Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981. január 7. , TOLNA \ _ IRíÉPÜJSAG 5 városnak. Meg a Paksi Állami Gazdaság, és ezt a beszerzési lehetőséget továbbra is megtartják, hogy jobb legyen a választék. Az áruház vezetője, Metzger Ferenc azt mondja, valóban nem volt kenyere „a Márványnak” január harmadikén (a Mecsek vidéki Vendéglátóipari Vállalat üzemelteti), de ők adtak az étteremnek egy mázsa kenyeret. Ebben az Áfész-áruházban az utóbbi Időben már nincs hiány semmiből, ez derül ki beszélgetésünk alkalmával Metzger Ferenc mutat panaszbejegyzést is, dicséretet is. Az egyik vevő sérelmezi, hogy „mellényúlt” a pénztáros, három forinttal többet számolt. Az áruházvezető a válaszában — külön levelezés folyik ilyen ügyekben — megírja, hogy semmi haszna nincs a pénztárosnak abból, ha többet számolt, teljesen jóhiszeműen, véletlenül. Fél hatkor nyitott a lakótelepi áruház és ez az időpont érvényes minden napra. Itt nincs téli nyitva tartási idő. Gondot is Okoz a korai bejövetel, kevés a létszám és vidékről is járnak ide dolgozni. Két hétig felmérést végeztek, hány vásárló jön hozzájuk reggel hat óra előtt. Nagyon kevés: tíz és harminc között. Kérték a nyitás módosítását, hatra. A tej és a tejtermék megérkezett fél hatkor Szekszárd- ról is, a «ölti Dunatej közös vállalattól is. Kenyeret ugyancsak két helyről kapnak: a paksi ÁFÉSZ sütödéjéből, Niki Ferencéktől — minden hajnalban dolgoznak és ők adják a legjobb kenyeret Paksnak —, továbbá a kenyérgyárból „rendes” egy- kiólst meg alföldi kenyeret visznek a Kishegyre. Hajnali buszra várók hetne elvégezni a rengeteg munkát. A három asszony, Berek Tiborné, Jilling Jánosné és Kőműves Jánosné hajnalok hajnalán, négy órakor jön be a munkahelyre. Fél ötkor már készen kell lenni a reggeliző emberek fogadására. — Ezerhatszáz adag teát főztem — mondja Berekné. — Mennyi tealevelet kell fölhasználni ehhez? — Egy kiló huszonöt dekát. Négy üstben főzzük és kimerjük a bögrékbe, így összerakva nem hűl ki a tea. Nagyméretű műanyag bögrék százai egymás mellett és fölött, precízen sorakoznak, tornyosulnak a hosszú pulton, az üvegfal mögött. —Mit adnak hozzá? — Szalámit, sajtot. Töpör- tyűt. Máskor meg tejet és kávét is készítünk, szóval háromféle italból kérhetnek az emberek.. — Mikor szokott lefeküdni? — kérdem Bereknétől. — Elég későn. Megszoktam és ezen nem tudok változtatni, még ha korán kell is kelnem. Én azelőtt nem jártam el dolgozni. Az uram hajós volt. Aztán beteg lett, operálták. Már négy és fél éve ide járok. Mindig hajnalban. — A többi konyhai dolgozó mikor jön? — Nagyon különböző. Jönnék fél hatra, aztán hat'órára, fél hétre és nyolcra. A Vacsorafőzők fél tizenkettőkor jönnek dolgozni. Sok az előkészítő munka. — ö a légkorábbi — mondják az asszonyok az oda érkező fiatal férfira. Fleisz István kazánfűtő éjfél után fél háromkor kel és háromra megy be a munkahelyre. Közel lakik, a Vásár utcában. Azt mondja: — Megnyomom a gombot. Automata kazánok. Fél óra múlva van gőz. — Mennyi alvásra van szüksége? — Munka után, délben alszom egy-két órát, aztán este nyolckor lefekszem rendesen. — Sose néz televíziót a fő műsoridőben? — N-incs televíziónk. Nem okoz gondot. Az étteremben hangoskodásra figyelek föl. Odalépek az asztalukhoz. Buhala János a 22-es Állami Építőipari Vállalatnál" dolgozik, betonozó brigádban, egyébként szak- szervezeti bizalmi. Elmondja, azon háborognak az emberek, hogy január 3-án nem volt kenyér az étteremben. De az áruházban sem tudtak venni, mert az hétkor nyitott, ők meg előbb kimennek a munkahelyre. Az első hús Szekszárdról Gyerünk az áruházba! Fél hatkor kinyitott. Esemény a mai napon: megérkezett hat órakor Szekszárdról az első szállítmány tőkehús, a húskombinátból. Azelőtt Kaposvár adta a húst az atomUgyanébben az időben megkezdődik a reggelizés a Kishegyen, a Márványnak titulált étteremben. Tehát hajnali fél ötkor. A mai reggelihez tíz hektó teát főztek. Indulok a Kishegyre. Nyáron sok a korán kelő ember Pakson, napkeltekor szaladnak a szőlőbe kocsival, kerékpárral. Ezért furcsa most, hogy ennyire kihalt a főutca. A Táncsics utcából jövök, két ablak világos a két óriási épületben. Negyed óráig csak két emberrel találkozom. Mögöttem jött ki az utcából egy m u nka ruhás fiátalember, a főutcán pedig autóbuszhoz igyekszik egy Pakstól távol dolgozó férfi. A tizenöt perc alatt egy személyautó, egy motorkerékpár, egy Robur kocsi meg egy üres autóbusz húzott el a főutcán. Mintha aludna a város. Befordulok a Kishegyi útra. Megint jön egy üres autóbusz — valószínűleg vidékre megy munkásokért — de hirtelen megáll, a mellékutcából kiszalad hozzá egy fiatalember, fölveszi. Egy perccel később újabb üres busz hajt lefelé. Furcsállom, aztán rájövök: ez a helyi járat. „Elnézelődtem” az időt, már öt óra múlt tizenkét perccel. A legelső helyi járatú kocsi öt tízkor indul a hegyről. Nyáron ez nem olyan korai, magam is fölszálltam rá némelykor az augusztusi melegben, kimentem veteményt öntözni. Senkivel nem találkozom a hosszan fölfelé nyújtózó Kishegyi úton, de már ébredezik a város. Az erőmű lakótelepe előtt a társasházak 64 ablakából nyolc világos. A lakótelep autóbusz-pályaudvarán teljes a nyüzsgés. Hat kocsi motorja berreg, emberek sietnek, jönnek az étteremből, a szállókból, keresik a nekik való kocsikat. Szétnézek. A műszaki szállókban csaknem teljes a kivilágítás, tehát a műszaki irányító és ellenőrző gárda is serény. A munkásszálló-épületekben vegyes a kép, a két műszaknak megfelelően. Ezerhatszáz porció Az alaposabb nézelődést a munkás étteremben kezdem, ahol már jóllaktak néhányan. A bisztró egyelőre zárva. A presszó is „alszik” természetesen és az áruház most készülődik a nyitáshoz. Katonák segítkeznek a csarnok méretű étteremben. Öt katona és három asszony készíti el a reggelit, kiadja és a használt edényt odaviszi a mosogatóba. Katonák mindig segítenek, másként nem leAutóbusz hárompercenként Az autóbusz-pályaudvaron Balogh Mihályné forgalmi szolgálattevő dolgozott ezen a reggelen, amikor körbejártam a hegyi hajnalt, január 5-én, hétfőn. Semmi rendkívüli esemény nem történt. Az atomerőmű-építkezéstől bejött a két csuklós autóbusz, amelyek három óra ötven- kor (!) indulnak onnan, behozzák az éjszakásokat. Aztán öt órakor is rendben megindultak a kocsik. De ez már förgeteges szállítás: hárompercenként indul a Kishegyről egy-egy csuklós busz az erőműhöz, öt és hat óra között. Nyolc ilyen kocsi rohangál, kivisz több mint háromezer embert. Hat óra után már csak tízpercenként mennek az „erőműves” járatok. A bisztróban gyér a forgalom. Néhány ember itt reggelizik. Lángos, tojásrántotta, újabban bundás kenyér is van, továbbá vagdalt és sonka tojással. Ez utóbbi 24 forint 20 fillér. A tea négy harminc. Este „nagy” itt az élet. Mégpedig éjfélig. Panaszkodik egy asszony, a szomszédban laknak. Megszokták a nagy kocsiforgalmat, de a részegek hajnali ordítozását nem lehet megszokni. Minden éjjel és benne minden hajnalon van orvosi ügyelet az új városközpontban, a városi rendelőintézetben. (Dr. Horváth Ferenc, a rendelőintézet igazgató főorvosa ad tájékoztatást. Egy évvel hamarabb megvalósították ezt az ellátást, mint amikor rendelettel kötelezővé vált, tehát már 1976-ban. Hat körzeti orvos, három körzeti gyermekorvos látja el az ügyeletet, mellettük időnként még két másik orvos, önkéntes alapon. A többi paksi orvos az erőmű-épjitkezésnél teljesít éjszakai szolgálatot. Jó néhány esetet megtudtam az ügyeletes orvos igény- bevételéről. Olyan eseteket, amikor indokolatlan a hívás. Sőt, megtörtént, hogy a lakótelepen ahhoz az új házhoz hívták az ügyeletest, amelyben még senki nem lakott. A cím pontos volt, nem lehetett félreérteni. Időnként bevisznek rendőrök ittas gép- járművezetőket vérvételre. Zajlik az élet. Attól kezdve mej, hogy dudál a konzervgyár, még jobban zajlik. Pontosan hat órakor, a rádió időjelzésére óriási hangerővel megszólal a konzervgyár dudája. Gőzt engednek a csőbe, amelynek végén kanásztülök formájú fémduda van. Vége a hajnalnak, itt a reggel. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő A konzervgyár kazánháza. Vörös Mihály fordít egyet a csapon és máris dudál a gyár messzire hallatszó „hangszere”. A halászok korán kelnek Az éjszakák most hosszúak. Hajnali fél ötkor semmi mozgás nincs a paksi új városközpontban, földöntúli fényt löknek a viz- tócsás aszfaltra a higanygőzlámpák és egy kakas kukorékol. Vagy harminc sorbanálló, de szalonnán és pár rúd szalámin kívül semmi felvágott a Kishegyen levő ABC-ben. Alig páran a bisztróban A paksi hajnal
