel őrzi emlékét. A hallei főtéren Händel-szobor emelkedik, itt nyitják meg 1952 óta minden évben a Händel ünnepi játékokat. A város ma a Händel- kutatás központja. A zeneköltő emlékének méltó ápolására 1955-ben társaságot alapítottak. A Georg Friedrich Händel Társaságnak 900 hazai és külföldi tagja van. A Händel-kultusz hű őrzői azonban elsősorban a halleiek, így mindenekelőtt a város színházának operatársulata, az ünnepi játékok zenekara, a Luther Egyetem és az 1972-ben alapított filharmóniai zenekar. Az elmúlt években kiváló amatőr énekkarok is alakultak. Ma már nem ritkaság, hogy munkáskórusok, amatőr zenekarok tolmácsolják magas színvonalon Händel halhatatlan alkotásait. Közülük is kiemelkedik a BUNA Vegyipari Kombinát kórusa. A bel- és külföldi zenebarátok, zenetudósok szívesen látott vendégei az évente megrendezett ünnepi játékok eseménysorozatának. Sok érdekességet kínár számukra a Händel szülőházában berendezett kamarahangversenyek rendezésére is alkalmas emlékmúzeum és a „Markt- schlösschen” hangszermúzeum félezer ritkasága. Pásztor János művészete Születésének 100. évfordulóján Az Alföld küldte a magyar művészetbe. Gyomán született száz éve, 1881. január 29-én, Hódmezővásárhelyen nevelkedett és a budapesti és párizsi szobrásziskolák után Vásárhelyre tért vissza azzal az eltökélt szándékkal, hogy „igazi magyarságot” ábrázoló szobrokat teremt. Terve nem maradt csak terv. A Parasztfej, az Örzetőn, a Számadó gulyás, a Mire megvénülünk, a Búcsúzkodás, az Ásó kubikus, az Ülő kubikus, a Kubikusok, a Szénhordó, a Vízmerítő és sok más vásárhelyi témájú, a század első éveiben készült munkájában az alföldi munkásembereket ábrázolta • találóan, életük jellemző helyzeteiben. Törekvéséhez társakat az ottani festők között talált: Rudnay Gyulát, Endre Bélát, Tornyai Jánost, de nem csupán az ő képeikben, hanem a fiatal Móricz Zsig- mond, Tömörkény István és Móra Ferenc írásainak népi alakjaiban ismerhetünk a Pásztor által megjelenítettek testvéreire. tizedekben sok szobrát állították fel országszerte. Akik Balatonfüreden jártak, azok tekintete a kikötőben biztosan megakadt a Halász és a Révész bronzalakján, melyek a régi balatoni világ két fő emberét állítják elénk gazdag megformálásban. A Szegedre látogatók a Najádok kútja néven ismert két, mozgalmas szoborcsoportban gyönyörködhetnek, melyeket valójában a Balaton mellé szánt művészünk, a magyar tenger haragvó és mosolygó arcát jelenítve meg bennük, azonban 1934-ben ideiglenesen Szegeden helyezték el őket, aztán ott is felejtődtek. Martonvásáron Beethoven elgondolkodó arcmása teszi még emelkedettebb hangulatúvá a nyári hangversenyeket. Rudabányán Gvadányi József szobra és a peleskei nótárius budai utazását idéző dombormű emlékeztet a 18. századi költőre. A felvilágosodás irodalmának nagy alakját, Kazinczy Ferencet ábrázolja az a domborművű portré, amely a budai Bécsikapu tér díszkútján látható. A kút mécsest tartó nőalakja jelképes: a szellem viláA Búcsúzkodással elnyerte rangos művészeti díj és a Budapesttől kapott ösztöndíj hatására 1910-ben a fővárosba költözött a művész, de kapcsolata nem szűnt meg sem Vásárhellyel, sem az ország más tájaival, a következő év A Bécsi-kapu téri Ka- zinczy-emiékmű részlete Halász Révész A Hódmezővásárhelyen álló Vízmerítő gosságát jeleníti meg, utalva Kazinczy fő törekvésére. Az Országház előtti, többszörös életnagyságú lovasszobor, a II. Rákóczi Ferencet ábrázoló, lendületes mozgást éreztető formálásával és monumentális összhatásával ragadja meg az arrajárók figyelmét. életszerűen állítva elénk „a nagyságos fejedelem” alakját. Ugyancsak történelmi személy, Báthory István fejedelem a főszereplője a Hungária körúton elhelyezett kőszobornak. A tizes és a húszas években keletkezett aktszobrai közül az Elűzött, a Léthe vize, a Primavera és — a Csillagvizsgáló Intézet kertjében álló — Ad astra címűt kell megemlítenem, mint a hil- debrandi új klasszicizáló szoborformálás szellemében keletkezettet. Anyaság. A makói hősi emlékmű mellékalakja Életkép, portré, aktszobor, emlékmű — mindegyik műfajban alkotott maradandó értékűt Pásztor János, aki 1945. január 7-én, Budapest ostroma során halt meg, így nem adatott meg neki, hogy a vele egy idős Medgyessy Ferenchez hasonlóan a fel- szabadulás után is folytathassa munkásságát. Születése 100. évfordulóján így is gazdag életműre tekinthetünk. HEITLER LÁSZLÓ MŰVÉSZÉT Restaurátormunka az NDK-ban Mintegy 400 restaurátor dolgozik napjainkban a Német Demokratikus Köztársaságban. Munkaadójuk az ország 600 múzeuma és a műemlékvédelmi szolgálat. Aprólékosan pontos, szakszerű, nagy hozzáértéssel végzett munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy a II. világháború során megsérült, az idő pusztításának kitett nemzetközi értéket jelentő műemlékek, mint például a potsdami Sanssouci-kastély, a drezdai Semper Opera, a berlini Akadémia-tér nagyszerű épületcsoportjának külsőbelső restaurálása jól halad. A legértékesebb műemlékek listáján több mint 370 jelentős létesítmény szerepel. A számát tekintve kicsiny restaurátorgárda sikerének egyik titka a nemzetközi együttműködés jó hasznosítása. A drezdai képtár háborús károkat szenvedett, értékes festményeinek helyrehozásában például szovjet szakemberek segítettek NDK- beli kollégáiknak. Élénk a kapcsolat a lengyel restaurátorokkal is. Szívesen látják vendégül — tapasztalat- cserére, tanácskozásra a más országokból érkező szakembereket. A közelmúltban Berlinben rendeztek többnapos kollokviumot, amelyen 18 ország restaurátorai, .muzeológusai és művészettörténészei vettek részt. Az NDK-ban a restaurátorok képzését és továbbképzését egy országos szakiskolában és két képzőművészeti főiskolán biztosítják. Bolgár plakát művészet Az alkalmazott grafikában jelentős szerep jut a plakátoknak Bulgáriában: számos fiatal képzőművész választja mondanivalója eszmei és formai kifejezési eszközéül a plakátot. A bolgár plakát a szabad rajztól, a grafikától, a karikatúrától egyre inkább különváló, sajátos arculatot nyert az utóbbi években: fotomontázs, érdekes felirat, erőteljes, friss színek szolgálják e plasztikai nyelv mind érthetőbbé tételét. A formák és színek sokfélesége, dinamika, magas szakmai színvonal, egyéni stílus, mértéktartó kifejezésmód — ez jellemzi napjaink bolgár plakátművészetét. E művészeti ág fejlődését a hazai népszerűségen túl a nemzetközi elismerés növekedése is tanúsítja. Bolgár művész — Ivan Petrov — nyerte „A faji megkülönböztetés ellen” címmel kiírt ENSZ-plakátpályázat első díját. A strassbourgi nemzetközi plakátkiállításról ugyancsak bolgár művész: Grisa Gosz- podinov hozta el az első díjat, de a második helyezés is bolgárnak jutott, Bosidar Jo- nov érdemelte ki. Az olasz- országi turisztikai témájú plakátkiállításon is nagy sikert arattak a bolgár plakátok, többek között Bosidar Ikonomov és Seko Alexiev alkotásai. A művészi kifejezés szép példája Ivan Bog- danovnak a környezetvédelmi világnapra készült plakátja, amely sötét háttérből kiemelkedő, szivárványszínű óriási tölgylevelet ábrázol.
