Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
A népújság 1981. január 29. Kilencvenkét év után Megújul az „Öreg Hölgy” Minden városnak megvan a maga jelképe — Párizsé az Eiffel-torony. Szidhatták „csúfságát” művészek, támadhatták várostervezők: ma már nem vitás, hogy a hatalmas acélszerkezet a francia főváros szimbóluma. Január elején bosszantó meglepetés érte a tájékozatlan távoli turistát: nem jutott fel az „Öreg Hölgy” — így becézik a párizsiak a toronyóriást — emeleteire. Részben, vagy egészben zárva van. Megkezdődött a korszerűsítés. Megerősítik az emeletek padlózatát, s elektromosra cserélik ki a második emeletről a harmadikra vivő lifteket. Az eddigi hidraulikus szerkezetek, amelyek a torony 1889-es megnyitása óta szolgáltak, túl lassúak és kicsinyek. A turistáknak hosszú ideig kellett sorban állniok, hogy a torony legfelső szintjére juthassanak. S ha már úgyis tataroznak, megnyitják a közönség előtt a tervező, Gustave Eiffel mérnök harmadikemeleti kis szalonját. Tablósorozaton akarják bemutatni a torony építésének történetét. Később, talán majd nyitnak egy föld alatti múzeumot is. Uj látványosságnak ígérkezik a felvonók egyik hajtógéptermének megtekintése. Ezek a kamrák a torony ferde lábaiban vannak. És hogy meddig kell a turistáknak bosszankodniok ? Legalább egy évig. Utána azonban az „Öreg Hölgy” valóban megfiatalodva fogadhatja évi körülbelül három és fél millió látogatóját. „öreg Hölgy”: a név sze- retetet tükröz. Illették persze durvább kifejezéssel is az acélmonstrumot. A torony építése, sőt már tervezése idején rengeteg szenvedélyes vitát kavart. „Gigantikus, fekete gyárkémény” — mondta róla jó néhány író és művész, aki tiltakozni próbált, amikor Eiffel mérnök tervét fogadták el az 1889-es párizsi világkiállítás látványosságának létrehozására. A pro- testálók között volt az ifjabb Dumas, Maupassant és Verlaine. Igaz, Apollinaire viszont versbe foglalta, Utrillo, Picasso, Chagall lefestette. Majakovszkij lelkesedett érte — Henry Ford pedig egyszerűen meg akarta vásárolni. Vita ide és oda — a torony győzött. A világkiállítás fő szenzációja lett, hiszen annak idején a 300 méteres acélszerkezet a világ legmagasabb építménye volt! Özönlöttek a látogatók. Építésének óriási költségei hamar megtérültek. 1909-ben, amikor Eiffel eredeti, 20 évre kötött szerződése lejárt, felmerült ugyan lebontásának gondolata, de addigra a torony már nem csupán turistacsalogató, hanem rádióadó és a távíróforgalom fontos pontja. 1923-ban ismét vitát kezdtek a lebontásról. Sokan a világháborúban lerombolt francia gyárak helyreállításához akarták felhasználni a torony fémanyagát. A második világháború után már nem vitatkoztak. Tv-antennát szereltek a tetejére — ugyan hová tehették volna ilyen egyszerűen és magasra a párizsi lapályon? Az öreg Hölgy megnőtt: teljes magassága 320,75 méter lett. A világelsőséghez persze ez már rég kevés. Sőt, az öreg Hölgy akár féltékeny is lehet: a Pompidou kulturális központ napjainkban már kétszer annyi látogatót fogad. Ha úgy tetszik férje, a torony üzemeltetéséért felelős társaság, amelynek bérleti szerződése tavaly járt le, elhanyagolta őt. Ahelyett, hogy gondoskodott volna a „Hölgyről”, évekig vitázott a városi tanáccsal, hogy ki milyen arányban fizesse a felújítását. A francia újságok az acélszerkezet rohamos romlásáról, elrozsdásodásáról cikkeztek. De tévedtek. A maholnap már százéves „öreg Hölgy” jó karban van és arra készül, hogy a kozmetikai műtét után még hosz- szú ideig fogadja a turisták millióit. SZEGŐ GÄBOR PETŐFI NÉPE Éveken át céltáblájia volt a hazai sajtónak a Hallási Kötöttárugyár. Negatív példája annak, hogyan nem szabad beruházni.. A türellmesielbbek — 'köztük 'a Petőfi' Népe munkatársai is — úgy mondogatták, hogy egy „zölülme- zős” beruházást öl i(tenmelési tapasztalatok nélküli területen télépített üzemtől) nem lehet azonnal nyereséget várni, a kétkedőknek viszont bőségesen voltak ellenérvéi. A Halasi 'Kötöttárugyár felépítése, berendezése ugyanis 700 millió forintjába került a népgazdaságnak, s ezt még termelési 'veszteségekkel is tetézte, ámi 1979-ben például 120 millió forintot tett ki. Tudták azt jól Halason is, hogy nincs ez így rendijén, s csendben — nem veszítve el önbizalmukat —, nagy akarással dolgozták azon, hogy kedvező 'irányba fordítsák az üzem szekerének a rúdját. A fordulat nemcsák a tavalyi évre szól, tartósan akarnak bizonyítani. Az idén már 2,3 millió daraib kötöttárut szándékoznak gyártani. Arra törekszenek, hogy ne készüljön náluk sem kevesebb, sem minőségben rosszabb áru, mint amilyenre gépeik képesek. Márpedig gépparkjuk jó, és nemzetközi viszonylatban is korszerű. Lényegében az a feladatúik, hogy az import kötöttárut pótolják a iiaizaí kereskedelemiben. Ezért létesült gyáruk. Külföldről igényes áruk érkeznek, s ezek színvonalát akadják elérni. Az idén szerétnék tovább bővíteni konfekciós ikapacitá- sukat. 'Ehlhez együttműködő partnereket keresnek. Ilyen már van, a 'keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet és a devecse- ni termelősziövétkezet. Most újább szövetkezetekkel kívánnak kapcsolatot teremteni. Tapasztalataik szerint kölcsön ősén előnyösek ezek a kooperációk. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Országosan is úttörő jellegű az a várostervezési felfogás, amelyet a Városépítési Tudományos és Terlvező Intézet szakemberei érvényesítettek Székesféhérvár és télepü- léslcsoportja általános rendezési tervének kimunkálásakor. Köztudomású.’, hogy városaink éb községeink a közigazgatási határoknál erősebb gazdasági, ellátási, urbanizációs szálakkal kapcsolódnak egylmáslhoz. Ezeknek a tényeknek mind alaposabb feltárása (futtatta törvényszerűen előtérbe azt a tervezési és Iféjlesiztési gyakorlatot, amely az egyes települések jövőjét nem elszigetelten, hanem a hazai településhálózat integráns részeként kezeli. A VATU olyan megbízást kapott, hogy Székesfehérvár távlati fejlesztési tehetőségeit tucatnyi község (Zámoly, Sár- keresztes, Moha, I sz!k ászén t- györgy, Csór, Sárszenltmlhály, Sárbeszi, Nádasladány, Jenő, Szabadta attyán, Űrtaida és Kő- szárhegy)1 figyelembevételével állapítsák meg. A felmérések szerint a Székesfehérváron koncentrálódott lakosság — tudatos beavatkozás nélkül — 15 éven béliül elérné a százöltvenezret. Ekkora megterhelést azonban ném tudna elviselni a város intézlményhálózata. Ezért sürgős szükség van arra, hogy a SzékeSféhérvár közvetlen vonzáskörzetében elhelyezkedő településcsoportban olyan lehetőségeket teremtsenek, amelyek „pájzsként” kivédik a túlnépesedés veszélyét, s távlatilag mintegy húszezer beköltözni szándékozót magukhoz kötnek. A településcsoport általános rendezési terve hosszú távon segítséget ad a télepü- léshálózát-fejlesztés gyakorlatának, sőt egyes eredményeit már ebben a tervidőszakban is hasznosítják. Dunántúli napló A VI,. ötéves terv időszakában folytatódik a Dombóvár— Pécs közötti vasútvonal 'korszerűsítése. Az év elején további biztosító berendezések építése kezdődött., A nagyszabású fejlesztés eredményeként 1981 végére Dombóvártól IBicsérdig korszerű állomási és vonali berendezések segítik a volnátok biztonságos és gyorsabb közlekedését. Idén' a 'Pécsi Biztosítóberendezési Fenntairltási Főnökség dolgozói folytatják 'a Vá- sárosdomibó és Bicslérd állomási, valamint Dombóvár— Vásárosdomfoó, Szentlőrimc— Biesérd közötti vonali bizton- ságberendezések építésiét. A több (mint 20 millió forint értékű munkát idén befejezik és ezzel Dombóvártól B'icsérdig egységes biztosító- berendezési rendszer alakul ki.' Jövőre mindössze Mecsek- álja—Cserkút ál'lolmás és a Bicslérd—Pécs közötti vonal- szakasz marad' vissza. SOMOGYI ^ A termelőszövetkezetek munkájáról, időszerű tennivalóiról éd távlati fejlesztési kérdéseiről vélt szó .a megyei tsz-szövétség elnökségi ülésén'. E testület — egyebek között — kidolgozta fölkészíülé- si programját a tsz-efc IV. kongresszusára, amelyet az év (második félében hívnak össze. Ott 'minden bizonnyal szó esik m'ajd a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséről és a technikai feltételekről, de nem utolsó sorban azokról' a szialkímuinká- sofcról is, atók a gépeket, eszközöket működtetik. Műveltségük, felkészültségük, az új iránti fogékonyságuk meghatározó tényezője a gazdálkodás minőség-ének. E tekintetben pedig súlyos gondokkal küzdenek mind a tsz-ek, mind az állami gazdaságok. A tapasztalatokról és a megoldási lehetősegekről tanácskoztak csütörtökön Kaposváron, a mezőgazdasági szakközépiskolában: Baranya, Fejér, Tolna és Somogy megye művelődésügyi, mezőgazdasági szakirányító szerveinek, a tsz- sZövétsógéknek, illetve az illetékes oktatási intézményeknek a képviselői azt vitatták meg, miként léhétne a leghatásosabban megszervezni a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munlkáso'k képzését, illetve folyamatos továbbképzését. Hívószámunk: 05 Önkéntes segítőink _ • önkéntes és vállalati tűzoltók szakmai versenye Működésük feltételeit a válVajon ki tudná megmondani, hogy hányszor jelent meg az újságokban: „a tüzet az állami egységgel közösen a községi önkéntes tűzoltók oltották el”, vagy „a tüzet a vállalati tűzoltók az állami egység megérkezése előtt kézi tűzoltókészülékekkel eloltották”. Az utóbbi néhány esztendő tűzkárstatisztikáját vizsgálva megállapíthatjuk: munkájuk értéke felbecsülhetetlen, nélkülük igencsak szegényebb, szürkébb lenne egy-egy község élete, egy-egy vállalat közösségének munkája. Az említett két szervezetnek nem csak tűzeseteknél van döntő jelentőségük, működnek közre áldozatkészen, hanem ott vannak az ár- és belvízvédekezésnél is. — Legutóbb a Körösök vidékén végeztek óriási munkát —, elemi csapások elhárításánál. Olyan helyekre riasztják őket, ahol segítségre szoruló emberek vannak, vagy hatalmas értékek kerültek veszélybe. Általában akkor esik szó a községi önkéntes és vállalati tűzoltók munkájáról, amikor sikeresen és szakszerűen avatkoznak be tűzoltásba, vagy kárelhárításba, kevesebben jegyzik viszont azt az igen jelentős, nem mérhető tevékenységet, amelyet a tűzmegelőzés területén fejtenek ki. Ök adják az ügyeletet egy-egy kulturális rendezvényre, éberen őrködve, nehogy egy vigyázatlan mozdulat életveszélybe sodorjon embereket, pótolhatatlan kulturális értékeket. A tűzvédelmi rendelkezések megtartását évenként ellenőrzik a lakóházaknál, szaktanácsokkal szolgálnak a háztáji gazdaságok tűzvédelme érdekében, s nyugodtak lehetünk: bár nincs hatósági jogkörük, a kellő nyomatékkai intézett szóbeli, vagy írásbeli felhívásuknak van foganatja. A mulasztók nagyon is jól tudják, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületek tagjai őértük tevékenykednek, s ha szép szóval, vagy eréllyel nem sikerül a meggyőzés, a hatósági jogkörrel bíró állami tűzoltósághoz — mint szakmai irányítóhoz — tesznek közérdekű bejelentést. A községi önkéntes tűzoltóság intézménye 115 esztendős múltra tekint vissza. Ha e múltat vizsgáljuk, nyugodtan megállapíthatjuk: nagyon tisztességesen álltak helyt a tűz elleni védekezés mindenkori szervezetében. Az egyesületek tagjai között ma is találunk orvost, tanácsi vezetőt, munkást, tsz-ta- got egyaránt, s e közösségbe jól illeszkedik a mindenkori utánpótlást biztosító ifjúsági, úttörő és Ifjú Gárda tűzoltórajok sokasága. Szinte kivétel nélkül, legyen az községi önkéntes, vagy vállalati tűzoltó, mindenkinek van valami fontos beosztása: a területfelelősi hálózatban a tűzmegelőzéssel foglalkozik, versenyraj tagja, szertáros, rajparancsnok, gépkocsivezető, kismotorfecskendőkezelő, parancsnokhelyettes, vagy éppen parancsnok. Az évenkénti továbbképzés és a kiképzés biztosítja a ma már nélkülözhetetlen magas fokú szakmai hozzértést. A kiképzés szerves, elengedhetetlen része a tűzoltóverseny, amelyen minden egyesület a saját felszerelésével vesz részt. Az 1981. évi versenysorozat járási versenyekkel kezdődik. Ezt követik a megyei, majd az országrészi versenyek, végül az országos verseny lesz a tűzoltóversenysport idei seregszemléjének záróaktusa. Az egyik országrészi verseny helyszíne megyeszékhelyünk lesz. Mint már említettük: az ifjúsági, az úttörő és ifjúgárdista tűzoltók biztosítják az utánpótlást. A velük való foglalkozás, törődés sokszorosan megtérül, mert később komoly tűzvédelmi ismeretekkel felvértezve lesznek iparitanülók, középiskolások, munkások, tsz-tagok, vagy értelmiségi dolgozók, ugyanakkor maradhatnak az önkéntes tűzoltóegyesület, vagy a vállalati tűzoltóság tagjai. Előfordulhat az is — s erre több példát is tudnánk felhozni —, hogy az úttörő tűzoltók később élethivatásul választották a tűzoltói pályát. A vállalati tűzoltók — a községi önkéntesekhez hasonlóan — hatalmas értékeket óvnak a tűz pusztításáltól. lalat vezetői biztosítják. A tűz elleni védekezés társadalmi segítői közül eddig számtalan községi önkéntes és vállalati tűzoltó részesült igen magas elismerésben: sokan birtokosai a különböző szolgálati érmeknek, a Tűzbiztonsági Érem fokozatainak és más, csak igen kitartó munkával elérhető elismerésnek. A kitüntetések, az előléptetések, a dicséretek persze csak szerény kifejezői az olyan munka megbecsülésének, mint a társadalmi tűzoltói, hiszen értékben nem fejezhető ki mindaz, amit társadalmunkért tesznek. Csak a tisztelet hangján lehet és kell szólni róluk, a tűzvédelem társadalmi segítőiről. Megyei Tűzoltóparancsnokság-------------1 Az Eiffel-torony: „öreg Hölgy”, vagy haszontalan csúfsáe? Üttörő és ifjú gárdista tűzoltók
