Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. január 6. \ Olaszország A terroristák tárgyal a Mint már jelentettük, a „Vörös brigádok” terrorszervezet halálra ítélte az elrabolt D’Urso főbírót, bűnösnek nyilvánítva foglyukat „proletárok lemészárlásában”. Nem először hangoztat effajta demagóg szólamokat a hírhedt terrorszervezet mögött meghúzódó agytröszt. Mint Aldo Moro rabságban tartásának utolsó szakaszában, most is azt írták, hogy a halálos ítélet a „proletár igazságszolgáltatás” szükség- szerű aktusa, és a „leghumánusabb cselekedet”, amelyet ez a rezsim lehetővé tesz számukra. Politikai zavarkeltés és ideológiai diverzió szándéka árad legújabb közleményükből is, amely kísértetiesen emlékeztet a Moro- gyilkosságot megelőző jelentkezéseikre. A terroristák ahhoz a feltételhez kötik D’Urso életének megkímélését, hogy az olasz lapok, a rádió és a televízió teljes terjedelmükben ismertessék kőkeményeiket. Másrészt a trani és a palmi börtönben fogva tartott társaikra bízták, megerősítik-e D’Urso halálos ítéletét. Az ő ultimátumáról szenátus válaszukat is nyilvánosságra kellene hozniok az olasz sajtó- szér veknek. A terroristák ultimátuma által felhevített légkörben hétfőn a Forlani-kormány a szenátus elé terjesztette tervét a terrorizmus ellesni harc fokozására. A belügy- és az igazságügy-miniszternek válaszolnia kellett a D’Urso- ügy, a trani börtönlázadás és a Galvaligi tábornok meggyilkolása közti összefüggésekkel kapcsolatos kérdésekre. „Megosztott kormány áll a szenátus elé. A ,vörös brigádok’ még a kormánytöbbség bizonyos erőire is számítanak céljuk elérésében” — írta a L’Unitá hétfőn. A kommunista lap szerkesztőségi cikkben utasította el a terroristák ultimátumának teljesítését és leplezte le valódi céljukat. Piccoli kereszténydemokrata főtitkár „tűrhetetlennek” minősítette a terrorizmus újabb hullámát. Az Olasz Szocialista Párt vezetősége hétfőn délelőtt úgy foglalt állást az ügyben, hogy a terroristák közleményében foglalt követeléseket még csak figyelembe sem lehet venni. Hanoi cáfolat Hanoi hétfőn visszautasította azokat a bangkoki jelentéseket, amelyek szerint egy kambodzsai—vietnami vegyes járőr behatolt volna thaiföldi területre és ott ösz- szecsapott thaiföldi katonákkal, akik közül kettő életét vesztette. Felelős vietnami források az MTI tudósítójának azt mondták, hogy „a thai kijelentések koholmányok, és ezeket Vietnam teljes mértékben visszautasítja”. E forrás a bangkoki hisztériakeltést „provokatívnak” minősítette. Hanoi értékelők szerint a legújabb Vietnam-ellenes thaiföldi kampány azt a célt szolgálja, hogy feledtesse Thaiföld szerepét a polpotista erők Kambodzsába való be- szivárgási kísérleteiben. PANORÁMA LONDON A „Yorkshire-i hasfelmet- sző” ügyében öt éve tartó mintegy 4 millió fontot felemésztő nyomozás végére pont kerülhet. A leedsi rendőrség bejelentése szerint pénteken egy rutinellenőrzés során letartóztattak és a has- felmetsző ügyével kapcsolatban kihallgattak egy harminc év körüli férfit. A rendőrség közleménye azonban hivatalosan nem állította, hogy a tizenhárom gyilkosság gyanúsítottjáról lenne szó. A letartóztatott személyazonosságát is csak később hozzák nyilvánosságra. NYUGAT-BERLIN Az ellenzékben levő CDU a város parlamentjének soron kívüli összehívását kívánja at úgynevezett Garski-ügy, Nyugat-Berlin eddigi legnagyobb pénzügyi botránya miatt. Dietrich Garski nyugat-berlini építész egy közel- keleti építési vállalkozás ürügyén 115 millió márkát sikkasztott el azokból a hitelekből, amelyekért a szenátus hitelbízottsága vállalt kezességet. BUENOS AIRES A Pinochet-rezsim decemberben megkezdett újabb megtorló akcióinak folytatásaként vasárnap a chilei fővárosban 18 személyt tartóztattak le. Rádiójelentések szerint a csendőrség brutális fellépése a santiagói börtön épülete előtt történt, ahol több fogoly felesége a börtönkerítéshez láncolta magát, tiltakozásul a rabok látogatásának megtiltása miatt. A túsz-ügy: második trout Hétfő esti kommentárunk Az irániak huszonnégy milliárd dollát „letétet” kértek Washingtontól a túszok szabadon bocsátásáért, a távozó Carter-kabinet viszont ennek csak felét ajánlotta fel. Komor háttérzeneként felmorajlott Ronald Reagan megválasztott elnök vezérkara is, emlékeztetve minden érdekeltet arra, hogy a Fehér Ház mostani lakójával csak január 16-ig lehet tárgyalni. Utána már az új elnök következik, új alapállással, új — esetleg „talán katonai” — elemekkel. Körülbelül így lehetne összefoglalni a választ arra a világszerte ingerült-kétségbeesetten feltett kérdésre, hogyan is áll most, 1981 első napjaiban a túsz-ügy. A szembenálló felek kártyáiba változatlanul nehéz belátni. Mégis jogosnak tűnik azok gyanúja, akik szerint Teherán az első komoly lehetőséget akkor szalasztotta el, amikor világossá tette, hogy Carter számára a rendezés már nem jelenthet választási sikert. Az is valószínű, hogy Reagan, akit az üggyel kapcsolatban semmilyen belpolitikai tehertétel nem nyom, valószínűleg valóban más Teherán számára alighanem kedvezőtlenebb feltételekkel — és hangnemben — kezd hozzá a tárgyalásokhoz. Az AP amerikai és az AFP francia hírügynökségnek a legutóbbi órákban érkezett jelentése ráadásul új elemmel bonyolítja az amúgyis összekuszált ügyet. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Baniszadr köztársasági elnök és a Radzsai miniszterelnök, valamint a vele szövetséges vallási vezetők (elsősorban Montazeri ajatol- lah) között dúló hatalmi harcban éppen a túsz-ügy válik afféle „második fronttá”. Az „első front” ebben a küzdelemben eddig az Irakkal vívott háború kérdése volt. Montazeriék azzal vádolták a fronton tartózkodó, a főparancsnoki tisztet is betöltő Baniszadrt, hogy miatta késik Irán „ellentámadása”. Az elnök válaszában kijelentette: „Mindez olyan emberek rágalma, akik nem értenek a hadviseléshez”. Baniszadr lapja, az Engetab iszlámi hétfőn egészen odáig ment — és ez iráni közegben különösen jelentős —, hogy teljesen megkérdőjelezi a túszejtés értelmét. A cikk szerint az ügy nehezítette Irán nemzetközi helyzetét, most pedig a túszok bíróság elé állítása és esetleges elítélése „csak ürügyül szolgálhatna bármilyen amerikai lépéshez”... Mindazoknak tehát, akiket bármilyen szempontból komolyan foglalkoztat Irán jövője, fel kell készülniük arra, hogy a bazár által támogatott elnök és a vallási tábor küzdelmében a túsz-ügy a közeljövőben még nagyobb szerepet kaphat. HARMAT ENDRE BUDAPEST Január 7-én ünnepük Kambodzsában a Pol Pót—leng Sary vezette népirtó rendszer feletti győzelem 2. évfordulóját. Ez alkalomból tartott sajtótájékoztatót hétfőn a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövetségén Khuon Ran nagykövet. HANOI , A Sereica elnevezésű reakciós kambodzsai szervezet több mint 400 fegyverese fellázadt egy thaiföldi katonai táborban és békésen visszatért Kambodzsába — közölte az SPK kambodzsai hír- ügynökség. A fegyveresekkel együtt tértek haza családtagjaik és azok, akiket arra kényszerítettek, hogy a katonai bázis környékén éljenek. A Phnom Penh-i jelentés szerint összesen legalább ötezer fegyverest és civil hazatérőt fogadtak a Thaifölddel határos Battambang tartomány hatóságai a nemzeti egység és a megbocsátás politikája jegyében. LISSZABON Antonio Ramalho Eanes portugál államfő hétfőn „elvi” jóváhagyását adta a déleurópai ország új kormányára. A Francisco Pinto Bal- semao vezette 17 tagú kabinet pénteken teszi le a hivatali esküt. ANKARA A török katonai junta Musztafa Kemal Atatürkre, a modem török állam megalapítójára emlékezik. Atatürk születésének 100. évfordulója alkalmából a katonai vezetők az 1981-es évet „Atatürk évének” nyilvánították. „Harcérintkezésben” - Európa közepén (II.) Beszéljenek a tények A Varsói Szerződés megszü. . ietése tehát egyenes következménye volt a NATO agresz- szív lépéseinek, háborús előkészületeinek. Hadd emlékez, tessünk valamire; a Varsói Szerződés alapító okmányának 11. cikkelye ezt mondja: „Ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és e célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek — amire a szerződő felek állandóan törekedni fognak — a jelen szerződés annak érvénybe lépésének napján hatályát veszti.” Ezt a nemzetközi jogi kötelezettségvállalást nem utólag fogalmazták meg. Szó szerint így olvasható a több mint 25 évvel ezelőtt aláírt eredeti dokumentumban. Ilyen világos, egyértelmű passzust a NATO-szerződés- ben hiába keresnénk. Ha most újra feltesszük a kérdést, hogy ki kit fenyeget és ki van a béke mellett, illetve ellene, akkor a tények szembesítésével könnyűszerrel felelhetünk rá. TITKOS DIREKTÍVA A nem teljes,igényű tallózás szerint a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé már 1956-ban kezdeményezte a, kontinentális biztonsági rendszer megteremtését és a két szembenálló koalíció közötti bármilyen nézet- eltérés békés rendezését. A NATO-ban ugyanebben az évben, döntést hoztak arról, hogy néhány állam területén nukleáris fegyvereket helyeznek el. A Varsói Szerződés 1958-ban indítványozta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek egymással meg nem támadási szerződést. A nyugati válasz: a NATO-tanács MC—70-es titkos direktívájában meghatározta a tömb ötéves „gördülő” fejlesztési tervét, Közép-E urópáb an — egyebek között — 30 hadosztályból álló, nukleáris harceszközökkel felszerelt haderő felállítását. Megjegyzendő, 1955 és 1958 között a Varsói Szerződés ál. lámái — jó példának — 2 millió 477 ezer fővel csökkentették fegyveres erőik létszámát, s ennek megfelelő arányban haditechnikai eszközeik mennyiségét. Nem sokkal az. után, hogy a Szovjetunió az ENSZ-ben előterjesztette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó programját, a NATO-tanács hivatalosan elfogadta a nyugatnémet katonai felső vezetés által sugalmazott agresszív „előretolt hadászat” koncepcióját. Ennek értelmében a támadó csapatokat az NDK és Csehszlovákia államhatárától alig 100—'150 kilométerre helyezték el. Tovább menve: a Varsói Szerződés 1966-os bukaresti ülésén indítványozta a két katonai szövetség egyidejű felszámolását, és ismételten állást. foglalt az európai biztonsági és együttműködési konferencia mellett. A NATO ugyanebben az esztendőben megalakította a nukleáris tervezőcsoportot, amely egy év. vei ezután meghirdette a „rugalmas reagálás” hadászati doktrínáját. A szocialista közösség elleni erőszak különféle változatairól van benne szó a katonai erődemonstrációtól a rakéta-nukleáris háborúig. A Varsói Szerződés fennállásának 20. évfordulóján, 1975-ben a szocialista államok parlamenti képviselői újból javasolják a két szembenálló katonai szövetség egyidejű feloszlatását. Az 1975-ös helsinki Európa-találkozót követően — 1976-ban — a szocialista testvérországok megfon. tolásba ajánlják: a helsinki konferencia résztvevői kössenek megállapodást arról, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert. (Egy későbbi kiegészítés szerint; hagyományos harceszközöket sem.) És mi volt erre a NATO- válasz? Mind tömegesebb hadgyakorlatok, majd 1978- ban elfogadták a NATO hosz. szú távú, 1995-ig terjedő had- erőfejlesztési programját, 1979 decemberében pedig az 572 újtípusú, közepes hatótávolságú amerikai rakéta-atom. fegyver „pótlólagos” Nyugat- Európába telepítésének tervét. EURÓPA SZÁMLÁJÁRA A szocialista közösség Í980- ban sem mondott le békeprogramjáról. A Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulójának jubileumi ülésén a politikai tanácskozó testület hétpontos programot dolgozott ki a politikai és a katonai enyhülés előmozdítására. A bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson — 1980. júliusában — a szocialista küldöttségek közösen kezdeményezték a közép-európai katonai Cruise missile Pershing ii Ki, kit fenyeget? A Pentagonhoz közelálló US. News rajza arról, hogy az újtípusú amerikai rakéta-nukleáris fegyverekkel hogyan lehet elérni a Szovjetunió legfontosabb célpontjait... mA Varsói Szerződés szervezetének közös gyakorlatain a résztvevő katonák létszáma az utóbbi években sohasem haladta meg a 30—40 ezer főt. Felvételünkön: a hazánkban megrendezett Pajzs—79-es gyakorlatot lezáró dunaújvárosi „seregszemle”. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi moszkvai ülése szembenállás alacsonyabb szintre szállítását. Az Egyesült Államok és NATO-part nereinek reagál á. sa ismert: Az 59. számú car- teri direktíva, amely — Európa számlájára — lehetségesnek tartja kontinensünkön a „korlátozott” nukleáris háborút. SERFÖZÖ LÁSZLÓ alezredes Következik: Bizalomépítés.
