Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

U T^PÜJSÄG 1981. január 6. Régi házak a Fertő partján Azok az autós turisták, akik Fertődről Sopron felé halad­va nem a nagy forgalmú 84- es főutat választják, hanem a keskeny, kanyargós, a Fertő partján vezető 8518-ast, ro­mantikus kis falvakon halad­nak keresztül. A fő utcákban itt is, mint az ország más köz­ségeiben, sok az új családi ház, de itt-ott áll még ä népi építészet néhány emléke, Fer- tőszéplakon például az úgyne­vezett fűrészfogas építkezésé, öt régi ház: megmentették a lebontástól a néprajzosok, műemlókesiek — s a tanácsok. A régi portákat helyreállítják és múzeum lesz bennük. Fertőszéplak — napjainkra teljesen összeépült Fertőddel, az egykori (Eszterházával. — jellegzetesen ipszilon forrná, jú település; a falu közepén templom, mellette az egykori Széchenyi-kastély: itt szüle­tett a Nemzeti Múzeumot ala­pító Széchenyi Ferenc. A fa­lu házai és településszerkeze­te sokáig őrizték a középkori eredetet, de a hatvanas évek közepe táján hirtelen kezdtek eltünedezni a régi épületek: átadták helyüket a két-, há­romszintes családi házaknak. Akkoriban az ország több tá­ján építettek skanzeneket: Győr-Sopron megyében is fel­merült a gondolat, hogy — más épületekkel együtt — en­nek a tájéknak a jellegzetes fűrészifogas építésű házaiból is telepítsenek át néhányat egy újonnan, létesítendő skan­zenbe. De a muzeológusok a helyszíni megóvás mellett ér­veltek, és nemcsak anyagi okokból. Itt öt házból álló együttes menthető meg, s ez ma már igazán ritkaság. Vé­gül a Fertő-táj általános re­konstrukciójának részeként elfogadták a helyreállítás tervét: négy évig tartott a kisajátítási eljárás (egy ház­ban még ma is laknak), s 1976 nyarán megkezdődhetett az építkezés. A terveket a VÁTI készítette, a munkát az Országos Műemléki Felügyelő­ség végzi a soproni Liszt Fe­renc Múzeum szakmai kon­zultációjával. A fűrészfogas építkezésre jellemző, hogy a telkek nem az utca tengelyére merőlege­sen, hanem kisebb szögben csatlakoznak az épülethez. Emiatt az egyik ház első ab­lakától rálátni a következő ház tűzfalára. Ezen a vidé­ken ez gyakori megoldás volt, mára azonban már csak a Nagy Lajos utca 31—39. sz. házai állnak ebben a formá­ban. Ezek a házak a múlt szá­zadban épültek, s amikor a helyreállítás megkezdődött, nagyon rossz állapotban vol­tak: némelyikének a fele hi­ányzott, s csak az alapok se­gítségével. sikerült rekonstru­álni. Mindegyik udvarban helyreállítják a melléképülete­ket, gazdasági épületeket is — ehhez nem egyszer másutt, más öregebb háznál kellett mintát keresni. Szinte mind­egyik háznak van valami kü­lönlegessége: a 33-as számú­ban trapéz alakú a szoba, a 35-öS számú udvarán szesz­főzde működött, ezt is hely­reállítják. Fertőszéplak a sporoni mú­zeum gyűjtőkörébe tartozik. A Fertő-parti népművészet tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése már évek óta tart, de amikor elérhető közelségbe került, hogy tájházban mu­tathatják be a vidék egykori életét, meggyorsult a gyűj­tés: a már raktáron lévő anyag mellé sok bútor és egyéb berendezési tárgyat vá­sároltak. ■Négy házat nyitnak majd meg a nagyközönség számá­ra. A 31-es számúban egy kétszoba-konyhás lakást mu­tatnak be, a 33-as és 35-ös számúban pedig szoba-kony- ha-kamrás lakásokat és a gaz­dasági udvart, teljes korabeli berendezéssel és használati tárgyakkal. A 37-esnek csak a homlokzatát állítják vissza eredeti formájában: belül vitrines múzeumi kiállítás lesz. Ez bemutatja a környe­ző öt falu, az Elszterházy- és Széchenyi-uradalom történe­tét. A soproni múzeum prog­A Fertő-tájon jellegzetes volt a fűrészfogas építkezés . • ism&xd ijrx Még a kéménylyuk is ősi formákat idéz ramijában szerepel, hogy a dig horvát tájházat rendeznek következő öt évben Fertőrá- be. koson német, Kópházán pe- G. B. Mit bír eí a ember? Hőség és hideg, éhség és szomjúság, magasság és mélység ennyit bír el az ember? Hol az emberi teljesít ő- Pj; képesség határa? Ezek iií iMiil a kérdések nemcsak az orvosokat, kutatókat, de va­lamennyiünket foglalkoztat­ják. Az oxigén az élet eleme. Rudolf Frey mainzi profesz- szor szerint, ha az agy oxi­génellátása 3 percig elmarad, 75 százalék a valószínűsége, hogy az újraélesztés káros utóhatás nélkül sikerül. Négy perc után az esély 50, öt perc után már 25 százalékra süly- lyed. Persze, tekintetbe kell venni az agysejtek állapotát, hiszen idősebb korban a fen­ti idők rövidülnek. Ennek különösen a víz alatt van je­lentősége. Gyakorlott búvá­rok, például a japán gyöngy­halászok 6—8 percig is képe­sek oxigénfelvétel nélkül a víz alatt tartózkodni. A hi­deg vízben a test hosszabb ideig viseli az oxigénhiányt. Különösen a gyermekek. A hegymászóknak is az oxigénhiány a legnagyobb problémájuk. A csökkenő légnyomással ugyanis csök­ken a vér oxigéntartalma. 3—1 eZer méter magasságban gyengül az izomerő, látási és hallási zavarok lépnek fel. 5 és 7 ezer méter közt fenye­getővé válik az oxigénhiány. Az alacsony légnyomás kö­vetkeztében a belső gázok ki­terjednek, felnyomják a re­keszizmot és akadályozzák a légzést, feszül a dobhártya, szédülés és hányás lép fel. 7 ezer méter felett az ember rövid idő múltán eszméletét veszti, és bekövetkezik a halál. Vannak persze kivételes esetek. Ismeretes például, hogy Reinhold Messner, a hí­res osztrák hegymászó oxi­génkészülék nélkül mászta meg a Himalája 8 ezer mé­ternél magasabb csúcsait. A tudósok ezt Messner hallat­lan akaraterejének, de főleg a megfelelő magasságban hó­napokon át végzett rendsze­res edzésének tudják be, amelyek szervezetét hozzá­szoktatták a körülményekhez. A magasba törőkhöz ha­sonló problémái vannak a mélybe merülőknek. Minden 10 méterrel 1 atmoszférával nő ugyanis a nyomás, amely a testre nehezedik. Gyakor­lott sportbúvárok is ritkán merészkednek 15—30 méter­nél mélyebbre. Légzőkészülék nélkül általában a 30 métert tekintik határnak. Jacques Mayot francia könnyűbúvár 1973-ban mélymerülési re­kordot ért el: Elba szigeténél csupán orrszorítóval egy be- tontuskóhoz kötötte magát, amely 85,9 méter mélybe rán­totta. Ájultan húzták fel, de az újraélesztés sikerült. Kí­sérletek bizonyítják, hogy 1 atmoszféra túlnyomás 15 óráig ártalmatlan, 25 óra után károsodás léphet fel a tüdőben. 2,5 atmoszféra túl­nyomást általában 20—30 percig visel el a szervezet. 3,5 atmoszféránál negyed óra után mellfájdalmak lépnek fel és komoly veszélyt jelent a tüdőre. Az álmatlanságot 48 óráig bírja az ember. Ezt követően zavaros lesz az agyműködés is, és hallucinációk lépnek fel. Az amerikai Peter Tripp kísérletképpen 200 órán át maradt ébren. A halluciná- ciókat 100 órával követően delíriumba esett, rémképeket látott, 150 óra után teljesen elvesztette az emlékezőképes­ségét, és a kísérlet befejezé­se után páni izgalmi állapot vett erőt rajta. Érdekes, hogy a hasonló kísérletekben részt vevő személyek 10—12 órai alvás után teljesen regenerá­lódnak. A sötétségre ugyanúgy rea­gálnak az idegek, mint az ál­matlanságra. A kísérleti sze­mélyek néhány óra után sírógörcsöt kapnak, 48 óra sötétkamra után ugyanolyan jelenségek lépnek fel, mint az álmatlanságnál. A meleget viszonylag köny- nyen elviséli az ember, mert a szervezet önmagát szabá­lyozza. Egy liter izzadság 2400 kilojoule-t von el a test­ből. Ez azonban nemcsak súlyveszteséggel, hanem a ki­száradás veszélyével is jár. Két százalék súlycsökkenés­nél erős szomjúság lép fel, 4 százaléknál kiszárad a száj, 8 százaléknál pedig nyál- ömlés következik be. Tíz- százalékos súlycsökkenés már életveszélyes — ilyenkor vé­nán vagy gyomorcsövön ke­resztül azonnal folyadékot kell juttatni a szervezetbe. A forró kemencéknél dolgozó kohászok, a tárnák mélyén a bányászok 2—2 és fél litert is kiizzadnak óránként. Az iz­zadsággal azonban nemcsak folyadék, de sóveszteség is fellép. Ezért kell a védő ital­lal az elveszített sót is pó­tolni. ......I] nehéz testi munka § jm nemcsak izzadsággal g\ jár, de sokszor a test —J hőmérséklete 40,8 fokig is emelkedhet. Ezt a szerve­zet károsodás nélkül elviseli. 42—44,5 foknál agy- és szív­zavarok léphetnek fel. 45 fo­kon felüli tartósabb láz rend­szerint halálos. A testhőmérséklet legalsó értéke 22 fok. Orvosi tapasz­talatok szerint ennél alacso­nyabb hőmérsékletet a szer­vezet nem élhet túl. Volt ugyan egy eset, amikor — 1951 telén — egy chicagói parkban, eszméletlen lányt találtak, akinek a hőmérsék­lete 17,8 fok volt, és szíve csupán 12-t vert percenként. Bár fagyott lábait és ujjait amputálni kellett, felgyó­gyult. 1974-ben, 44 éves ko­rában halt meg — tüdőgyul­ladásban. Az ember tovább bírja az éhezést, mint a szomjazást. A folyadékhiány 3—4 nap után keringési zavarokra ve­zet, később hallucinációk, apátia és görcsök lépnek fel, majd bekövetkezik a szomj­halál. Két sportrepülő 1963- ban gépével az északnyugat­kanadai jégmezőkre zuhant. Negyvenkét napi éhezés után mentették meg őket. Ezalatt csupán olvasztott hóval táp­lálkoztak és életben marad­tak. Testsúlyukból ezalatt mintegy 20 kg-ot veszítettek. íme, az ember sok mindent elbír. A tudomány pedig hoz­zásegít, hogy megismerjük teljesítőképességünk határait, és élni tudjunk velük. Oko­san. GÁTI ISTVÁN Egy megszépült ház az 5t közül Vizsgálat: a légzést és a szívműködést mérik.

Next

/
Thumbnails
Contents