Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

1981. január 10. Képújság 3 Miért tanul szabni, varrni ? Asszonyok és lányok ülnek az asztaloknál, előttük munka­füzet, ceruza, vonalzó, olló és centiméter. _Még. néhány perc van három óráig, hogy megkezdődjék Szekszárdon, a megyei művelődési központban a szabbás-varrás tanfolyam foglalko­zása. — Korábban is varrogat- tam apróbb dolgokat. Komo­lyabb munkába nem mertem belefogni, noha szerettem volna. Ezért örültem, amikor olvastam az újságban a tan­folyam indulásáról — mond­ja Oravecz Jánosné, a Víz- és Csatornamű Vállalat könyvelője. — Jelentkeztem is nyomban... Október óta járunk ide, s már varrtunk is egy-egy szoknyát — s il­lusztrálásképp munkatársnő­jére, Vörös Tivadaméra mu­tat, aki két részből álló, csi­nos, gloknis szoknyában van. A kockás alj legnagyobb ér­téke talán az, hogy az asz- szony sajátkezűleg varrta. — Két gyermekem van — folytatta Oraveczné. — Ki­lenc- és tizenegy évesek. Jó­val olcsóbban jövök ki, ha a ruháikat magam varrom. Egyébként anyósomtól kap­tam karácsonyra egy táska­varrógépet. Azt mondta, hogy igyekezetem láttán, örömmel vette a hasznos ajándékot... Gödrei Józsefné, a GYIVI- ben dolgozik. Egyik héten délelőtt, a másikon délután. — A délelőttös hetekben nincs probléma a szerdai tan­folyammal. Viszont, ha dél- utános vagyok, cserélnem kell. A többiek — mutat tan­folyamtársaira — reggel ko­rán dolgozzák le a délután itt töltött másfél órát. Gárdony Zoltánná gondo­zónő a csecsemőotthonban. Eddig szabás-varrás köny­Édesapja Losoncon lábbal hajtotta az esztergát, de már a nagyapja is a fának volt a mestere a miült században valahol a székelyfölden. Hepp József ezért is vallja magát székelynek? Jóval túl van a hetvenedik éven. De ne számoljuk az éveket, múlnak azok anélkülkül is. * — 1974-ben, december 22- én agyvérzést kaptam. Négy hónapig voltam beteg. De fél év után már a géphez csoszogtam. A bal lábam, meg a jobb kezem károsodott. A jobb kezem még most sem fog rendesen, pedig gyakorol­tatom vele a munkát. Nem akar engedelmeskedni,. Meg­tanultam írni, és rajzolni, bal kézzel. ötven éve mester, de öt­venöt éve dolgozik az eszter­gályos szakmában. Szekszárd legidősebb magánkisiiparosa. A nagyapja fával dolgozott, de négy fia közül egy sem, annak ellenére, hogy a leg­kisebb gyerek mestere az esztergálásnak. vekből varrogatott, de nehe­zen ment a munka, elég sok tanulópénzt kellett fizetnie. Gondot okozott a szabásmin­ta-olvasás is, amit ezen a tanfolyamon szintén megta­nulnak. — Most a női nadrág sza­bását tanuljuk, azután pedig a blúzokét, ingekét, természe­tesen minden variációjukkal, gallér- és ujjfazonokkal együtt. — Hasznos idejárni azért is, mert kisebb dolgokat, pél­dául a villámzár bevarrását, a tisztázást, a gomblyuk ké­szítését is megtanuljuk — teszi hozzá Gödreiné. — A sok átalakításról nem is beszélve — egészíti ki Ora­vecz Jánosné. — Ügy válto­zik a divat, hogy azt csak az tudja követni, aki varrni is tud, vagy igen jól keres. * A művelődési házak és a TIT egyik legközkedveltebb tanfolyama a szabó-varró. Ezekre soha nem gond a lét­szám „biztosítása”. Sőt, gyak­ran a tervezett egy kurzus helyett kettőt vagy hármat kell csinálni. A lányok és asszonyok célszerűnek talál­ják a hasznos „tudomány” elsajátítását, hiszen az itt ta­nultakat valóban kamatoz­tathatják. Nemrég fejeződ öt be a TIT szekszárdi szervezetének két — úgynevezett kezdő — tan­folyama. Az egyiket a szék­házban, a másikat pedig a .Amikor még dolgozott a mester, hozták hozzá a mun­kát „hét faluból”. Főleg a gépalkatrész-formákat szeret­te. — Század-, tizedmilliméte- rekkel számoltam, aszerint, hogy milyen fémhez kellett a forma és milyen fából csinál­tam. Sajnos ma már nem tu­dok ilyen nagy precízitású feladatot vállalni. Pedig mennyi szép „áru” került ki abból a kis műhely­ből, amely a város köz­pontjában volt 1919-től, ott ahol most a Horváth órás, a benzinkúti iroda, meg a di- vatárubutik vasn. Ott volt a Hepp-féle műhely, ahol több ezer rokkát csináltak, fogaso­kat, bútorok alkatrészeit, dí­szes agancstartót, függöny­tartót, ... s ki tudja mind­ezeket számon tartani. Még a székszárdi Garay téri iskola oroszlá.nfejét, a kopogtató- tartót is Józsi bácsi faragta. Oklevelek, diplomák igazol­ják az idős mester gazdag munkás útját. mérőműszergyárban tartot­ták. Az utóbbiban húszán végeztek, s lettek maguk és családjuk* „házi varrónői”. Közülük többen pedig alig várják, hogy induljon a ha­ladótanfolyam, hogy megta­nulhassák a szabás-varr ás legapróbb csínját-bínját is. Agg Dánielné munkaügyi előadó magát „varróanalfa­bétának” titulálja, ami ter­mészetesen a tanfolyam el­végzését megelőző időszakra vonatkozik. — Kilencéves a kisfiam, tehát naponta kell javítani nadrágjait: színes foltot varr­ni a térdére, a fenekére. Ha kinő egy nadrágot, le kell engedni a szárából, vág*' ki- rojtozott műbőrrel megtolda­ni, s „átvarázsolni”... ’ Vagy, mivel vékony vagyok, má- gamnak is át kell alakítani, be kell venni a készen vásá­rolt szoknyákat, ruhákat. Az ilyen munkát nem szívesen vállalják a varrónők. — Mennyibe került a tan­folyam? — Háromszázötven forint­ba. De nálunk a szakszer­vezet is részt vett a szerve­zésben, s mivel négyszáz nő­dolgozója van a gyárnak, „beszállt” a fizetésbe is. Ne­künk mindössze százötven forintot kellett fizetnünk, a fennmaradó kétszázat a szak- szervezet vállalta. Habony Józsefné betanított munkás, forrasztóként dolgo­zik a műszergyárban. Régi vágya volt megtanulni varr­ni. — Már varrtam a lányom­nak két szoknyát, s azt mond­ja, hogy Kecskeméten, az — Mindig szerettem dol­gozni. A családunkra ez kü­lönben is jellemző volt, az is maradt. Ügy neveltem fiai­mat is, hogy rendes emberek legyenek, szeressék a munkát. A faesztergályos-szakmábán apámtól tanultam a legtöb­bet, de a különlegességekre Keresztes József fővárosi iparos tanított. Néhány évig Pesten dolgoztam, azért is, hogy jobban elmélyedjek a szakmában, meg abban az időben úgy tanultuk, hogy nem árt, ha a fiatal segéd bejárja az országot. Nem tétlen. Nyugdíjasnak sem nyugdíjas, öreg cimborái ...a jobb kéz csak segítő­támasztó... óvónőképzős társai dicsérik is. Tavasszal meg a két kis- unokámnak csinálok ruhát, kabátot, meg ami kell. Van egy régi Singer varrógépem, azon dolgozom. Régen is var- rogattam, de csak otthonkát magamnak, olcsó kis anya­gokból. — Örült, hogy a szakszer­vezet anyagilag is támogatta a tanfolyamot? — Beiratkozás előtt nem is tudtam róla. Csak akkor derült ki, amikor be kellett fizetni a pénzt. Gondolhatja, hogy milyen boldog volt mindenki. * Pajor Józsefné laboráns a gabonaforgalmi vállalatnál. Ö 1977-ben — amikor gye­sen volt — járt az alapfokú tanfolyamra a megyei műve­lődési központba. — Előtte is rengeteget varrtam, de kézzel. Ahogy beiratkoztam a tanfolyamra, vásároltunk egy táskagépet. Azt mondta a férjem — ne­vet —, hogy valóban kiérde­meltem a gépet. — Egyéb­ként 4800 forintba került, s jó egy év alatt behoztam az árát. __ 9 — Természetesen a varrás­sal. Magam varrom mindkét gyerekemnek a ruhákat, nad­rágokat, kabátokat, sőt, a sapkákat is. A férjemnek már gyakorta rányítjá'k az ' ajtót, ő pedig a kisiparosok szövet­ségénél Jár igen sűrűn, sokéig vezetőségi tag volt; és három ciklusban városi tanácstag. Idén kérte, hogy mentsék fel e pozícióból, állítsanak helyé­re fiatalt. Erős, izmos keze van, a baljában még nagy az erő. Ezt nyújtja a szerszámért, ezzel fogja a fát, s helyezi a gépre. nem egy inget csináltam, s magamnak is elkészítek min­dent. Variálható öltözeteket: kétfajta felsőrészt, hozzájuk szoknyát és nadrágot. Most, a szilveszteri ruhámról is ma­gam gondoskodtam. — Mikor jut ideje a var­rásra? — Este, amikor a gyerekek már lefeküdtek. Hisz a rová­sukra, mármint az együtt tölthető idő rovására nem varrók... — Végül is nemcsak az anyagiak miatt lett „varró­nő”? — Nem, dehogy. A gyes alatt nagyon jólesett ki­kapcsolódni, új arcokat látni. Este hét és kilenc között jár­tam a tanfolyamra. Akkor a férjem pesztráltá a gyereke­ket. Egyébként is szerettem varrni, most pedig kifejezet­ten örömmel tölt el, amikor egy bonyolultabb fazont meg­valósítok. Én elsősorban a Pramóból dolgozom, abban minden méretre megvan a szabásminta. Persze, hogy va­laki amatőr varrónő legyen, nagy türelem, kitartás kell. No és rengeteg szakmai ta­nács. Ezért határoztam el, hogy hamarosan beiratkozom a haladók tanfolyamára. Ballal indítja a motort, a jobb kéz csak támasztó-segí- tő. De a munkadarab, amely fordulatról-fórdúlátrá alakúi, azt mutatja, hogy a mester még most is mester. Egy a régiek közül, akiket úgy emlegetünk, hogy arany­kezű kisiparosok. PALKOVÁCSJENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY A NEB életéből Rendszeresen Vizsgálja a népi ellenőrzés a közérdekű bejelentések és panaszok in­tézésének a helyzetét. A Dombóvári városi Népi El­lenőrzési Bizottság utóvizsgá­lat keretében tért vissza a döbröközi és a szákcsi ta­nácshoz, az Unió Ipari Szö­vetkezethez és a városi költ­ségvetési üzemhez. Ezenkí­vül áttekintették a NEB-hez intézett bejelentések és pa­naszok alakulását. Ez az áttekintés már tulaj­donképpen egy utóvizsgálat utóvizsgálata, ugyaffis az alapellenőrzés 1978-ban volt, ezt követően egy évvel ké­sőbb megnézték a népi ellen­őrök, hogy milyen változások következtek be, majd az idén — a téma fontossága miatt — ismét visszatértek megnézni, mi is a helyzet a közérdekű bejelentések és panaszok in­tézésében. A mostani ellenőrzés leg­főbb tapasztalata, hogy a ta­nácsok nagy gondot fordíta­nak a közérdekű bejelentések és a panaszok intézésére. Erre annál is inkább szükség van, mert a javaslatok száma ug­rásszerűen emelkedett az utóbbi évben. A döbröközi tanácsihoz például 1978-ban öt közérdekű bejelentés érke­zett, tavaly pedig 20, a javas­látok száma pedig 77-re emel­kedett. Hasonló a helyzet Szakoson is — amíg két éve egyetlen közérdekű javaslat nem érkezett a tanácshoz, ad­dig az elmúlt évben 33 hang­zott el. A dolog magyarázata igen egyszerű. A képviselő- és ta­nácstagi választások idősza­kában, a jelölőgyűléseken, és más tanácsi fórumokon igen megnőtt a lakosság közéleti aktivitása. A javaslatok eze­ken a fórumokon hangzottak el. A két vizsgált tanácsnál igen lelkiismeretesen és pon­tosan kezelik a bejelentése­ket és panaszokat. A közér­dekű javaslatokat fontossá­guk és megvalósításuk anyagi lehetőségei szerint sorolják. A városi tanács szakigazgatá­si szerve is rendszeresen el­lenőrzi ezeknek az ügyeknek az intézését. A két vizsgált gazdasági egységnél már nem ilyen egy­értelmű a helyzet. Az Umió- i nál van előírt nyilvántartás, de abban 1979-ben egy ügy­irat kapott helyet, egy évvel később pedig egy sem. A , | költségvetési üzemnél nem is találtak a jogszabályoknak ‘■megfelelő, elkülönített nyil­vántartást és a szúrópróba­szerű ellenőrzésből az derült ki, hogy a bejelentések inté­zése nem felel meg a jogsza­bály előírásainak. A Népi Ellenőrzési Bizott­ságnál a közérdekű bejelen­tések száma felére csökkent. A magyarázat itt is az előbbi, a párt kongresszusát megelő­ző időszakiban párt-, aztán a választások alatt e tanácsi fórumokon, később a nép­frontválasztások alkalmával mondták el az emberek ja­vaslataikat. A hat bejelentésből négy volt névtelen, ezek mind ve­zetői hatalommal való visz- szaélést jeleztek, de ez csak egy esetben volt bizonyítha­tó. Éppen a névtelenség mi­att* jogvédelemre sem volt szükség. Csökkent a magánpanaszok száma is, ami Viszont az ügy­intézés általános színvonalá­nak emelkedésére utal. — ihárosi — V. HORVATH MARIA Fotó: K. A. Női nadrágot szerkesztenek a megyei művelődési központ szabás-varrás tanfolyamának résztvevői. Pajor Jőzsefné kislányának, Anikónak maga varrta a bundát ...a mester még most is mester...

Next

/
Thumbnails
Contents