Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

sS^PÜJSÁG 1981. január 14. Lengyelország Teherán Bányászaktiva Katowicében Józef Plnkowaki beszéde A lengyel szénbányászat­ban a nyár végi megállapodás értelmében csökkentették a heti munkaidőt. Természete­sen ennek ellenére biztosíta­ni kell az ország szénellátá- sá't és a minimális export­kötelezettségek teljesítését. Erről tanácskoztak Katowicé­iben a szénbányák vezetői, a LEMP iizemi bizottságainak titkárai, a bányászok „Szo­lidaritás” és ágazati szakszer­vezeteinek képviselői. A társádalmi-gazdasági ak­tívaülésen részt vett Józef Pinkowsfci miniszterelnök, Tadéusz Grabski, a LEMP KB titkára és Andrzej Za- binski, a LEMP katowicei vajdasági bizottságának első titkára is. Felszólalásában Pinkowski miniszterelnök rámutatott, hogy a szénbányászat a len­gyel népgazdaság egyik alap­pillére. Az elmúlt években a kitermelés nagyarányú foko­zása sok áldozatot követelt a bányászoktól, hiszen két év­vel ezelőtt még minden szombaton dolgozniuk kellett, sőt, csak minden második va­sárnapjuk volt szabad. A párt, a kormány ebben az ágazatban is a hibák, torzu­lások kiküszöbölésére törek­szik, úgy, ahogyan azt a nyár végi megállapodások rögzítik. A miniszterelnök a kor­mány nevében arra kérte a bányászokat, hogy vállalja­nak szabad szombatokon ön­kéntes munkát, mert ettől függ milliók termelése, s az is, hogy lesz-e világítás, fű­tés a lengyel otthonokban. Pinkowski szólt a megúju­lási folyamatról, a kilencedik kongresszusra való felkészü­lésről, a napokban vitára bo­csátott gazdasági reformter­vezetről. Az egész társadalom összefogását sürgetve el­mondta, hogy a kormány ed­dig is számos tanújelét adta annak, hogy partneri együ tt­működésre törekszik a „Szo­lidaritás” szakszervezetekké!, s számos területen már kiala­kult ez az együttműködés. Sa jnálatosnak nevezte ugyan­akkor, hogy a „Szolidaritás” egyes tagjai, szervezetei az alapszabálynak nem megfele­lő tevékenységet folytatnak, szükségtelen feszültségekét keltenek, s ezzél azoknak az erőknek kedveznek, amelyek a „minél rosszabb, annál jobb” jelszavával, szocialista­ellenes célokat követve a sta­bilizáció ellen működnek. A katowicei tanácskozás résztvevői az ülés végén úgy döntöttek, hogy a bányász­kollektívák megvitatják az elhangzottakat, és néhány nap múlva ismét összeülnek a szénbányászat idei munka­rendjének végleges kidolgo­zása céljából. Varsóban ülést tartott a szákszervezetek országos egyeztető bizottsága is. A megvitatott témák között sze­repéi a munkaidő csökkenté­se. Mint ahogy azt az egyez­tető bizottság titkára, Stanis­law Cieniuch később sajtóér­tekezleten elmondta, a bizott­ság úgy határozott, hogy ja­nuárban konzultatív találko­zót kell tartani, s azon kéül megvitatni, hogyan lehet a hároméves gazdasági stabili­zációs program keretében csökkenteni a munkaidőt. A pekingi per Mao Ce-tung felelősségének megállapítását követelik A pekingi vezető körökhöz közelálló Cseng Ming című hongkongi folyóirat által folytatott közvéleménykuta­tás eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezettek 78,6 százaléka halálos ítéletet és azonnali kivégzést vár Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung özvegye, a tízek perének első számú fővádlottja ügyében. Sok levélíró rámutat, hogy Csiang Csing bűnei elvá­laszthatatlanok a kulturális forradalom igazi kezdemé­nyezőjének és vezetőjének, az első számú bűnösnek, Mao Ce-tungnak a bűneitől. Nem tartják igazságosnak, hogy miközben a különleges bíró­ság elítéli Csiang Csinget és a „tízek” perének vádlottéit, hallgat Mao Ce-tung törté­nelmi1 felelősségéről, sőt, mentegeti az első számú bű­nöst. Elnapolták a túszügy vitáját A teheráni rádió hétfőn fi­gyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat: ne próbálja zavar- keltés céljából „kihasználni az iráni ellenzéki csoportokat és frakciókat” és a tavalyiak­hoz hasonló véres összetűzé­seket szítani az ország főis­koláin és egyetemein. Az ország egyetemeit ta­valy zárták be, azért, hogy az iszlám szelleméhen átdol­gozhassák a tantervet. Az oktatás beszüntetése ellen több diákszervezet tiltakozott. A felsőoktatási intézménye­ket mindeddig nem nyitották meg újra. Ugyanakkor a belbiztonsá­gi szolgálat főhadiszállása arra szólította fél a főváros lakosságát, hogy tartózkodjék a felvonulásokon és tünteté­seken való részvételtől. Teheránban hétfőn bizott­ság alakult, amelyhez az irá­ni magánszemélyek és válla­latok harminc napon belül benyújthatják az Egyesült Államokkal, illetve az ame­rikai cégekkel szembeni kö­vetéléseik és adósságaik lis­táját. Az intézkedés célja az, hogy meggyorsítsa a majdan rendelkezésre bocsátott ame­rikai összegek kezelését, fel­téve, hogy a két ország meg­állapodása a túszügyben lét­rejön. Radzsai miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy a teheráni feltételek teljesítése esetén Irán zöld utat ad a tűszválság rendtezésére. Az iráni parlament egyébként kedden nem tudott ülést tar­tani a képviselők nagymér­tékű távolmaradása miatt, és elhalasztotta a túszügy tár­gyalását. Közel-keleti körkép (V.) ■ ■ ■■■ 1 ■ ■ 11 ...... .. A Közel- és Közép-Kelet - szovjet nézőpontból A Szovjetunió közel-keleti kapcsolatai közül kiemelkedik az elmúlt évben barátsági szerződéssel is megerősített szovjet—Szíriái viszony. Képünkön: a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és a Hafez Asszad államfő által vezetett szíriai küldöttség Moszkvában, a tárgyalóasztal mellett. (Népújság archívuma.) Pirityi Sándor, az MTI szerkesztője írja: A Közel- és a Közép-Kelet — szovjet vélemény szerint — napjainkban mindazon erők aktív aknamunkájának egyik fő színtere, amelyek át akarják izzítani a nemzet­közi légkört, szaporítani akarják a nemzetközi konf­liktusgócokat, tehát a szár­nyakról akarják támadni az enyhülési folyamatot. Ennek egyik eszköze az amerikai monopöltőke szer­ves kapcsolata a nemzetközi cionizmus vezetésével és az izraeli vezető körökkel. Izrael — mint szovjet rész­ről rámutatnak — az arab front szétzilálásával próbál kijutni elszigeteltségéből, s ehhez — amerikai segédlet­tel — megnyerte Kairó köz­reműködését. Fő csapását a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ellen irányítja, amely kristályosítási góca le­het a haladó arab erőknek, motorja a palesztin kérdés megoldásának. A szovjet álláspont a kö­zel-keleti rendezést illetően világos, politikailag megala­pozott, tekintetbe veszi va­lamennyi fél érdekeit: Izra­elnek ki kell vonulnia az ösz- szes megszállt területekről, eleget kell tenni a Paleszti­nái arab nép jogos követelé­sének, beleértve azon elide­geníthetetlen jogát, hogy sa­ját államot hozzon létre. Ugyanakkor érvényesíteni kell minden közel-keleti ál­lamnak a független létezés-, hez és fejlődéshez való jogát. Nem akármilyen, hanem az antiimperialista arab egység szükségességét hangsúlyozza a szovjet sajtó annak döntő feltételeként, hogy véget le­hessen vetni az imperialista befolyásnak, gazdasági ex- panzionizmusnak, katonai je­lenlétnek a Földközi-tenger és a Perzsa-öböl közötti tér­ségben. Ami Iránt illeti, ennek megítélése belpolitikai szem­pontból ugyanúgy óvatos a szovjet sajtóban, mint Iraké. A szovjet kommentárokat egy szíriai—jordániai viszály sem sodorta olyan pozícióba, hogy Jordániát „áttaszítsák” a másik oldalra, miközben a Szovjetunió és Szíria között nagyon fontos megállapodá­sok születtek. Ügy tűnik, az ellentmon­dásos arab-muzulmán vi­lágban a szovjet megítélés el­sőrendű alapja az egyes ál­lamoknak a nemzetközi osz­tályharcban betöltött szere­pe, amely most elsődlegessé­get élvez a belső osztályharc bonyolult képleteivel szem­ben. Ebben a síkban bizo­nyos vezetők kommunista­ellenes, sőt, olykor szovjet­ellenes megnyilatkozásai má- sodrangúak lehetnek alapve­tően antiimperialista gyakor­latukhoz képest. „Értelmetlenségében tra­gikus konfliktus” — ez a leg­gyakoribb jellemzése a las­san fél éve tartó iraki—iráni háborúnak a szovjet sajtó­ban, amely ezen a példán is illusztrálja, hogy milyen ve­szélyes a még nem eléggé megerősödött »-országokra nézve az imperializmus po­litikája. Meggyengíteni mind Irak, mind Irán imperialista­ellenes politikai vonalát, bomlasztani az arab világ egységét, ürügyet teremteni több ezer kilométerre lévő imperialista hatalmak kato­nai jelenlétének fokozásához — ez a Nyugat fő célja az iraki—iráni konfliktus szítá­sával, ami nyilván elterelheti a figyelmet a folytatódó iz­raeli agresszióról, vagy az amerikai—izraeli—egyiptomi kűlönalkuról. Leonyid Brezsnyev nem egy alkalommal, így indiai beszédeiben is a konfliktus békés rendezését szorgalmaz­ta. „Nem szándékozunk be­avatkozni az Irak és Irán kö­zötti konfliktusba. Azt sze­retnénk, ha a két fél erőfe­szítései révén mielőbb politi­kai rendezés születnék” — mondatta. Szovjet részről ezt a be- nemavatkozási politikát szé­lesebben is értelmezik. Osto­rozzák a kínai vezetők, külö­nösen a katonák pakisztáni „látogatásait”, a Pakisztánba irányuló kínai repülőgép­szállításokat, a kínai—pakisz­táni közös hadgyakorlatokat ugyanúgy, mint az amerikai katonai tanácsadók és az AWACS-gépek egyiptomi je­lenlétét, az USA-támaszpon- tok hálózatának kibővítését. A NATO tagállamai első­ízben 1978 szeptemberi ta­nácskozásukon vetették fel a METO, egy közel—közép­keleti „biztonsági paktum” tervét, amelybe Washington elsősorban Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart, Ománt és az Egyesült Arab Emírsége­ket szeretné bevonni. Azóta szovjet részről nyomon köve­tik ezt a folyamatot, rámu­tatva minden olyan mozza­natra is, amely arra utal, hogy a NATO kiterjeszti be­folyási övezetét „Szueztől ke­letre”. „A Szovjetunió nem készül a közel-keleti olaj kisajátí­tására, sem pedig szállítási útvonalainak megkaparintá- sára” — jelentette ki az in­diai fővárosban Leonyid Brezsnyev, majd hozzáfűzte: „Számunkra azonban egyál­talán nem közömbös, ami a határaink közvetlen közelé­ben zajlik. Az a célunk, hogy normális, nyugodt viszonyo­kat teremtsünk”. A brit képviselők afganisztáni tapasztalatai London, László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: Az Afganisztánban járt há­rom brit munkáspárti képvi­selő felszólította a Thatcher- kormányt, hogy ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az orszá­got. A három képviselő Lon­donban sajtóértekezleten szá­molt be ötnapos ténymegál­lapító útjáról, miután előző­leg tájékoztatta Denis Hea- ley-t, az ellenzék külügyi szóvivőjét és a külügyminisz­tériumot. A három képviselő — Al­lan Roberts, Ronald Brown és Robert Litherland — egy­öntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon jár- hattak-kelhettek és filmez­hettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Bab­rak Karmai elnök, Abdul Ra- sid Arján miniszterelnök­helyettes, akiről az Amerika Hangja azt híresztelte, hogy disszidált Pakisztánba, vala­mint Sah Muhammed Doszt külügyminiszer. Találkoztak az állami tervbizottság, a magántőke, a nő- és a szak- szervezetek vezetőivel. Egy­öntetű benyomásuk, hogy a nyugati sajtó hamis képet fest Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szerepéről. A képviselők megállapítot­ták, hogy az ország vezetése minden szinten az afgán ha­tóságok kezében van, a biz­tonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Szovjet katonák­kal, hadfelszerelésükkel csak elszórtan találkoztak, pedig jártak támaszpontokon, lak­tanyákban, rendőrőrsökön is. Benyomásuk az volt, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően csak a biztonsági tartalék szerepét játsszák esetleges külső agresszióval szemben. Saját szemükkel győződtek meg arról, hogy Kabulban, Dzselalabadban és ahol csak jártak, nyugodt, normális a légkör. Ron BrowrU kijelentette, az a benyomása, hogy ahol csak jártak, a lakosság mindenütt támogatja a kormány irány­vonalát. A képviselők végül han­goztatták, hogy véleményük szerint Carter elnök tavaly cinikusan használta ki az af­ganisztáni helyzetet választá­si kampányában és Thatcher asszonynak is kapóra jön a szovjetellenes uszítás Afga­nisztán ürügyén, hogy elte­relje vele a figyelmet kor­mányának katasztrofális gaz­dasági irányvonaláról. Egyházi vezetők Sarlós Istvánnál Baráti tanácskozáson talál­koztak a magyarországi egy­házak és felekezetek vezető személyiségei Sarlós István­nál, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkárá­nál. A HNF OT székházábán kedden megtartott esemé­nyen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A népfront főtitkára tájékozta­tást adott a népgazdaság VI. ötéves tervének fő vonásai­ról, a fejlődés irányairól, va­lamint arról, hogy a népi ront- mozgalom miképpen kíván közreműködni a munka irán­ti igényességnek, az élet kul­turáltságának a növelésében, az eddig elért életszínvonal stabilizálásában, a jövő meg­alapozásában. Sarlós István szólt a mozgalom közelgő VII. kongresszusának előké­születeiről is. A beszélgetés során kifej­tette gondolatait: dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, a Magyar- országi Egyházak ökumeni­kus tanácsának elnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök, Szakács Jó­zsef, a szabad egyházak taná­csának elnöke, Héber Imre, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Ferencz József unitárius püs­pök, dr. Tóth Károly refor­mátus püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, va­lamint Miklós Imre államtit­kár. PANORÁMA BUDAPEST Január 19-én megszüntetik a 33-as villamos közlekedé­sét, s az Árpád-hídon át vil­lamospótló autóbuszokkal szállítják az utasokat; ezzel kezdetét veszi az utóbbi esz­tendők legnagyobb arányú hídfelújítása Budapesten — jelentette be keddi sajtótá­jékoztatóján Stadinger Ist­ván, a Fővárosi Tanács el­nökhelyettese. Az Árpád-híd 1984-re kétszer háromsávos lesz, s 1985-ig kiépül a két hídfő is. * A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Nguyen Phu Soainak, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság hazánkból távozó rendkívüli és megha­talmazott nagykövetének a „Népeink közötti barátság fejlesztéséért” emlékplaket­tet adományozta. Az emlék­plakettet kedden Sarlós Ist­ván főtitkár adta át. KAIRÓ Szadat egyiptomi elnök hétfő este asszuáni reziden­ciáján fogadta Lord Carring­ton brit külügyminisztert, s — mint a találkozó után el­mondta — az arab—izraeli konfliktus, más közel-keleti és általában nemzetközi kér­dések, valamint a brit— egyiptomi kapcsolatok témái­ról tanácskozott vele. Az el­nök elégedetten nyugtázta a két ország között megmutat­kozó „kölcsönös megértést és az együttműködés szellemét”. Reményét fejezte ki, hogy rö­videsen látogatást tehet Nagy-Britanniában, s jelezte, hogy erre valószínűleg akkor kerül sor, amikor Washing­tonba látogat, miután meg­hívást kapott Ronald Reagan megválasztott amerikai el­nöktől. • „A Palesztinái Felszabadí­tási Szervezet helyeselné, ha az ENSZ javaslatot dolgozna ki a palesztin kérdés rende­zésére” — közölte kedden Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a „Szocialista Munka­párt” nevű egyiptomi ellen­zéki párt lapjának, az A1 Saab-nak adott nyilakozatá- ban. A palesztin vezető sze­rint „az ENSZ olyan nem­zetközi biztosítékot nyújthat­na a palesztinok számára, amely nélkül nem garantál­ható a palesztin állam biz­tonsága”. Arafat hangoztatta, szervezete hozzájárulna ah­hoz, hogy Ciszjordániában és a Gáza-övezetben ENSZ-köz- igazgatás jöjjön létre arra a háromtól hat hónapig terjedő átmeneti időszakra, amely a paleszin hatalomátvételt előz­né meg. MILÁNÓ Hatszázmillió líra váltság­díj ellenében kedden Milánó egyik elővárosában fogva- tarói sértetlenül szabadon bo­csátották a tavaly november­ben elrabolt Alberto Massoni gyáriparost.

Next

/
Thumbnails
Contents