Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
A ^fePÜJSÄG 1981. január 1. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Szőlőtelepítés Nepp György Paksról kérdezte: „...Szőlőt szeretnék telepíte. ni, méghozzá Zalagyöngyét. Nálunk Pakson sokan azt mondják, hogy ezt a fajtát kivonják a forgalomból, éppen ezért a Borforgalmi Vállalat sem veszi át. Tőlük érdeklődtem, mit tudnak erről az ügyről, ők azonban nem kaptak erre vonatkozóan utasítást. Többen eladásra szeretnénk termelni, s ezért nem mindegy, milyen jövő vár a Zala- gyöngye szőlőfajtára...” lA levelet elküldtük a Tolna megyei Tanács V. B. mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályára, ahonnan Kelemen István csoportvezető a következőket válaiszoltia: A Z'aTa gyón gye szőlőfajta forgalomba hozatalra engedélyezett fajta. Kettős hasznosítású, étkezési és borszőlő, a szőlőperonoszpórának ellenálló, elsősorban házikerti telepítésre ajánlott. lA szőlőtelepítéseket a 40/1977. (XI. 29.) MÉM. számú rendelet szabályozza. A rendelet 3. § 2. bekezdése szerint, házikerti telepítésre bármely államilag minősített, vagy szaporításra engedélyezett fajta felhasználható, tehát a Zaliagyöngye is. Házi- kerti szőlőnek minősül az a szőlőterület, amely az 1500 négyzetmétert nem haladja meg. A házikertd méretet meghaladó terület árutermelő szőlőnek minősül. Árutermelő szőlőt csak engedély alapján Telefonszámunk: 12-284 szabad telepíteni. Az engedélyt — az ön esetében — mezőgazdasági kistermelők részére a városi tanács szak- igazgatási szerve adja ki. A fenti rendelet meghatározza a borvidékeket, a jó bortermelő helyeket, illetve az ezekre a helyekre telepíthető szőlőfajtákat is. Paks a jó bortermő helyek közé tartozik. A jó bortermő helyeken telepíthető szőlőfajták között a Zalagyöngye ás szerepel, tehát árutermő-terüle- ten is telepíthető. Az az információja, hogy a Zalagyöngye szőlőfajtát kivonják a forgalomból, téves...” Felmondási idő Horváth Ferencné Dun'a- földvámól kérdezi: „...A Dunaföldvári Kendergyár bútorlapüzeméből mentem szülési szabadságra, 1978. novemberében. Jelenleg gyesen vagyok. Szeretnék dolgoz, ni menni, de más munkahelyre. Meg szeretném szakítani a gyest. Érdeklődtem a vállalat vezetőjénél, hogy tájékoztasson, hogyan kapom meg a munkakönyvemet. Ö erre azt a választ adta, hogy le kell dolgoznom 22 nap felmondási időt, mivel a vállalatnál szereztem szakmunkás-bizo. nyítványt. Arra szeretnék választ kapni, hogy a gyesen lévő idő alatt köteles vagyok-e felmondás letöltésére?...” A kérdésre dr. Deák Kon- rád, a Tolna megyei Főügyészség osztályvezető ügyésze válaszol. „Téves az az álláspont, mely szerint ha a gyesen lévő nődolgozó a munkaviszonyát meg akarja szüntetni, neki a felmondási idő alatt ténylegesen munkát kellene végeznie a munkahelyén, tehát le kellene dolgoznia a felmondási időt. A gyesen lévő nődolgozó is felmondhatja a munkaviszonyát, felmondhat a vállalatnak, és csak azért, mert felmondott, nem lehet őt tényleges munkavégzésre berendelni. A felmondási idő azonban a gyesen lévő nődolgozókra is vonatkozik, tehát felmondás esetén az ő munkaviszonya is a felmondási idő leteltével szűnik meg, csakhogy ő ezt az időt nem munkában, hanem gyesen tölti. Itt jegyezzük meg, hogy ha a határozatlan időre létesített munkaviszony a gyermekgondozási szabadság ideje alatt bármilyen okból megszűnik, a gyermekgondozási segély sem jár tovább. Ann'ak azonban nincs akadálya, hogy újabb munkaviszony létesítése esetén a dolgozó nő a gyermek kétéves koráig ismét igénybe vegye a gyermekgondozási se. gélyt. Ingyenfürdő Sokunkat érintő témát vet fel Bátor Márton Bölcskéről. „...Bölcskén lakom, a falunk főutcáján halad át a községen keresztülmenti forgalom szinte száz százaléka. Ez a három nevű utca — Petőfi, Kossuth és Dunaföldvári — egy részén eléggé összeszűkül, s az egyik oldalon van csak járda. Esőben, hóolvadáskor a vízelvezető szerepét is betölti ez az utca, s ezért időnként nagy tócsák vannak rajta. Ha ebbe egy gépkocsi, mondjuk ötven kilométeres sebességgel belehajt, az összegyűlt víz kiválóan alkalmas egy-egy járókelő tetőtől tál. pig való lefröcskölésére, meg. fürösztésére. A helyi lakosság állandóan panaszkodik, a gép. kocsi vezetője esetleg jót nevet magában, s továbbhajt anélkül, hogy valaki felelősségre vonná...” A levelet a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályára küldtük el, ahonnét Eigner György osztályvezető válaszát az alábbiakban közöljük : „...A hasonló esetek elkerülése érdeke a gépjárművezetőnek és a gyalogosnak is. A gyalogosnak számolnia kell azzal, ha víztócsa mellett halad el, akkor esetleg az éppen arra höládó jármű lefröcskölheti: Ha ilyen eset előfordul, akkor a károsított személy felszólíthatja a gépjármű vezetőjét, hogy a ruhája beszennyezésével okozott kárát térítse meg. Ha az ennek önként nem tesz eleget, polgári peres úton kérhető kártérítése. 'Ha az ismert for. ■ galmi rendszámú gépjármű tulajdonosát nem ismeri, az nem akadálya a kártérítési igénynek, ez esetben ugyanis a forgalmi rendszám alapján tehet panaszt, vagy följelentést az illetékes járásbíróságon, vagy rendőri szervnél...” Ml VÁLASZOLUNK Igor Jaroszlavcev: é * Mi valahonnan ismerjük egymást... A Zseltuhin házaspár kora reggel érkezett a Fe------—-------------------------------- kete-tenger partján lévő Novij Afonba. Egy ideig a peronon ténferegtek, de aztán hamarosan sikerült egy verandás szobát bérelniök Marja Gri- gorjevna Pelmennyikova aszonyság. magánpanziójában. A háziasszony nyomában felkapaszkodtak a szűk, köves sikátoron a házhoz; beköltöztek, szétrakosgatták holmijukat, azután megittak egy csésze teát és sétálni indultak. A tengerparton mentek, az üdülők még gyér tömege között, élvezték a meleget, a tiszta levegőt és a szabadságot. A lármás főváros után, ahol Szidor Arturovics még rekkenő hőségben is öltönyt és nyakkendőt viselt, most sortban, piros futballtrikóban ment sétálni — ez utóbbit fiától vette kölcsön —, fejét pedig kék majmokkal és lila pálmákkal ékesített fehér sportsapka takarta, amelyet a pályaudvar melletti árudában vásárolt. Antonyina Ivanovna még nem vetkőzte le a hivatali feszességet és mellén csipkével díszített, szigorú szabású fekete kosztümben indult sétára. Hiszen mégiscsak felelős állása volt, és nem mehetett ki az utcára, csak úgy, holmi lenge, ujjatlan nyári ruhában, vagy farmernadrágban. Szóval, hát mentek a parton, s élvezték a csendet és a nyugalmat — Szidor Arturovics azonban hirtelen megtorpant. Az egyik pádon, a ciprus alatt, egy ismerős nő ült. Nem jutott mindjárt eszébe, hogy kicsoda, de kissé megemelte a majmokkal ékes sapkáját, és udvariasan köszönt. A nő azonban nem viszonozta az üdvözlést, sőt, el is fordult. — Ki ez? — kérdeztte Antonyina Ivanovna, és szemügyre vette. — A mi intézetünkben dolgozik! — felelte hanyag' nemtörődömséggel Zseltuhin. — Úgy rémlik, Fegyukin tanszékén. — No látod! Mondtam én neked, ismerősökkel találkozhatunk, te meg ilyen maskarában vagy! — Szabadságon vagyok! — De miért nem köszönt vissza? Elfordult... — Igaz is, miért nem? — kapott észbe Zseltuhin. Megállt, és visszament a pádon ülő nőhöz. — Bocsánat, nyilván nem ismert meg. Zseltuhin docens vagyok! Maga pedig... ugyebár Fegyukin tanszékén dolgozik... Az imént érkeztünk... Remek az idő... A nő figyelmes pillantást vetett Zseltuhinra, aztán mérgesen mondta: — Hát sehol sincs nyugta az embernek tőletek! Szedd a lábad, amíg az a kövér oldalbordád végképp el nem pilled ettől a döglesztő hőségtől! — Engedelmet kérek! — háborodott fel Szidor Arturovics. — Én a tudományos tanács tagja vagyok! Jelentem a Tektomak... — Süllyedjen el az a te rektorod! — mondta egyszerűen az asszony, és öblös hangon felkiáltott: — Vá-á-á-sz-ja-a-a! — Megye-ek! — válaszolt egy mérges basszushang a sörért sorban állók közül. — Különös, nagyon különös! — dünnyögte Zseltuhin, és hitvese után sietett. — Nos? — Tudod, nyilván nem is a mi intézetünkben dolgozik! — közölte suttogva Szidor Arturovics, és ijedten körülnézett. — A rektorról egészen fesztelenül nyilatkozott, nem valami nagy tisztelettel. — Akkor a minisztériumban dolgozik! Te meg ebben a maskarában vagy! Rémes! Gyerünk haza, azonnal öltözzél át! — De hát nagy a hőség! Meg éhes is vagyok! Menjünk előbb ebédelni, ráérünk aztán is... — Dehogy, azonnal hazamegyünk! — Antonyina Ivanovna kézen fogta férjét és hazavonszolta. A délvidéki város hőségtől fulladozott, az emberek félmeztelenül járkáltak, csak a Zseltuhin házaspár sétált a rakparton szigorú szabású, sötét ruhában. Fürödni a legtávolibb strandra jártak, az eukaliptusziigeten túlra, és csak este. Egyszer a parkban sétáltak a tóparton. Gyönyörködtek a hattyúkban, és Szidor Arturovics hirtelen megpiilántotta „azt a nőt”. Oda akart menni, hogy megkérdezze, tulajdonképpen hol is dolgozik — felesége azonban visszatartotta: — Eszedbe ne jusson! — Megőrülök! — jajdult fel Zseltuhin. — Nem bírom tovább öltönyben! Szabadságon vagyok! Odamegyek hozzá, és kerek perec megkérdezem: ki maga, hol dolgozik? Talán nem is a minisztériumban. Ez az anyajegy a bal arcán... Szidor Arturovics egész éjjel le nem hunyta a szemét, kínos igyekezettel próbálta megerőltetni az emlékezetét —, de a nő neve sehogy sem jutott eszébe. Még azt sem tudta, hol dolgozik. Halántékát törülgette, öklével a feje búbját ütöget- te, ráncba vonta a homlokát, ajkát mozgatta — de mindhiába. Eleit néhány nap. Szidor Arturovics arca egészen megnyúlt. Napközben félénken nézelődött ide-oda, éjjelente pedig fel-felkiáltott álmában. Egy este a házaspár moziba ment, és az előcsarnokban szembetalálkoztak „vele”. Az ismeretlen a tükör előtt állt, és fagylaltot evett. Zseltuhin odalépett hozzá. — Az isten szereinkére! — könyörgött. — Árulja el ne- , kém, hol dolgozik? Gavrilovnál? Pahomovnál? Afanaszjev- nél? Hiszen én ismerem magát! És maga is ismer engem... — Nem ismerek semmilyen Afanaszjevet! — felelte dühösen az asszony. — Ugyan mit zaklat folyton? — De hát hogy lehet ez? — Zseltuhint verejték lepte el. — Még ez az anyajegye is olyan ismerős — és egy ujjal megérintette az asszony arcát. — Jaj! — a nő elejtette a fagylaltot, és idegesen felkiáltott: — Vá-á-ászja-a-a! — Megye-ek! — válaszolta mérgesen egy öblös basszushang a sörért sorban állók közük Zseltuhinék hazamentek. Éjszaka Szidor Arturovics felült az ágyban, kibámult a sötét ablakon, s úgy suttogta: — Szinte ködben látom... Fények csillognak, zene harsog, Fegyukin pedig beszédet mond... — Szidor! — mondta izgatottan Antonyina Ivanovna. — El kell utaznunk innen! A beszédmodorából ítélve, ez a nő... mindenre képes lehet! Meg aztán, az a bizonyos Vászjája... Úgy rémlik, én is láttam valahol. Fogadáson vagy értekezleten. Ez az asszony a rektorral pertu barátságban van, veled pedig szóba sem akar állni! Tiszta sor: a húsos fazék mellett van... Menjünk el innen, de gyorsan! Antonyina Ivanovna felkapta a bőröndöt, karon ragadta férjét, és erőnek erejével a pályaudvarra vitte. A rosztovi gyorsvonat kerekeinek ütemes kopogása közepette Zseltuhint hamar elnyomta az álom. Délben a házaspár átment az étkezőkocsiba. A kaukázusi külsejű pincér felvette a rendelést, és alig néhány perc múlva már az asztalra rakosgatta a hideg előételt, meg az italokat. Szidor Arturovics abbahagyta a néma motyogást, és merőn bámult .a pincér szőrös kezére. Hirtelen felugrott: — Megvan! Eszembe jutott! A disszertációk! A bankettek! A pezsgő — arca felderült. — Ez a nő egyáltalán nem is nagykutya! Pincérnő a „Noé bárkájá”-ban! Szidor Arturovics egy hajtásra megitta a borát, majd harsányan rázendített: — Gaudeamus igitur, iuvenes dum su-umus! (Fordította: Gellért György) A szövetkezetek gazdasági tevékenységi köréről szól a Minisztertanács 54/1980. (XII. 18.) számú rendelete, amely szerint a szövetkezet a székhelye szerinti járás, város területén kívül ipari vagy szolgáltató tevékenysége folytatására létesítendő telephelyet (üzemet, üzemrészleget, dolgozók, bedolgozók foglalkoztatását szervező irodát, stb.) köteles előzetesen bejelenteni a telephely szerint illetékes tanácsi szakigazgatási szervnek. A bejelentési kötelezettség az e rendelet hatályba lépése (1981. január 1.) előtt létesített telephelyre nézve is fennáll; a bejelentést ebben az esetben 1981. március 31 -ig kell megtenni. A rendelet melléklete felsorolja azokat a tevékenységeket amelyek folytatásához — amennyiben azt a szövetkezet nem .főtevékenysége körében végzi — az ágazati miniszter, illetőleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének előzetes hozzájárulása szükséges. Az dgazgságügyminiszter 9/1980. (XII. 18.) IM számú, az elzárás végrehajtásának szabályairól szóló rendeletéből itt csupán arra utalunk, hogy a büntetésvégrehajtási intézetben büntetését töltő elkövető havonta egy ízben, legfeljebb három kg. súlyú élelmiszercsomagot és kéthetenként tisztasági csomagot kaphat. A tisztasági csomag fehérneműt, az évszaknak megfelelő felső ruházatot, tisztasági szereket, az élelmi- szercsomag nem romlandó élelmiszert és dohányneműt tartalmazhat. A csomagot az intézet ellenőrzi. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló korábbi jogszabályt módosítja a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 30/1980. (XII. 18.) MÉM számú rendelete megszabva azt, hogy mely vadász- területekre kiknek kell elkészíteniük a hosszúlejáratú vadgazdálkodási tervet, a vadásztársaságok üzemterveit ki hagyja jóvá, előírja, hogy az erdőfelügyelőségek kötelesek elősegíteni az üzemterv szerinti gazdálkodás érvényesítését a rendelet melléklete rögzíti az üzemtervek készítésének módját. Hangsúlyozandó, hogy az üzemtervekre a javaslatot első ízben 1981. szeptember 30-ig kell elkészíteni és felülvizsgálatra megküldeni. A munkaügyi miniszter 24/1980. (XII. 18.) MüM számú rendelete a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló korábbi jogszabályt módosítja. A rendelet mellékletei tartalmazzák a bértáblázatokat, amelyekben szereplő alsó bérhatárok alkalmazása 1983. március 31- től kötelező: addig a jelenleg érvényes alsó határok irányadók. A munkabérek legkisebb összegéről szól a munkaügyi miniszter 25/1980. (XII. 18.) MüM számú rendelete, amely szerint teljesítménykövetelményhez kötött időbérnél a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó részére fizetendő személyi alapbér alsó határa havibér alkalmazása és a teljes munkaidő teljesítése esetén 1350 forint, órabérben dolgozóknál 710 forint. Teljesítménybérnél a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók havi munkabérének legkisebb összege — a teljesítménykövetelmények, valamint a teljes munkaidő teljesítése estén — 1350 forint. A rendelet 1982. január 1. napján lép hatályba és rendelkezéseit első ízben az 1982. január havi munkavégzés alapján járó díjazásokra kell alkalmazni. A fenti jogszabályok kivétel nélkül a Magyar Közlöny 1980. évi 94. számában olvashatók. Indokoltnak tartjuk felhívni a .figyelmet a SZŐ VOSZ Tájékoztató 1980. évi 51. számában megjelent arra a közleményre, amely a módosított Munka Törvénykönyvének a hatékonyabb létszám- gazdálkodást segítő rendelkezéseiből adódó új lehetőségek érvényesítéséről szól, s — többek között — arra hívja fel a szövetkezetek figyelmét, hogy határozzák meg azokat a területeket, ahol több (kapcsolt) munkakörre, változó munkahelyre kell a jövőben belépőkkel a munkaszerződést megkötni, jelöljék meg munkakörökként, hogy milyen munkák minősülnek előkészítő, kiegészítő és befejező jellegűeknek, amelyek ellátásával az érintett dolgozóknak számolniok kell, írják elő szélesebb körben a hatékony munkavégzést biztosító rugalmasabb munkaidőbeosztást, illetve munkarendet. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke A nagy platán A hőgyészi park egyik szép dísze Fotó: Czakó
