Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

1981. január 14, Képújság 3 T AÉ V-tervek Alkalmazkodnak a módosult piaci helyzethez Felkészültek a hatodik ötéves tervre A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál az el­múlt év második negyedében kezdték meg a hatodik öt­éves terv készítését. A gazda­sági szabályozók módosítása, a várható intézkedések, va­lamint az építőipari helyzet ismerete birtokában széles körű kutatómunkát végez­tek, s okulva az elmúlt évek tapasztalatain, elkészítették a tervet, amelyet némi módosí­tásokkal az ÉVM jóváhagyott, s megtárgyalt a vállalati pártbizottság és a szakszerve­zet testületé. Végül is a vál­lalat terve az elmúlt évek fej­lesztési eredményeire épül, a várható fejlődés dinamikájá­nak ismeretében. Mindenekelőtt érdemes szólni az ötödik ötéves terv­ben elért fejlődésről. 1975- ben az évi teljesítmény 633 millió forint volt, de 1979- ben már meghaladták az egy- milliárd forintot. Az ipari termelést 166 millió forintról 416 millióra emelték. A ge­nerál építési-szerelési munka értéke az ötödik ötéves terv alatt 4,45 milliárd forintot ért el, ebből Tolna megyében a saját termelés 3,6 milliárd forintot tett ki. 1976 és 1980 között 205 millió forint érté­kű - beruházást valósítottak meg. A tervidőszak elején az egy fizikai állományú foglal­koztatottra jutó termelés 240 ezer forint volt, de a tervidő­szak végére 380 ezer forintot is meghaladta. STRATÉGIA ÖT ÉVRE A vállalat a következő öt évre stratégiát dolgozott ki, amelynek lényege, hogy az évi 1,5—2 százalékos létszám- csökkenés ellenére a terme­lést éves átlagban 2—2,5 szá­zalékkal emelik. Ezzel együtt olyan vállalkozási politikát dolgoztak ki, amely új terü­letekre való betörést jelent, a pénzügyi stabilizáció mel­lett pedig megfelelő jövedel­mezőséget is biztosító intéz­kedéseket hoztak. Megtartják a termelő berendezések tech­nikai színvonalát. A közép­távú vállalatpolitikai célkitű­zések elkészítéséhez igen jó „tanácsokat” adott az MSZMP KB 1978. október 12-i és a megyei pártbizottság 1979. áp­rilis 25-i építőiparra vonatko­zó határozata. A vállalati pártbizottság feladattervet készített e határozatok szelle­mében, és a gazdasági veze­téssel való jó együttműködés alapján már 1980. november végén komplex gazdasági tervvel rendelkeztek nemcsak az 1981. évre, hanem az egész ötéves tervidőszakra. A TERMELÉS ALAKULÁSA A tervidőszak alatt az al­vállalkozók nélküli termelési érték 5,2 milliárd forint ér­tékű lesz. Az első két évben körülbelül annyi a terv, mint az ötödik tervidőszak utolsó évében, s majd csak a har­madik, a negyedik és az ötö­dik évben lesz erőteljesebb a fejlődés. A hagyományos építőmes­teri termelés kevesebb lesz a jövőben, más építési-szere­lési igények kielégítésére ké­szülnek fel. Figyelembe vet­ték, hogy csökken a paneles lakásépítési igény, de nő a hagyományos, családi házak­ra és főleg a kisebb épületek kivitelezésére az igény. Az öt év alatt 3100 lakást szán­dékoznak építeni, ebből 1900 lesz Tolna megyében. Csök­ken az állami nagyberuházá­sokon is a vállalatra háruló feladat, az eddiginek csak­nem a felére. Viszont a me­gyén kívüli teljesítmény 90 —95 százalékkal növekszik. A vállalat működési területét kiterjeszti Siófok térségére, szállodaépítési feladattal és Kaposvárra. vállalkozás­politika A kialakult piaci helyzet­hez alkalmazkodva változtat­tak a vállalkozási politikán is. A fő elvek a következők: — Alapvető Tolna megye és Komló építési igényeinek kielégítése; — a megrendelőknek a ko­rábbinál kedvezőbb feltétele­ket adnak, a megbízhatóság folyamatos bizonyítását akar­ják elérni; — erősíteni a vállalkozási politikát több fontos, a jövő­ben fejlesztésre számításba vett város területén; — az állami nagyberuházá­sokon is vállalnak munkát, főleg a paksi építkezésen, üzemi épületeknél; — exportmunkát csak a mindenkori szabad kapacitás erejéig végeznek; — a megyén kívül csak rövid ideig tartó munkát vál­lalnak, hogyha szükséges, az erőket a megyei beruházá­sokra tudják átirányítani; — és végül fokozzák az ipari termelést: az ipari üze­mek termékeinek értékesíté­sénél dinamikus növekedést érnek el. A tervekhez alkalmas a vállalat technikai felkészült­sége, ám a panelgyártó kapa­citás, vállalati és hitelforrá­sok igénybevételével fejlesz­tésre szorul. A számítások szerint a tervidőszak felada­tainak teljesítéséhez legalább 290 millió forint fejlesztési összegre van szükség. JÖVEDELEM-, SZOCIÁLPOLITIKA A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakmai­lag jó felkészültségű, stabil munkásgárdával rendelke­zik. Várhatóan nagyobb lesz a nyugállományba vonulók száma, mint amennyit az iparitanuló-képzés pótolni tud. Az ötödik ötéves terv­időszak alatt sikerült a ká­derpolitikai elvet érvényesí­teni: minél több magas kép­zettségű szakembert munká­ba állítani, de továbbra is ki­emelten kezelik a szakmun­kásképzést. A tervidőszakban a szemé­lyi jövedelem meghatározó tényezője a bérszabályozás szerinti bértömeg lesz. A ter­meléshez szükséges létszámot e bérpolitikával — a fokoza­tos fejlesztéssel — igyekez­nek megtartani. Bár 1981— 1982-ben nyereségrészesedést nem tudnak fizetni, ennek következtében a keresetek csak kisebb mértékben növe­kednek. Az 1985-re előirány­zott 56,1 ezer forint/dolgozó bérszínvonal elérése a mini­mális célkitűzés. Jelentősen javítják a dol­gozók munkakörülményeit, a ' nehéz fizikai munkát foko­zott kisgépesítéssel akarják kiváltani, és biztosítják a dolgozók szakmai és politi­kai továbbképzését. A TÁÉV gazdasági és párt­vezetése a közelmúltban az MSZMP Tolna megyei vég­rehajtó bizottsága előtt szá­molt be a hatodik ötéves tervre való felkészülésről. A vb alapos elemző munka után a TÁÉV fölkészülését jónak tartotta. A néhány ész­revétel, javaslat, ami a tes­tület vitája során elhangzott, a vállalati gazdálkodás haté­konyságát, a munka jobb szervezését hivatott elősegí­teni. Szekszárdon új városrészek, szociális és egészségügyi célokat szolgáló épületek, üzlet­házak jelzik a TÁÉV dolgozóinak munkáját. Képeinken a Gróf Pál utca ötszintes épületei — balra — és ennek a házsornak egyik erkélyrészlete látható. A kertvárosi ÁBC-áruházat is a TÁÉV építette. Üj vegyes tüzelésű, energiatakarékos hőlégfúvót kísérleteztek ki a tabi Építő- és Ve­gyesipari Ktsz-nél. Az új berendezés sorozatgyyártását rövidesen megkezdik. A képen: az új hőlégfúvó. A dolgozók jogai /. A munkaidő és beosztása Kevés az olyan kérdés a dolgozók jogaival kapcsolat­ban, ami jobban foglalkoz­tatná az embereket, mint a munkaidő-beosztás. Nem vé­letlen, hogy ezt a témát a jogszabályok részletesen sza­bályozzák, sőt a Munka Tör­vénykönyvének legutóbbi módosítása során is született erre több előírás. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben bevezetett munka­idő-csökkentések eredménye­ként egész népgazdaságunk­ban általánossá vált a heti 44 órás munkaidő. Ezt dek­larálja a módosított törvény- könyv is, amikor kimondja, hogy Magyarországon a dol­gozók heti törvényes munka­ideje 44 óra. (Korábban heti 44—48 óra volt.) Az említett­nél rövidebb, vagy — kivéte­lesen — hosszabb munkaidő csak olyan munkahelyen, vagy munkakörben alkalmaz­ható, ahol erre a jogszabály egyértelműen módot ad. A Munka Törvénykönyvé­nek módosítása — amely 1980. január elsején lépett hatályba — a korábbi hely­zethez képest szűkítette azt a lehetőséget, hogy a válla­latok a törvényesnél hosz- szabb munkaidőt állapítsa­nak meg dolgozóik számára. Az új törvény például a köz­lekedés területén és az idény­jellegű tevékenységekkel kapcsolatosan is megváltoz­tatta azt a rendelkezést, amely gyakorlatilag általáno­san lehetővé tette a dolgozók foglalkoztatását a törvényes­nél hosszabb munkaidőben. A jelenlegi szabályozás sze­rint heti 44 óránál hosszabb munkaidő kivételesen csak két területen állapítható meg. Az egyik ilyen a mezőgazda- sági termelés és feldolgozás, amelyben a leggondosabb munkaszervezés mellett is előfordulhat a feladatok hal­mozódása. A másik terület­hez azok a munkakörök tar­toznak, amelyekben a mun­kaidő teljesen vagy részben készenléti jellegű. Itt tehát arról van szó. hogy a dolgo­zó ugyan a munkahelyén tartózkodik, de tényleges munkát nem végez, például portás, kapus. Ilyenkor indo­kolt lehet, hogy a munkál­tató a heti 44 óránál hosz- szabb munkaidőt állapítson meg: ezt azonban a kollek­tív szerződésben, vagy a dol­gozóval kötött munkaszerző­désben kifejezetten ki kell kötni. A portások, őrök és egyéb őrzési szolgálatot el­látó személyek munkaidejét a jogszabályok általában he­ti 60—72 órában maximálják. Az általánosnál rövidebb, heti 40—44 óra a rendes munkaidő mértéke a folya­matosan, illetőleg a naponta három vagy több műszakban termelő ipari és építőipari vállalatoknál. Az egészségre ártalmas munkakörökben a heti munkaidő 36—42 óra kö­zött váltakozhat. Ezeket a munkaköröket az egyes ága­zatokra, iparágakra vonatko­zóan a felügyeleti miniszter a munkaügyi és az egészség- ügyi miniszterrel egyetértés­ben határozza meg. A munkaidő mértékének a meghatározása után a másik legfontosabb kérdés a mun­kaidő beosztása. Ezzel kap­csolatosan a módosítás arra irányult, hogy minél tágabb körben legyen lehetőség a vállalati szükségletekhez és körülményekhez igazodó ru­galmas munkarend kialakí­tására. A munkaidő beosztá­sának ésszerű kereteit ezért úgy határozták meg, hogy több vonatkozásban csök­kentették a központi kötött­ségeket. Vizsgáljunk meg néhány példát! A munkaidő alapve­tően kétféle módon osztható be: egyenlően és egyenlőtle­nül. Egyenlő munkaidő­beosztást kell alkalmazni azoknál a vállalatoknál, ahol a munka időbelileg nagyjá­ból arányosan oszlik meg. A vállalatok, hivatalok többsé­ge általában ezt a módszert alkalmazza. Ennél a beosz­tásnál a hét minden munka­napjára egyenlő munkaidőt kell meghatározni, kivéve a szombatot, amelyre rövidebb munkaidő is megállapítható. Egyenlőtlen munkaidő­beosztás ott indokolt, ahol a feladatok aránytalanul oszla­nak meg. Ilyen előfordulhat az idényjellegű munkáknál a mezőgazdaságban, és bizo­nyos más munkakörökben is (például bérelszámolók, kar­bantartók, stb.). Ilyenkor az év meghatározott hónapjaira, vagy azon belül egyes hetek­re különböző hosszúságú napi munkaidő állapítható meg. Például a nyári hónapokban napi tíz-, télen napi hatórás, vagy a hónap első két heté­ben rövidebb, a másik két hetében pedig hosszabb mun­kaidő. Az új. rendelkezések azonban bizonyos korlátokat is szabnak, a munkaidő­beosztás tehát nem csupán a vállalat tetszésétől függ. így az egyenlőtlen munkaidő­beosztásban sem lehet a dol­gozó munkaideje egy napon négy óránál rövidebb, vagy ■— a váltásos szolgálatot ki­véve — tizenkét óránál hosz- szabb. A munkajogi szabályozás a dolgozók érdekeinek maxi­mális védelme mellett, mél­tányolja azt a fontos nép- gazdasági érdeket is, hQgy a korszerű, nagyfokú szerve­zettséget kívánó technológiai folyamatokhoz az átlagostól eltérő munkaidő-beosztásra van szükség. Ezért az új ren­delkezések szerint a folyto­nos, folyamatos üzemelésű munkahelyeken — és kivétele­sen egyéb indokolt esetekben — a heti munkaidő a szük­séghez képest egybefüggően hat, de legfeljebb tíz munka­napra is beosztható. Ilyenkor a szabadnapok összevontan is kiadhatók, ezek száma azonban a heti pihenőnappal együtt sem haladhatja meg az egybefüggően ledolgozott munkanapok számának felét. Az ilyen munkarendben pél­dául tíz munkanapra maxi­málisan öt, nyolcra négy, hat­ra pedig három szabadnap adható. DR. DEÁK ANDRÁS Ke vesebbenerglávai

Next

/
Thumbnails
Contents