Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
% 1981. január 11, 10 NÉPÚJSÁG Egész testével, arcával, fülével, szemével a beszélgetésre összpontosított. A szavak, a mondatok néha érthetően csorogtak át a szoba falán, máskor viszont mintha a hangok külön-külön szivárogtak volna át a láthatatlan lyukakon. Nem a szavak értelmét kereste, hanem a hangok eredetét. Már második éve, hogy beköltöztek ebbe az összkomfortos pannell-lakásba. Két éve lesz májusiban, hogy figyeld a mondatok, szavak útját. Nem sok sikerrel. Mindössze any. nyi eredményt ért el, hogy a jobb oldali szomszéd gyerekéről sikerült megállapítania: ő bömiböltetd olyan éktelenül a magnetofont. Igaz, ezt nem volt nehéz kideríteni, mert a gyerek anyja egyszer a lépcsőházban eldicsekedett, hogy milyen drága sztereómagne. tofont vett a fiának. Japán. Tizenkétezerbe került. De megérte, mert erős, szép hangja van. Ekkor ő megjegyezte: — Erősnek erős, az biztos! — Hallotta? — Mindig, ha itthon van a fia! Szó' szót követett és Kovács Gábor azt találta mondani: „Ha az én gyerekemnek lenne ilyen magnetofonja és úgy bömlböltetné, mint a magáé, az egész szerkezetet a Drávába dobnám!” A szomszédiasszony azóta nem köszön neki, a gyereke pedig még hangosabbra állítja a magnetofont. Néha úgy szól, hogy a hangok végigfutnak a reumás lábán, csiklandozzák a térdét, felszaladnak a szívéig és úgy érzi: futnia kell. Futnia, ki a lakásból, ki a világból. ‘Futnia a hetvenöt éves nyomorék lábúnak, amelyek különösen a mély hangokra érzékenyek. Akkor szinte megőrülnék! Rózsinak, a feleségének jó. Ő még csak hatvannégy éves, igaz az ő lábain úgy kidudorodnak a viszerek, mintha hüvelykujj-vastagságú kötelekkel lenne a hús összefogva1. 'De ő még tud menni. Fájlalja, de megy! Megy napszámba, meg mindenhová, csak itthon ne kelljen lennie. Képes még térden csúszva is dolgozni, ha annyira fáj a lába, hogy nem bírja az állást. Nappal mindig dolgozik, este meg minidig jajgat, harkányi kenőccsel kenegeti a lábát, meg vizes borogatást rak rá, hogy szűnjön a lüktetés. Orvoshoz nem megy. Hiába mondja neki a nagyobbik fia: „Anyukám, menjen orvoshoz a lábával is, meg a sérvével is!” Ö nem megy. Mindig azt mondja: „Ilyen a lábam a te születésed óta, ezen nem lehet úgy se segíteni. Az orvos is biztosan harkányi kenőcsöt írna fel, meg fürödni küldene Harkányba. Ezt orvos nélkül is megteszem!” . Megteszi, persze, hogy megteszi. Ha nagyon fáj neki, akkor kenegeti, akkor elmegy fürödni is, bár oda most, amióta a nagy medencében fürdőrui>ás dámákkal együtt kell áztatni beteg lábait, egyre ritkábban jár. Az Ilona- fürdőbe gyakrabban elment, mert ott magafajták gyógyították elnyűtt testüket. Kom. binéban üldögéltek és beszélgethettek. És csak nők voltak. Most meg fürdőruhát kell ma. Szalai János: Vizes borogatás Győri utca Egy éve hunyt el a jeles festő, Illés Árpád. Képeiből a Műcsarnokban rendeztek kiállítást. Reprodukciónk a győri Bálint utcát ábrázoló festményét mutatja be. Csillagjáró (In memóriám Tamkó Sirató Károly) gára húzni és mindenféle vegyes emberrel együtt fürödni. Meg aztán a szíve sem bírja úgy a fürdést, azt a büdös, kénes vizet, mint régebben. A szívére panaszkodik, hogy állandóan nyomást érez. Persze, hogy nyomást érez, meg fullad, mert nyomja a szivét a sérve. Fullad a víztől is, a központi fűtéstől is. Állandóan nyitva kell tartani miatta az ablakot. Kimegy a jó meleg. De hiába minden jó szó, orvoshoz el nem megy. Azt mondja: harminc éve mondta az orvos, akkor amikor a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat volt, megmondta az orvos, hogy sérve van. Ha most elmenne, most is csak azt mondaná. Érzi, tudja, hogy van, kitapasztalta nem. csak a betegségét, de az ellenszerét is. Az orvos csak kórházba utalná, mert az orvosnak halvány fogalma sincs arról, hogy lehet egyszerűbben is védekezni a sérv szorítása ellen, mint késsel. Sokáig gyötörte ez a betegség, de tíz évvel ezelőtt rájött, ha lassan ereszkedik le, ha nem úgy hajol, ha nem olyan gyorsan^ mint fiatal korában, akkor a síérv a helyén marad. akkor nem fojtja. F ■ el az orvostól. Nem .......... is annyira fél, mint i nkább szégyelli magát. Azt mondja: „Engem még a férjem sem látott meztelenül!” Ez igaz. És ilyenkor mindig hozzá teszi: „Az én testemhez semmi köze más emberfiának, mégha az orvos is. „A halál az más, akkor már azt csinálhatnak vele, amit akarnak, akkor már nem tud védekezni. De, amíg él, addig ő tudja, hogy mit, hogyan kell. Egyszer elmesélte, hogyan jött rá a gyógymódra. Nagyon. elfáradt a kapálásban. Földbe vágta a kapát. Ügy, hogy a nyele kéznél legyen. Kezét a csípőjére tette és néhány derékropogtató kört csinált. Persze, előbb körülnézett, hogy nem látja-e valaki, mit művel. Derékrópog- tatás közben látta, hogy egy tyúkhúrt elhagyott. A tyúkhúr élt, zöldellt és ő ezt ki nem állhatta. Szúrta a szemét ez a gyom, amely csak jó földben terem, amelyről még történet is van: „Egyszeregy vak ember földet ment vásárolni a fiával. A két ember megállt az eladó földnél. A fiú azt mondta: — Apám, ez az a föld! — És milyen? — Tyúkihúros! — Akkor megvesszük fiam!” És megvették, mert a tyúkhúr csak jó földben szaporodik. De ott aztán szaporodik. Az ő szőlőjük is jó földben van. Tavaly kapott jó istállótrágyát és úgy szaporodik benne ez az átok növény, hogy eső után szinte behálózza az egész földet. A Rózsi ki nem állhatja. Azt mondja: ha a nyavalyásból csak egy is életben marad, ha nem kaszabolja le mind tőből, akkor úgy szaporodik mint a nyű. Irtja is módszeresen, csakúgy henseg a köves földben a kapája. Ha egy-egy kimarad a nyakazásből, éles szeme lecsap rá és úgy tépi ki a földből az átkozottat, mint a mesebéli óriások a szálfákat. Ez lett a sorsa a már említett tyúkhúrnak is. Csakhogy most nem úgy csapott le rá, mint vércse az egérre, hanem szép lassún, darabokra szaggatva a valamikor szép haji ást, ereszkedett le a gyomért. És ekkor jött rá a gyógymódra! El. maradt a hirtelen hajtáskor jelentkező fulladás. Rájött tehát, ha lassún, részletekben hajol le, akkor a sérve nem nyomakszik a szívére, nem akarja megfojtani. Ilyen egyszerű az egész gyógymód. Neki minden ilyen egyszerű. Amikor a kisebbik fiuk eladta a régi házukat és vette helyette ezt a panelt, ezt az öröklakást, amely meleg is, kényelmes is, meleg víz is van benne, meg fürdőszoba is, akkor is azt mondta: „A jót könnyebb megszokni, mint a rosszat!” És megszokták? Dehogy szokták! Igaz, ő könnyebben igazodott. .az itteni élethez, mert soha- nincs itthon,: hol szőlőmetszést vállal, hol kapálást, hol belet mos disznóölésen, hol meg összeszed minden vicket-vackot, és megy vele a vásárba. A piacra is eljár. Ha nincs más, visz néhány kiló hagymát. Örökké lót fut, örökké hívják. Neki a zaj az semmi! Ö csak este hallja, de akkor se sokáig, mert olyan fáradt, hogy amint lefekszik, azon nyomban el is alszik. Álmában biztosan azt az autót látja, amit az unokájának ígért. Az unokájáért dolgozik annyit, meg azért, mert: „Addig jó, amíg a szülő adni tud és nem kap!” Így magyarázkodik, pedig a munka nélkül meghalna. Tudja, ha kiesik a kezéből a kapa, a főzőkanál', a bélmosókés, akkor ő is a földre zuhan, a földre, amelynek növényeit az ő verítéke is táplálta, amelynek életet adott és amely hatvannégy év óta táplálja őt. Így elmélkedett Kovács Gábor, miközben fülével a zajt kutatta. Rejtett forrásra, nem egyre rábukkant életében, a fürjifiészket is megtalálta, a süldő nyálra is rálelt a lucernásban, de a hang forrását sehogy sem sikerült kikémlelnie. Pedig a két év alatt sok. féle módszert kipróbált. Ügy kutatta a hang eredetét, mint a geológusok az ércet, az olajat. A fülét a falra tapasztotta. A bal fülét, mert a jobbrá nagyot hall. Erősebben, tisztábban jött a hang, de az irányt nem tudta megállapítani. Arra sem jött rá: kinek a hangját hallja, az alsó szomszédét, a felsőét, az oldalsóét, a legfelsőét. Néha több felől is jöttek a hangok, a beszéd'foszlányok. Ilyenkor átérezte, mint jelenthetett a bábeli nyelvzavar, amelyről a 'Bibliában olvasott. A sokféle beszéd, amelyből csak dúrva kifejezések hallatszottak tisztán,, nem, adott útbaigazítást arra, hogy kik mondják ezeket a szavakat, mert ^ezeket a kifejezéseket ma már minden családban használják, nem úgy mint régen. Régen csak akkor mondták ki ezeket a szavakat az emberek, ha nagyon mérgesek, ha nagyon elkeseredettek voltak. Az üveg,poharas módszer sen? segített. Hallotta valakitől, ha tudni akarja miről beszélnek a szomszédban, akkor üvegpoharat kell a falnak nyomni, az üvegpohárra rászorítani a fület, az üvegpohár felerősíti a hangot. A vékonyfalú üvegpohár felerősítette a beszédet, de eligazítást így sem kapott. A » * fűtőtestet is, amely .......... oly kellemes meleget árasztott, megvallatta, a csövekhez is odaszorította a fülét, de mindhiába. Az biztos, hogy a csövek vezetik a hangot, jól vezetik, de hogy honnan vezetik, azt csak az a magasságos égbeli tudja. A csöveken keresztül hallott ő sokféle zörgést, csörömpölést, vécélehúzást, meg mindenféle hangot. De ez csak arra volt jó, hogy elgondolkodjon azon: „Miért szerethetik a mai emberek, főleg a fiatalok a zajt? Merthogy szeretik, az biztos. Megfigyelte: ha egy gyerek talál egy bádogot, meg egy fadarabot, már kész a zenebona. Püföli, mint az istennyila. A motorokon sem tudnak nyugodtan megülni. Ha nem száguldoznak, akkor sem tudnak nyugodtan ülni azon a motoron. Állandóan csavargatják a gázkart és azok az aprócska motorok olyan veszettül ordítoznak, hogy az oroszlán bőgése hozzájuk képest csak macskado. rombolás. Beszélgetett erről a nagy zajongásról más hasonló korú emberekkel is, mert azt hitte, csak ő szenved tőle. Egyszer azt mondta neki az egyik pádon üldögélő ismerőse: ő a zaj ellen, zajjal véde-" kezik. Ha a saját zaját hallja, akkor nem hallja a másét, akkor tudja, hogy hol, miért van zaj. Ha tudatosan csinálja az ember a zajt, akkor jobban elviseli. A saját zaj elviselhetőbb ! IS * ^ (próbálta. A leghan. —------ gosabbra állította a r ádiót. A hang már a dobhártyáját szaggatta, de még mindig hallotta a valahonnan a lakásba áramló hangokat. Ráadásul még csengettek is a szomszédok: ne bömböltes- se a rádiót. Hogy honnan tudták meg: az ő rádiója bömböl, az máig is rejtély. Kovács Gábor felállt, h'all- gatózott egy kicsit a falhoz simulva, majd kiment a konyhába. Elővette tiszta fehér zsebkendőjét, a csap alá tartotta, a hideg vizet enyhén kinyomkodta és a zsebkendőt a mosogató szélére terítette. Leakasztotta a mosogató fölött lógó törülközőt, benedvesítette. Bement a szobába. A vizes törülközőt a fűtőtest csőnyakára kötötte. Leült. A vizes zsebkendőt a homlokára terítette és várt. Várta a feleségét, aki -két óra múlva itthon lesz és várta a tavaszt, amikor ő is kimehet a szőlőbe. Arra gondolt: még két hónap. Még két hónapot kell kibírnia! A fejfájása csillapodott. Jót tett neki a vizes borogatás. A Zalj is csöndesedéit. Egy pillanatig úgy hitte: megtalálta a zaj elleni gyógy, szert. Egyszerű ez is, mint a Rózsi gyógyszere. Csak vizes törülközőt kell kötni a fűtőtest csőnyakára. Ült, élvezte a pillanatnyi csendet, amit egy túrázó motor tört darabokra. Egy esztendeje, hogy elment. Ahogy Illyés nevezte: a garabonciás. Föléemelkedett a hullámoknak, melyek élete egészén végigkísérték. Tarajukra kapták, de méginkább magukba temették. A 20-as évek avantgárd költőjeként startolt. Átélve az expresszio- nizrnus, majd a dadaizmus indulatatit, jutott el a konstruktivizmushoz. Fő poétikai elve a „síkba kilépő irodalom” teóriája volt. (Ám ez a világérzés távoli az akkori hazai viszonyoktól.) Ezért 1930-ban már Párizsban találjuk. Ismerettsége Robert Dalaunay-vel, hozza meg a kívánt elismerést. Az új költészeti irány megtestesítőjét látták benne. 1936. Dimen- sionista Manifestum (egy hullámhegy csúcsa). Hosszan tartó potenciális betegség után, feladva di- menzionista törekvéseit, megteremti a szürrealizmussal érintkező, abszurd dali ormát, s a gyermekköltészetben megleli irodalmi feltámadásának igazi örömét. Illogikus verbális futamai, a nyelv játékos lehetőségeinek furfangos kiaknázása, gyermekköltészetünkben úttörés. Felnőtt ésszel is jól szórakozunk kötetein. Főhőse: Tengerecki Pál, a modern élet hérosza, akitől gyermek, felnőtt egyaránt csak tanulhat (örökifjú ámulatot, izgató kíváncsiságot). Gyermekpoézisének és műfordítói tevékenységének elismerése ellenére úgy érzem, méltánytalanul elhallgatjuk, az egyetemes irodalomban is „jelentős kísérletező” valódi értékeit. Elment, s mi adósai maradtunk, e „Borsod kálvinista boltívei” alól induló, s már a csillagotokat taposó költőnek. BAYER BÉLA CSORBA GYŐZŐ: Kihaló falu # ■ Bejön az erdő, — eddig csak táplált, védett, nyugtatott. Szétfut a gyom, — eddig csak megtűrtén lapult. S a tömény alkonyati béke nem hull többé emlékezőkre s várakozókra, az éjszakát nem bontják meg nyögések, suttogások, víg és szomorú emberi zajok. A szél próbálja utánozni őket. Lógó kísértet-jelöltek az utcán, lépésük, mint az enyém is, nehéz. A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat januárt számának élén összeállítást olvashatunk Mészöly Miklós 60. születésnapja alkalmából. Az összeállításban Alexa Károly interjúja, Béládi Miklós: Az epika megtisztítása és felvezetése című tanulmánya és Grendel Lajos novella-elemzése kapott helyet. A szám lírai rovatában többek között Bertók László, Rába György, Weöres Sándor és Zelk Zoltán verseit, a szépprózák sorában Mándy Iván és Tatay Sándor elbeszélését, valamint Tamás Menyhért kisregényének első részletét találjuk. A tanulmányók, jegyzetek között figyelmet érdemel Bori Imre jugoszláviai szemléje, Nemes Nagy Ágnes Verstani veszekedések című írása, továbbá Németh Lajos tanulmányának első része Csontváry: Baalbek című képéről. A kritikai rovatban Csűrös Miklós Rába György új verseskötetét elemzi, Pomogáts Béla pedig a nyugati magyar költők 'kötetéiről ír 'összefoglalót.
