Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

1981. január 8. NÉPÚJSÁG 3 Körbejárjuk a „'katlant”. A reaktortartály kapta ezt a ne. vet. Benne fejlődik majd a hő, felmelegítve 300 Celsius fokra a vizet, melyet a „kat­lan” körül elhelyezett -hőcse­rélőkbe vezetnek az ötszáz milliméter átmérőjű főkerdn. gető csőrendszerek. A hőcse­rélőkben 2(70 Celsius fokra csökken a víz hőfoka — az itt nyert -gőzt vezetik majd el a turbinába. A felhasznált vi­zet -ismét visszakeringetik a reaktorba, s ez a körforgás megy, míg erőmű az erőmű. Mi látható a +6,50-es szin­ten? Csövek, szelepek, toló­zárak. Aztán megint csövek, szelepek tolózárak... Az ava­tatlan. ennél többet nem lát. A látvány csodálatos. Akár egy megvilágított cseppkő- barlang. A különleges cső­rendszerek visszatükrözik a reflektorok fényeit, a hegesz­tőpálcák villódzását. A „válsiágtörzs” — az irá­nyítók — -asztala mellett ál­lunk. Itt bárki — illetékes — mindent leolvashat a tábláról. A varrattérkép napról napra jelzi, melyik munka hol tart. A „válságtörzs” örökké érte­kezik. Keveredik az orosz és a magyar szó. A szovjet szak­értők miniden mozzanatnál jelen- vannak, az ügyeletes szerelésvezető velük tárgyalja meg a dolgokat. Megbeszélni való adódik, nincs olyan terv, amely minden munkamozza­natra érvényes lenne. Itt bent a jelszó: „Ölbeba­bám, ha szeretsz”. Nincsenek daruk, emelőberendezések, csak apró kis segédgépek, szerszámok. A reaktortartály beemelése előtti napon még éjszaka is hordták az anya­got a gyár- és gépszerel ősök. „Bespájzoltak”. A tartály el­zárja az utat a nagyobb da­rabok beemelése elől, így ha valamit akkor elfelejtettek, most csak kegyetlen nehéz munka órán tudják beci-pelni. Egy nagyobbacska utazótás­kában elférő szelep előtt ál­lunk. „'Csekélyke” súlyú: két tonna, „ölbe babám, ha sze­retsz”... Két csoport van műszak­ban. Illés János és Fehér Jó­zsef csapata. Azt szerintem ki sem lehetne deríteni, mi­lyen szakmához van jogosít­ványuk. Fejenként legalább kettő, de egyöntetű a jellem­zésük: „fúr, farag és kopá- csol” mindegyikük, Ez annyit jelent: a vasiparban haszná­latos valamennyi szakmához értenek. Lakatosok, csőszere­lők, esztergályosok, köszörű­sök, hegesztők... Reaktorsze­rel ők I 'Fehérék mögött állunk. Egy csövet illesztenek a helyére. Minden mozdulatuk kiszámí­tott. Lassan,‘ megfontoltan, felelősséggel dolgoznak. A csoportvezető a kész munkát szemléli, a többiek most őt figyelik. Fehér József bólint — megfelel, összenéznek, elé­gedettek. A másik sarokban az ötszá­zas cső végén dolgozik az esz­terga. A gép segítségével ala­kítják ki a két csőcsonkot, úgy, hogy amikor összeillesz­tik a megmunkált, felület tu. lipánt formázzon. A harmadik helyen már a hegesztők dolgoznak. Fári Jó­zsef és Oláh Gyula rakják föl a varrat „húsát”. Ha végez­nek, még jön a köszörülés, a végleges meóz/ás és ezzel kész a 42. varrat, összesen 66 készül a főkeringető vezeté­ken. Már két órája nézelődünk. A látvány varázsa még most is tart. Kevesen dolgoznak itt, egy-egy műszakban alig öt- venen. Az annyit jelent, hogy a Gyár- és 'Gépszerelő Válla­lat kétszáz legjobb szakembe­re — 8 + 6-os munkarend­ben — éjjel-nappal dolgozik a reaktortérben. A főmérnök lekísér bennün­ket. Ez nemcsak udvariasság, nélküle bolyonganánk órákig a beton rengetegben. A portán leadjuk a fehér köpeny t, a ka- lucsnit. Beírják a füzetbe tá­vozásunk időpontját. * Semmi különös sem tör­tént ezen a napon. Tervszerű­en épül Pakson az atomerő­mű. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Atomerőmű-építkezés „Fír, farag és kopácsol” mindenki tisztaszerelési övezet, ami azt is jelenti', hogy be kell öltöz­nünk. Kapunk „méretes” fe­hér köpenyt. Nekem a boká­mig ér, az ujját vissza kell gyűrnöm;. Ezután jön; a ne­heze, két hatalmas kalucsnit nyomnak a kezünkbe. Ta­nácstalanak vagyunk: ezt ci. pőre (kell húzná, vagy anél­kül? Hiába tekintgetek jobb­ra, balra, Nyéki Mihály el­tűnt, az ügyeletes őr pedig a papírmunkával van elfoglal­va. A kalucstnit végül is a ci­pőre kell húzni, de így is lö­työg. Kísérőnk is előkerül, lábán tornacipő... Ez az előny nekünk még sok bosszúságot fog akozni1... Mi csak csoszo­gunk, de a főmérnök könnye­dén közlekedik a lépcsőkön. A méteres falba vágott lyu­kon, az'az a Markulia József brigádja által beállított több tonnás zsilipajtón bújunk be a munkaterületre. Mint már említettem, Nyéki Mihály a vaslépcsőn pár pillanat alatt felszalad á +6,50-es szintre. Mi komótosan battyogunk a lépcsőn. Feljutunk a valósá­gos szerelési övezetbe. A tiszíaszerelésen dolgozó munkások, technikusok, mér­nökök „tetőtől talpig” fehér ruhában dolgoznak. Kötelező a tornacipő használata. Az atomerőmű-építés, -szerelés olyan időszakba ért, ahol már minden porszem ellenség le­het. Itt laboratóriumi körül­mények szükségesek. Iroda a reaktortérben. Innét irányítják a szerelést Tervegyeztetés Munkában a csővégeszterga A csőcsonkok illesztése ti- zedmilliméter pontosan Érvényes 'meghívásunk van. Nyéki Mihály, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat helyszíni főmérnöke még november vé­gén hívott bennünket: „Ja­nuárban már érdemes meg­nézni a munkák állását”. Az első teendő jelentkezni a „portán”. A főmérnök köz­li, hogy a vendégei vagyunk, elkérik személyi igazolvá­nyunkat, adatainkat beírják a könyvbe. A rend, a szabá­lyosság, a munkák fontossága ezekben a formaságokban is megmutatkozik. Ennyivel nem ússzuk meg a dolgot, lévén a munkahely Készül a 42. varrat Országosan egységes rendszer Új táblatörzskönyv Egy tavalyi MÉM-rendelet get. Országos, megyei és üze- kötelezően írja elő a mező- mi szinten lehet tesztelni a gazdasági nagyüzemeknek az szaktanácsadást. Könnyeb- új táblatörzskönyvek vezeté- ben lehet értékelni a ter­sét. Ennek előnyeiről, az új mesztési technológiákat, rö- rendszerrel kapcsolatos tud- vid és hosszú távú fejlesztési nivalókról kérdeztük a Tolna tervekhez megalapozott ada- megyei Növényvédelmi és tokát adni. Agrokémiai Állomás főmér­nökét, Máté Jánost. — Volt ennek előzménye? — Az üzemek eddig is ve­zettek táblára vonatkozó ter­melési adatokat. Mennyiben változik ez? — Itt van például a táp- anyaggazdáikodás kérdése. 1976-tól fokozatosan épült ki az országban az egységes ta­lajvizsgáló bázis alapját adó laborhálózat. J-ényege, hogy azonos módszerekkel vizsgál­ják a talajmintákat, és tizen­négy paraméterrel jellemzik a fő tulajdonságokat (plusz kettő még fejlesztés alatt van.) Itt makro- és mikro­elemek mennyiségi vizsgála­ta folyik. Ezekre a talajvizs­gálatokra épül az agrokémiai szaktanácsadási rendszer. A MÉM agrokémiai és növény- védelmi központja fokozato­san fejlesztette ki a rend­szert és az új tá'blatörzsköny- vek az információs és irányí­tó szisztéma szerves részét képezik. — Mennyivel bővülnek a szántóföldi táblákról nyert adatok, vagyis az üzemekben mennyi a plusz papírmunka? — Az adatok köre a tábla adottságaira vonatkozóan 'gyarapodott leginkább. Min­den adat mellett egy kódszám szerepel. Az adatokat mi kó­doljuk — egyelőre —, és így küldjük a központnak. *— A feldolgozás tehát szá­mítógépes? — Az a leglényegesebb vál­tozás, hogy számítógéppel történik az adatfeldolgozás. Ennek nagy előnyei vannak. Táblaszintű nyilvántartásra és értékelésre nyújt lehetősé­— Igen, tavaly már kísér­leti jelleggel néhány üzemben vezették az új táblatörzs- könyveket. Őszi búza vonat­kozásában 896 tábla (negy­venötezer hektáros terület) adatait értékeltük és ezt az üzemek is visszakapták. Az új táblatörzskönyv természe­tesen csak akkor éri el a cél­ját, ha valós üzemi adatokat tartalmaz. Ezért lényeges a folyamatos, naprakész doku­mentálás., — Az ezzel kapcsolatos ten­nivalókról mikor tájékoztat­ták az üzemeket? v __ — Az új könyveket az üze­mek már tavaly november­ben megkapták és ezzel kap­csolatosan értekezleten tisz­táztuk a tudnivalókat, azt is, hogy számukra mi ennek az előnye, jelentősége, hogyan hasznosíthatják a termelés­ben. A könyvek vezetését az állomás körzeti felügyelői fo­lyamatosan ellenőrzik. Most tavasszal minden körzetben megismételjük ezeket a tájé­koztatókat. — Milyen tervek vannak az információáramlás meggyor­sítására? — Tervekben szerepel, hogy minden megyei állomás — így a Tolna megyei is — megkapja azokat a (berende­zéseket, amelyekkel közvetle­nül lehet küldeni, illetve hív­ni a központból információ­kat. Az új táblatörzskönyv és a számítógépes adatbázis te­remti meg az országosan egy­séges gépi agrokémiái szakta­nácsadási rendszer alapját. — st — Formális tervezésre 1 nincs szükség Egy értekezleten összeakadtam volt egyetemi évfo­lyamtársammal, aki külkereskedelmi vállalatnál terv­osztályon dolgozik. Megkérdeztem,'hol tart a vállalat a középlejáratú terv elkészítésében. Büszkén közölte, hogy a vállalat a VI. ötéves terv kidolgozásában már nagyon elöl jár. „Kiadtuk az üzletkötőknek feladatul, hogy dol­gozzák ki exporttermékeikre a VI. ötéves tervre vonat­kozó számaikat termék és piaci bontásban, természete­sen mennyiségben és értékben egyaránt”. ­Megkérdeztem, hogy értékelték-e már az V. ötéves tervet, s mennyiben különbözött a tervezés módszere a mostanitól? Elmondta, hogy az V. ötéves terv értéke­lésére még nem volt idejük, hiszen a VI. ötéves terven most kell munkálkodniok. Nem bocsátkoztam vitába vele, de úgy érzem, hogy mégis egy-két megjegyzést kell fűznöm e pár mondat­hoz. A népgazdasági tervezés új vonása a VI. ötéves terv irányainak kialkításakor, hogy a középlejáratú terv nyi­tott jellegű. Ez azt jelenti, hogy csak a legfontosabb irányokat jelöli ki és ezzel rugalmasságot biztosít a ter­vezésben. Ez helyes módszer, mert a világgazdasági bi­zonytalanságok korunkban olyan nagymértékűek, hogy egy aprólékosan meghatározott terv valószínűleg ku­darcot eredményezne. Ezért nem találom okos dolog­nak, hogy e vállalat ilyen „pontos” adatokat kér az üz­letkötőktől. Az üzletkötők — sajnos — nem tehetnek mást, mint „hasraütéssel” határozzák meg a tervszá­mokat. Pedig a vállalati középlejáratú tervnek inkább arra kellene választ adni, hogy a termelő vállalatok várható termékszerkezeti változásai miként fogják befolyásolni a rendelkezésre álló árualap nagyságát, választék és mi­nőség szerinti összetételét. A tervezőknek arra is gondolniuk kell, hogy az ál­taluk exportált termékeknél a nemzetközi irányzatok az elkövetkező öt évben miként alakulhatnak: hogyan vál­tozik a minőség, a választék, a különböző árarányok és az árszintek. Tudom, ezek nagy kérdőjelek, hiszen még nem lehet tudni, hogy a jövőben miként alakul a nem­zetközi inflációs folyamat, s hogy egyes anyagoknál nem következik-e be újabb árrobbanás. E fő kérdéseket azonban nem lehet megkerülni. Ezekre választ kell ad­ni, s ennek megfelelő rugalmassággal kell a vállalat piacpolitikáját, s az azt tükröző középlejáratú tervet ki­alakítani. WIESEL IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents