Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

8 KÉPÚJSÁG

1981. január 1.

lüller Györgyék kétszoM

bás lakásban laknak Szekszárdion az Arany . János utcában; Két és fél éve költöztek ide. A gyerekek: Beáta 1074-ben, Tibor pedig 1975-ben születtek. A lakást szépen berendezték, a legutóbbi találkozás óta tapétáztak,

A fiatalasszony csak pár percre hagy magamra, elnézést kér, a férje hamarosan megérkezik, ha hatra ígérte, akkor jönni fog ...

A bútort újítják fel egy munkatársánál.. Sokkal kevesebbe kerül, mintha újat vennénekj

A számadás asszonyi munka:

Müller György

— Mi történt velünk az elmúlt öt évben?

— Igen. Pontosan 1979. január 1-től.

Müller Györgyné az évszámokra nem emlékszik pontosan, szívesebben beszél a közelmúltról.

— A Gyuriék leérettségiztek a nyáron — mondja —, most mi, asszonyok következünk. Előtte szeretném letenni a szakmunkásvizsgát a jelenlegi munkahelyemen.

— Ügy tudom, hogy boltos volt az eredeti szakmája ...

— Azt már 72-ben otthagytam.

— Miért?

— Türelmesebb embernek való. Amikor összeházasodtunk, akkor én is a műszergyárban helyezkedtem el, a galvánüzemiben. Tavaly lejárt a gyes, visszamentem oda, galvanizáló szakmunkás-bizonyítványt szeretnék szerezni.

— Azt mondta az előbb, hogy a fiúk leérettségiztek.

— A Galló Tibor a férjeim barátja, egymást noszogatták az iskolában...

(Berobog Müller György, a fiatalasszony fellélegzik. A számadás mégis a férfiak dolga! Vagy .talán a gyarapodás, a pénzügyi kérdéseik, a gyereknevelés asszonyi dolog? A változások felmérése pedig a férfiaké? Családja válogatja.

— Szegény ember vízzel főz — kezdi egy közhelyszerű mondattal Gyuri. — A bútor több mint tízéves, pénzünk nincs újra, kitaláltam, 'hogy egyszerű díszítéssel felújítom, a. kárpitot áthúzom és megspórolok harmincezer forintot. —, Már hozza is az előszobából a vörösréz domborítású sarok, pánt okát. Szép míves munka. Lakatos emberre vall.

— Kérdezzen! Mert mióta említette a számadást, én átgondoltam a dolgokat, csak félék, hogy teljesen másról beszélnék, mint amire kíváncsi.

— Miről beszélne? — dobom Vissza a labdát.

— Az anyagi kérdésekről nem, mert nincs mit. Tisztességgel van mindenünk.

— Azt hiszem, ez nefm is érdemel többet, mint amit eddig leírtunk.

— A szakmámról szívesen beszélek, de számomra legfontosabb : megváltoztam az utóbbi években. Lecsendesedtem, megfontoltabb lettem, anyagiasabb!

— Arái volt szó, hogy az anyagiakról ném beszélünk.

— Mégsem lehet megkerülni. Ez a levegőben van, az

addig elfogadtak tőlem, utána nem. Kiderii.lt, azért, mert az üzemi négyszög tagja voltam stb.... Ezután a szakmai fejlődést helyeztem előtérbe.

— Elmenekült a műszer- gyárból,

— Nem. Rossznéven vették, hogy kértem magam a pneumatikus csoportba, meg előtérbe került a gyerekek óvodai elhelyezése. A városi óvodákba nem vették fel őket. akkor kezdték építeni a BHG-ben a gyermekintézményt.' Ott megtaláltam a munkámat is, meg a gyerekek óvodája is megoldódott.

— Téhát ezt nevezi leesen- desedésnek ?

— Xgeru.

— Miért lett anyagias?

— Ezt nem tudom kiiféjez- ni, de az biztos, hogy öt éve, ha volt egy plusz feladat, akkor minden kérdezés nélkül nekiálltam, és azt mondtam magamban: ha fizetnek jó, ha nem, akkor is. Ma már megkérdezem élőre: mi a fizetség,

— Ez természetes.

— Az lenne a természetes, ha a munkát fizetnék meg. De sajnos, a fegyelem laza, sok a csibészség, az is a pénzt kéri, aki nem dolgozott meg érte. Van egy — számomra megrázó — példám; egyszer egy gépet javítottam — komótosan. Akkor odajött hozzám a gépen dolgozó asszony és kérdezte, mikor leszek kész. Nyeglén válaszoltam: legyen türelmes, először be kell vennie a műhelyszagot a gépnek. Akkor engem kioktatott az az asszony, hogy mivel játsszam ... Azóta a teljesítménybérben dolgozó emberek módjára dolgozom én Is.

Számadás

utóbbi időben egyre többet beszélünk róla, így óhatatlanul nálam is előtérbe került.

A háziasszony kávét hoz.

kávé után próbáljuk másfelé terelgetni a szót. Müller György ál. talános lakatos szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. A műszergy,árban géplakatos lett, a BHG-ban pedig pneumatikus vezérlésű célgépeket szerel. Közben leérettségizett.

— Van szakmai biztonságom — mondja. Ez sokat jelent, nélküle nem sok szava lehet az embernek. A többiek

előtt, a vezetők előtt és lényeges kérdés: önmaga előtt sem ...

— Apám közösségi nevelést adott. Régi kommunista. Így természetes volt számomra, hogy mozgalmi munkát végzek ,..

_ __•>

— Alapszervezeti KlSZ-tit- kár voltam. Akkor mindig azt kellett bizonygatnom, hogy szakember vagyok. Közben megszületett a második gyerek is, csökkenteni kellett a pluszmunkát. Lemondtam a KIQZ-t, megváltoztak velem szemben az emberek. Amit

Müller Györgyné, Beáta és Gyurika

Jubileum Tevelen

Énekelni öröm

Kodály Zoltán arra a kérdésre, hogy milyennek látja a magyar zeneélet jövőjét, a következőt nyilatkozta 1949- ben: „A legszebbnek, ha tovább is úgy halad a kettős munka, amint megindult: a művészetet a néphez, a népet a művészethez közelebb kell vinni. Ebben döntő szerepet kell vállalniok az énekkaroknak. Mióta az eszemet tudom, látom, hogy a világ a kollektív életforma felé halad. Ennek természetes zenéi (kifejezése a karének...”

A tíz esztendővel ezelőtt alakult teveli vegyes kar is vállalt e nemes feladatból. Dalolásukkal számtalan örömteli percet szereztek közönségüknek, önmaguknak. Az örömszerzés némi áldozattal is járt, hiszen, éveken át nein volt szabad a hétfő estéjük: azokon jöttek és jönnek össze gyakorolni, éneket tanulni, a zenében feloldódni.

Emlékezzünk a tíz esztendővel ezelőtti tél éléji napokra, amikor Szauer János és

néhány lelkes teveli férfi megalakította a huszonnégy tagú férfikart. A következő évben asszonyokat, lányokat is hívtak a kórusba, s attól kezdve Tevelen is együtt szólt, együtt gyönyörködtetett a férfihang ereje és a női hang sziépsége. Éneklésük ekkor teljesedett ki igazán, hisz pontosan érezték, sőt, tudták, hogy a „vegyeskari müvek az élet teljességét ábrázolják”.

— A kórusban minden réteg megtalálható — mondja Szauer János karnagy, az általános iskola igazgatója.1 — Van közöttünk téesztag, pedagógus, ipari munkás, párttitkár ... székely, magyar, sváb. A légkör pedig olyan, amilyennek lennie kell. Ez érthető is, hiszen mindannyiunkat az ének, a zene iránti rajongás „hozott” a kórusba, s a mai napig ez tart össze bennünket. Éltető erőt jelent a kórusnak a sok próba gyümölcse, a fellépés. Egy-egy sikeres szereplés mindig

újabb lendületet ad. Igen nagy megtiszteltetés ért bennünket öt évvel ezelőtt. Jubileumi ünnepségünkre eljött Forral Miklós Kossuth-díjas karnagy, aki szakmai tanácsaival mutatott irányt kórusunknak, s további lelkes munkára serkentette az énekeseket.

A teveüek nem kis büszkeséggel beszélnek arról, hogy az énekkar tízéves jubileumi ünnepségén részt vett az országgyűlési képviselőjük, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője és még sok énekfoarát.

— Testvérkórusunk, a Baranya megyei magyarszéki kar tagjai — akik szintén velünk töltötték azt a szép estét — csodálkoztak, hogy évfordulónkat vezetőink is ünnepnek tartották — így Szauer János.

*

Már az általános iskolában is énekkaros volt Guthné

Csaba Mária teveli óvónő, aki hét éve szintén tagja a helybéli kórusnak. Öt otthonában kerestük meg, hisz kislányával gyesen van, s második gyermekét várja.

— Középiskolába Konyhádra jártaim, a „ikeribe”. Ott nem volt énekkar, de barátnőimmel rendszeresen összejöttünk, s JháziénekéLtünk”. Magáért az éneklésért. Ezért is örültem, amikor érettségi után hívtak énekelni ebbe a kórusba. Barátnőimmel mind az öten boldogan álltunk be a karba, amelyben három generáció dalol együtt. — Mária titokzatos mosolygása kíváncsivá tesz. Nem kell soká faggatnom, folytatja: —j Egyik barátnőnk Bonyhádra ment férjhez, de énekelni visszajár Tevelre. Én a gyes idejére sem szabadságoltam magamat az éneklésben. Most is járok a próbákra. Igaz, kissé kellemetlen volt, hogy az ünnepségre nem vehettem föl a bordó ruhát; mint a többiek... — s magyarázatképp gyarapodó pocakjára mutat.

— Miért szeret énekelni?

— Mert jó — feleli egyszerűen. — Azt hiszem, az ének

Kiss Miklós

Szórnák Pálné

Guthné Csaba Mária

Szauer János

szeretetére születni kell. Szüleim sokat énekeltek nekem, baráti köröm is fontosnak tartja az éneklést és a szakmám is köt.

*

Az alapító tagok egyike Kiss Miklós tanácselnök.

— Már 1970 előtt is foglalkoztunk a kórusalapítás gondolatával, mégpedig azért, hogy új színt vinne a művelődési ház és a teveliek életébe. Hogy számunkra mit jelenthet a kórus, azt még nem tudhattuk. De ma már igen... Akkoriban Fetzer Feri bácsi járt községünkben vegyes kórusával: Szereplésük igen fellelkesített bennünket, s hamarosan meg is alakítottuk a kórust. Azóta a művelődési házban szép próbatermet alakítottunk ki. Számtalan fellépésünk volt. Ha vidéken járunk, hazafelé a buszon mindig énekelünk, hisz fülünkben csengenek a többi kórus és a magunk dalai.

•

Szemók Pálné, a községi tanács hivatalsegédje:

— Rengeteget járok a faluban, hisz ez a munkám. De szerepléseink után mindig hosszabb az út. Leállítanak az emberek, s elmondják véleményüket az előadásról. Bátran kritizálnak, de tanácsot is kapunk. Az az igazság, hogy tálán az igazgatónak nem merik elmondani a kritikát, nekem igen. Én viszont a próbán felvetem a hallott dolgokat, s nyílván ezekből is okulúnk, tanulunk... Voltunk Harkányban kirándulni, utána Pécsre mentünk, s egy operaelőadást néztünk meg.

— Ellentmondásba keveredett!

— Tudom. Ezt magyarázom, mióta itt van. Ellentmondásban vagyok magammal is. Ez ebben az öt évben történt velem.

— Azt hiszem, ehhez hasonló dolgok másokban is felmerülték.

— Tudom. Ugyanezek a hatások érték az embereket. A változás, a gazdasági nehézségek, az újabb tervek sok gondot okoznak. Hallunk differenciálásról, arról, hogy a munka mennyisége és minősége után kell az elismerést is adni. De látjuk a visszahúzó erőket is. Lehetne differenciálni, de ahhoz tisztázni kellene a dolgokat, sok az összefonódás, te az én emberem vagy, nekem amaz tetszik ... Ezeket a szubjektív elemeket kell legelőször meg. szüntetni.

Elkanyarodtunk eredeti témánktól. Elkanyarodtunk?

Nem, az ember életéhez tartozik ez is. Mozgalmas öt évet zárunk.-rjrrn gyébkéní váítóműszakE

iban, dolgoznak a feleségével. Másképpen nem------tudnák megoldani a

g

yerekek iskolába küldését, óvodába vitelét. Szép lakást kaptak, van megtakarított pénzük, túljutottak a fiatal házasok alapvető gondjain. Ma már minőségi terveik vannak. Az asszony galvanizáló szakmunkás lesz, utána érettségizik. Gyuri németül tanul, s februárban ő is vizsgázik: műszerész szakmunkás-bizonyítványt szerez!

Ennyi Müllerék számadása. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly

Tudja, mi lenne jó? Ha még többet lehetnének együtt a kórus tagjai. Javasoltuk, hogy fizessünk havonta 20—20 forint tagsági díjat, s abból rendezhetnénk kirándulásokat, összejöveteleket. Olyan jó a mi kollektívánk, hogy örömet jelent az együttlét.

— Férje és a férjek nem neheztelnek, hogy az asszonyok eljárnak énekelni?

— Dehogy — mondja. — Férjem örül az éneklésemnek, s mindig büszke, ha jól szerepelünk.

Bíró Lázár bácsi 66 esztendős s azt mondja, hogy most már „kimarad” a kórusból.

— Kissé idegenül érzem magamat á sok fiatal között. Hiába, eljárt felettem az idő.* Már tavasszal mondtam az igazgatónak és a kórusnak, hogy lemondok, de nem fogadták él. Vártam a jubileumi ünnepségre, ahol elbúcsúztattak.

— Nem tudom, hogy lesz meg a próbák és a szereplések nélkül — mondja Lázár bácsi felesége, Balbina néni.

— Mert neki mindene az éneklés ... Nem hiányzott a próbákról tíz év alatt, csak háromszor.

— Ha az ember egyszer va. latnit vállal, akkor azt teljesítse is — szól közbe Lázár bácsi. — Én vállaltam, mert szeretek énekelni. Már Bácskában is kántorizáltám, és benne voltam egy dalárdában. Most meg az unokáimmal foglalkozom. Lóránd tagja az áltaűánis iskola fúvószenéka- rának. Adólka harmadik ősz-